(Nem) a ruha teszi az embert? (beszélgetős fórum)
A dolog amúgy fordítva is "működik":
Ismerős csajék nagyon szegények voltak akkoriban, ő gyesen volt, a férje nem keresett valami jól, tele voltak lakáshitellel. Viszont a csajnak mindig az volt az elve, hogy úgy öltözött, és öltöztette a kis családját, mintha skatulyából húzták volna ki őket. Azt mondta, ha zsíroskenyéren élnek, akkor is mindig jól öltözött akar lenni.
Kislánya kórházba került mandulaműtétre. A kórteremben volt még rajtuk kívül 3 kisgyerek, mindegyik az anyukájával. Ők átlagosan öltözöttek voltak, az ismerős csaj viszont angolkosztümben ült a gyereke ágya mellett.
A főorvos, aki műtötte mind a négy gyermeket, csak az ismerősömet ugrálta körbe, így kezitcsókolom meg úgy, mindenről tájékoztatta a csajt, a másik három anyuka le volt tojva.
Aztán ismerős csajt be is hívta az irodájába a főorvos, hogy még "átbeszéljék a továbbiakat, és a kislány állapotát". Csajszi persze a végén úgy jött ki tőle, hogy nem adott pénzt, mert nem is volt nekik erre.
Másnap már meg sem ismerte a doki, vissza sem köszönt neki a kórteremben.
Meg tudlak érteni.
Engem is figyelmeztettek már, hogy a kisestélyi, amit meg szerettem volna venni egy alkalomra..."az nagyon drága". Én farmerben, polóban voltam. Hát nem is vettem meg ott.
De van egy régi, érdekes emlékem. Habár nem ruháról szól, szerintem ugyanez a kategória. 35 éves voltam, amikor először úgymond "frizurát" csináltattam. Addig hosszú hajam volt, amit hol lófarokban fogtam össze, hol befontam. Akkor úgy gondoltam, levágatom, tényleg kivénültem a copfokból. Levágattam, mellíroztattam, fésültettem. Hazafele menet, bementem vásárolni a boltba, ahol máskor is szoktam, copfosan.
A kislány, aki máskor rámmordult, ha kérdeztem tőle valamit, hirtelen teljesen segítőkész, profi eladóvá változott. És kiderült, hogy érti a szakmáját! A biztonsági őr kinyitotta elöttem az ajtót, és ajánlkozott, hogy segít kivinni a csomagokat az autóig.
Én meg csak álltam, és órákkal később esett le, hogy az új, rendezett frizurámnak lehet köze a változáshoz.
Igen. Nekem is ez jut eszembe róla. De irtó megalázó volt :(
Egyébként megérdemelte volna, hogy visszamenjek abban a szerzeményemben, amit egy eldugott kis butikban kaptam, az ő áraihoz képest potom árért. Olyan kosztümöt vettem ugyanis, amit még ma is megcsodálnak, képtelenség összegyűrni, és tutira biztos, hogy még egy ugyanilyen nem jön szembe velem az utcán :) Merthogy nálam ez fontos szempont. Ja, és az eladók kedvesek, udvariasak voltak.
Poén lenne:D
a lamborghini azt hiszem,mezőgazdasági gépekkel kezdte,onnan a traktor
Édes jozsi,hát ez volt a baj,NEM VOLT AUTÓD!
:)))
Pár éve a 25 éves gimis osztálytalálkozómra készültem, és elhatároztam, hogy öltözködésben is megadom a módját, kerül, amibe kerül.
Farmerban, pólóban, mezítlábas szandálban bementem a megyeszékhely legmenőbb butikjába, és kimondottan jó minőségű, elegáns, egyedi ruhát kértem. Hozzátettem, hogy az ár nem számít. Az eladó megvetően végignézett rajtam, és közölte, hogy nincs rám való méretük...
az meg,hogy lehet?csak úgy odaengedik a gránithoz?biztos olyan volt mint Mátyás.álruhában járt csak sajna felismerték a mestert,ezért engedték oda.Ja és az álruha is prada volt :)
Jozsi,azért leirnád,h,hogy volt?
Ja én is ezen képzelegtem, hogy lehet valahol volt egy tábla, hogy "belépés csak pradaban" :D
Egyébként érdekes ez a burkolóbolt, mert nálunk mindent a mester szerzett be és még a gránihoz is odaengedték munkásruhában :D