Nem jön a baba. Megoldás: válni és továbbállni? (beszélgetős fórum)

Szerintem egyénfüggő és kapcsolatfüggő is a "teljes élet baba nélkül" téma.

A nagypapám ápol egy gyerekkori barátságot egy házaspárral. A néni 70-en túl van, a bácsi ma-holnap 80 éves. Nem születhetett közös gyermekük, de együtt maradtak, mert egymást, fontosabbnak tartották annál, hogy mindketten mással alapítsanak családot. Azóta is gyönyörű házasság az övék. :)

Ezt bemásolom, mert sokat tűnődtem ezen:

"Ha

ölel a párod, és te átfogod meztelen testét, ne arra gondolj

szeretkezés közben, hogy 'gyereket akarok! gyereket akarok!'... hanem

arra, hogy 'szeretlek! szeretlek!'... És ha erre még jön egy gyerek is,

tekintsd ráadásnak, és köszönd meg az Istennek!"

Ha ezen a gondolaton tűnődsz, három úton is elindulhatsz.

Az

első: a szerelemnél nincs több. Nem valaki másért szeretlek, hanem

magadért és önmagamért. A szerelmünkért szeretlek. Maga az ölelés a

beteljesedés. Az, hogy végre együtt vagyunk. Ezt nem lehet fölülírni.

Mert ez a Lét csúcsélménye. Mindennél és mindenkinél jobban hiányoztál,

és most visszatalálunk, egymásba. (Ha már átfut rajtad a gondolat, hogy

"Szívesen szülnék tőle gyereket" - az anya érez benned és nem a

szerelmes. A még nem létező gyermeket máris jobban szereted, mint őt.)

A

második: ha valamire az ember nagyon vágyódik, rendszerint nem kapja

meg. Csak amikor már elengedi a vágyódást - akkor jön a beteljesedés.

Amikor nem akarsz, és nem követelsz már. Amikor minden tőled telhetőt

megteszel - és utána rábízod az egészet az Istenre, a Természetre,

nevezd, ahogy akarod. Ez a mágia titka: megvágyni - és elengedni.

A

harmadik: azt mondja a Tibeti Halottak Könyve, hogy a Lelkek odaátról, a

"köztes létből" kilesik a szeretkezésünket. Vonzza őket a

szerelemörvény. Egyszerre érzik a vonzást és taszítást, és vágyódnak a

testi születésre. Azt akarják, hogy a férfi legyen az apjuk és a nő az

anyjuk. Aszerint, hogy férfinek vagy nőnek születnek majd, vonzza őket

az egyik, és taszítja a másik.

A lélek különös és minden szinten működő örök erotikája ez: nemcsak a

két ölelkező test vonzza egymást, hanem a lélek is, a leendő gyermek

lelke.

A szeretkezés erőtere csalja őt ide, a földi létbe. Ha azt

látja, hogy leendő szülei nemcsak szeretkeznek, de lelkileg is szeretik

egymást - hiszen ők is Lelkek, mint ő, ha testben élnek is -, szóval ha

látja és érzi, hogy ez egy testi összecsapódás, egy szerelemörvény is,

annál szívesebben hagyja magát beszippantani, s vállalja a leendő

gyermek szerepét.

A népi szólás azt mondja a gyönyörű kisbabára: "Szerelemgyerek". Így van."

Ezt nem értheti meg csak az,aki benne van...

Én is ezt mondtam évekkel ez előtt,mint ti.De most,h benne vagyok,másképpen látom.Tudjátok milyen az hónapról hónapra csalódni?Mikor megjön?Boldogtalannak látni a párodat,akinek nem tudod megadni,amire vágyik...

Szóval a gyermektelenség csak közvetett ok.Közvetlen ok,a sok ideg,ami ilyenkor sokféleképpen jelentkezik pároknál.

Mi nem tartunk itt szerencsére,de bevallom,sokat síroak amiatt,h nem sikerült eddig megadnom neki és el tudom képzelni azt a helyzetet,amikor valamelyikőnknek elege lesz ebből és tovább áll.Részéről is a sikertelenség és az ebből fakadó idegeskedés,részemről a csalódottság,h nem érezhetem magam igazi nőnek,mert nem tudok neki szülni.

Hosszú.Ezt tényleg csak az értheti,aki benne van...

Sziasztok!

Személyesen nem érint a téma, csupán érdekel mások véleménye. Sok pletykát hallok mostanában, hogy x elhagyta y-t, mert nem lehetett közös gyerekük. Ezután mindketten újraházasodtak, és boldogságban nevelik született gyermekeiket.

A kérdés az, hogy egy szerelemből, tiszteletből és becsületből köttetett házasság miképp juthat el ilyen szinte. Hogy fordulhat az elő, hogy egy "ilyen probléma" miatt elhagyjuk életünk értelmét?

Kíváncsi vagyok, mi játszódik le ilyenkor az emberben... Mi a fontosabb? A szerelem vagy egy saját gyermek? A megoldás a kitartás vagy válni kell és továbbállni elhagyva meddő párunkat? Ki hogy látja?