Mikor nem a nagykönyv szerint fejlődik (beszélgetős fórum)

Hát jó hogy megírtad a cikkedet!Nekem 16 éves a nagy fiam.Anno még nem voltdévény tstm de nem is votl ennyi SNI gyeek,nem foglalkoztak ennyire ezzel.Legalábbis a védőnőnk az ovos soha nem hívta fel a figyelmünket h baj lenne.Minden csinált időben a fiam a mászás nem maradt ki,sőt véleményem szerint korán állt fel, 7 hónaposan,és 12 hónaposan ment.Nyílt,barátságos gyerek volt,bölcsibe adtam,ott sem votl baj,elkezdett hamar beszélni.Mondjuk az egyik gondozónő panaszkodott,h nyugtatón él,mióta a fiam odajár,nem is értettem.Nem beszélt senki egyértelműen.Akkor már a házasságom is kezdett zátonyra futni,ennek is betudható volt a magatartás probléma.

Aztán másik oviba vittem,nagycsoportban iskola érettségi vizsgálatra küldtek,mert szólt az óvónő,h a rajzolásával gáz van.Megmutatta nekem a többiekét és a fiamét,hát mintha egy kétéves színezett volna.Kiderült,h finommotorika fejletlensége van,és már egy ideje kellett volna fejleszteni.Kislétszámú fejlesztő osztályba javasolták,ahonnan kirakták elsőben másfél hónap után,mert nem körzetes suli volt.Otthon tanítottam íni olvasni,jártunk szakemberekhez,és magániskolát ajánlottak,ahol megkapja a két fejlesztő tornáját.Akkor küldtek a szakértői bizottsághoz,így ingyenes lett a tandíj.Akkor lett SNI,ami bélyeg szerintem is.Elég összetett a problémája figyelemzavaros hiperaktyv magatartás zavaros is,de hozzáteszem nem csak rossz tapasztalataim vannak a pedagógusokkal kapcsolatban!Már középiskolás,de onna is eltanácsolták,nem találtak neki megfelelő másik helyet,így megbuktatták 5 ből(ami nem volt nehéz)így nem sikerült a pótvizga,nem indult ez a szak a következő évben így nekem kellett gondoskodni másik iskoláról neki,ami nem könnyű.

Most 15 hónapos a kisfiam második házasságból.Azért lett ennyire későn,mert nem mertünk hamarabb.Még most is félek,nehogy hasonló gondok legyenek a kicsivel,mégegyszer nem bírnám végigcsinálni.

Bocsi,csak azért írtam le,mert sajnos ilyen is van,és mgé most is ahogy hallom,pedig azt hittem sokat fejlődött a dolog 15 év alatt.És igen,nem szabad elfogadni,h jaj csak lusta,igenis figyelni kell a jelekre.Sajnos én csak iutólag tudtam meg mik ezek és visszagondolva igen,voltak.Pl.két éves lehetett,miko hintát kapot,és nem hajtotta magát,nem is akarta csak lógott benne,nézett maga elé.Ma már tudom h ez intő jel.Nekem a védőnőm TSTM oktató,megkértem nagyon figyelje a picikémet,és inkább küldjön dévényre minthogy ne vegyünk észre valamit.

Bennünket is a szak.bizottság küldött el. Félek a vizsgálattól, de így világosabb képünk lesz arról, hogy merre kell fejleszteni. Azért nem gyenge, hogy nem adott beutalót... De hát a neurológus és a pszichiáter egész más tészta, nem értem a dokitokat.

Örülök, hogy ilyen látványos fejlődés mutatkozott nálatok a bújósságot illetően, remélem nálunk is ez lesz, mert ezt viselem a legnehezebben. Én egész nap ölelném, puszilnám, ő meg lök el, vagy morog... Kis veszettem. :) Egy klubban is írták, hogy ez a legtöbb esetben változik, javul, nagyon várom már! :)

Még csak egyetlen egy korai fejlesztésen vagyunk túl, decemberben voltunk még csak a szak.bizottságnál, úgyhogy még nagyon az elején vagyunk.

Nektek is nehéz lehet! Mikor a nyakát tornáztatták 3 hónaposan, azt nem Dévényes csinálta? Gondolom nem, mert azok nem engednének csak úgy el, ezért is imádom őket, ők tényleg azt vállalják, amit mondanak, és nyomon követik a gyerkőcöket, míg lábra nincsenek állítva. Ez a szemétség, hogy azok, akiknek a feladatuk, a dolguk lenne a szülőnek felhívni a figyelmét, és segíteni, hogy hova, mikor, azok nem, igazán jeleskednek. :( Pedig akkor, ha jól értelmeztem, 8-9 hónaposan kezdtétek a Dévényt, és ennél a fejlesztésnél is fennál az, hogy látványosabb javulást hoz, ha hamar el van kezdve. Van az a bűvös 5 hónapos határ is, na arról mi is lecsúsztunk, fél éves elmúlt, mikor a kezei közé került. Azért az jó, hogy így is hat, csak ugye nem olyan gyorsan.

Teljesen átérzem, hogy min mehetsz keresztül, sok erőt hozzá, és kívánom, hogy minél előbb kergethesd! (úgy haragudtam, mikor azt mondták az "okosok", hogy jaj, most várod, aztán meg majd nem győzöl utána rohangászni, és visszasírod ezt. Rohadtul nem sírtam vissza, és győztem utána menni egész nap, és egyszer sem panaszkodtam miatta. Igen, mi másképp értékeljük a dolgokat, és az biztos, hogy ami másnak természetes, az nekünk óriási sikerélmény és boldogság. Remélem sikerül majd elintézni az emelt családit is!

Köszi! Gyönyörű kis csodamanócska ő, vakítóan kék szemekkel. :)

A kézzel való dumálás az olyan furcsa: mintha csippentene, és úgy nagyon közel teszi a szemeihez, és közben mozgatja is az ujjait, és magyaráz nekik.

Mi is egy ilyen pszichiátriai vizsgálat előtt állunk, a szakértői bizottságban ajánlották, de a drnő nem ad beutalót merthogy neurológus úgyis látja rendszeresen. (Neurológiára sem akart adni beutalót, mert minek az Nekem?). (Apa volt lent most, nem kell az a gyereknek stb, Ő meg nem annyira rutinos, dolgozik, így mindig én megyek ezek után a dolgok után.. a drnő csak tudja alapon hazajött beutaló nélkül..)

Másik, hogy mi 2,5 hónapja járunk ere a nagyon intenzív korai fejlesztésre. TSMT, Dévény már abbamaradt, de helyette más torna + értelmi fejlesztés, és azóta a kisfiam is bújós lett. Nagy szívfájdalmam volt, hogy soha nem szeretett Ő sem ölben lenni, nem jött oda, nem ölelt meg. Nem engedte hogy pusziljuk, simogassuk. Mindig ringatás nélkül aludt el. Semmiféle testi kontaktust nem viselt el még tőlem sem . Én ezt a 6 hét inkubátorban tulajdonított időnek tudtam be, és annak következményeként tartottam magamban számon, nem is ismertem, vagy hallottam mást, aki ilyenre panaszkodott volna, csak most tűnt fel, hogy Te is írod.. Nálunk ez javult a terápiák hatására. Azóta kifejezetten bújós. Én most babát várok, így nappal néha ledőlök, ha eljátszik egyedül, vagy megnézünk egy-egy mesét, és akkor kérés nélkül odajön hozzám, odabújik, cirógat, vagy odateszi a kezem a pocakjára, fejére lábára, hogy simogassam.Este kifejezetten igényli, hogy összebújva aludjunk el.. Nagyon jó érzés, és biztos, hogy a fejlesztések hatására billennek benne helyre benne ezek az érzelmi/viselkedésbeli dolgok. Szerintem nálatok is ez várható, bár nem emlékszem, és nem nézem már vissza, hogy Ti mennyi ideje is jártok a mostani fejlesztésekre.

Köszi, hogy leirtad! Hat nagyon jo, hogy sikerült nekifogni minden fejlesztesnek, tornanak. Ügyes nagyon, hogy ilyen jol reagalt ra es ilyen latvanyos javulast ertetek el! Remelem, mindenre hamar feny derül majd, es tovabb halad ugyanilyen ügyesen!!

Igy kicsit jobban latom, hogy mikre kell figyelnem majd esetleg, amugy nagyon erdekes, amiket irtal, nekem ugyan csak a sajat egy db 4,5 evesemmel van eddig konkret tapasztalatom, de pont ugyanezeken a dolgokon vegigment ö is, csak ugye hamarabb es gyorsabban. De pl. az, hogy mas sirasat viccesnek talalta kicsikent, az nala is megvolt, elmult, meg kellett tanulnia ertelmezni azt is. Az egyedüli, amit leirtal es ö nem csinalta az a kezeivel valo beszelgetes, azt ugye mindenhol irjak, hogy "felfedezi" a kezeit, hat nala ez kimerült annyiban, hogy ugy 2-3 honaposan egyszer joooool megnezte, mondjuk akkor nezte öket vagy fel oraig összerancolt homlokkal, aztan mint aki vallat von, hogy jahhh, ilyenem is van, onnantol nem volt neki erdekes többet. :) Ugyanigy volt a tükörkepevel is. :) Azert irom, hogy erdekes, mert lehet, hogy ez mind a normalis fejlodes resze, csak aki kicsit lassabban, mashogy fejlödik, annal ez kitolodik, meg meghosszabbul?

Tovabbra is sok sikert es sikerelmenyt kivanok neki es nektek is, köszi meg egyszer a cikket, nagyon erdekes volt!

Szegediek vagytok? Van szegeden az Odú Központ, korai fejlesztő, ingyenes, alapítvány támogatja. Nézd meg a honlapjukat.

Mi 1 évet jártunk oda, a kisfiam 2 évesen 1-2 szót mondott, ahogy elkezdtünk járni rohamos fejlődésnek indult, 3 évesen már mondókázott, énekelt. És ez nekik köszönhető.

Amúgy az a poén az egészben, csak épp nem nevetünk, hogy mindenhol azt szajkózzák, hogy fő a megelőzés, ehhez képest a gyakorlat nem erről tanúskodik... Sajnálom, hogy külföldön sem fényesebb a helyzet.

Kezdődött a mozgásával, ami megkésett volt, és a Dvényig nem is fejlődött, de aztán így alakult: fél éves elmúlt, mikor forgott, 8 és fél hósan kúszott, 11 hónaposan ült, mászás 1 évesen, felállni kapaszkodva 13 hónaposan tudott, addig nem helyezett súlyt a lábaira, majd 17 hónaposan elkezdett járni. Ami felkeltette a gyanút, hogy még nincs vége a fejlesztéseknek: 18 hónaposan a legfőbb tevékenysége az volt, hogy egyik szobából ki, a másikba be, közben valaminek mindig kellett lennie a kezében, amit bámult, a játszótéren csak azt csinálta, hoyg furcsa ööö hang kíséretében temette a lábait homokkal, nem vett tudomást a többi gyerekről, érzelmeket nem tudja hova tenni (sokszor nevet, mikor sírást lát), egyszerű utasításokat sem hajtott végre, mint pl hozd ide a babát, nem mondott semmit, max 2 szót, repdesett, vagy épp beszélt a kezének, nem hallgatott a nevére, stb. A TSMT-nek hála rohamtempóban elkezdett fejlődni, hihetetlen volt, nagyon örültünk: kb 50 szót használ (ez még azért nem teljesen kommunikáció, arra még nem jött rá, hogy miért is jó beszélni, csak megnevezésre használja, de ennek is nagyon örülünk), egyszerűbb utasításokat már végrehajt, a könyvben rámutat és megnevez dolgokat. Viszont még maradtak dolgok: nem szereti az ölelést, nem bújik, több mint 1 órát is képes szöszölni valamivel, a kezével továbbra is beszél, de már kevesebbszer repül. Most kezdtük nemrég a korai fejlesztés, aminek hatására majd a magatartásbeli furcsaságai is remélem változni fognak. Kap még mozgásterápiát is. A gyógypedagógusunk azt mondta, hogy nagy szerencse, hogy ilyen hamar elkezdtük. Ja, és folyamatban van egy másfél-két hetes gyermekpszichiátria vizsgálat, ami arra irányul, hogy van -e gyanú autizmusra. (Persze mivel még kicsi, azt nézik, hogy pervazív zavar fennáll -e.)

Tudom, hogy nehéz, nekem sem mindig megy, de fontos az is, hogy ne csak vizsgálgassuk őket, vagyis jobban mondva a vizsgálgatás mellett az is nagyon fontos, hogy tudjunk ettől elvonatkoztatni, és "csak" gyerekként tekinteni rájuk.

Szia!Ne haragudj,hogy hozzászólok,mi is így vagyunk.

Köszi,hogy leírtad,tanulságos!!!!!!

Hasonló cipőben járunk mi is.Második babám(két fiam van)császárral született(nagy fejkörfogadttal-apai örökség)10agparral.

Nyugott baba(sok alvassál,kevés fentléttel)szóval észrevettem 3 hónaposan gond van.A védőnönket más helyettesítette-szóltam fejlődésneurológia.3hónap gyógytornász nyaki hypoómia miatt,ez jó,de mást nem tornáztatott, mozgásfejlődés innen jól elmarava.Onnan szegedi klinika anyagcsere és sok vizsgálat,nincs eredmény,de javulás sincs.8-9 hónapos kora óta heti egyszerrológiára járunk dévény tornára.Önállóan kerestem fel.Visszavittem a fejlődésneurológiára most újra szeged és izombiopszia.

Sikerült kikönyörögni a korai fejlesztést szintén magán úton november óta járunk heti két órában.

19 hónapos most és elkeztünk mászni,amit 10 hónaposan kellene.Szavakat ért, mutatja mit akar ésértelmesnek látszik.Emelt csalási pótlékot sem és szinte semmilyen segítséget nem adtak,csak amit más anyukák már megéltek,intéztek így boldogultuk!Szomorú!!!!!!Szeretném ha akár priviben is megírnád,hogy tudtad az emelt családi pótlékot elintézni,megköszönném a segítségedet!Mi is állandó falba ütközünk!Köszi és ne haragudj,hogy csak így ismeretlenül megkértelek.

Szia!

Köszi,hogy leírtad,tanulságos!!!!!!!!

Hasonló cipőben járunk mi is.Második babám(két fiam van)császárral született(nagy fejkörfogadttal-apai örökség)10agparral.

Nyugott baba(sok alvassál,kevés fentléttel)szóval észrevettem 3 hónaposan gond van.A védőnönket más helyettesítette-szóltam fejlődésneurológia.3hónap gyógytornász nyaki hypoómia miatt,ez jó,de mást nem tornáztatott, mozgásfejlődés innen jól elmarava.Onnan szegedi klinika anyagcsere és sok vizsgálat,nincs eredmény,de javulás sincs.8-9 hónapos kora óta heti egyszerrológiára járunk dévény tornára.Önállóan kerestem fel.Visszavittem a fejlődésneurológiára most újra szeged és izombiopszia.

Sikerült kikönyörögni a korai fejlesztést szintén magán úton november óta járunk heti két órában.

19 hónapos most és elkeztünk mászni,amit 10 hónaposan kellene.Szavakat ért, mutatja mit akar ésértelmesnek látszik.Emelt csalási pótlékot sem és szinte semmilyen segítséget nem adtak,csak amit más anyukák már megéltek,intéztek így boldogultuk!Szomorú!!!!!!!!!!!!!

Igen, teljesen egyetértek az első mondatoddal. :) Hozzájön ehhez az egészhez, hogy én nagyon türelmetlen voltam/vagyok, ezekben az esetekben viszont rengeteget, hónapokat kell várni, akár csak egy diagnózisra is...

Nem, a mozgása egész jónak mondható, annyi, hogy kicsit széles alapon jár, de nem vészes. Inkább a beszédértés, rugalmas gondolkodás és a kooperációs képesség elmaradottsága miatt kapta az SNI-t.

Én is osztom a cikkíró véleményét!

Mi is hasonlókat éltünk át és az árral (értsd: gyerekorvos, védőnő, de kezdetben még a rokonsággal is!) szembemenve ragaszkodtunk a Dévényeshez, és lám, szükség is volt rá és segített is. Az én kislányommal 8 hónaposan jutottunk el szakemberhez (addig sajnos bedőltem a "lusta a gyerek, várjunk még" szövegeknek), így 4 hónapon át kellett tornáztatni, mire utolérte a nagy könyv szerint a társait, azaz 1 éves korára kapaszkodva felállt. Viszont további hónapok kellettek, de legalább torna nélkül, mire saját magától végre elindult, ekkor már 16 hónapos volt. Azóta viszont semmi eltérés, minden rendben fejlődik, hála a kitartásunknak (és a Dévényesnek)!

Az én üzenetem is csak annyi: ne dőljünk be minden esetben a DR. jelzősöknek! ;)

Ez mekkora sztori! Azért te se vagy semmi :DDD

Jól tetted.

Nagyon jó a cikked és teljesen egyetértek veled!

Az én kisfiamnál is láttam itt-ott lemaradást és engem is sokan hülyének néztek, amikor Dévényre vittem, korai fejlesztésre(még a gyerekorvos is, akit én is lecseréltem)

Ő is sni, bár ma már köszönhetően a sok fejlesztésnek, kiatratásnak, senki sem mondaná meg. Én is tapasztaltam, hogy nehezebb ovit találni, de csak sikerült és én a korai fejlesztést mindennél többre tartom. Én mindent megteszek az én gyerekemért és nem érdekel, hogy más mit mond, gondol.

Elolvastam a cikked és nagy út van mögöttetek, de még nagyobb van még előttetek.:)

Csak egy kérdésem volna: A kislányodnál az SNI-s státusz csak a mozgásra vonatkozik? Tudod én eddig csak az iskolás korú SNI-s gyerekekkel találkoztam,(persze nem szakterületem), de ennek többféle területe van. Amit leírtál, az csak az egyik. Foglalkozzatok vele sokat,(mesék, mondókák, ringatók, kiszámolók)hogy a besszédfejlődése is zavartalan legyen. Sok szeretettel és türelemmel, kitartással nagy eredményeket lehet elérni. :)

Szia!

En, mint kivülallo, elovastam, es nagyon tetszett! Sajnalatos, hogy ilyeneken kell keresztülmenni, csak azert, mert egy nemtörödöm haziorvos lehisztisezi az anyukakat... En amiatt irok, mert Lepke99-hez hasonloan tulaggodo anyuka vagyok - annal inkabb, hogy nem Mo-n elünk, es ha lehet, itt meg ezerszer rosszabb a helyzet, mert nemhogy nem vesznek komolyan, de nem is nagyon van semmi fejlesztesi lehetöseg. Nalunk a szomszedban volt mashogy fejlödö kisbaba, any anyuka felhaborodva meselte, hogy neki tünt fel, hogy a gyerek nem mozog 7-8 hosan rendesen, meg hogy az egyik popsija joval erösebb, izmosabb, mint a masik, vagyis valami nem ugy van, ahogy kellene. Honapokig tarto utanajaras volt, mire kiderült, hogy tenyleg, a baba egyik laba 2 centivel rövidebb, mint a masik, ezert nem all fel, ezert nem jar, ezert masok az izmai, stb. Azota kinötte, vagy legalabb megtanult ajrni, ha jol tudom, semmi terapiara nem vittek... De azert ijesztö, hogy masnak nem tünt ez fel, es öt sem vettek komolyan.

Az elsö gyerekem teljesen normalisan fejlödött, szerencsere, de ezt is csak onnan tudom, hogy rengeteget olvastam, aggodtam, nezegettem a tablazatokat, stb. Öt összesen 4-5x neztek meg eddig, babakent a korhazban, majd 7 honaposan hallasvizsgalattal, majd masfel evesen ugyanez, majd 2 es 3 evesen kijött a vedönö es egy gagyi tesztet lefuttatott rajta (mindketszer pontosan ugyanazt!), ami semmi realis eredmenyt nem adott, a gyerek felt töle, meg volt illetödve. Ennek ellenere brilliansan atment rajta, de nem lettem volna meglepödve, ha egyszerüen nem szol egy szot se, es semmit nem csinal, tök nem volt neki szimpi szegeny neni. Akkor bezzeg ranyomtak volna, hogy "lusta", csak mert nem hajlando locsogni egy tökidegennek, akivel 1 perccel azelött talalkozott ugy, hogy az betolakodott az otthonunkba.

Mindegy, nem is ezert irok, hanem mert kerdeznek, hogy miben nyilvanul meg az SNI-sege a kislanyotoknak, mennyiben ter el a "nagykönyvtöl", mikben valtozott a fejlesztesek hatasara, es miket mondanak, mit varhattok?

Most varjuk a 2. babankat, es bizom benne, hogy csak feleslegesen aggodok ilyesmiken, de inkabb szeretnek jol informalt lenni es felfigyelni barmire, mintsem akaratalnul is "homokba dugom a fejem", es kesön derül feny egy esetleges bajra...

Köszönöm szépen a hozzászólásokat, jókívánságokat, aranyosak vagytok! :)

Beatav: Most azért már sokkal könnyebb, hogy egyre több fejlesztési lehetőség van. Örülök, hogy sikerült jó iskolát találnotok, és szépen fejlődik!

Mandula: Lebuktam. :))) Bízom én is benne, hogy pár nem érintett is beleolvas.

Voltam...leszek: nem is tudtam, hogy még az anyatej is lustaságot okoz... Mikor értik már meg, hogy nincs lusta csecsemő?!

Tücsibogár: A ti példátok is azt mutatja, hogy sokszor szembe kell menni még akár a szakemberek véleményével is, és hallgatni a megérzéseinkre, mert bár mi (legalábbis a többség) nem vagyunk orvosok, de mi látjuk nap mint nap a gyerekünket, és van szerintem bennünk egy radar, ami nagyon érzékenyen tud reagálni, ha kell. Sajnálom viszont, hogy sokunknak nem elég, hogy érezzük, hogy baj van a gyerekünkkel, de még sok emberrel harcolni is kell, hogy előrelépés következzen be. Én azért bízom benne, hogy idővel legalább egy kicsit változni fog az emberek hozzáállása, ezzel sokat könnyítve rajtunk! A defektes ismerősöd pedig nagyon jól szemlélteti, hogy mennyire gőgösek az emberek, ha a gyerekükről van szó, csak ez sajnos a főszereplőn nem segít.

Megi04: Addig sajnos csak az értékes idő telik. :( Rengeteg a bezzeg szülő sajnos. A gyerekorvosnál emlékszem egyszer azon versenyeztek a szülők, hogy kié hol tart, és ott ültetgették a nyiklő-nyakló pár hónapos babákat, rossz volt nézni...

Gkreka: örülök, hogy tudom a hozzászólásodból, hogy minimum egy olyan valaki is olvasta, akinek az ismeretségi körében van érintett gyerek! Köszönöm! :)

Urbanszkyviki: Nem semmi, hogy ti is min mentetek keresztül, de jó volt olvasni, hogy végül megoldódott, és kiderült az, amire többen csak legyintettek.

Lepke99: Ez egy nagyon jó kérdés, de talán annyi tanácsot tudok adni, hogy inkább egy felesleges vizsgálat, mint a bűntudat. Persze ezzel nem azt mondom, hogy már egy tüsszentés miatt is orvoshoz kell menni, hanem azt, hogy hallgass az ösztöneidre, és bízz magadban, és ne félj attól, hogy esetleg hülyének néznek. (Engem rengetegen tartottak annak, de sajnos végül többször is nekem lett igazam, bár ne lett volna...)

Nagyon jó a cikk!

Mi az evészettel vagyunk így. Nem a nagykönyv szerint eszik a lányom, és nem is akarom, hogy úgy egyen, csak annyit, amennyi jól esik neki. Viszont az utóbbi hetekben már szinte semmit nem hajlandó megenni, minden étkezésének a mennyiségét lecsökkentette a kb. felére, de azt is ímmel-ámmal eszi meg. A házidokink szerint "ez a gyerek egészséges". Szerintem meg valami van, mert fogyott is (igaz, "csak" 80-100g-ot). Bementünk a Madarászba, kapott sinlacot, akkor 1 hétig visszatért az étvágya, most megint ugyanaz, már a sinlac sem jön be neki. Mindeközben annyi a széklete, hogy már azt sem tudom mit kakil ki (nincs hasmenés, mégis mintha átszaladna rajta a kevéske kaja is).

Szóval most tartok ott, hogy gasztrós dokihoz viszem, persze magánrendelésre, nézze meg, mert nem tartom ezt normálisnak. A gyerekdokink meg gyakorlatilag szarik a dologra.

Lehet túlaggódom, de inkább tényleg ne legyen semmi baj, és derüljön ki ez...