Nővérek, ápolók szeretitek és becsülettel végzitek a munkátokat? (beszélgetős fórum)
Norbinak semmi köze az egsézséges táplálkozáshoz. Egyébként a dietetikus is összefüggésben van vele. Na jó.
Ajánlom figyelmedbe ezt a cikket Norbiról:
Hogyne ismerném, amikor 10 évet dolgoztam diabetológián!
Tudom, hogy mit ér a dietetikus munkája!
Napi szinten látogatta a betegeinket, hasznos tanácsokkal látva el őket.
Szerencsére a mi orvosaink nagyonis tudják, hogy nem elég felírni az inzulint, vagy a tablettát ahhoz, jó vércukorértékek legyenek.
Szükség van a diétára is, amit Ti tudtok a legjobban, miből mennyit, hányszor stb.
Neked is szép napot!
Gondolom még összefutunk!:DD
Szia,
elismerem talán nem jól fogalmazhattam, de tudom mit tesz egy dietetikus:))
Az hogy Norbit említettem, hát bocs, de ő is az egészséges táplálkozással van összefüggésben.
Köszönöm Emőci!
Úgy látom ismét egymásra találtunk.
Örülök,hogy van a berkeinken belül olyan aki ismeri a munkámat:))) További szép napot neked:))
Sajnálom,hogy a munkámat feleslegesnek tartod.
Hallottál már olyat,hogy táplálás terápia? Ezt csinálja a dietetikus. Abból a kevés étkezésé normából hozza ki a legjobb kaját a kórházban az adott betegségnek megfelelően. Ez az alap feladata, nem az étkezési tanácsadás. Az hozzá tartozik.
Szerinted Norbit érdekli Náncsi néni a tanyáról magas vérnyomással, cukorbetegséggel és félig lebénulva? Nem mert nem fizet. De neki is ennie kell és lehetőleg egészségeset, a számára legmegfelelőbbet. Honnan tudom,hogy az én tanácsom a legjobb? Nem tudom, de sohasem állítottam és állítom,hogy amit én mondok az a tuti, ellentétben másokkal. Honnan tudja Norbi, Réka, Alexandra,hogy az övé a legjobb? Sehonnan, csak a pénzt szedik be aztán tesznek rá.,hogy csinálod, nem csinálod.
Az én étkezési tanácsaim nem általánosak hanem egyénre szabottak, a nemre, korra betegesére vonatkoznak. A megfelelő étrend kialakításakor még olyat is figyelembe veszünk,hogy hol lakik az illető, mi az ami elérhető, milyen bolt van a közelében. S pl Józsi bácsi nem tud főzni, akkor a feleségét kell megtanítanom, hogyan változtasson. Ja és még valami Nem fogom egy 70 éves paraszt bácsitól csak azért elvenni a kolbászt, mert magas a koleszterinje, hanem megkérem egyen kevesebbet. DE pl a 25 éves magas koleszterinesnek már megtiltom a kolbászt és a szalonnát is.
Itt látszik,hogy ti átlag emberek nem éritek mi mit csinálunk, nem értitek mire való a dietetika. Azt hallottad,hogy már Hipokratesz is megmondta ,hogy a megfelelő táplálás, táplálkozás gyógyszer?
Az orvos,meg tanul dietetikát az egyetemen egész pontosan tudom mennyit : 1 fél év alatt van 10 órája. Fogalma sincs a táplálásterápia lényegéről.Csak az alapfogalmakkal van tisztában és az alapdiéták alapjaival. Amikor az orvos azt mondja a cukrosnak 180 g szénhidrát az 3 zsemle. Adjuk csak össze? 1 zsemle szénhidrát tartalma kb 30 g szorozva 3 akkor az még mindig csak 150 g. Hol a többi 50g???
Erre jön a dietetikus aki elmondja 1 zsemle kb 30, 1 kifli kb 25 g Ch. Egy szelet ujjnyi vastag kenyér kb 30 g. Ebédre a köretek és a főzelék számít, illetve levesbetét zöldség. Az ebéd az a hiányzó 50 g amit az orvos nem mond el.
Szóval ennyire felesleges a munkám a kórházban. Tudod a kórházban tudom megtanítani az alapokat INGYEN, mert ott találkozom a beteggel és a hozzátartozóival is. Utána már nem keresnek dietetikust. Hazamegy úgy,hogy epeműtét után azt mondta az orvos szigorú epés diéta. De azért esténként leküldi azt az egy-két szem libatepertőt mert olyan finom. Szóval ennyit erről.
A kliensem nem azért kevés mert nincs rá igény. Lásd ha honlapon csinálok tanácsadást ott elég sokan megtalálnak. AZ van,hogy az emberek ugyan így vélekednek többségében mint te, és nem akarnak a külön szolgáltatásomért fizetni. Örülnek nekünk egészségnevelő előadásokon, beteg klubokban. De a legtöbb helyre szívességből megyünk. Nem pénzért.
Ja én nem akarok senkit rá venni semmire. A tanács az mindig olyan,hogy vagy meg fogadják vagy nem.
Óh hát persze,hogy tudtam,hogy nem lesz könnyű. De 4 évig azt hallgatni,hogy ez milyen jó szakma és amikor szembesülsz a magyar valósággal, az igazi paff. Nem csodálkozom hogy pl a mi 56 fős végzett évfolyamunkból a pályán kb 10-n vagyunk. Egyrészt munka sincs, másrészt amikor pl egy fitnesz terembe felvesznek ,de még a személyi edző is keresztbe tesz a tanácsaival- hát az elég kiábrándító. Ja és min. bérért dolgozni.
Tudnék még mesélni de nem teszem.
Én csak azt panaszolom, hogy az eü-n belül sem vagyunk elismerve. Amikor egy kórház finanszírozásában a diétás tanácsadás egyen rangú- a szennyesek mosásával. Ez azt jelenti, hogy az OEP a kasszából ugyan annyit fizet a kettőért. Itt a nagy probléma.
Szeretem a munkám akkor miért panaszkodom? Mert szeretném felhívni a figyelmet arra,hogy amit végzek amit csinálok igen is értékes, igen is szükség van rá. Nem úgy van ahogy pl te gondolod. Mit tennél ha bekerülnél a kórházba és dietetikus híján az étel amit kapsz se íze se bűze kaja lenne és ráadásul minden nap ugyanaz??? Nem hiszem,hogy attól jobban gyógyulnál.
S ha egyszer veszed a fáradtságot és rákeresel látni fogod, hogy én nem csak panaszkodom, hanem mióta a pályámon vagyok azért igyekszem tenni, hogy ismert és elismert legyen a szakmám és én magam is. Nem hiába hívnak engem előadni és nem az itteni kórházban dolgozókat. Ja itt ahol lakom nincs munkám, igaz mos GYED-n vagyok ,de úgy lettem ebben a városban ismert, hogy megdolgoztam érte. S még valami ha dolgozni kell menni a kórházba kéne mennem, ha felvesznek, mert az a munkahely ahonnan eljöttem GYED-re az innen 150 km.
Amióta dolgozom szívügyem a hivatásom és az elismertetése is.
A kérdést azért éreztem provokálónak, mert aki feltette ezzel nyilvánvalóan provokálni akart. Te3 nem olvastad a betegek jogai fórumot és néhány kőkemény beszólását ennek a hölgynek. Így már nem tekintem provokálónak, mert tudom más hangsúllyal is olvasni.
Bocsánat, nem engem szólítottál meg, de hadd reagáljak.
Te valamit nagyon félreértettél!
Írásodból azt szűrtem le, hogy fogalmad sincs, miből áll egy dietetikus munkája.
Már csak azért is gondolom, mert megemlítetted Norbit. Ő egy mégia által felkapott "buzamókus", akinek semmi köze a dietetikához!
Szia Serry!
Miért érzed provokálónak a feltett kérdést? Ez egy fórum, és itt bármilyen kérdést fel lehet tenni. Ezért nem kell itt senkire haragudni.
Azt írod te is hogy szeretitek a munkátokat, akkor miért panaszkodtok?
A dietetikus szakma szerintem már bocs, de majdhogynem felesleges egy korházban. Hiszen ha jól tudom azért vagytok, hogy étkezési tanácsokat adjatok annak akik erre rászorulnak. A világon nagyon sok ember önmagátol is ha akar akkor életmóváltást önmaga is meg tudja oldani. Ott Norbi, mégsem hívják őket dietetikusnak.
Talán épp ezért is küldenek nektek pácienseket. Tulajdonképp amit te megtanulsz könyvekből azt adod át a rászorulóknak. De honnat tudod te azt hogy épp az a jó tanács amit te adsz át? Sosem biztos hogy az a jó! És hozzáteszem ezzel nem megbántani akarlak, mielőtt ezt sértésnek vennéd.
Hisz te magad írsz arról, hogy kevés nagyon a kliensed. Szerintem meg nagyon is tudják az orvosok hogy kik vagytok, csak szerintem nem tartják ezt fontosnak a korházban. Ez nem a gyógyításhoz tartozik hogy te ott próbálod a beteget arra rávenni hogy neki milyen étkezés a jó. Ráadásul nem ingyen.
Amikor te ezt a pályát választottad tudnod kellett mire vállalkozol.
Betegek és hozzátartozók hozzáállása: velem annó, pont ők szerettették meg ezt a szakmát!
Nem értem, ha épp ők szerettették meg veled akkor azóta miért vagy az ellenkező véleményen?
A paráról meg annyit, hogy nem csak azt kell nézni ki szoktatta rá az egészségügyi dolgozókat! Úgy is lehet nézni, hogy ki volt az aki elfogadta? Miért fogadta el? Az orvosi eskü miért van? Lehet ezt épp a másik oldaláról is nézni a dolgokat. Én nagyon sok hozzászólást elolvastam itt, és én azt látom, hogy ti szakápolók is csak mondjátok a magatokét. A betegek pedig azért vannak bent, mert valóban betegek, és ha valaki nagyon beteg, bizony annak semmi sem jó. Egyszer majd biztosan te is átéled ezt a helyzetet, és neked sem lesz semmi sem jó. Még az sem ha épp egy ápoló símogatja a homlokod, mert neked akkor minden fáj, példának okáért.
Írsz arról, hogy
"számos egészségügyi dolgozó másodállást vállal vhol, mert valóban olyan fizetéseket viszünk haza hónapról-hónapra, amiből, ha az ember kifizeti a rezsijét, akkor már mondhatni elvétve marad."
Te azt hiszed, hogy csak ti teszitek ezt? Sok más ember is mellékállásokból, tevékenységekből potólja ki a megélhetésre való összeget.
Én nem hiszem, hogy ennyire védekeznetek kellene, mert nagyon sok igazság érződik ki a feltett kérdésben.
Szia!
Ez a drága hölgy már elhagyta portált. Pontosan azért ,mert így viselkedett. Nem fogta fel,hogy itt nem akarja senki bántani, de azt becsülettel dolgozó eü-sök nem hagyjuk,hogy ok nélkül bántsanak. már maga a kérdés feltevése is provokáció volt.
Igen szeretjük amit csinálunk. Én dietetikusként az eü teljesen más dimenzióját látom. S ha azt akarom,hogy elismerjenek bizony még sok harc vár rám. amikor kórházban dolgoztam napi kemény munkával eljutottam odáig, hogy féléve alatt az az osztály tudta van dietetikusa. De ehhez az kellett, hogy ott legyek. Aztán vannak orvosok akik úgy állnak hozzá hurrá van dietetikus, de ennyi. Nem küld klienset, nem kérdez semmi. Van olyan aki küld klienset és ez azóta mióta ismer állandó, csak éppen a kliens kevés. Látom,hogy az orvosok is marják egymást, látom,hogy a védőnő is irigy a másikra. mindenki úgy félti a klienseit ( direkt írom így) mintha azok az emberek a magántulajdonuk lennének.
Látom azt is,hogy az orvosnak fogalma sincs ,vagy nem akar tudomást venni arról,hogy mit csinál a dietetikus. látom azt, hogy úgy általában a diplomás ápolók ( s tisztelet azoknak akik nem gondolkodnak így) úgy gondolják azok akik egy műszakban dolgoznak kevesebbet dolgoznak, tesznek a betegért. Meg lehet őket érteni, mert nem semmi diplomával ( az ígértekkel ellentétben) 12 órázni, vagy 3 műszakozni és csinálni azt a munkát is ami már nem az ő kompetenciájuk lenne, de mivel nincs más pl ők forgatják a betegek, vagy húzzák át az ágyat stb. Érzek ezért tőlük egy fajta lenézés a labor, a dietetikus és más egy műszakos asszisztens és szakdolgozó irányába. De ez nem jogos, csak a hierarchia miatt így alakult. A meg kell mondjam ismerek olyan dietetikust aki azt mondta amikor végeztünk, hogy nem akar sz..ros kis ápolónő lenni. Na ők megérdemlik,hogy úgy bánjon velük az ápoló társadalom ahogy.
Sajnos dietetikusként tapasztalom azt is,hogy divat egészségesnek lenni, de elvárás is,hogy ne én magam tegyek érte, hanem majd az orvos meggyógyít, az ápoló ápol, a dietetikus meg megeszi helyettem a diétát és jól leszek. Ha értitek mire gondolok. Vagyis az ember maga ebben a társdadalomban még nem jutott el oda, hogy tisztelje becsülje saját magát annyira, hogy tegyen maga magért.
S láttam olyat is védőnőktől is,hogy mennyire tulajdonuknak tekintik az rájuk bízott várandós és szoptató anyukákat. Van itt egy védőnő aki maga is 5x anyuka elvégzett egy szoptatást segítő tanfolyamot. Ő az egyetlen a városban aki ha baj van apad a tej, nem indul be stb tud az anyukának segíteni. Minden kolléganője tudja ezt, de senki nem küld hozzá kismamáét, mélyen hallgatnak róla,hogy van ilyen. Mert azt mondják elveszi tőlem az anyukát. Ez olyan mintha minden anya aranyat érne vagy mi féltékenyen őrzik. Én is csak azért ismerem a ezt a védőnőt, mert találkoztam vele egy előadás kapcsán. S ha tudtam volna, hogy van kihez fordulnom nem apadt volna el a tejem időnek előtte.
CSak ennyit szerettem volna hozzá fűzni.
Imádom amit csinálok csinálni akarom ameddig tudom. Tanítani ,segíteni ez a célom azzal,hogy dietetikus lettem. S úgy gondolom nem csak az klienseket kéne oktatni, hanem a kórházban , alapellátásban dolgozó kolleginákat is, mert a táplálkozás az amihez mindenki ért, de nem mindenki tudja mit csinál. Szóval jó lenne ha pl az ápolónő a mai helyzetben a segítségemre lehetne az osztályos munkában. Nem abban,hogy meg eteti a beteget, bárki tudja. Hanem abban, hogy mivel ő látja először ő mérné fel a tápláltsági állapotát, vagy felismerné, hogy diétában változtatni kell. Na persze ehhez az oktatástan kívül az is kell, hogy ne 30-60 beteg jusson egy ápolóra osztály létszámtól függően és ne 100-140 beteg egy dietetikusra kórház létszámtól függően.
Meg kéne tanítani a szakmáknak a valós együtt működést. De amíg ez a kapcsolat és a reformok ilyenek addig nem lesz itt semmi jó.
Szintén diplomás ápolóként annyit fűznék hozzá még a dologhoz, hogy én ezt annó megfogadtam, hogy addig fogom csinálni, amíg a kiégés első jeleit észre nem veszem magamon. Sajnos lehet, hogy néhány év múlva pályaelhagyó leszek, mert ezt nem lehet hosszútávon így csináni. Ha az ember teljes egészét a betegnek akarja szentelni, akkor ahhoz kipihentnek, frusztráció mentesnek kell lennie, és a betegtől, illetve annak hozzátartozóitól is a legjobb hozzáállást kell hogy kapja.
A kipihentség kérdése ott megbukott, hogy számos egészségügyi dolgozó másodállást vállal vhol, mert valóban olyan fizetéseket viszünk haza hónapról-hónapra, amiből, ha az ember kifizeti a rezsijét, akkor már mondhatni elvétve marad. Szó szerint, hónapról-hónapra él túlnyomó részünk. Mi 6-an vagyunk nővérek az osztályon, és ebből 4-en vállalunk másodállást.... (persze erre lehet vagdalózni, hogy mi választottuk ezt a szakmát, meg nem kell sajnálni őket, stb. Csak azt nem tudom, hogy az, aki eleve így áll hozzánk, miért várja el tőlünk, hogy mi úgy álljunk emberileg- és hangsúlyozom emberileg, és nem mint beteghez!!!- hozzá, mint ahogy ő azt maximálisan elvárja????)
Frusztrációmentesség: hát ez is bibis, akkor, amikor sok esetben sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem adottak 100%-osan ahhoz, hogy maximálisan el tudjunk látni vkit (nálunk sajnos már nem 1x állt fenn ez a bibi) És persze kin csattan mindig az ostor? A nővéren/ ápolón! Mert ugye a nap 24 órájában mi vagyunk kéznél a betegnek is és a hozzátartozónak is. Kaptam én már azért is, mert a szülőnek nem tetszett a zárójelentés tartalma! Nem mintha én írnám azt, vagy bármelyik kollega.... Na nem baj, ezt is lenyeltem...
Mellette igen, valóban fennáll az a probléma is, hogy némely orvos, cselédnek tekinti nővérkét. Én személyesen kaptam már a főorvosnőnktől megalázást azért, mert ő vendégül látta a másik részleg dolgozóit, és én nem tudtam róla, hogy nekem akkor épp pincérnőt is kellett volna játszanom, azaz felszolgálni a vendégeinek a kávét, stb.
Frusztráció vol.3.: Ti mit tennétek, ha folyamatosan olyasmibe ütköznétek, hogy a szülő a szaros pelenkát az ebédes tálcára biggyeszti, és berakja a konyhába?
Vagy. Nagymama bejön az unokájához. Megyek a kórterembe, unoka szépen gyógytornázik a tornateremben, és mit látok a kórteremben? A nagyi szépen befeküdt az 1ik ágyba, és durmol....
Azért könyörgöm! Kórházban vagyunk! És ez ne csak a dolgozókra vonatkozzon már!
Tehát ennyit a frusztrációról!
Betegek és hozzátartozók hozzáállása: velem annó, pont ők szerettették meg ezt a szakmát! Pedig nagyon sokáig azt mondtam, hogy ágy mellett soha! Azonban államvizsga előtt, ösztöndíj kiegészítés képpen elmentem havi 80 órában osztályra dolgozni. Imádtam azokat a betegeket! És a hozzátartozóik is nagyon korrektek voltak! Miattuk maradtam a pályán államviszga után is.
Azon az osztályon sajnos nem maradhattam, mert mire véglegesítettek volna, létszámstopp, reformok, ágyszámleépítés, stb...
Továbbáltam. Gyerekvonalon helyezkedtem el, de sajnos itt folyamatosan olyanokba ütközök, mint a fent leírtak, és kissé kezdem már unni, hogy egyesek az alapvető tiszteletet nem tudják megadni, még annyit se, mint embertársának amennyit ad az ember, mert olyan hozzáállással jönnek már eleve be, hogy az eü személyzet csak szar lehet, és csak a parára utazik! (a para kérdésre szoktam én azt ondani, hogy ki is szoktatta rá őket a parára??? el kéne ezen gondolkozni!)
Amúgy, ha már beszélünk a beteg jogokról, akkor vajon bárki is, aki vagdalkozik ránk, valyon fel tudná-e sorolni a beteg kötelezettségeit is??? Kétlem! Mert nem csak joga van, hanem kötelezettségei is, csak ezt már elfelejtik emlegetni!
Ja, és nekem, mint ápolónak, milyen jogaim vannak, amiket érvényesíthetek annélkül, hogy beleszántanék néhány ember lelkébe????
Csak azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy az eü személyzettől csak olyan hozzáállást várjon, amilyet nyújt ő maga is! Ha már eleve megbélyegzőn, általánosítón áll a személyzethez, akkor ne várjon 24 órás vigyort! Max. vicsort!
És igen! Jól érzitek, hogy 1-2 hozzászóláson elszállt az agyam! Nekem nincs miért mentegetőznöm, én tudom, és azok a szülők is tudják, akik gyerekeit elláttam, hogy próbálom maximálisan ellátni a rámbízott gyerkőcöket, és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül!
Én tudom, mert én élem át, hogy a párom leb...sz, mert még azt a kevés pénzemet is képes vagyok visszaforgatni, ha arról van szó, hogy 1 gyereknek az anyukája nem tud megvenni 1 rohadt fogkrémet, megveszem én neki, hogy tudjon mivel fogatmosni, vagy banánt, vagy... És ezt tudom moöndani a kolleganőimről is! Ezért sértőnek érzem az álltalánosítást, és a negatív jelzőket ránk nézve!
Serry!
Mint már azt említettem neked egy hozzászólásomban, jó érzéssel tölt el hogy vannak ilyen jószándékú becsületes szorgalmas emberek az osztáylokon.
Megérdmeltél volna egy köszönetet.
Parancsolj meg imsétlem magam amit nem olvastál ezek szerint. a 62 hsz.
Én úgy jártam fel osztályra tanácsokat adni , hogy megbeszéltem a főnővérrel, hogy amikor fent vagyok kap egy fél nővért is. Mivel a képesítésem és tudásom meg van ezért olyankor nem kellett rohangálniuk a nővérkéknek egy elzárandó infúzió miatt, vagy abban a kórteremben ahol éppen voltam és Pista bácsinak a diétáról beszéltem, de Feri bácsinak meg meg kellett igazítani a párnát megigazítottam, hogy ezért már ne csengessen. Igaz apróságokban de kisegítettem a többieket és ezt ha nem is köszönték meg, tudom jól esett.
Ezzel az ő munkájukba nem kontárkodtam bele, de nem is hátráltattam őket.
Nem fejeznéd be?
Nem kettőnkről kellene szóljon itt a dolog, hanem arról amit kérdeztél.
Enyhén provokálva.
"A másik egyetlen egyszer sem reagáltál egyik topikon sem "
Nem valós állítás
Sem nem kiforgatni nem akarom, sem nem tételeztem fel alapból rosszindulatot rólad. Mint ahogy olvasható is. Te tettél fel számomra bántó kérdést véleményem szerint alaptalanul. De mivel úgy érzem nincs belátásod a dologra fel tettem ide, ítéljék meg mások is. Lehet én vagyok hiperérzékeny.
A másik egyetlen egyszer sem reagáltál egyik topikon sem a véleményemre mondván provokáció. holott én csak leírtam a véleményen arról én hogy látom. Pedig én még mindig kíváncsi vagyok pl itt az első hozzászólásomhoz mit szólsz. Semmi provokáló nincs benne, csak az ahogy én a munkámat látom és ahogy végeztem.
De ez a vita itt és most lenne parttalan,ezért inkább nem nyilatkozom többé.
Lányok tietek a pálya!
Serry!
Hiába tette ide ezt a hosszú idézetet, ha igazán minden rossz indulat nélkül elolvasod semmi sértő nincs benne, hacsak te annak nem vetted. Én azzal hogy ezt megkérdztem tőled ebben nincs semmi rossz, továbbá a levél hangsúlyából is kiérezhető hogy mindössze csak a véleményedre voltam kíváncsi, és a levél folytatásában is attól hogy ezt megkérdeztem továbbra is barátságos maradtam.
" Szeretnék egy kicsit többet a te véleményedről tudni ha megosztod velem. "
A levelet is ezzel zártam le és itt is leírtam hogy csak a véleményedet szeretném ha megosztanád velem.
Mégegyszer csak azt tudom mondani hogy semmi rossz hátsó szándék nem bújik meg e levél mögött, és továbbá nem érzem e levél illetve e kérdés feltevése miatt rosszul és hibásnak magam.
Az hogy te mindenáron ki akarod forgatni a szavaimat, vagy hogy rosszhiszeműséget akarsz beállítani rólam hát tedd.
Ha megengeded ezzel én vitatkoznék és itt engedelmeddel az első két privát levelünket leközlöm.
Szia!
A dietetikusokban bízol?
Az említett szegedi kórházban vagyok állományban. bár ezek után lehet nem vet rám jó fényt.
Jelenleg második gyerekemmel vagyok itthon.
Serry
Szia!
Örülök, hogy annak ellenére, hogy Te Serry a II. kórházban dolgozól mégis mertél reagálni a cikkemre.
Sajnos nekem is meg kellett érnem, hogy hozzátartozóm bekerüljön oda, amit mindenki elszeretne kerülni az életében.
Sajnos még az életemben itt magyarországon nem találkoztam lelkiismeretes orvossal és ápolóval sem.
Vajon Te Serry lelkiismeretesen bánsz a betegekkel? Vagy rutinszerűen már nem is emberszámba véve az odakerülőket.
Én mindíg azon imádkozom, hogy ne kerüljek ilyen helyzetbe, hogy hosszasan korházban keljen feküdnöm, mert tudom hogy semmi lelkiismeret az orvosokban.Hmm.. épp tegnap láttam a tévében, hogy egy beteg lemerte fotozni a pihenő orvost, és ezért verést kapott, mert féltek a nyílvánosságtól, hogy hogyan is végzik munkájukat.
Mikor én szültem az orvoshoz akit biztosan te is ismersz Szabó dr. nagy nőcsábász volt, bejártak hozzá esténként a csajok és ott aludtak.
Meg is késelték ezért. Biztosan hallottál róla attól hogy ilyen fiatal vagy.
Szeretnék egy kicsit többet a te véleményedről tudni ha megosztod velem.
Mégegyszer köszönöm a hozzászólásodat.
kkelly
* Szia!
*
Eléggé fájhat neked az amit abban a kórházban láttál. Mint írtam állományban vagyok ott, de most nem dolgozom már 5 éve, mert babázom. Megosztom veled,hogy hogyan és miért is kerültem oda.
Nem vagyok sem orvos sem ápoló és a magam bőrén, illetve egy kedves rokonomén tapasztaltam a krónikus beteg osztály minőségét, hogy így mondjam. Dietetikus vagyok. Ha hagyom akkor a munkám abban merült volna ki,hogy naphosszat ülök egy irodában.
De kezdem az elején. Mikor a főiskolán végeztem Szegeden kerestem munkát, mert a férjem, akkor még vőlegényem ott tanult az egyetemen. Végig telefonálgattam minden lehetőséget. Aztán Baráth Lajos gazd. igazgató úrnál kötöttem ki. Ő behívott elbeszélgetésre és végül alkalmazott. Biztosította számomra a helyet a nővérszállón és kezdtem a munkám szeptemberben.
A munkámról alkotott képen egyezett az ővével, és úgy tünt tervei vannak velem, aztán a z élet másképp hozta de ez egy másik történet.
Ifjú titánként én nagyon fontosnak tartottam az osztályos munkát, ezért lettem alkalmazván, mert különben nem járnak osztályra a többiek. Én jártam a 4. belre minden nap akár 2x is. Volt,hogy onnan mentem haza. Ha egyszer arra jársz megkérdezheted a főnővért ő biztosan emlékszik a fiatal dietetikusra.
a főnököm utált ezért, mert innentől tőle is várták menjen. Aztán meg azért mert kismama lettem, és neki kellett mennie helyettem. Azóta,hogy szültem ismét nincs aki osztályra menjen és beszéljen a betegekkel.
Én nagyon szerettem és becsülettel igyekeztem végezni a munkám. De így is kevés, mert egy emberre jutott kb 80 beteg. De ha az egész kórházat nézem, kb 400 ezt képtelenség.
Tény sokan lelketlenek már, de nézd azt is,hogy hányan dolgoznak egy osztályon és hány a beteg, hogy egy nővérre hány fekvő beteg jut és azok közt milyen az állapotok beli különbség. Inkább kicsit védeni akarom a nővéreket és inkább csak azokat akik hivatástudatból maradnak a kórházban éhbérért. A dokik megkeresik a magukét magánban. De sem a nővérnek sem nekem nincs módom a béremen kívül mást hazavinni.
Tény azért persze, hogy dietetikusként egy sansznyival több jut, mert adódnak alkalmak ahol egészségnevelő előadásokat tarthatok vagy tanácsadást csinálhatok pénzért. De ehhez előbb ismertté kell válj az adott városban. Én már nem megyek vissza Szegedre, mert elköltöztünk, más városhoz köt a családom.
Meg kell valljam nem olyan egyszerű a kép mint te gondolod.
De majd még beszélgetünk róla. Én elmondom a mi gondjainkat te elmondod amit látsz. Tapasztalsz.
Serry
Szia!
Csak még annyit:
Vajon Te Serry lelkiismeretesen bánsz a betegekkel? Vagy rutinszerűen már nem is emberszámba véve az odakerülőket.
Ezzel a kérdés feltevéssel és hozzáállással nem gondolod,hogy ismeretlenül is megbántasz valakit??
Miért feltételezed azonnal a legrosszabbat?
Attól,hogy vannak negatív élményeid még nem kell előítéletesen állni a másikhoz.
Serry
S itt bezárom a magán levelezés közlését mert nem tartozik a témához.
Maximálisan megértelek. egy másik helyen pontosan erről írtam azzal,hogy vannak kiégett nővérek. Azok ilyenek, vagy talán azok sem.
Az ilyen tényleg csak tanulta a szakmáét, de érzés nélkül végzi a dolgát.
mi a fenének nem megy az utcára gesztenyét árulni,
Bocs ez engem is kiakaszt nem ,hogy gyerekek közé nem való, emberek közé sem.
Nagy az isten állatkertje.