Párkapcsolati hullámvölgyek (beszélgetős fórum)

Szia, igazad van egyetértek és köszönöm a tanácsod :)

Egyébként én ritka türelmesnek gondolom magam és ezt ő is tudja.

Megőrülnék melletted. Pedig én is vágyom a kedveskedésre, odafigyelésre, de sztem te nagyon nem látod milyen a "csajod”

Először is van 3 gyereke, gondolom dolgozik is. Nem biztos hogy a teendői között épp az jut eszébe “küldök már egy szivecskes szmájlit a Zembernek” Te lehet hogy ráérsz erre, ő nem. Azt kene értékelned milyen ha együtt vagytok.

Nekem is volt kezdődő kapcsolatom és 1 hét után kerek-perec leírtam, hogy most kell nekem egy én-nap, majd másnap találkozunk.

Volt hasonlóan szentimentális pasim, egy alkalommal azt ecsetelte, hogy eccermajd elvinne egy romantikus hétvégére, én meg belevágtam, oké, de x hónap x napon koncertjegyem van, ne addigra időzítsd.😀😀😀 Na erre vérig sértődött, miazhogy nekem nem ő az első...pfff

Kőszívű? Szerintem igaza van. Mint férfi, lehet első nyilván, de akkor is csak a gyerekek után van a sorban.

Nekem a férjemtől vannak a gyerekeim, mégis ők az elsők. És ez így van jól 28 éve.

Szia, értékes volt számomra a hozzászólásod.

Igen el tudnám vele képzelni és feltételes módban beszéltünk ismár kettők jövőjéről de ennek még időben és anyiakban is van némi akadálya amit nagyonjól érzékeltél az idő tekintetében. Mi egy középkorú pár vagyunk és a gyerekei sem kicsik már 12, 16, 18 évesek.Nekem sajnos nem lett gyerekem így hozta az élet és az ő gyerekei mindketten úgy érezzük elfogadtak engem a maguk módján. Nem tervezünk közös gyereket a korosztályunk miatt már.

A gyerekei apjával csak a gyerekek miatt békés a kapcsolat de a volt férj miatt vált el. Úgy érzi olyan férfira vágyott mit én és jó hatással vagyok a gyerekeire. Azt gondoltuk mikor megismerkedtünk, hogy csak egykét alkalom lesz de kapcsolat lett belőle.

Úgy érzem bevon és bevonna az életébe de mikor külön vagyunk vagy dolgozik mitha teljesen más ember lenne és ebből van a legtöbb "vitánk". Utólsó mondatoddal is maximálisan egyetértek.

Féléves kapcsolat még alakuló ,főleg ha keveset vagytok együtt.

Ha tényleg érzed hogy megvan a szeretet,akkor ne "nyaggasd".Elváltan 3 gyermekkel nyilván óvatos,,,,hisz az ő oldaláról is lehetnek kérdések amiket nyilván még nem tisztázott magában.Akármennyire is szeret, nem felelőtlen és óvatosabban éli bele magát egy kapcsolatba:)Türelem:))

2 gyereknél is örülök, ha vegre este 9 utan hallom a sajat gondolataim.

Ismered a gyerekeket? Vagy fel eve ket hetente hetvegen talalkoztok a "pároddal", amikor apás hétvége van?

Mire vágynál a kulon toltott ido alatt?

Szia!

Hosszabb távon el tudod vele képzelni, hogy összeköltöztök, megalapul az "új család", meg ilyesmik?

Szerintem még friss a dolog, lehet, hogy csak más a tempótok, de beszéljetek erről, ha téged ez tényleg zavar. Aztán vagy elfogadod, hogy mindig zavarni fog, vagy te is megpróbálod jobban lekötni magad, ő is többet figyelni rád.

A gyerekkori sérelmeket inkább hagyjuk,jó, hogy látod, hogy miért, mert könnyebb lehet dolgokat elfogadni, de ez nem lehet ok, vagy magyarázat arra, hogy te olyan dologról mondj le, ami neked meg nagyon fontos.

Szerintem ebben az esetben a legjobb és érthető magyarázat a gyerekei lehetnek.

Nem tudom neked van-e gyermeked, szeretnél-e, ez is lényeges kérdés, a te szempontodból, a korotok, élethelyzetetek, ő hogy van a gyermekei apjával, mennyire akar téged belevonni a saját életébe.

Oké, hogy most szerelmes vagy, de jól gondold meg ezt a dolgot, ne kapkodj, és ne légy felelőtlen.

Nem biztos, hogy ugyanezt várjátok ettől a kapcsolattól, az fontos, hogy mindketten jól érezzétek magatokat benne.

Szerintem ez nem feltétlenül van így! Nem mindenkinek ugyanolyan az elképzelése egy párkapcsolatról, főleg úgy ha nem is élnek együtt.

Valakinek állandó visszajelzésekre (SMS, hívások, cuki képek stb..) van szüksége ahhoz, hogy szeretve érezze magát az együtt töltött időn kívül. Másnak ez nem jelentenek olyan sokat, inkább a találkozókra koncentrál... és van olyan is, aki 3 gyereket nevel (igaz a korukat nem tudjuk) és mellette dolgozik, háztartást vezet - egyedül.

Ha kevesebb idő marad pl egy éjszakába nyúló szerelmetes telefonhivasra, az nem azt jelenti, hogy nem érdekli a férfi, hanem lehet azt, hogy az egyik gyerek épp anyát akarja, mert fél a sötétben vagy a masiknak pocsék napja volt a suliban, esetleg az egyik szimplán az anyjával akar aludni...

Ne nyomulj, mert még ennyit sem kapsz.

Gondolkodj! Egyedül nevel 3 gyereket (kérdés hány évesek) dolgozik, háztartást vezet, intézi a család ügyeit, ápolja a rokoni és baráti kapcsolatait és még pihennie is kellene.

Na ez után következel te. Attól, hogy irkál, telefonálgat neked, mint egy tini, még lehet szerelmes.

Próbáld meg támogatni, menj el hozzá, végezd el azokat a munkákat, ami úgymond férfi munka és máris több ideje lesz rád.

Ne legyél önző és követelőző. Értsd meg, hogy te csak második lehetsz egy anya életében.

A nagy viccelődés után kicsit komolyabbra fordítva a szót..😀

Milyen gyakran talalkoztok, beszelgettek? Mekkorák a gyerekek? Mert 3 lurkó azért nem kis munka és "időigényesség". Nem biztos, hogy elfelejt téged, egyszerűen csak rohadt fáradt a nap végére.

Itt a férfi én vagyok a kapcsolatban. Azt, hogy kevesebbet tud adni magából azt már elfogadtam és megértem.

Az nem mindegy azt gondolom, hogy a keveset is sokszor elfelejti annak ellnére hogy gondol rám az ő elmondása szerint és úgy érzem egy kapcsolat attól kapcsolat, ha kevest is de törődünk egymással azaz tartjuk egymásban a "lelket" míg nem lehetünk újra együtt.

Sziasztok!

Párkapcsolatban élek igaz mindössze fél éve, de nagyon szeretem a párom. Életvitelünkből adódóan külön élünk neki 3 gyereke van.

Ritkán tudunk találkozni az időbeosztásunk miatt és mikor külön vagyunk ő fokozatosan úgy érzem "leépül, keveset törődik velem, mondhatni nélkülöz" ahhoz képest mikor együtt vagyunk.

Azt gondolom bármilyen elfoglaltak vagyunk, arra akit szeretünk szakítunk időt és ápoljuk kapcsolatunkat szóban, írásban, tettekben. A párom mindíg kevés idejére hivatkozik ilyenkor de mégis azt mondja szeret és komolyan gondolja velem tehát fontos vagyok neki. Másképp szeret mint én és ezt elfogadtam, de nagyon fáj hiába kérem oly sokszor ápoljuk kapcsolatunkat mindig csak ideig óráig van változás vagy addig míg együtt vagyunk. Ő egy bonyolult lélek sok gyermekkori sérelemmel, ugyanakkor csodálatos jólelkű NŐ és jó anya.

Ti, hogy élitek/éltétek meg ezt akinek van volt ilyen kapcsolata és tudtatok-e érdemben változtatni úgy, hogy az nem ment a kapcsolatotok rovására?