Mit lehet kezdeni egy önző férjjel? (beszélgetős fórum)

Nah,igen.Később én is rájövök,mit kellett volna...Tegnap beszéltünk a gondjainkról.ő nem egy odamondós,megtartja magának...Majd lesz valahogy,annyi biztos,ő is szeretné a boldog életet.Egy a cél de más a módszer és nem találkozunk félúton sehogyan sem.

Köszönöm,hogy foglalkoztatok a témámmal!!

Fájdalmas volt rájönnöm, de már tudom: Csak magamra számíthatok. És ahogy egyre-másra visszatekintgetek a múltamra, azt tapasztalom, hogy ami változás történt az életemben, bizony rajtam múlott. Csak akkor - és még utána is sokáig - észre sem vettem mekkora erő kellett hozzá és ez mind bennem volt, mert máskülönben nem sikerült volna.

Érdekes, de amikor már úgy érzem, itt a vég, már nem bírom tovább, valahonnan mindig előkerül még annyi erőm, hogy még meg tudom tenni azt a lépést, amivel megoldódik valahogy a bajom. Titokzatosak vagyunk mi emberek. Sok csoda rejlik bennünk.

Tudod nem igaz, hogy csak akarni, meg merni kell, és lehet változtatni...!!!! Az élet ennél bonyolultabb!!!!!!!!!

Bizony vannak dolgok, amik nem csak rajtunk múlnak! De jó is lenne, ha minden csak így működne!!!

Vannak emberek, akik "engedély" nélkül is megalázzák a másikat! Mert nem kérnek hozzá! A változtatás pedig rajtad kívül álló okok miatt nem megy!

Hülye dolog... de én is, mint Fata Morgana, folyton Vallejo-nak olvastam a nickneved.

Ezek érdekes dolgok, a megérzés, a jelek tárgykörébe sorolt dolgok nálam. Nagyon verbális ember vagyok. A szavak sokrétűen "zengenek" számomra... hhhu... nem tudom érthető vagyok-e. Nem is tudom, minek fogtam bele ebbe most...

Bocs'!!! Nem szeretném elvinni a fórum témát.

Szerintem is... A félelmeink kezelésével meg együtt változnak a külső körülményeink alakulása, a hozzájuk fűződő viszonyunk stb., mert hogy ez mintha egy láncolatot indítana el... ha a félelmen felül tudok emelkedni, minden jobban megy.

Aztán amit itt lentebb írsz az csak az egyik félelmünknek tűnik a sok közül, amit még felfedezhetünk magunkban, ha elég bátrak vagyunk belekukkantani a tükrünkbe... Lám, ehhez is bátorság kell! Szóval... és tettel:)))... "Szembe babám ha szeretsz..." Kötelezően ajánlott bátornak lennünk mindenek felett.

... ha elfogadjuk, hogy a félelmeink szabják a gátat, akkor már tudunk lépni egy következő fokra, ugyanis a félelmeket lehet kezelni.

Valahol olyasmit is érzek, hogy xar az életem, mert a férjem/feleségem ilyen-olyan, ezt tesz-azt tesz... de nem lépek, mert attól fogva egyedül vagyok, és mi van, ha kiderül, hogy akkor is xar az életem... lehet, hogy tőlem volt az előtte is?... nem is vagyok annyira jó, mint amennyire a házastársamhoz mértem magam? ... hm? Ez is fennállhat...

De ne ám!!! A jelen életünk leendő döntései legyenek enélkül meghozva. Így vállaljuk fel a felelősséget a döntéseinken keresztül az életünk alakulásáért.

Én a már meghozott döntéseinket értem alatta, hisz az már megváltoztathatatlan... most még van beleszólásunk a "sorsunk" alakulásába... sőt, mint mondjuk mindig, mi vagyunk annak a kovácsai.

:))

Bocs az offért:)

.

:))))

(Jajj,mindig a Valejjo -t olvasok:))

:)))

Persze.

Igen. Ez az élet más területén is így van... pl. az orvos szerepét is félre értelmezzük általában. Tőle várjuk a gyógyulásunk, pedig az csak segíteni tud, a lényeges dolgok rajtunk múlnak.

A félelem nagy erő. Sok mindent befolyásol az életünkben, akármilyen "bátrak" vagyunk valójában.

Nem egészen így értettem.

A mártír és áldozat szerep lényege pont az,hogy a lehető legtöbb embernek elmondjuk ,milyen önző,szemét,nemtörődöm stb a férjünk,milyen szörnyű az életünk,de mi olyan erősek ,és áldozatos jó tét lelkek vagyunk ,hogy mindent megteszünk érte,és a családunkért balablabla...és jöhet a sajnálkozó ,de elismerő tekintetek, együtt érző szavak bezsebelése,és máris minden happy,addig a pillanatig amíg be nem lépünk a lakásunk ajtaján.

Ott megint fel vesszük a szürke ábrázatot,vagy épp,a kötőzködőset ,a boldogtalant,az elégedetlent,és evvel a képpel csinálunk meg mindent ,amit kell.

De van ,amikor egy ember,belátja ,hogy hibázott,lehet rosszul választott,vagy ő is éppolyan résztvevője a kialakult helyzetnek,tehát felvállalja önmaga előtt a saját felelősségét is,és mégis úgy dönt,marad,elfogadja az ő általa ,és döntései által kialakult helyzetet,az nem fog nyafogni,hanem teszi a dolgát,és előre néz ,szerintem.

...van ilyen is ,igaz olyan ,mint a fehér holló ,igen ritka:)

... ez nem kérdés, általában így van. :)

Dönteni nehéz, nem utána a választott utat járni. :) Ezért akadnak el sokan (nem csak párkapcsolatban), mert nehéz döntéseket hozni, és főleg egyedül...szeretünk támaszkodni valakire, a döntés súlyát, felelősségét másra rakni. :)