Páromnak mástól van gyereke (beszélgetős fórum)

Nem tudom, hogy kinek mit hazudik össze vissza.

Nem is érdekel már. Leszarom.

Senkinek nem kívánom az utóbbi fél évemet.

Eljutottam arra a pontra hogy totál egyedül érzem magam. Minden döntést egyedül kell meghoznom, piszok egy érzés...

Ravasz lehet ez a nő, lehet, hogy nem is ő az apa,

ki tudja? Nagyon nagy csalódás lenne a párodnak ha kitudodna de lehet hogy jobb lenne.

Hétfőn megy hozzá a párom! :(

Azt mondta a párom, hogy megigérte neki, hogyha úgy lesz pénze akkor ad neki.

Meg hogyha bármire szüksége van a gyereknek, akkor szóljon.

Ezen én egy kicsit felszívtam magam, de nem szóltam semmit. Bántott, hogy a párom két munkahelyen dolgozik, szinte nincs hétvége hogy ő ne dolgozna, én meg üljek csendben és várjam haza, eközbe meg ő máshova adná a pénzt.

A párom elmagyarázta hogy nem kell otthon ülnöm, miért nem megyek el addig szoliba, meg edzeni.

És hogy ő soha nem mondta hogy ne költsek. És hogy nem azért dolgozik, hogy kuporgassuk, hanem hogy élvezzük. Mert szerinte az a baj, hogy ő amig dolgozik én nem foglalom le magam, és emiatt is stresszes vagyok.

Sokat gondolkoztam ezen, és rájöttem, hogy igaza van, mindent megkapok, amit csak kiejtek a számon, szerencsésnek vagyok mondható (most ez nem azt jelenti hogy gazdagok vagyunk, nekünk is vannak anyagi problémáink, de mindig sikerül megoldani, és nem éhezünk, szerencsére) De ezért a páromhajnal 3 kor kel, és este 8 kor ér haza.

Na szóval, gondolkoztam. És aztán kiböktem, hogy szeretnék egy hófehér szövetkabátot. Azt mondta, hogy holnap ráér e, mert még menni kell az apjához. Persze...Majd meglátom, tényleg elmegyünk e megvenni.

Aztán rájöttem, hogy ezt az egészet a magam hasznára fordíthatom. Végülis, nem olcsó az a babakocsi amit kinéztem, meg kiságy is új kéne, meg szeretnék egy fisher price babahintázót. A Bakugant is megvettettem ma a Makinak, szó nélkül megvettem, csak annyit kellett mondanom, hogy a Márk nagyon szeretné, és jó lenne ha a télapó hozna neki egyet.

Rákérdeztem, hogy mi lesz akkor ha ő pont pénzt adott a csajnak és nekünk lenne szükségünk valamire (érts. Nekem és a Gyereknek) Erre közölte hogy akkor mi is meg fogjuk kapni, mert mi attól SEMMIBE nem szenvedhetünk hiányt. Na erre kiváncsi is kiváncsi leszek.

Meg hogy végre akkor kapok-e egy igazi szülinapot.

Most gondolhat bárki követelőzőnek, én tudom azt, hogy én tényleg soha semmit nem kérek, mert nem akarok nehézséget okozni a családomnak, látom hogy szegény párom mennyit dolgozik. Eddig. Most viszont ő biztatott arra, hogy érezzem jól magam.

Mindent megfognak kapni a gyerekeim.

És még az esküvőről nem is beszéltem....

Szia!

Azért, mert az eltitkolt terhesség a legsúlyosabban vét az apai jogok ellen, + apai láthatás akadályoztatása, + nem megfelelően neveli a gyereket, a lakhatási körülményei sem megfelelőek.

Szia !

Hát van min izgulnod nap mint nap. Nem szeretnék a helyedben lenni.

Várom a folytatást.

Mostanában csend és nyugalom volt, esemény viszonylag nagyobb esemény nélkül.

A trend folytatódott, a lány akkor veszi fel a telefont, amikor ő akarja, van hogy napokig nem is.

Az augusztusban megbeszélt heti 1 láthatást még soha, egyetlen egyszer sem sikerült betartani.

A héten aztán elszakadt nálam a cérna.

Történt ugyanis, hogy hétfőre meg volt beszélve hogy megy a párom a gyerekhez. Fel is hivta a kisasszony figyelmét arra, hogy nem érdekli a kibúvója, ő hétfőn megy. Aztán amikor a ház előtt volt, látta hogy otthon van a lány apukájának az autója, nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni, ezért mobilon hívta. Persze nem vette fel, ezért hazakullogott. Aztán kiborult a bili.

A lány felhívta, és számon kérte hogy miért nem megy a gyerekhez, miért nem keresi??? És hogy mikor ad pénzt? Erre a párom felvilágosította hogy ő keresi, és hogy Ö az aki nem veszi fel a telefont, és hogy igy nehéz.Aztán nálam elszakadt a cérna, felhívtam hogy beszélnék vele, mert az nem lehet hogy az én páromat ő úgy rángatja ahogy ő akarja, van nekünk saját családi életünk, éppen elég az nekünk. Persze nekem nem veszi fel a telefont és egyből hívta a páromat, hogy panaszkodjon hogy én már megint zaklatom és hogy miért uszította rá engem (mellesleg megjegyzem, hogy akkor még a pénz kérésről nem is tudtam) Aztán megtudtam, hogy pénzt is követel. Na akkor olyat tettem, amit lehet hogy nem kellett volna, de már nem érdekel, irtam neki sms-t.

Most leírom ide, hogy megmaradjon örökre, ne lehessen letagadni.

Mivel még mindig nincs annyi vér a pucádba, hogy vállald a tetteidért a felelőséget, én, aki ellen tettél és a családod előtt, sunyitasz, titkolózol, ezért ha még egyszer kiejted a szádon, hogy neked az én családomtól pénz kell, esküszöm, hogy tönkre teszlek, mindenki, a családod, a kollégáid, a bölcsödei vezetőség tudni fog a sztoridról! Felháborító, hogyha pénz kell fel tudod hívni a Petit, miközben eltitkoltad előtte a gyerekét, mostmeg számonkéred, amiért nem foglalkozik vele?Arról meg megfeledkezel, hogy mivel az apja, amíg bírósági láthatás nincs, addig akkor látja amikor Ő akarja,neked kötelességed biztosítani a megfelelő körülményeket. A titokban, parkolóban babakocsi tologatás nem az, és ezzel csorbítod az apa jogait, a láthatás akadályoztatásért sejtheted hogy mi jár. Örülj, hogy apja van gyerekednek, és nem a pénz miatt. Ha akkor nem kérdezted meg akarja e a Peti, akkor most ne követelőzz se láthatást, se pénzt. Asszem érthető voltam. Ha nem, kínos lesz otthon a bírósági papirt kimagyarázni.

Erre persze, egyből hivta a páromat, és panaszkodott, hogy én azzal fenyegettem meg, hogy feldobom a bölcsödébe. Ennyi esze van. Az nem érdekli hogy a bíróságon mit mondanak a sztorijára, sőt akár a gyereket elvehetik tőle, ha a párom akarja neveleni, ez eszébe se jut. CSak hogy mit fognak mondani az emberek.

Kellemetlen. Vállalja a tetteiért a felelőséget, ne csináljon picsát a szájából- és akkor a Peti tudja látogatni a gyerekét, én békénhagyom, a gyerek meg megismeri az apukáját.

Hát ezt örömmel olvasom! :) Remélem, minden oké lesz, jól megy, és boldog leszel-lesztek.

És akkor apaságit csináltattok, vagy mi is lesz?

Más!

Az esküvő időpontja fixen megvan, március 13.

Már bejelentkeztünk az önkormányzatra, megvan az étterem is, ahol utánna a vacsi és a buli lesz.

Találtam egy üzletet ahol olcsóbbért lehet menyasszonyi ruhát venni, mint máshol bérelni, úgyhogy februárba megyek venni rucit.

Találtam dekorációt is, székszoknyát meg ilyesmit amit fillérekért lehet bérelni.

Kitalátuk a meghívót, hogy kézzel készítjük, nagyjából az is megvan már hogy hogyan fog kinézni. Már csak anyagokat kell venni hozzá.

Elkezdtük a zenéket gyűjteni, hogy mikor mi szóljon.

Úgyhogy összeségében nagyon szépen halad minden.

Megnyugodtam kicsit.

A párom megkérdezte hogy most mi lesz a babaprojekttel, amit januártól terveztünk, mondtam hogy elhalasztva március 13-ra, mert nem szeretnék babával a pocakomba esküdni. Szeretnék táncolni, bulizni, és koccintani is!

De már a babakocsit kinéztük!!! És megkapom azt amire annyira vágytam, mózeskosarasat, amit később le ki lehet venni a vázból, kicserélni sportülésre.

Úgyhogy nagyon széen alakul az életünk, remélem igy is marad.

Bár most jön a rosszidő, igy nem tudja a csajszi levinni a kislányt, úgyhogy a láthatás nem tudom hogyan lesz majd megoldva! Na ez lesz még egy jó csata!

Sziasztok!

Csak gyorsan leírom az elmúlt hét eseményeit.

A páromnak csütörtökön volt a 30. születésnapja.

Azon a héten otthon voltam a kisfiunkkal, mert beteg volt szegényke. Gondoltam ha már itthon vagyunk, és a gyerkőc is jobban van, megcsináljuk ami a nyáron elmaradt, nevezetesen elvittem a dokihoz, hogy megcsinálják a fütyijét. Persze, csütörtök reggelre kaptunk időpontot, igy a párom nem tudott eljönni velünk.

Gyalog kellett vinnem, illetve BKV-ztunk, hazafelé cipeltem szegénykémet az ölembe, mert sirdogált hogy fáj neki.

És persze a páromnak pont ezen a napon kellett elmennie a kislányt meglátogatni. Mérges voltam rá, mert a kisfiúnk sírt, hogy az apát akarja, a párom persze megint nem vette fel a telefonját egész idő alatt, mert meg volt rám sértődve amiért megkértem hogy ne menjen már el, legyen már tekintettel ránk. De ő elment.

Szerinte remekül boldogulok a fiúnkkal, megbízik bennem, hogy egy órát elvagyok vele. Persze, én elvagyok vele, hisz a gyermekem, de most úgy éreztem, hogy ha lehetősége lett volna hogy itthon maradjon velünk, megtehette volna. Most tényleg nem linkre kértem.

A találkozó alatt semmi különös nem történt.

A párom elmesélte, hogy a kislány már mászik, de az anyja nem engedi le a földre, csak az egyszemélyes ágyon mászhat a kislány. Már nem is kommentálom.

Találkozásukkor 28 fok volt, a kislányt az anyukája úgy beöltöztette, hogy izzadt szegényke.

A páromnak nem engedte hogy kivegye a babakocsiból, merthogy múltkor is kivették és majdnem!!!! folyt a gyerek orra. Hihetetlen. A párom kivette, és levetkőztette a kislányt.

Azt mondta a párom, hogy nagyon idegesíti a csaj és ez a nevelési stílus. Azt is mondta, hogy nem tud tenni azért hogy normálisan nevelkedjen szegény gyerek.... sejthető hogy mit értett ez alatt. Nagyon sajnálom ezt a kislányt!

Hát remélem hogy ezen a szinten már túljutottunk így közel a 30-hoz :)

Meg a párom soha nem is volt ilyen, de mostmár azt is tudja hogy mit veszíthet. Itt nem csak egy kapcsolat a tét, hanem sokkal több annál.

Most biztos vagyok benne, hogy nem, mert akkor nem ment volna bele hogy a legközelebbi találkozásnál én is ott legyek.

Azt mondta hogy nincs mitől félnie.

Mondtam neki, hogy megtehetném hogy oda megyek amikor találkoznak és megnézhetném őket, és erre is azt mondta hogy miért nem tettem meg eddig. Akkor nem idegesíteném magam, mert két szememmel látnám hogy nem történik semmi...

Úgyhogy ezek után én bízok benne, de ez nem azt jelenti hogy elódázom a találkozást, hanem tényleg ragaszkodni fogok ahhoz hogy a következő talinál a közelbe legyek, ha már oda nem is megyek. Mert azért zaklatni sem szeretném a csajszit, van neki elég baja a lelkiismeretével (vagyis remélem, ha értelmes ember akkor igen...)

:)

Jaaaaaaaa, akkor jó:D:D

Mindenesetre légy résen;)

Dehogy nyellek, más hangleejtéssel olvastad, mint ahogyén szántam.Az a ja, az jaaa és elfelejtetettem... ja volt. Nem a ja, persze...

:)

Örülök minden véleménynek.

Ez a topik rengeteget segít nekem, kiirhatom magamból, és a sok vélemény pedig épít. Volt itt olyan hozzászólás, ami eszembe se jutott volna, és nagyon hasznos volt.

Mert a párom gyereke.

Ő is kiváncsi lenne az én gyerekemre.

Meg ő csak egy kisbaba, nem tehet arról, hogy milyen körülmények között jött a világra.

Az anyját sem tartom tökéletesnek, azért szeretném ha sokat lenne nálunk, hogy megtapasztalja, hogy milyen normális családba élni.

A lány, az párom elmondása szerint, nagyon furcsa, depresszív, fél a világtól. Nem hiszem hogy ilyen környezetbe jó egy kisbabának felnőnie.

Mi szeretünk élni, és erre neveljük a kisfiunkat is, nem burokba tartjuk.

Nem összezavarni szeretném a gyereket, nem pótanyja szeretnék lenni, hisz annyi gyermekem lehet, hál istennek amennyit szeretnék. Szeretem a gyerekeket, szeretem ez a kisbabát is. Nagyon szép egyébként, és hasonlít a páromra. Fekete haj, világoskék szem.

Ok.

De ne nyelj le keresztbe;)Csak azt írtam le amit kívülállóként gondolok. Egészen máshogy, mint aki benne él, mert te lehetsz elfogult a pároddal szemben, ami érthető.

Ja, és az egész esküvő témát a párom találta ki, nekem eszembe se jutott 4 és fél év együttélés után.

Bizonyítani szeretne hogy engem szeret, engem akar. Voltak kételyek az ügy kapcsán.

Az esküvő előkészületei megkezdőtek, a dátum is megvan, március 13!

Már a ruhákat nézegetem :)

És orvosnál is voltam a következő baba előkészületei miatt.

Nagyon szeretjük egymást, és ezért nem olyan egyszerű a dolog. Más már rég kidobta volna a páromat, és nem azt nézné, hogy hogyan lehetne hinni neki!