Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Területileg illetékes pszichiátria?
Hol laksz?
Ezt a topikot át lehetne nevezni. Mondjuk : öngyilkosságról lebeszeltek - re. Tegnap óta kicsit megnyugodtam. A dokit ugyan nem kérdeztem meg mindenről, bent volt velem a mentős, zavart a jelelnléte. De nem mondta, hogy nem fogok járni, vagy hasonló.
Megkérdezte, mi lett rosszabb. Semmi. Minden jobb. Én kezdtem magam kellemetlenül érezni, hogy mi a bajom, amikor semmi.
Szerencse, hogy Ria képes volt megértően közelíteni. Így még várok a teremmel. Lehet, hogy nem is teszem meg. :)
En nem szeretnem,hogy meghalj. ♥
Ezerszer inkabb ird ide ki,vagy barkinek a banatod,mint azt csinald. Megertem es tudom,hogy ezek a dolgok borzalmasak,amik tortennek veled,de akkor sem mondanam sose,h tedd meg!
Persze rajtad mulik, a te eleted. Te rendelkezel vele.
Az érdekel a legkevésbé, hogy másnak mit okozok ezzel. Egyet akarok, nem létezni. Egyetlen dolog tartott vissza csak :batortalansag.
Nem az élethez kell bátorság. Sokan így hiszik. Azt, ha kaptad, hát élsz. De vajon elég bátor vagy e ugrani a nyolcadikrol, vagy bevenni egy doboz Rivot? Bármit? Ugye nem. Hiszen az ösztön nem engedi. Ami egy elkeseredett léleknek borzalom és ezt látja csak megoldásnak, ugyanez egy külső szemlélő számára csak kisebb feladat. Nem élte át, kívülről pedig nem fájdalmas.
Hogy mi juttatott idáig engem? Nem egy dolog, hanem 8 éves korom óta az akkori nevelőapám, a helyzetem, a későbbi műfater szintén. Képzetlenségem, barátok hiánya, egyedüllét lelkileg, most a jelenlegi béna láb. Amikor a doki közli, hogy sajnos, ez műtét, még ma éjjel, annyira rossz állapotban van a kiszakadt gerincsérv.
Szóval röviden ennyi.
Bármennyire erős az ember, képes feladni.
Ohh, és az, hogy anyum vallásosan nevelt. Tehát Isten nem örül, ha megöljük magunkat. Éppen olyan nagy bűnnek számít, mint kioltani más életét. Meg a pokol története sem hangzik túl jól. Csak akkor tudjuk, mi az igazság, ha ott leszünk. Akkor elől, van e menny, ördög...
Nem mertem sem ugrani, sem gyógyszerezni. Aztán idetalaltam. :)
Megertem en is,de nem tartom jo megoldasnak,es te is tudod belul,hogy nem az!
Elvesziteni egy gyereket orulet, nem onzoseg.Egy szulo abba beletud orulni. Na jo, csak a jobb szulok!
Nem olvastam vissza a torteneted,nem tudom mi vezetett idaig.
Anyunak és egy barátomnak mondtam el, hogy véget akarok vetni az életemnek. Anyu nem értett meg, nézett értelmetlenül rám. Azt hittem, legalább ő megért. Barátom meg le akart erősen beszélni.
Megnézem a Belső tenger c. filmet. Abban elhangzott egy mondat :"az fog majd segíteni meghalni, aki igazán szeret. "
Miért is beszél le valaki? Mert önző. Amiért siratjuk azt, akit szeretünk, anyut, aput... Esatobbi.
Abban a spanyol filmben teljesen érthetően bemutatja a 20on valahány éve béna férfi halálát, amiben segítenek neki. erős dráma, csak ínyenceknek persze. :)
Korábban egyszer próbáltam menekülni a bajok elől erős gyógyszerrel. Kiutottem magam egész hetekre. Majd elegem lett. Sosem szedtem be. Addig, amíg a szervezetemben volt, minden "jo" volt. Aztán a baj csak ott maradt. Csoda, hogy nem haltam akkor meg. Később nem értettem, hogy éreztem azt. Akkor már nyoma sem volt, így magam sem értettem, hogy süllyedtem annyira le.
Könnyen kicsuszik a talaj, saját gondunk a legnehezebb. Mint egy tinilány, amikor otthagyja a szerelme. :) Mégis tuleli a legtöbb. Most nekem is sikerült.
Nem értem cikinek leirni ide, hogy elegem van. Ez volt talán a szerencsém. Megértését kaptam, amit soha senkitől. Pedig csak egy fórumon vagyunk... Köszönöm! :*
Arra irtam ,az 1-2 evet,ha egeszesegesen elhetnenek ujra ,akar csak par eveig is.
Mig egy egeszseges lelki valsag miatt eldobja azt magatol,mert nem nez szembe az elettel.Mindenkinek van nyomora.Nem akarom drasztikusabban megfogalmazni.
Elfogadom, hogy sokan nem értik, miért akar valaki elmenni.
Anyukám sem ért dolgokat, többek között ezt sem. Nem is hibaztatom. Végtelenül erős ember vagyok, mindent beleadok, végsőkig küzdök dolgokért. Azt az erőt, ami bennem van, most hála az itt hozzá szólt, rendkívül megértő embernek sikerült atforditani pozitív irányba.
Az agy hamar leblokkol, olyan dolgokra képes, hogy nem is képzeljük egészen addig, amíg nem velünk történik.
Igen, sokban a körülmények okozzák. Mindenki másként dolgozza fel a fájdalmakat. Vagy nem is képes rá.