Munka vs. család (szerelem) (beszélgetős fórum)
Hát sok embernek van gyereke, úgyhogy a két dolog nem igazán függ össze.
Én is akartam 10 évesen pilóta lenni, de szerintem most másról beszélünk.
A gyerek nem váltja ki azt, amire születtél. De ezt majd akkor fogod megérteni, ha már nagy lesz, éli majd az életét és te meg ott maradsz a saját életeddel. Mert először azt kell rendbe tenni, hogy a gyereknek már jó példával tudjunk szolgálni és nem a gyerek helyettesítse a célunkat. Neki ez teher.
ha nincs, akkor értem...
az én akkori álmaim mellett tuti nem itt tartanék... de nem baj az, ha fel kell adni valamit. lesznek majd más célok, más álmok... kisgyerekként is másról álmodtam, mint érettségi előtt... mégsem érzem azt, hogy kevesebb lettem azért, mert nem állatorvos lettem, ahogy azt 10évesen terveztem... és nem vagyok kevesebb attól, hogy végül nem katona lettem, mint ahogy 20évesen terveztem.
Szerintem fogadd el,és kész.
Ettől még nem kell szakítanotok ,majd megoldjátok a dolgot ahogy eddig .
Ha mégis harag lenne belőle és szakítás ...hát ez az élet része :)))
Én is a munkát választanám!
Én nem függnék hosszú távon olyan férfitól, aki nem támogat a karrierépítésben!
Szerintem már ott a probléma, ha valaki úgy gondolja, hogy család vs. munka. A kettőnek nem kell kizárnia egymást. Sőt. persze vannak szélsőséges esetek, de itt most épp arról van szó, hogy a pasi pénze és munkája elegendő-e arra, hogy egy három fős családot eltartson és már most szeretnék-e a babát, stb.
Nekem nem így jött le.
Még nincs, de ő nagy eséllyel valóban az álmait fogja megélni, mert én is ezt teszem. Lesz jó példa előtte.
Sok anyuka szenved akár itt a hoxán is, mert alárendelte az életét a családnak és a párja meg elhagyta. Aztán most ott áll megfürödve. A romantika szép dolog, de nem túl biztonságos se a gyerek se a szülő számára, ha csak arra alapozunk, hogy a gyerekem az életem. Mert a gyereknek meg sok másra is szüksége van, mint arra, hogy a szülő saját életcélját lássa benne.
Az lehet, de pont azt a példát tanulja meg tőled, hogy ne élje meg az álmait.
Másrészt attól, hogy te boldog leszel, hogy ő az álmát éli, attól te még nem.
Mindegy. Ezt most nem fogod érteni. Majd, ha már látni fogod, akkor.
nem lebeszélni akarlak... de el kell döntened, hogy mi az álmod. a munka és a karrier, vagy a szerelem... mert lehet kérdezni, hogy ő miért nem hajlanó utánad költözni? de te miért nem vagy hajlandó maradni? mennyivel ér többet a te karriered az övénél? miért ő adja fel? vagy miért te?
ezt neked kell eldönteni. ha szereted, és komolyan, hosszútávra terveztek, akkor nem mész... de ha a munkahely is hosszútávra tervez veled, akkor az nem 2-3-4 év, hanem több... nyilván nem néznék jó szemmel, ha pár év múlva esetleg jönne a baba... márpedig ha nem maradsz, a szerelem attól még jöhet akár más személyében is... és a biológiai óra is lassan ketyegni kezd ott belül... és bizony majd elszorul a szíved, amikor egy babakocsit látsz, hogy akár te is tologathatnád már...
Furcsa igen, hogy eddig csak tervben van/volt, most hirtelen meg keszenletben akar tartani teged, szoval te ne vallalj el semmit, amig gondolkozik meg par evet o ezen a "tervben van"-on:)
Mindemellett o nem akar mozdulni erted
Ezt mindig szokas mondani, hogy csak ugy vallald el, ha hosszutavra gondolkodsz. Termeszetesen a munkaado sem szeret pofara esni, ezert mondja igy.
Persze, kivetel a szezonalis melok vagy az olyanok, amikor mindenki tudja, hogy nem egy hosszutavu dologrol van szo, de ugy altalanossagban mindig mondjak, amit neked mondtak, csak az elet kozbeszolhat nekik is, ezt is vedd figyelembe
En a munkat valasztanam, mert eleve nem tudom, hogy azok utan, hogy a parod nem tamogat ebben, vajon tenyleg akar-e evek mulva csaladot alapitani? Szoval mennyire szamitasz neki?
Legrosszabb esetben visszautasitod ezt a lehetoseget es par ev mulva koppansz vele is, hat legalabb, ha a melo megvan, a magad laban is meg tudsz allni, es ha kesobb csaladalapitasrol lesz szo, majd gondolkodsz akkor, hogy ideje koltozni oda, vagy netan megszunik a ceg, vagy esetleg otthagyod.
Szerintem jo elore gondolkodni a jovon, de nem minden ennyire kiszamithato, rajtad kivul semmi es senki sem biztos.
jövök, képviselem az ellentábort :)
mai eszemmel én is azt mondanám, hogy mennék a munka után... DE én anno feladtam az álmomat a párom miatt... ha ezt akkor nem teszem, most nem lenne a gyönyőrű lassan3éves kisfima... egészen biztosan nem lene... és bár még a mai napig is rossz arra gondolni, hogy én is ott lehetnék/tarthatnék, ahol az ismerőseim, volt iskolatársaim... és a szívem is összeszorul... de akkor ránézek a kisfiamra, és tudom, megérte. még ha majd múlik a szerelem, akkor is... mert a kisfiam mindig megmarad nekem.