Párkapcsolati hullámvölgyek (beszélgetős fórum)

😂😂😂

Jajj..ez szörnyű!!😀😀

Az a baj, hogy az ilyen férfiak elhiszik, hogy ők a főnyeremény, és ezért el sem tudják hinni, hogy ez a nőnek nem jó.

Ráadásul attól tartok, hogy a fórum indító már rögeszmèssé vált a hölggyel szemben. És ha nem lesz vele záros határidőn belül ultra kedves, akkor sajna bekattan. De ne így legyen!!🙏

De jol leirtad.

Ugyanezt erzem. Es ugyanez tortent velem is.

Hogy ami az elején jo volt a sebzett lelkemnek az exem utan, az par honap mulva mar nagyon sok(k) volt....

Raadasul mi skypoltunk, es azt várta, h elaludjak 😂😂😂😂😂 es o majd néz....

Szia Laca17!

Ismerős a szitu....

Picit türelmesnek kell lenned....amíg "alakulnak"..a barátnőd érzései!

A kérdés: meddig fogod bírni türelemmel..??

Mindenesetre valami elfoglaltságot kell keresned...hogy az érzelmi dolgokat, ne hullámvasútként éld meg!

Úgy gondolom, hogy minden alapja a kommunikáció! Mindenféleképpen beszélj/etek/ pozitív dolgokról is!

Szép estét!

Köszönöm kedves szavaid. Nagyon hasznosak számomra :)

Igazából ő nem volt sokat egyedül hiszen egy elrontott házasság után inkább kitombolni kezdte magát majd jött egy szerelem neki de kudarcba fúladt mert egy nárcisztikus férfival élt 2 évig és szomorúan de az ő szempontjából fellélegzés volt mondhatni, hogy vége lett. Én többet voltam egyedül rövidebb időszakokban de több kapcsolatom is volt ugyanakkor amikből annak ellenére, hogy sajnos nem lett gyerekem úgy gondolom sokkal tapasztaltabb vagyok lettem mint ő. Nyilván ez nem volt kérdés kettőnk között szóval ez nem igazán okozott gondot mert emberileg lelkiekben találtunk nagyon egymásra úgy érzem többek között. És ő igen zárkózott az érzelmei kimutatása terén én viszont pont az ellenkezője vagyok de ezt nagyon szereti bennem. Sokáig nem voltam tisztában vele hányadán állunk egymással de egy bulin volt egy kis vitánk és ott azt mondta és az a baj másoktól kellett megtudnom, hogy "ezért nem akart senkibe beleszeretni" mert senki sem tudhatja most mennyire fáj neki az adott esteben levő mondhatni első csalódása vagy nevezzük az ő szóhasználatával megbántásnak. Mikor időnk van egymásra beszélgetünk főleg a megoldandó dolgokkal történésekkel kapcsolatban. De mikor külön vagyunk számomra akkor jön a "pokol" az ő részéről a nélkülözésem de nem rögtön hanem napról napra szokott ez bekövetkezni és ez rossz érzés hiszen én úgy érzem mindent megteszek érte és elfogadtam mindazt, hogy a srácai az elsők mindazt, hogy kevesebbet tud kimutatni az érzelmeiből. Legtöbbször úgy fogalmaz nem velem van baja hanem "háború van benne" de ez többnyire rajtam csapódik le ebben a formában amit írtam. Nem a könnyebb utat választom amit a mai modern emberek mert én is úgy szeretem őt amilyen és harcolok érte amiíg a "szívem dobog"

Ezzel a fajta türelmetlenséggel sokat küzdöm én is magammal, főleg írásban, hogy lusta vagyok normálisan kifejezni magam.

Pedig nem lenne szabad, hogy a sebesség az érthetőség rovására menjen.

Mondjuk nekem ez munkahelyi ártalom is, hogy a "gyorsaság mindenek előtt", de persze könnyebb erre fogni, csak ha vki hajlamos arra, hogy kapkodjon. Írásban am is könnyű félreérteni egymást, még azokkal is, akiket nagyon jól és régóta ismerünk.

Igen ez jó ötlet én is gondoltam rá. Felvetem neki.

Kérdésedre válaszolva szerinte én túlbonyolítom a dolgokat és mivel ő az elmondása szerint gyorsabban is gondolkodik ezért sokszor figyelmbe sem veszi a véleményem. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy megfontoltabb érthetőbb személyiség vagyok. Sajnos az ő "sebessége" miatt és rövid válaszai vagy nem érthető fogalmazásai miatt van bizony a legtöbb konfliktusunk leginkább írásban. Viszon szerencsére meg tudjuk mindig beszélni a dolgokat és ezt mindketten pozitívumként értékeljük.

Ebben az esetben pedig már önálló gyerekekről van szó, és így nekem az az érzésem, hogy inkább arról szól a dolog, hogy az "anya-szerep az első".

Teljesen jogosnak érzem, hogy napi szintű érdeklődést szeretnél, olyan nincs, hogy vkinek ennyire sincs ideje, hogy " h telt a napod?"; pláne 1 még induló kapcsolatban, ahol, ha akarom, akkor szeretném "megszerezni és magaménak tudni a másikat".

Társadalmilag sokkal elfogadottabb, pláne a nőknek (!), sok dolgot a szülőségre, anyaságra fogni. Így tök jogosan mondjuk ki itt is az abból fakadó nyilvánvaló különbséget, ami 1 "alap konfliktus", hogy Te pedig gyermektelen vagy.

Szerintem 2 felnőtt emberről beszélünk, lehet probléma, hogy nem ugyanazok a vágyaitok kapcsolattartás terén, de sztem hosszabb távon nem elfogadható kifogás az "anya vagyok", bár érthető.

Remélem azért sikerül megbeszélnetek a dolgot.

Örülök neki, tényleg. :)

Még az jutott eszembe, hogy esetleg előtte régóta volt vmelyikőtök egyedül, vagy hosszabb kapcsolatban... ezek is meghatározók lehetnek.

Meg az is lehet, hogy veled a szerelmes/női szerepet éli meg, külön meg vmi teljesen mást és kell még 1 kis idő, hogy integrálja a kettőt... ha akarja.

Meg ki mennyire érzi magát biztonságban, mennyire vágyik családra kapcsolatra.

Azt gondolom, hogy, akinek vannak gyerekei kicsit máshogy éli meg ezt a dolgot, mert ő nem tudja igazán, és remélhetőleg már nagy valószínűséggel nem is kell megtapasztalnia, hogy milyen igazán egyedül lenni.

Beszéljetek, és vigyázz magadra.

Jól látod amit a mondatod végén írtál. 12,16,18 évesek a középső fiú nagyon "problémás és nagyon kamasz"

Most nyáron relatíve sokat tudtunk együtt lenni egyébként max heti 2-3 alkalommal kb 2-3 órát, ha úgy jön ki a lépés.

Igen a lehetőség mindenkinek adott igazad van.

Én azt választottam elfogadom mert úgy érzem önmagamért szeret úgy, ahogy eddig senki más.