Nem tudok szeretni? (beszélgetős fórum)

Próbáld meg elengedni teljesen a múltat, azt ami történt.....a jót és a rosszat is.

Ha ezt megtudod tenni akkor már teljesen nyitott vagy az új dolgokra, újra kíváncsi vagy és lelkes és ha megtetszik valaki akkor égni fogsz belül mint a tűz.....na akkor történik valami hidd el.

Feladni? Na azt az egyet soha...:-)

Csak valahogy már nem tudok hinni benne, hogy olyat találok, aki tényleg mindenben TÖKÉLETES! Pedig kevesebbel nem fogom beérni...

Valaki nem attól lesz nő,hogy rövid a haja,vagy nem kimondottan szoknyát hord...:) Alapvető viselkedési normák,és kisugárzás tesz valakit nővé!

Legyetek minél többször szerelmesek,igaz fáj néha,de csodálatos érzés,én imádok az lenni:)Nálam 2 évig hat a dopping szer,utána be kell újítanom,ha elmúlt az érzés.El sem tudom képzelni,hogy lehet nélküle élni.

whanna!

Mosolyogva olvastam végig a kommentárod. :D Nos, akkor most már tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. :) A biológia meg szívás. örülök, hogy írtál nekem, és hogy nagyjából megfogalmazhattam a Te gondolataidat is!

Jesszusom...mintha csak én írtam volna a cikket...ugyanebben a cipőben járok, 22 éves vagyok. Leghosszabb kapcsolatom 2x2 hónap. Általában 1-2 nap alatt túlteszem magam azon, hogy másnak fájdalmat okozok a szakítással.

Nekem még mindig rövid a hajam az úszás miatt, de már igyekszem nőiesebben hordani, és már van 3 szoknyám is!!! :D rohamosan fejlődök, de eredménye még nincs. A pasik énrám is tapadnak, de soha egyiket még csak a haveromnak sem kívántam volna, csak ugye próbálkozik az ember.

Szerintem a szerelem része miatt nem kell aggódni. Sajnos ez egy pszichológiai megállapítás, hogy a szerelem lelki (és biológiai) alkat kérdése. Nem mindenki képes rá egyformán. Lehet, hogy mi sosem fogunk elsöprő szerelmet érezni. De tudod mit? Lehet, hogy jobb is. Mert sok pár nem tud mit kezdeni azzal, amikor kimerül a biológiai elem, és szertefoszlik a lila köd. Nem marad, csak a tiszta szeretet, de mégis, ezt kétségbeejtőnek és furcsának találják, nem tudják, hogy ez a változás természetes. Na mi legalább ettől nem fogunk megijedni, ha egyszer sosem tapasztaljuk meg a lila ködöt.

És azért azt is valljuk be, a szerelem vak, és nyitott szemmel könnyebb jót választani, akár hosszú távra is. Persze én is marhára kíváncsi vagyok, milyen érzés a szerelem...jó volna tudni. De ha mégsem következne be, akkor sem kell csüggedni az előbb felsorolt pozitívumok miatt :)

Én is egyébként igyekszem leszállni a pasi témáról, nem kutatom minden sarokban...teszem a dolgom, tanulok, keresem a küldetéseimet, próbálok jót tenni másokkal...aztán a nagy mesterkedés közben csak összehoz már a sors valami épkézláb figurával :)

Tedd te is ezt! Sok sikert, bármihez!

Attól, hogy te még nem élted át, igenis létezik szerelem. Olyan érzés, ami ha csak rágondolsz a másikra, remegsz minden porcikádban, pillangók röpködnek a gyomrodban, s ha meg együtt vagytok, olyan érzés, minta csupa meleg selyem és bársony venne körül.

S az, hogy meddig tart függhet attól, mennyire kölcsönös mindkét részről.

Kétségtelen: a legtöbb szerelem idővel elmúlik, de a helyébe léphet egy még erősebb kapocs: a tisztelet és a megbecsülés.

Milyen is a 3. világbeli férfi? :D

Én egyébként abban nem hiszek, hogy mindenkinek megvan a párja csak még nem találta meg. Inkább abban hiszek, hogy bárkivel össze lehet jönni, csak meg kell találni a közös hangot. :)

Tetszik a cikked! :)

Az utolsó pár sorra, annyit írnék, hogy nem minden az, aminek látszik. Lehet, hogy azt látod, hogy mennyire boldogok azok az emberek, de a valóság lehet teljesen más képet mutat.

Egyébként én most pont úgy érzek, mint te. Jelenleg én sem hiszem el magamról, hogy egyszer igazán tiszta szívből fogok valakit szeretni.

Meg attól tartok, hogy majd az a lány, akiért én megtennék mindent, ő nem tenné meg ezt fordítva.

Én is fiús kislány voltam, mármint fiú barátokkal voltam körülvéve és nem az a rózsaszín ruhás, otthon babázós stílusú kislány voltam, hanem vagány. Csak 16 éves korom után kezdtem lányosabb lenni, és "fiúzni" :)

Bár nekem egyből ment a dolog :))) és mindig tapadtak rám a srácok, de huszonéves koráig az ember csak tapasztalatot gyűjt ezen a téren (is) !!!

Ne aggódj semmit, próbáld meg levonni a következtetést, tapasztalatokat az eddigi "kapcsolataidból", pl. hogy milyen stílusú egyéneket vonzottál be eddig és azok miért nem feleltek meg végül neked stb.

Én mindig azt mondom: állítsunk fel magunban egy mércét, egy listát, hogy minek szeretnénk ha életünk párja megfelelne, és addig keressünk és olyat, aki ezt megugorja! És mielőtt nagyon belemásznál egy kapcsolatba, érdemes sokat (!) beszélgetni a másikkal! (ilyenkor lehet a fentebb említett "listát" lecsekkolni :) )

Szóval semmiről nem vagy lekésve, a nőiesedéseddel már jó irányt vettél, a "szerelmet" meg tessék gyakorolni! :))

Akárki akármit is mond, akkor is ennyi kapcsolattal én is legalább 30 évesnek gondoltam a fórumindítót.

Szerintem is eljön majd az az igazi szerelem, még túl fiatal ahhoz, hogy elkeseredjen.