Nemi erőszak....vajon, tényleg mi nők vagyunk a hibásak, hogy bekövetkezik? (beszélgetős fórum)

Pedig ha teged is bantalmazott volna valaki szexualisan, mintart nem beszelnel is ilyen nagy egoval!

Nehany evvel ezelott egy 3-4 tagbol allo fiatal, ittas tarsasag heccbol elkapott egy tizeneves fiatalembert es mindnyajan megpakoltak. A fiatalember szetszakadt, majd kesobb meg is halt. Talan 17 eves volt.

Szóval akkor szerinted a társadalmi felelősség vállalás és az erőszak elleni fellépés felesleges, mindenki védje meg magát, ha pedig erre nem képes, akkor pusztuljon csak el?

Úgy gondolom, ez bizony az empátia hiánya.

Amit írsz a valószínű reagálásodról az egy egészséges lelki egyensúllyal rendelkező nő reakciója. Igazad van abban, hogy aki hosszan tűri a bántalmazást, az valamilyen gyermekkorban rejlő okból (bántalmazó vagy túlféltő család) nincs egyensúlyban önmagával.

Van olyan ismerősöm, aki önként választotta a bántalmazotti létet, ezzel jár, hogy Valakiné lehet, szült öt gyereket, így ha akarna se tudna többé kikerülni a kapcsolatból, de nem is akar.

Hol ítélkeztem?

Senki lelki világába se szeretnék taposni. Távol áll tőlem.

De ha engem valaki bánt, ha nekem valami nem jó, bizony azonnal lépek és van is kikkel megosztanom.

Aki meg éveken át tűri, hogy elnyomják, mert sosem állt igazán a lábán stabilan.... Az meg úgy járhat, igen.

Nehezebb út átgondolni és tenni a változásért, segítség nélkül pláne.

Lehet, hogy van olyan is amikor a nő követ el nemi erőszakot, bár a nők olyanokról számolnak be, hogy halálfélelem, meg ledermedés, bénultság, és kívülről látta magát, stb...

Azért lássuk be, jóval kevesebb lehet az a nő, aki ilyen érzéseket kiváltva a férfiból, még erekciót is kicsihol...

Persze, ha szadista hajlama van, akkor lefoghatja, és valami jó vaskos tárggyal szétdughatja a seggét a férfinak, nem mondom, elképzelhető... jogos, erről is beszélni kell.

De hogy ott sem az áldozat a hibás, az biztos.

Akik azt mondják, hogy csak ki kell lépni, olvassanak kicsit jobban utána. Sajnos sokszor szakemberek sincsenek tisztában pl. a pszichológiai bántalmazással, sőt bizonyítani is nehéz. Nem 1 nap alatt és feltűnően lesz valaki áldozat. A gyilkosságok nagy része meg éppen akkor történik amikor az áldozat lépni próbál.

Nagyon bonyolult és összetett ez a téma, nem lehet 1 hsz-ben teljes képet adni róla. Ítélkezni meg az ítélkezik könnyedén, és ad tanácsot lazán, aki a közelében sem volt ilyennek.

Nem ismerem a börtönök világát, de hiszek neked, mert te mondtad.

Gondolom olyanról még nem hallottál, hogy nők követnek el erőszakot férfi áldozatokon.

Olvass utána!

Csak először fel kell ismernie a nőnek, hogy erőszakolják. Mert amíg lányainknak azt tanítjuk, hogy akár összeszorított fogakkal is teljesíteni kell minden téren, addig néha félrecsúszik az értelmezés.

Amikor bejelentettem, hogy válok a szüleim mindent bevetettek, még a zsarolást is, hogy nem lehet, egyébként is én vagyok a hibás, stb. Elég talpraesett nőnek ismerem magam, de odajutottam, hogy külső segítségre kellett támaszkodjak, mert egyedül nem találtam a kiutat.

Amikor bántalmazott nőkkel kezdtem foglalkozni nem értettem, hogy miért megy vissza 90% a bántalmazójához, időnként dühöngtem is, hogy hogyan lehetnek ennyire hülyék, aztán lassan elfogadtam, hogy ez a dolgok menete. Aztán újra csalódott vagyok, dühöngök, elfogadok. De jó érzés, amikor segíteni tudok.

Családon belüli erőszakra, zaklatásra, fenyegetésre írtam a segítségkérést.

De ha nincs család és barát, akkor vannak szakemberek, ingyenesen hívható zöld számok.

Engem úgy neveltek, hogy a baj nem baj, de érdemes megoldást keresni. És úgy gondolom, mindenre van megoldás.

[link]

Gratulálok!:D

De, nagyon is empatikus vagyok. Vagy ismersz talán?

Csak a teszetosza tehetetlenséggel nem tudok mit kezdeni és nem értem.

Nem nagyon tudod beleélni magadat más helyzetébe...

Nem a sült galambra várnak, csak nem látják a kiutat!

Na, tudod!:) Ha bántalmazott lennék, engem semmilyen anyagi probléma nem tudna ott tartani.

Igenis van mindenre megoldás, csak keresni kell azokat és nem várni a sült galambot.

Es akinek nincs?

Van, amikor meg taxi sincs.

Szégyellik sokszor a helyzetet, amibe kerültek.

És egzisztenciális kérdés is lehet, hogy nem tudnak kilépni, nincs hová menniük.

Volt már erre a vonalra is utalás, az is el lett itt utasítva :D

Egyébként egyetértek abban, hogy lelki terror.

De nem hiszem, hogy nincs senki közel álló személy. Én tuti kérnék segítséget ilyen esetben, szerencsére lenne is kitől.

Hát még az is lehet, én nem tudom. Egy beteg lény mozgatórugóit csak az őt vizsgáló szakember érti, vagy még az sem.

Mert egy ép egészséges férfi megnézi a kitárulkozót is meg a visszafogottat is, hümmög egyet hogy hűha, aztán megy tovább és egyikre sem akar ráugrani. Sem utcákon át kísérni majd leteperni, se semmit.