Páromnak mástól van gyereke (beszélgetős fórum)
Nem tudom, biztos benne.
Én mondtam neki a tesztet, de nem hajlandó megkérdőjelezni a saját apaságát.
:(
Nagyon elkapkodta a dolgokat a lányzó, gondolom a gyerekkel szerette volna megfogni a páromat, fájt neki, hogy amikor mi külön voltunk akkor sokat járt hozzánk a párom a kisfiúnkhoz. Csak sajnos, elkapkodta a dolgot, nem számolt azzal hogy még annyira friss a mi szakításunk, hogy ebből még bármi is lehet. Összevesztek, a párommal mi meg kibékültünk. Rögtön utánna kiderült hogy babát vár. Állítólag azért nem mondta el, mert nem akart a családi életünkbe belekavarni. Aztán jól összezavarodott amikor találkoztak, még olyan is volt hogy ki akart békülni a párommal. Rájött már hogy ez lehetetlen. Most költözik össze a volt fickójával, elvált pasas, gyerek is van, gondolom oda is kell fizetni, igy hát látja a példát, nem is sok gyed-et kaphat, hisz gondozónőként dolgozott.
Pénzt nemsokat fog kapni, menjen bíróságra nyugodtan. Már beszéltem ügyvéddel. A párom részmunkaidőben dolgozik, nagyon kevés az igazolt jövedelme, én vagyok a családfentartó anyagi téren. Kb 6-8 ezer ft-ot állapít meg neki a bírósát, azzal meg nem szalad messzire. Amint meglesz nálunk a következő bébi(mert januártól rajta leszünk azon is) akkor meg kérjük a bíróságtól a további csökkentést.
A láthatást is szeretnénk bíróságon. Mert a csajszi hiába mondja azt hogy heti egyszer láthatja a párom a gyereket, ez a valóságban 2 hetente történik meg, mert mindig kibújik valamivel, hogy nem ér rá. Általában a pasijával van, és azért nem, a múlthéten albérlet keresésbe volt és azért nem ért rá.
Most van ott a párom, kiváncsian várom, hogy mi lesz a mai sztori.
Igazából nagyon utálom a helyzetet, utálom hogy az én életem is változott emiatt, a páromat úgy ugráltatja ahogy ő akarja. És nekünk kell alkalmazkodni hozzá. Ezért lenne jó egy láthatás, ahol fixen meg van adva hogy melyik nap, hánytól hányig, és abból nem tudna kibújni. Nem nekem kellene átszervezni a napomat, hogy el tudjak kéredzkedni a munkahelyemről hogy el tudjam hozni a gyereket az oviból, csak mert a párom babázik.
De a páromtól sem várhatom el, hogy ne lássa azt a gyerekét, bár néha annyira ki tudok borulni a történteken, hogy képes lennék már bármire. De szeretem a páromat, akkor is ha ilyen hülyeséget csinált. Hosszú idő lesz, mire ez rendeződni fog, türelmesnek kell lennem. Félek attól, hogy mi lesz ha a csaj bekattan és nem engedi a páromnak látni a gyereket, vagy ha a párom majd elhozza hozzánk, akkor mi lesz.
Bekka! Erről te többet tudnál nekem mesélni.
Milyen volt a párod gyerekét elfogadni? Mekkorán láttad először? Annyi kérdésem lenne hozzád....
Köszönöm mindenkinek!
A párom egy lelkiismeretes férfi, és biztosra tudja, hogy övé a gyerek.
Nem kurva ez a nő, valószínűleg tényleg komolyan gondolta a párommal, csak butácska.
szia!
A lehető legnagyobb hülyeséget csináltátok azzal hogy aláírtátok az apaságit. Én hasonló cipőben jártam mint te. Ennek már több éve. Az egész úgy kezdődött hogy egy szilveszteri bulin voltunk egy barátunknál. Volt ott egy házaspár is akit nem ismertünk, egész éjjel veszekedtem. Én éjfél után hazamentem a gyerekekkel, a férjem maradt. Reggel ért csak haza. Eltelt fél év, amikor a barátnőm (akinél voltunk) mesélte hogy áll a bál annál a házaspárnál, mert a csaj terhes és tuti nem a férjétől, mert neki nem lehet gyereke( elköttette magát ). Még jót is mosolyogtunk rajta. Egyszer viszont megjelent nálunk a lány, közölte hogy terhes, és a férjemtől. A férjemnek még nem szólt, előbb velem akart beszélni. Elmesélte, hogy azon az estén együtt jöttek el a buliból és a kocsiban megtörtént a dolog. A férjem semmit sem tagadott. Amikor meg lett a gyerek, megbeszéltük hogy lesz apasági vizsgálat meg minden. De aztán a férjem lemondott róla, mert a gyerek tisztára ráhasonlított. ( szőke, kék szem, pont mint a mi kis fiúnk). Így elvállalta vizsgálat nélkül, és mi fizettünk havonta elég szép összeget. Rengeteget volt nálunk a kicsi, volt hogy 3 hétig ott hagyta, mert bölcsi szünet volt és nem volt aki vigyázzon rá, Ő dolgozott vidéken. Nagyon megszerettük a kicsit, olyan volt mintha a mi kicsik is lett volna, a gyerekeim testvérként szerették. Aztán 3 év eltelte után, valahogy a fülembe jutott egy barátnői beszélgetés során, hogy ez a lány valakinek elmesélte, hogy nem is tuti hogy a férjem a gyereke apja, mert akkoriban több férfi is volt az életében. Azonnal hívtam, hogy beszélni akarok vele. Élőszőr tagadta, majd bevallotta hogy igaz, és tényleg nem biztos. Ezután lett apasági vizsgálat. Kiderült, hogy nem a férjem az apa. Azóta nem láttuk a gyereket, ami nagyon fáj mindkettőnknek. Megtiltotta és keressük, majd elköltöztek az új pasijával valahova. Azóta nem is hallottunk róluk.
Nem akarlak megijeszteni, de nincs kizárva, hogy ti is így jártok ( járhattok). Még most sem késő apaságit csinálni, mert hidd el ha a férjed is az apa, az a pénz nem lesz annyira fájó, mintha később derül ki hogy még sem Ő az.
ha most a csaj biroságra megy a papirral akkor nektek fizetni kell, vagy be kell bizonyitanotok hogy nem a tiétek a gyerek, teszttel, ha mégis a párodé, még a perköltséget is ti fizetitek, meg a tesztet is.... és fizetni kell a gyerektartást is amigy a gyerek nappalin tanul
ha a párod nem irta volna alá az apasági papirt akkor nem tudtak volna belőletek semmilyen jogcimen pénzt kicsikarni...
nem értem a párod hogy gondolkodik...
Szia!
Igen, a párom annyira biztos benne, hogy az övé a gyerek.
Nem tudok dűlőre jutni az esküvővel kapcsolatba, soha nem voltam híve a nagy csinnadatára, szerintem ez a dolog kettőnkről kell hogy szóljon.
Csak a párom szeretné a családot is bevonni a nagy ünneplésbe. Én igy már hogy van gyerek, a nyáron történtek után meg pláne nem vágyom semmire, csak hogy a kapcsolatunk hitelesítve legyen.
Azt hiszem sokat segítene nekem abba, hogy feldolgozzam és elfogadjam hogy az egész életemet ebbe a szituációba kell hogy leéljem.
Most végül is minden vizsgálat nélkül elismerte az apaságot a párod?
Nincs már olyan, hogy illik. Olyat csinálsz, amilyet a pénztárcád megenged. Ne azt nézd, hogy másoknak mi tetszik!
Sziasztok!
Nagy a csönd nálunk, bár a kisasszony megint elódázta az ő általa javasolt heti láthatást.
Múlthét hétfőn látta a párom utoljára a gyereket, amikor az apaságit csinálták és csak annyi időre, amig a hivatalba voltak.
Úgyhogy megint lassan a 2 hétnél tartanak.
Beszéltem ügyvéddel, beadjuk a láthatásra a keresetet, csak meg kell várni amig az apaságit postázza a gyámhivatal.
Otthon meg megy a vita, hogy milyen esküvő legyen...
Szerintetek? Illik még nekem nagy esküvőt tartani egy 3 és fél éves kisfiúnk már van, lassan 5 éve élünk együtt.
Köszönöm a segítségeteket, és a támogatásotokat!
Ez nagyon sokat segített nekem ebben az ügyben!
Ne higgyetek neki, és csakis a hivatalos utat járjátok. Amig nem derül ki, hogy tényleg övé-e a gyerek, addig egy fillért se adjatok!
És egyáltalán, milyen alapon, milyen jogon irányítgatja ő a Te párodat, meg rendeli oda időre, stb.? Megáll az ész!
Újabb fejlemény:
A múlt hét csütörtöki félórás láthatáskor a kiscsaj közölte, hogy 20 ezer ft gyermektartást kér.
Ma voltak az apaságit megcsináltatni. :(((
Nagyon kivagyok!!!
Megbeszéltük a párommal, hogyha pénzt akar a csajszi, annak ellenére, hogy többször kijelentette hogy nem kér, akkor forduljon a bírósághoz.
Persze a párom ezt annyira egyszerűen fogalmazta meg a csajszinak, hogy a lány szerintem nem érti.
A párom azt mondta neki, hogy szeretne mindent hivatalos formába önteni.
Gondolkodtam hogy felhivom a nőt és elmagyarázom neki, és szembeállítom azzal amit nekem mondott, de rájöttem, hogy ha még ahhoz is hülye hogy bírósághoz menjen, akkor a mi családi kasszánkból egy petákot nem kap. Különben is, kibékült a volt pasijától, aki elvált a családjától, lakást akarnak venni stb.
A párom engem türelemre int, hogy akkor lesz még egy babánk ha az anyagi dolgaink rendeződnek. Hát akkor nem fog a nő bekavarni!
A slusszpoén.
Eddig a csaj egyetlen egyszer sem hivta a páromat: se akkor amikor terhes lett, se amikor megszületett a baba, se hogy elmondja neki, se akkor amikor a kislány beteg lett. A párom elmondása szerint, van hogy napokig nem veszi fel neki a telefont. És délelőtt 11 előtt nem szokott bekapcsolva lenni. Ma reggel 9 kor Ő hívta a páromat, hogy ma fél háromra menjenek az önkormányzatba. Utánna néztem, ma félháromtól volt ügyfélfogadás, a nő is tuti utánna nézett, tehát készült erre. Tudta hogy csak igy van alapja pénzt kérni a Páromtól. De ezt most megszívta...Nagyon... Nem fogom hagyni, hogy az én családomnak kelljen nélkülöznie...lassan már tiszta Scarlet Ohara leszek, de nem bánom, bárki bármit is gondoljon rólam, nekem a családom az első!!!!
Nagyon elegem van ebből és hogy nekem ezzel a teherrel kell leélnem az életem!
Tegnap beszélgettem egy barátnőmmel, és nagyon okosan fogalmazta meg a dolgokat, ha megengeditek, megosztom veletek.
Az a legnehezebb, hogy türelmes legyek, mert én már rég felismertem hogy a helyzetet hogyan kéne kezelni, hogyan kéne az életünket tovább folytatni. CSAKHOGY! Hiába vagyok okosabb, érettebb, tapasztaltabb, nem kényszeríthetem rá a megoldást, saját magának kell rájönnie erre (max a Párom finoman terelheti), mert minél jobban erőszakoskodunk vele, annál inkább hárítani fog, már csak azért is mert benne van a bizalmatlanság, és amit mi szeretnénk, az biztos jó nem lehet.
Csak ezt szerettem volna leirni.
Kicsit blogszerűen működik a fórumom, nem baj, legalább kiirhatom magamból és a hozzászólásokat nagyon köszönöm, sokat segitenek!!!!
Nagyon úgy tűnik, hogy a lány fikarcnyit sem ért az élethez, burokban nőtt fel, apa-anya-tesó kombinációban, el sem tudja képzelni, talán még nem is hallott ilyen esetet mint az övé. Kicsit álomvilágba él.
És nem akarom bántani, de a történések alapján elég butácska is, és labilis érzelmileg, ezt a párom is elmesélte nekem. Folyamatosan duzzog valamin, nincs olyan nap hogy ne érezné úgy hogy az egész világ ellene van. A párom szerint tök normális családja van, ők sem tudnak mit kezdeni a lányzóval, aki volt hogy azt állította hogy a családban ő a feketebárány, akit mindenki bánt.
Egyszerű, és mindenben a rosszindulatot látja, nem bízik meg senkiben. A párom is ezért is (és akkor már alakultak köztünk a dolgok, de még csak barátkoztunk) hagyta ott, nem érezte jól magát abba a kapcsolatba.
Persze,tudom,hogy Ti válaltok minden felelősséget a kicsivel kapcsolatban,hisz ezt írtad is többször.
Nem lehet egy ember ennyire naív.Mit gondol miért ragaszkottok az apasági nyilatkozathoz,miért szeretné a párod a nevére venni??Azért,hogy utána rá se nézzen???Ennyire már nem lehet valaki ilyen buta.Na mindegy,ezzel nem titeket minősítelek,hanem a csajszit.
Előttetek továbbra is le a kalappal.
De,visszavonható,amennyiben a bíróság és a gyámhatóság mindkét féllel való meghallgatás után indokoltnak tartja az apaság vélelmének megdöntését.
Én is még mindig a DNS teszt mellett voksolnék,ha rajtam múlna.
Szia!
Köszönöm szépen!
Azért nem vettem én se ilyen simán mindent, volt ám hiszti, örjöngés, őrült ötletek a helyzet megoldására. Sokszor még most is görcsbe van a gyomrom. 60 kiló voltam, két hét alatt lettem 54 kg. És eddig 6 éve egy dekát nem tudtam leadni, mostmeg árnyéka vagyok önmagamnak. Bár őszintén bevallva, még a páromnak is tetszik :)))
Szia!
Köszönöm a hozzászólást, nagyon sokat segítettél. A lány nem taktikázik, hanem nagyon buta. De tényleg, egy burokban nőtt fel, a világról semmit nem tud. Ő úgy gondolja, szerintem, hogyha belemegy a Párom által szabott dolgokba, akkor soha, egy napra sem viszi el a párom a gyereket tőle. Pedig terveink között szerepel hogy a hétvégéket, vagy legalább minden második hétvégét nálunk töltsön a kislány, úgyhogy szaladhat a bíróságra, állunk elébe, de lehet hogy mi fogunk előbb odaérni :))) A párom a tartásdijra is hajladó, nem olyan ember aki ne vállalná a tetteiért a felelőséget. Tudja, hogy ő is ott volt és ezt vállalja is.