Nem szabad komolyan venni egy kapcsolatot sem. (beszélgetős fórum)

Ennek oka nyilván az lehet,hogy egy sem normális.Pedig a jelenlegire majdnem ráillene hogy normális.Viszonylag normális.A többihez képest normálisabb,elviselhetőbb.De láthatod hogy a 20 éves "garantált" házasság is félresiklik.Tehát az a pasas sem teljesen normális.Akkor hol is van az a "normális" pasi???!!

MUTASD!

Nálad?

Nem értem a te rosszindulatodat felém.Sosem bántottalak meg emlékeim szerint hasonló dumával.

A lentebbi szöveged akár sok csalódott hoxás nő is magáravehetné itt,nemgondolod?

nagyon fájhat ez most neked, és friss sebbel nem lehet nagy döntéseket meghozzni....

túl a kapcsolat gyászán valószínűleg észreveszel olyanokat akik érdemesek rá.

Egy házasság sikere is két emberen áll, és egy házasság kudarca is. Nem mindig a férfit kell hibáztatni, nyílván voltek már előjelei amit nem vettél észre.

Ha egy házasságban minden rendben van, mindent megkap a férj otthon, általában nem lép félre.

Frissen megcsalt feleség vagyok. Túl voltam egy rossz házasságon amikor megismertem őt. Meg voltam győződve hogy ő lesz az igazi. Sokáig így is tűnt, minden jel erre utalt. Amíg itthon nem hagyta a fényképezőgépét és én nem találtam meg a fotóit a barátnőjével. Ez még csak tegnap történt. Most külföldön van, már 4 sms-t küldtem és egyszerűen nem válaszol semmire. A hallgatása valszeg beleegyezést jelent.

Ő volt az a pasi akiért a kezemet a tűzbe tettem volna, és mindenkivel szemben megvédtem. Ezt kaptam cserébe.

Nekem már kapcsolatom soha nem lesz. Legfeljebb eü szex.

kedvesbuxa!

léteznek normális férfiak, annak okán, hogy a te közeledbe soha nem ment egy sem, elgondokoznék.

És csak a férfiak a rosszak, vagy a nők is? Tökéletes ember nincs! A lányodnak pedig magának kell megtapasztalnia ezeket a dolgokat. Az hogy már most megvan a véleménye a férfiakról természetes dolog.

Persze, hogy nehéz Neked! De tudod: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond:)

Dehogynem szabad, sőt inkább kell! Gondolj bele, egy kisgyermek, aki még csak próbálgatja a lépést, hányszor huppan fenékre, sokszor fájdalommal jár, ha elesik és mégis ösztönösen benne van, hogy újra meg kell próbálni! Milyen öröm, amikor először végigér a szobán esés nélkül!

Mindig fel kell állni, nem ülni a hátsónkon, hogy majd helyettünk valaki megteszi a szükséges lépéseket....

Mondom ezt én, aki húsz éve azt tartja, hogy megbízható és becsületes férje van, pedig pár hónapja volt alkalom, hogy elfeledkezett rólam, és megcsalt. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha a mai tudásommal visszamehetnék a múltba a 18 éves önmagamhoz, mit mondanék magamnak? Azt biztos nem ajánlottam volna magamnak, hogy ne menjek hozzá, mert soha, ezen az egy alkalmon kívül nem tett olyat, amivel bántott volna, és most is a csillagokat lehozná az égről, ha tehetné.

Csupán egy dátumot mondtam volna magamnak, hogy azon a napon ne engedjem a páromat dolgozni menni...

Egy kertészeti fórumban találtam ezt, amit sokszor elmondok magamnak, ha még sajog a szívem:

"Tanulj a tegnapból, örülj a mának, gondolj a holnapra!"

Buxa! Ha lazán veszel ezentúl mindent, nem azt éred el vele, hogy téged is lazán fognak venni, és még kisebb lesz az esélye annak, hogy valaki bebizonyítsa a jelenlegi hited ellenkezőjét?

... a lányodnak valószínű nem kell mondanod semmit, hiszen elé teszed a példát... a cselekedeteiddel, a hozzáállásoddal.

... amúgy én is a nőkről vagyok rosszabb véleménnyel. Én is elváltam, ment szét kapcsolatom... de pl. utoljára 22 évesen hagytak el egy röpke 2 hónapos kapcsolat után. De nem találkoztam igazán gonosz férfival, aki szándékosan át akart verni... és hülyére akart venni. Van amikor hazugságba keverednek, de olyankor inkább szánalmasak, ahogy csúsznak egyik hazugságból a másikba... :o)

Mindenki megtapasztalja a szerelmet és átéli a csodálatos dolgokat és a csalódásokat.

Én a gyermekem szerelmi ügyébe nem fogok beleszólni. Ha tanácsot kér,akkor adok. De semmiképp nem javaslom, hogy negatív példát állíts a lányod elé. Nehogy előítéletei legyenek.

Szerelemben szeretetben....hát persze.Mennyien is?!100-ból 3 pár?

Nem vagyok keserű,nem ez íratta velem az első hozzászólást.Fogalmam sincs mit mondjak majd a lányomnak arra vonatkozólag,hogy milyenek is a férfiak?Érdemes e áldozatokat hozni értük vagy nem?Hazudni végképp nem akarok,tehát ha az igazat mondom el neki majdan,akkor viszont lehet hogy vele cseszek ki és sosem ízleli meg a szerelmet(még ha csak 2-3 hónap is tart).Nem is tudom,...nem tudom mire készítsem majd fel.Nem akarom hogy csalódjon,nem akarom hogy megalkuvó legyen,nem akarom hogy fölöslegesen bízzon és nem akarom hogy fölöslegesen hozzon áldozatot...egy férfiért sem.Azt hiszem valami olyasmit fogok majd mondani neki.Kislányom.Anyádnak nem sikerült,de te ne add fel.

Ez a topic vagy nagyon rövid életű lesz vagy nagyon hosszú.

Buxa! Nem értek veled egyet!!! Milyenek az emberek általában? Ami rosszul sül el azzal szeretnek foglalkozni, csámcsogni rajta, de ha egy pár több évtizede él egymás mellett szeretetben, szerelemben az a kutyának se tűnik fel. Nemde??? És hány ilyen van! El se hinnéd. Csak az nem olyan érdekes.

Sajnálom, hogy ilyen keserű vagy, és ha nem változatod meg a hozzáállásodat, soha nem leszel boldog. Nem minden férfi egyforma, és lehet ezért a megjegyzésemért fogok kapni hideget-meleget, de nekem a nőkről sokkal rosszabb véleményem van. Sok pasi pont miattuk olyan amilyen....( ezt most nehogy magadra vedd ).