Mit lehet kezdeni egy önző férjjel? (beszélgetős fórum)

Egyébként SOHA nem hittem a véletlenekben és tudom azt is,hogy nem véletlen ő a párom...Viszont az okot még keresem.Részben Soma könyvében megtaláltam,de nem szeretném elfogadni.Lényege az volt,hogy a régi életünkért "vezeklünk " ilyenkor...

Azért ennyi rosszat nem tettem mással,úgyhogy elég...!!!

...ok,ha én egyet értek ezzel,mert IGEN,akkor pl. a páromat hogyan vezessem rá,hogy "alszik"?:)

Ő nem fogja elolvasni...

Igen. Pontosan ebben áll a "tudományom" lényege... (Bocs' a nagyképűségemért!)

...mert bizony az el- és lefojtott dolgok ott belül úgy rágnak, mint féreg, és előbb utóbb az életösztönünk hatására úgyis "kiokádjuk", kitör belőlünk, mint valami pusztító lávaömlés, amit meg ugyanúgy nem akar az olyan szelíd fajtájú emberke, mint mi. Tehát vagy hárítani kell, vagy ha ez nem jön össze, bizony muszáj feldolgoznunk mindenképpen, hogy egészségesek, erősek legyünk és teljes életet tudjunk élni, ki tudjuk fejteni a teljes tehetségünket a sikereink érdekében. Nos, valójában ez a mi "kutyakötelességünk" magunkkal és a szeretteinkkel szemben.

... még egy kis rész...

"Te mire koncentrálsz? Mire figyelsz oda saját magaddal és másokkal kapcsolatban? A jó dolgokra, vagy azokra, amelyek véleményed szerint rosszak? Arra figyelsz, amivel elégedett vagy, vagy éppen ellenkezőleg? A pozitívra vagy a negatívra, a szűkösségre vagy a teljességre? Pesszimista vagy, vagy inkább optimista? Olyan ember vagy, aki sokat dicsér, vagy olyan, aki sokat kritizál – mindegy, hogy saját magadat vagy másokat?

Ha nem tudod pontosan megmondani, hogy melyik típusba tartozol, akkor itt az ideje, hogy megfigyeld magad. Nagy valószínűséggel ugyanis a negatív emberek közé, tehát a többséghez tartozol. Állandó kritizálásban nőttünk fel. A kislányoknak és a kisfiúknak elsősorban arra hívják fel a figyelmüket, hogy mikor viselkednek rosszul, mit kerüljenek, és miről szokjanak le. A nevelés alatt elsősorban kritikát értünk, a dicséret és a bátorítás ritkán kerül napirendre. A nevelés valójában a negatív gondolkodás felé vezető utat egyengeti. A gondolkodásunk annyira negatívvá válik, hogy száz szép, harmonikus dolog közül elsőként az egyetlen nem harmonikust vesszük észre, amely annyira zavar bennünket, hogy a maradék kilencvenkilenc szép dolog már fel sem tűnik. Mindenből csak azt választjuk ki, amin bosszankodhatunk, ami miatt aggódhatunk, ami számunkra rossznak látszik.

A félig telt pohár számunkra félig üres. Ha ötven évesek vagyunk, akkor az élet legszebb része számunkra már elmúlt. Ha tíz éve együtt vagyunk a partnerünkkel, akkor sokkal inkább észrevesszük a hibáit, a gyengeségei, és a bosszantó tulajdonságait, mint a szépségeit, a kincseit, és azt az ajándékot, amelyet a puszta jelenlétével ad. Ha húszévnyi házasság után elválunk, akkor az egész házasságot rossznak minősítjük, ahelyett, hogy megköszönnénk magunknak és a másiknak azokat az ajándékokat és szépségeket, amelyeket húsz év alatt kaptunk, és értékelnénk azokat."

... éppen egy könyvet olvasok, itt tartok... kukk bele: ;)

"„A „felbosszantom magam” kifejezés hűen tükrözi a valóságot. Nem másokat bosszantunk fel, hanem saját magunkat. Saját magunknak okozunk kárt. Néha olyat is mondunk, hogy „ez vagy az nagyon bosszant engem”, de az az igazság, hogy mindig magamat bosszantom fel. A bosszankodáshoz általában egy „nem” is társul. Azon bosszankodunk, hogy bosszankodunk. A bosszankodás olyan döntés, amelyet én magam hoztam meg. „Bosszankodni akarok, fel akarom dühíteni magam ezen vagy azon, még akkor is, ha nyugtalanná tesz, kibillent

az egyensúlyomból, felviszi a vérnyomásomat, és hosszú távon megbetegít.” Bosszankodni akarunk. Azon imádkozunk, nehogy valaki elvegye tőlünk a bosszankodásunkat. Vajon mi az oka annak, hogy ilyen erősen ragaszkodunk a bosszankodáshoz? Mit ad nekünk a bosszankodás? A bosszankodás előnye a szórakoztatásban rejlik, illetve abban, hogy eltereli a figyelmünket. Aki bosszankodik, az elfoglalja magát azzal, ami bosszantja.

A bosszankodás eltereli a figyelmemet saját magamról, azokról a dolgokról, amelyek arra várnak, hogy foglalkozzanak velük: a belső űr, az unalom, az értelmetlenség érzése, a magány, az öntudatlanság és a tehetetlenség. Nagyon kevesen akarnak ezekkel a dolgokkal foglalkozni, pedig ezek a dolgok mindannyiunkban megtalálhatóak. Emberi mivoltunk részei. Van választásunk: Te is eldöntheted, hogy milyen gyakran akarsz bosszankodni, vagy milyen gyakran hagyod magad felbosszantani. Te döntöd el, hogyan reagálsz egy külső behatásra. Nehogy azt hidd, hogy nincs hatalmad a bosszankodás felett. A hatalom a tiéd. Mielőtt bosszankodni kezdesz, mindig meghozol egy döntést: „Megint bosszankodni akarok. Ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Már érzem is, hogy forr bennem a düh. Visszatartom a lélegzetemet, a nyomás egyre nő, és mindjárt robbanok…” Ezek a gondolatok néhány másodperc alatt végigfutnak az agyadon....”

Illetve tartósan megállod,hogy nem adod ki?(Javítva!)

Tiszta hárpia vagyok és ez már nekem nem jó!!!!!!!!!:(

Igen!!! Igen!!! Igen!!! Ez az! ;)))

Zseni vagy.