Mikor nem a nagykönyv szerint fejlődik (beszélgetős fórum)

:P

:)

Örülök, hogy ilyen szépen használt a Dévény nektek! :)

Az a nehéz ezekben a lemaradásokban, hogy sok hasonló tünete lehet egészen más dolgoknak is. Lehet, hogy az ismerős kisfiúnál van idegrendszeri éretlenség, amit viszonylag könnyen rendbe lehetne rakni idejében elkezdett fejlesztéssel. Ha később avatkoznak be, akkor már nehezebb, mert ha tényleg baj van, azt nem lehet ugye kinőni. Persze lehet, hogy majd csak egy "kis" egyensúlyzavar, magatartásprobléma, tanulási nehézség lesz a következmény, de én azt nem értem, ha ezek ellen lehet tenni, miért nem cselekednek sokan. Egyáltalán nem szégyen szerintem, ha fejlesztésre viszi valaki a gyerekét, én legalábbis inkább azt érzem, hogy na, ez akkor gondos szülő, odafigyel a gyerekére, és megkönnyíti a jövőjét. Igaz, egy darabig én sem láttam a furcsaságokat, nem tudom, ha férjem nem szól, mikor veszem észre, de előbb- utóbb biztos.

Ha közeli barátnőd, akkor szerintem simán mondhatod neki, hogy te ezt észrevetted, és előre szögezd le, hogy nem kritizálni akarsz, hanem segíteni, és hogy lehet, hogy ők úgy látják, hogy minden rendben, de a te szemedet nem vakítja el az, ami az övékét igen. Szerintem próbáld valahogy rávezetni, mert tényleg lehet, hogy csak egy kis löket kellene neki. Azért ha beszélsz vele, kérlek írd meg, hogy mit szólt.

Akkor pontosítok, hogy világos legyen: 5 hónaposan jeleztem dokinak, legyintett. 1 hónap múlva meg már azzal jött, hogy itt komoly gondok vannak, izomsorvadás, stb. Szóval nem magamnak kreáltam és találtam ki a problémákat, bármennyire is azt hiszed. A fejlődésneurológus bár azt mondta, hogy nincs semmi baja, de akkor miért is kellett volna otthon tornáztatnunk??? Olyan hipotón volt a lába, hogy a doktornő nem tudta az elemi kúszatást megcsinálni rajta, mert egyszerűen nem lökte magát pedig nekem otthon így kellett volna tornáztatnom... És erre a gyerekre mondta, hogy nincs baja. A Dévényt a gyerekorvos azért nem ajánlotta, mert szent meggyőződése, hogy az kuruzslás... Csak hogy tudd, sok doki azért nem fogadja el, mert ezt a módszert egy DR nélküli gyógytornász, és nem pedig egy ORVOS fejlesztette ki. Engem nem érdekeltek, láttam, amit láttam a Dévényen, teljesen meggyőzött. És képzeld, van egy ismerősöm, akiről konkrétan tudom, hogy elvitte a lányát ugyanehhez a gyógytornászhoz, mert kb. 1-2 hetes lemaradása volt, a Dévényes pedig azt mondta, nem érez izombeli eltérést, várjanak 1 hónapot, és ha akkor sem, akkor kezelésbe veszi. És láss csodát, a kislány még aznap elkezdett mászni... Hidd el, hogy sajnos van elég olyan gyerek, akiknek tényleg szüksége van a kezelésre, a gyógytornászok nem veszik el tőlük a helyet azzal, hogy feleslegesen kezelgetnek. Sok helyen várólista van, mert sajnos kevesen vannak.

Amúgy hihetetlen képességeid lehetnek, ha így látatlanban meg tudod ilyen biztosan állapítani azt, hogy az én kislányom feleslegesen kapta a fejlesztéseket...

Szia. Sajnálom ,hogy ilyen nehéz dolgotok volt, de én eddig azt tapasztaltam, hogy nem akarja senki semmisnek tenni, hogy ha esetleg gond van . Nekem van olyan ismerősöm, aki kifejezetten megsértődött, amikor mások mondták, hogy előrébb "kéne" tartania a gyereknek. így az ember inkább nem is mond semmit, mert tudja, hogy még nagyobb pánikba esik az illető.

A Dévény tornát (én még nem próbáltam) pedig sokan dicsérik,még ha fáj is a gyerkőcnek, ahogy az izmokat masszírozzák, vagy mit tudjam én.

Leírtam:))) Mutatná, csak a hoxa motorja belecsempész egy szóközt vagy százalékjelet és számokat, amikor bemásolod innen a linket a keresőbe, azt kell kiirtani belőle. Az utóbbi hónapokban szinte minden linkkel ezt csinálja. Nem tudom, hogy miért jó nekik...

A könyv magyarul:

Dr.Máté Gábor: A sóvárgás démona

Az angol címe:In the Realm of Hungry Ghosts: Close Encounters with Addiction

A hivatalos honlapját pedig a nevén találod: drgabormatePONTcom

Nekem nem mutatja a linket, leírnád a könyv címét? Ha ide nem lehet elküldenéd privibe? Mert engem érdekelne.

Én a Lelki köldökzsinórt olvastam el, az is nagyon érdekes.

Érintőlegesen foglalkozik az inkubátorral, de foglalkozik egy csomó mindennel. Az egész könyv arról szól, hogy mi a függőség, miért lesz vajon valaki függő, attól amitől más meg nem. Mik azok, amik velünk születve megalapozhatják és mik azok, amik ezeket a született alapokat felerősíthetik és segítségükkel kialakul a függőség.

Máté doki drogosokkal foglalkozik, de a függőség az nem kizárólag drogra vonatkozik (nem sokban különböznek egymástól a függőség tárgyától eltekintve).

Gondoltátok volna, hogy ha az anya stesszes volt az utolsó trimeszterben, akkor az kimutatható a gyerek agyában?

Hogy a depressziós anyuka gyermeke máshogy fejlődik, akkor is, ha nagyon szereti az anyukája?

Engem nagyon leköt a könyv, csak ajánlani tudom, akinek a környezetében valamilyen függő (nikotin, alkohol, szex, drog, szénhidrátfüggő vagy éppen munkamániás stb..). De hasznos lehet azoknak, akik kisgyereket nevelnek vagy gyermeket várnak. (Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona, Máté doktor hivatalos website: [link]

[link]

Szia!

Amikor a cikked elejét olvastam, azt hittem én írtam, csak nem emlékszem rá. :) Annyi különbséggel, hogy nekem fiam van. 4 hónaposan Ő is csak az oldalára tudott fordulni és hiába vörösödött a kis feje az erölködéstől és izzadt le benne, nem sikerült átfordulni. De az én gyerekem csak lusta- mondta ezt a védőnő, az orvos és az egész rokonság. A Dévény torna viszont annyira bejött, hogy 10,5 hónaposan elindult a kisfiam.

Nekem egy kérdésem lenne hozzád, igazság szerint. Van a környezetemben egy 2 éves kisfiú, sokban hasonlít a Te kislányodra. Repkednek a kezei járás közben, ha szólok hozzá nem figyel, ha kérdezek nem válaszol. Egy olyan egyszerű kérdésre, hogy a két felkínált játék közül melyikkel szeretne játszani, csak bambulás a válasz. Beszélni annyit beszél, hogy egy pár szónak mondja az első két betűjét, valamit mondja, hogy anya, apa, mama, dédi.

2 hónappal fiatalabb a kisfiamnál, de ég és föld a két gyerek. A szülei úgy viselkednek, mintha ez tök normális lenne. Vegy ez normális és én okoskodok csak? De ilyenek is feltűnnek, hogy még a fogantyús kirakóval sem boldogul, vagy a formabedobóval és gyöngyöt sem tud fűzni (nagyméretű fagyöngy). Lehet, hogy én vagyok túl aggódós anyuka, de ha nem kérlek adj tanácsot.

Hogyan tudnám ezt finoman elmondani az anyukájának? Aki egyébként mondhatni barátnőm.

Előre is köszönöm és kitartást és sok boldogságot kívánok Nektek!

Nem lett következménye. Frissében fontosabb volt Petit biztos kezekbe adni. Még Boti nem volt eltemetve, mikor kaptuk Petire is a súlyos soha nem áll lábra diagnózist. Így megint összeroppantunk. Akkor belekeveredtünk ebbe a soha véget nem érő keressünk fejlesztőpedagógust, nem vállal, nem Ő kell körbe, mire meg kimondtuk, hogy akkor pereskedjünk, akkor(8 hónappal a Botival történtek után) úgy hozta az élet, hogy el "kellett" költöznünk. Debrecenből Miskolcra jöttünk, ahol kezdődött a fejlesztőkeresés előlről. 8 hónap alatt sikerült is megtalálni, akiknél most vagyunk. Most úgy érzem "sínen vagyunk" végre Petivel, de babát várok időközben, lelkileg én nem bírnám végigcsinálni azt a pert most. Évekig elhúzódik, felemészt addig minden petákunkat és kimenetelétől függetlenül a Kisfiunkat már nem hozza vissza. Megkerestünk vele szakembereket, ügyvédet is. Volt aki biztatott, volt aki nem. Én nem akarom végigcsinálni. Nagyon nehéz volt egyben tartani így a családunkat..és bár keményen hangzik, de annak örülök most ami van. Azt meg hogy hogy telik egy napom, mennyit sírok, mennyit gondolok rá, azt csak a "jó"(?)isten tudja, meg én..

Mostanában gondolok rá megint, hogy kellett volna valamit tewnni, mert nem tud a lelkünk megnyugodni, de kb 2 nap után lenyugszom, és meggyőzöm magam, hogy a saját érdekünkben nem pattogunk.

A Dévény tornát nem javasolták, csak a gyógytornász, ezt írtad (naná ez a szakmája, a fejlesztés meg ugye ártani biztos nem fog, ha nem is feltétlenül szükséges).

Hogy 1,5 évesen a gyerek nem csinálja amit mondasz, sok oka lehet szerintem, és igen ha elmész egy dokihoz hogy szerinted komoly gond van a gyerekkel akkor valószínűleg ez kihat az orvosi véleményformálásra is, legalábbis nekem ez a tapasztalatom.

Régen lehet hogy kevés gyereket fejlesztettek, de szerintem átestünk a ló túlsó oldalára, ma már mindenkit szinte fejleszteni akarnak, persze nyilván ez jó üzlet is egyben...AMikor a patika újságban olvasok olyan cikkeket hogy a mozgás terapeuta szerint nem mindegy hogyan hintáztatod a gyereket mert az kihat később majd arra hogy hogyan tanul meg írni meg olvasni, hát nem tudom...Mi is megtanultunk valahogy fejlesztő foglalkozások nélkül...

Szörnyű, ami veletek történt, nagyon sajnálom! :(

Viszont annak végtelenül örülök, hogy Peti a jóslatokat meghazudtolva ilyen szépen fejlődik neked köszönhetően! Büszke lehetsz magadra, erős és kitartó nő vagy!

Én első körben elhittem, hogy nem vagyok okosabb, meg tapasztaltabb, mint egy orvos..(most sem okosabbnak tartom magam, hanem a saját gyerekem anyjának, aki 24 órában vele van, és ismeri....) Meg is lett az eredménye, az egyik kisfiam meghalt, 4 hónaposan, mert nem légzésleállása volt, hanem anyuka elsőgyerekes hisztis az orvosok szerint... Se kivizsgálás, se semmi nem történt meg. A másik kisfiam azért játszik itt mellettem, mert szerencsésebb volt, nem Ő került elsőnek sorra a rohammal.. A tragédia után, az addig elhiszem amit az orvos mond anyukája megőrült, és ugyanazok a tünetek miatt ami miatt a másik egy éjszaka megfulladt, orvostól orvosig cipelte. Megfejtették, hogy tényleg az van, amit mondok, és van rá megoldás és gyógyszer. Igaz 250 km-t mentünk, mire megtaláltuk az orvost, akihez mai napig feljárunk..és akinek hálás leszek, míg élek, hogy ez a gyerek legalább él..

DE! mikor elment a tesója(egypetéjű ikrek voltak) akkor Ő is leállt. 4 hónapos korától 5,5 hónapos koráig meg sem moccant, nem szopott, nem emelte a fejét, teljesen tónustalanná vált. Akkor azt mondták rá, soha nem lesz belőle ember, soha nem kel fel az ágyból, egy pohár vizet nem tud egyedül meginni.

Szerencsére itt megint okoskodtam, és felülbíráltam a szakvéleményt...Az orvos szerint lelkileg nem hat a gyerekre, ha elmegy a tesója...nem ez az ok, hanem egy bizonyos anyagcsere rendellenesség,ami következtében egy ideig fejlődik rendesen(mi esetünkben 4 hónapig) majd onnan leépül, és a végső állomás a halál, vagy a viráglét még pár évig..

Ekkor kezdtük a dévényt, utána a többit. És milyen jól tettük. ezek nélkül, ma már lehet Ő sem lenne.. Ma ott tartunk, hogy 2 éves, 30 szót kb beszél, mindent megért és jár, segédeszköz nélkül..

Lehet van olyan akire igaz, amit írtál, de hidd el, korántsem azok küzdenek ennyit...éveket.

Mindamellett, mi abszolút nem tartjuk betegnek Petit, és nem is úgy kezeljük. Nem hiszem hogy betegségtudata lenne ettől. Szerencsére szervi baja nincsen. Lassabban fejlődik, de nem beteg.

Én úgy olvastam ki az írásából, hogy voltak bizonyos aggasztó jelek, és ezért vitte végül egy gyógytornászhoz, hogy inkább szakember mondjon véleményt.......

Minden baba más és más. Van, aki egyből olyan, mint ahogy a nagykönyvben is meg van írva, de ez ritka. Genetikailag is lehet valami gond, de szülés közben is adódhetnek problémák, amik kihathatnak a gyermek további fejlődésére. Az ember nem tudhatja, csak figyel, és reménykedik, hogy minden rendben legyen. AZ még a jobbik választás, ha feleslegesen futja le a köröket, de mi van, ha éppen szükség lenne seg

Szomorú ezt olvasni, és nehéz lehet nagyon Nektek. Mert míg kicsi, addig elvan a többivel stb. De nem igaz, hogy egy 3-4 évesen ovison nem jelentkezett semmiféle jel, amit az óvodapedagógusnak igenis jeleznie kellett volna felétek. Sajnos ahogy olvasom/hallom-bár még nem vagyunk ovisok-de most is így megy, hogy semmiről nem szólnak, csak amikor az iskolaérettségi vizsgálat van.

Most hogy nagy, már önbizalmilag, lelkileg sem mindegy Neki, hogy eltanácsolják minden iskolából, és buktatják össze-vissza.

Nagyon félek hogy ilyen előfordulhat velünk is, hiába van egy viszonylag szépen kijelölt út most előttünk. Rettegek ilyesmitől én is. Mindig bíztam abban a szekemberben, orvosban(nagyjából) akinél épp voltunk, és sajnos utólag mindig kiderült, hogy milyen rosszul tettem.

Biztosan nem lesz a kicsivel semmi gond. Ha mégis látsz netán valami aggasztót, akkor azonnal vigyed, addig, míg végére nem jársz. De gondolom magadtól is így teszel. Szurkolok értetek.

Érintőlegesen foglalkozik az inkubátor kérdéssel? vagy hosszabb részben taglalja? Érdemes megvennem szerinted?

Én pl az anyukámmal való kapcsolatomat csak sok dologban azután tudtam helyretenni, miután az én kisfiaim inkubátorosok lettek. Én is az voltam, és mai napig érzem azt a bizonyos láthatatlan falat anyu és köztem is. Pedig 30 éves leszek, példásan felnevelt, egy rossz szavam nem lehet rá, jó anya, és én is jó gyerek vagyok.. Valami mégsem működik..