Mikor úgy érzed már nem bírod magadban tartani, ki kell mondanod!Hát mondd ki és megkönnyebbülsz! Gyere és tárd ki az érzéseid. (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásaitokat!

ittmost,köszönöm az együttérzésed,nem fogom feladni.Ez egy olyan betegség amivel tudni kell élni,igaz néha úgy érzem mintha a végét járnám,egyszerűen ez az orvosokat nem érdekli.

Nem fogom átadni senkinek hogy továbbvigye,mert nincs kinek,és nem is lesz.Az ember ha tudja mi a szitu akkor gondolkozik,s csak utána cselekszik.Legalábbis nálam ez így működik.Pont ezért nem vállaltam be a gyereket.Bár minden vágyam az volt mint minden normális embernek,de hogy kitegyem annak amin én keresztülmegyek azt nem akarom semmi szín alatt!!Lehet nem örökölné,de mi van ha mégis,én nem szerettem volna ezt megkockáztatni.Ismeritek azt a bizonyos dalt "ott fogsz majd sírni ahol senki se lát",hát én is ezt teszem,kívül mosolygok,nem mutatom ki azt hogy nekem egyáltalán bánatom van.S próbálom az életet szebbé és jobbá tenni már amennyire csak tőlem telik.Jó lenne ha lenne munkám azzal le tudnám jobban kötni magam.Nem sajnáltatni akarom magam,nem emiatt vagyok itt,csak jó érzés kimondani amit soha senkinek nem mondok.

Nagyon nehéz igaz barátot szerezni... Már vágtak át egy párszor. Borzalmas volt.

Én is úgy érzem idegenek jobban megértenek, meg amúgy is nekik sokkal többet mondok el, mert úgyse ismernek. Ez nem azt jelenti, hogy hazudok, csak könnyebben adom ki magamból. :-)

Az önbizalomhiány ovis korom óta van és az évek során csak rosszabb lett... Már szerintem ilyen maradok mindig is.

A munka meg... Valahol túlképzett vagyok, valahol meg alulképzett. És dühítő, hogy mások meg megkapják a munkát. Arra nem térnék ki kik azok, de biztos tudod kikre gondolok.

Nezd, nincs ra jo szo, de ertem es erzem a szornyu fajdalmadat, hogy mindennel jobban vagysz egy kis emberi melegsegre, josagra, egyutterzesre, olyan szeretetre, amikor a masik rad nez, s a szeme azt mondja, hogy "te nem halhatsz meg soha", am a haszonalapu vilag nem igy mukodik.

Valoban van nemi undorito mellekize annak, hogy az emberi tarsadalomban minden erdekalapon mukodik, s a te vesztesegeid oly nagyok, hogy semmifele vigasztalas nem segit ennek a fajdalomnak az enyhitesen.

Nem varhatsz vigasztalast azoktol sem, akik sohasem kerultek ilyen helyzetbe, mert konnyebb elforditani a fejuket a szenvedoktol, semmint par jo szot mondani.

Tenyleg csak magadra szamithatsz, s azt is meg kell valogatnod, kinek mondod el a problemaidat, aki nem el vissza vele.

Soha nem mutass gyengeseget, meg akkor sem, ha sirnal kozben. En igy eltem tul.

De igen! az embernek joga van rendelkezni a saját élete fölött! senki,aki nem segít rajtad,nem várhatja el,hogy azért élj,hogy nehogy neki fájdalmat okozzon a halálod.Akkor segítsen,ha olyan fontos neki,hogy élj!

Senkinek nem tartozol azzal,hogy élj,csak a gyerekednek,mert őt te hívtad a világra.

Borzasztóan sajnálom:(

Tényleg kezd nagyon kettéválnia világ,a dolgozókra,és a munkátlanokra,és lehetetlenedik el a munkátlanok élete:(

Egyre inkább azt hiszem,hogy direkt várják,hogy mikor pusztulnak el,hogy több hely maradjon a pénzeseknek.

Nem jobb nálad a 8 általánosos 50es nő!!csak szerencsésebb.

Egy gyógyíthatatlan betegségre..lehet azt mondani,hogy jobbulást? :(

Aki örökölni fog utánad majdan,az nem tud kicsit besegíteni az életedbe?Ez sem szívderítő megoldás persze ilyen szögből gondolkodni erről,de ez egy durva válsághelyzet,mindent át kell gondolni.

Még írok ma este és válaszolok neked, addig is ne idegeskedj vagy add ki a haragod!

Puszi!

Tündérmanócska,nekem is sok bajom van,s én sem tudom megosztani mással,vannak akik meghallgatnának de hiába,az mind addig tart.A körülöttem lévők sosem értettek meg,s azt vettem észre az idegenek jobban megértenek.

Néha én is feladám hidd el,de ezt az örömöt senkinek nem adnám meg,egyébként is nincs jogod a saját életedet elvenni,attól hogy rossz passzban vagy.S ez vonatkozik rám is!Attól mi oldódna meg.

Párkapcsolati dolog az olyan,sosem tudod mikor jön az életedbe...Barátok,azok nagyon ritkák,főleg ha ŐSZINTE barátot keresel.S szerintem ezzel elég sokan vagyunk így.

Önbizalomhiány,nekem is van,de én nem hagyom magam,bárhogy is magam alatt vagyok,valahogy felülkerekedek rajta.Pedig nagyon nehéz.De így hogy kiírom magamból nekem jobb és könnyebb!!Próbáld ki és megláthatod lessz-e eredménye.Az élet Undorító és nekünk meg kell tanulnunk ebben élni,de a kulcsszó.:ÖNMAGUNK SZÁMÁRA JOBBÁ TENNI!!!!Minden fejben dől el...Puszi neked!

Én apósom is utált engem, de úgy, hogy nem is ismert, nem is tudott rólam semmit, mégis utált...

Az ilyen emberek buták, akik ok nélkül gyűlölködnek.

Sokszor nem is veled van gondjuk, hanem saját magukban kéne körül nézni, irigyek...stb.

Apósom is idővel megismert és azóta meg imád...

Én ma attól kerültem padlóra hogy mennyire meg tudják alázni az embert ha pl.nincs munkája.Hiába állja meg az ember a helyét a volt munkahelyén,mégis az olyan emberek kellenek,akik nem riadnak vissza semmitől sem,bármit megtesznek céljuk eléréséért.

Az hogy ezzel tönkreteszik egy másik ember életét egyik sem foglalkozik.Mert mint egyedülálló,gyógyíthatatlan betegként is van jogom ahhoz hogy dolgozhassak!!Semmivel sem érek kevesebbet mint mondjuk egy 50 éves nő,8 általánossal,(városházán "dolgozik")...,aki behízelgi magát a főnöknél,spicliskedik,mindenki után leskelődik és csak pletykálni tud.Mindenkiről jelent a főnöknek,még azt is figyeli mikor megy az ember WC-re.Viszont a MUNKÁLYÁHOZ vajmi fogalma sincs,de azért saját magát piedesztára emeli,mert ő olyan jó.

Ma aláírták a 8 órás szerződéseket,ő dolgozik,én munkanélküli vagyok.Hát mit mondhatnék erre.....Egyedül vagyok,ráadásul gyógyíthatatlan beteg is,svájci frank hitellel a nyakamon,és nincs senkim.Az a bűnöm hogy dolgozni akarok még így is 8 órában mert a 22-ezer ft nem elég semmire.Mit tehetnék???Lelkileg márra már teljesen összetörtem mert egyszerűen lehet én nem ebbe az undorító világba tartozom,nem tudom sem elfogadni,sem megérteni!!MIÉRT JÓ EZ NEKIK!!

Szia!!

Jó fórumnak ígérkezik.

Nekem elég sok bajom van, amit nem igen mondhatok el a körülöttem élőknek.. :/

Néha feladnám az életet.

Nincs munkám, rendes párkapcsolatom se, barátaim se nagyon és állandó önbizalomhiánnyal szenvedek.

Neked mi a bajod? :-(

Sziasztok!

Azért adtam ezt a fórumtéma címének,mert hiszem nem csak én vagyok az egyetlen akiben összegyűlnek a dolgok,s ha nincs senkije muszály kimondania,vagy leírnia ha máshogy nem megy.Remélem osztjátok véleményemet!Bármi gondod-bajod van azt itt kimondhatod,vagy megoszthatod ha ettől megkönnyebbülsz.Egyet kérek mindenkitől aki ide ír,normális hangnemben,emberi módon tegye.Köszönöm.