Mikor nem a nagykönyv szerint fejlődik (beszélgetős fórum)

Köszönöm az ítélkezést:)))

A megjegyzésed alapján a tettedről és nem rólad alkottam véleményt!

Valóban a legegyszerűbb a talán mégiscsak jogos kritikát azzal hárítani hogy nem magyarázod meg az aggódásod okát!Csak pár kérdés jutott az eszembe:

Milyen barátnő vagy te ha felülbírálod a barátnőd nevelését?

Milyen lehet köztetek a kapcsolat ha ahelyett hogy megosztanád vele az észrevételeidet, inkább az interneten tárod ország világ elé?

Mi az hogy a gyerek bambán bámul?A leírásod alapján ne haragudj de a gyerek helyébe én is bambán bámulnék rád ha ahelyett hogy szeretettel fordulnál a gyerek felé inkább vizsgázatod!

Szia!

Köszi,hogy írtatok!

Mondókázás megy,és ment idáig is,rengeteget beszélgetek vele

Tegnap pl tankolta a vonatot,kérdeztem mit tesz bele,és mondta benzint :)

Gyakoroljuk mi milyen színű ,mondja ,és el is találja kék,zöld

Nekem amúgy a most 7 éves fiam is úgy kezdte az óvodát,hogy csak pár szót mondott,és egyik pillanatról a másikra kezdett el mondatokban beszélni,igaz hibásan pl jó helyett azt mondta fó.

Vele úgy néz ki már nem lesz gond

Mi is így jártunk, mindenhonnan elküldtek csak...:S Csak annyit tudok mondani, hogy ne hagyd magad, hiszen már ha jól értelmezem 4 éves a gyermeked, és még mindig nem tud mondatot összerakni helyes ragozással - legyen akár 2-3 szavas mondat is az. Amikor én megkérdeztem már végső kétségbeesésemben a logopédusunkat, ő azt mondta halkan súgva, hogy tudják ők, hogy rengeteg gyereknek lenne szüksége logopédiai ellátásra, csakhogy a pénz is kevés, amit felhasználhatnak, és az idő is, mert nagyon kevés a logopédus.....:( Hivatalosan csak 5 évet betöltött gyereknél lehet elkezdeni a logopédiai fejlesztést, mert addig élettani pöszeség van, és kb. 5 évesek, amire tisztán kezdenek el beszélni....

Én csak annyit tudok neked ajánlani, hogy keress a neten logopéiai fejlesztő könyveket, amiket még használni tudtok - én ahogy néztem van pár igen jó!És rengeteget mondókázzatok, ritmussal játszatok, énekeljetek!

Nos, ezek szerint mégsem hagytam annyiban, amikor úgy érezted, hogy valami nem kerek!

Pont erről szól az egész, csak lehet, hogy elbeszélünk egymás mellett :)

Hát ez marhára nem igaz. Sajnos.

Pláne a mai leterheltség mellett, amikor egy rendelésen akár 60 gyereket is "ki kell dobnia".

Ajánlom figyelmedbe az alábbiakat, ahol is ha kiderül, hogyha nem hallgatok a józan eszemre, meg az érzéseimre, jópárral kisebb lenne a családlétszám:

Egy éve még üvöltött velem a gyerekorvos, hogy a gyerekemnek semmi baja, ma meg már írja a közgyógyot a súlyos fogyatékos fiamnak. Egyébként elismerte a tévedését, és segít azóta mindenben..

A kisfiam két hetes koraszülött baba volt. A nővére tüdőgyulladással már bent volt a kórházban. A háziorvos minden nap kijött, ellenőrizte őt is. Egyszer hallott valamit, küldött rögtön a kórházba.. Ott az első három orvos nem hallott semmit (mind fiatal volt). Én nem voltam hajlandó hazamenni, üvöltöztem, stb (mellesleg a telefonban a beküldő háziorvos is azt mondta, haza ne menjük). Végül a hisztim miatt megvizsgálta a 2 kg-os kis babámat a főorvos, és azonnal küldött a röngenbe, mert bizony komoly tüdőgyulladása volt a fiamnak. Szerintetek, ha az első vizsgálat után hazamegyek, és nem csinálok semmit???

Még tizen páréve az egyébként kedvenc doktornénim velem volt így. Esténként olyan 37,1-37,2-re felment a hőmérsékletem, és fáradékony voltam. 3-szor voltam fent nála, nem találtak semmit. Negyedszer apukám jött fel velem (17éves voltam), hogy vegyen komolyan, bár ő inkább iskolitisz undoritiszre gyanakodott. Végül nagy nehezen kaptunk egy beutalót a Lászlóba a láz-ambulanciára, ahol is arra kérdésre, hogy mi a baj, én annyit mondtam, hogy hát nincs kedvem edzésre menni. Életem szerencséje, hogy nem hülyének nézett ott az orvos, hanem befektetett egy kivizsgálásra. Minden negatív volt, csak az utolsó nap az utolsó hasi ultrahang talált egy 8x10x9 cm-es (teniszlabdányi) cuccot a májamon... Utána rögtön én lettem az egyik legfontosabb megmentendő beteg Pesten.. Hálisten sikerült nekik..

Ha ugyanezt a sógorommal is megtették volna, és nem hónapokig enyhe nyugtatókkal kezeli a háziorvos az állítólagos iskolitisz undoritiszét (állandó hasmenése volt), akkor még ma is élne.. Nála nem vették időben észre a bélrákot...

Ennyit az úgyis elküldről - és ez csak egy szűk család története...

Mindemellett tisztelem az orvosokat, barátaim is vannak köztük, de ők is csak EMBEREK.

Nálunk se vette észre senki az autizmust, pedig komoly szakemberek is látták. Az, amit leírtál lehet hús is, hal is.

Mo.-on kb. öt olyan diagnosztikai hely van, ahol jó ideje érdemben foglalkoznak autizmussal, a két legismertebb a Vadaskert kórház a II. kerületben, és SOTE I. klinika gyermekpszichiátriája. Ott van még a Delej utca, meg még talán egy vagy két hely, az aosz honlapján utánanézhetsz.

Viszonylag biztos diagnózist ezeken a helyeken várhatsz, úgy egyébként még a komoly szakemberek se értenek hozzá, pláne az "enyhébb" eseteket nem ismerik fel.

Mindezzel együtt a Vadasban is hallottam több esetben kisebb gyerekeknél olyat, hogy várjunk még egy évet, és nézzük meg később, mert még kicsi...

A TSMT általában jó ilyen esetekben, de azért nem lenne baj minél pontosabban tisztázni, mi a baj. Az autizmuson kívül még van egy pár cifra nyavaja akár az egyéb pervazív zavarok között (ennek egy fajtája az autizmus), akár más területeken. Ha meg azt mondják nincs semmi, akkor meg meg lehet nyugodni.

Sajnálom hogy ítélkezel, erről írtam korábban, hogy szomorú hogy a mintaszülők azzal igazolják magukat hogy másokat ócsárolnak.

A fejlesztésfóbiáról annyit, hogy meggyőződésem eddigi tapasztalataim alapján hogyha orvoshoz fordulok találnak valamit, mert nem vállalják ők sem a felelősséget hogy esetleg átsiklottak valami fölött.És igen, kértem még egy diagnózist mert az ultrahang lelet és az orvos szöveges értékelése nem esett egybe, illetve olyan durva eltérést véltek fölfedezni amit a gyerekorvosunk nem említett, holott vizsgálta a gyereket és az UH szerinti durva eltérésnek fel kellett volna tűnnie!

Úgy gondolom hogy a gyerekorvos amikor megvizsgálja kötelező időközönként a gyereket, biztos hogy továbbküldi ha valami eltérést észlel és nem a szülőnek kéne nagyítóval keresni a fejlődésbeli különbségeket,mert aki keres az ugye mindig talál is ha nagyon akar!

Sziasztok!

Az én lányom februárban 4 éves lesz,szeptemberbe kezdte az ovit.

A legnagyobb gond a beszéddel van,bár fejlődik,de ez még nem elég.

Sok szót mond,néhány mondat is össze jön,de a kiejtése olyan,hogy néha én sem értem mit mond,valami pedig teljesen érthető.

Virág-hijág

Van olyan szó is,amit ő talált ki ,és mi tudjuk mire használja nyunya-nyalóka vá-cukor

A normál társalgás szintű beszéde még nem indult be.

Ami még furcsa,hogy ha örül ,akkor napjában többször reked a kezével (van,hogy nagyon sokszor,és van,hogy nem csinálja) pl csinál nekem egy kávét,megiszom ,mondom,hogy finom volt ,örül neki ,repked a kezével,következő kávénál ugyanez

Az én is tudok beszélni 1 könyvet itthon használjuk,most már szinte az összes képet tudja mondani,vagy ha valamit nem tud mondani,azt mondja nem tuom.

Mindent megért,mozgásával,szobatisztasággal nem volt gondja.

Szól,ha végzett a wc-n kész én,ha rossz volt ,és rászólok jó én

Az oviba dicsérték,hogy ügyes.

Mikor a nagyobb gyerekemmel elküldtek nevtanba,külön időpontba megnézte a nevtan logopédusa,de semmilyen fejlesztést nem ajánlott.

Azt mondta,ha ennyit beszél fog többet is ,és ennyi.

Kérdeztem neten egy logopédus,fejlesztő pedagógust is ezzel kapcsolatba,ő ezt írta

Kedves Aggódó Anyuka!

A leírtak alapján nem gondolnám, hogy autista lenne.

A beszédfejlődése alakul, még nem vinném fejlesztésre sem.

Nem logopédia kell neki, csak az, hogy sokat beszéljen. Esetleg játszóházba érdemes vinni, vagy játékos foglalkozásra, ahol sokat beszélnek. Logopédiára csak a következő tanévben vinném.

Üdvözlettel:

Renáta

Az oviba az óvónő egy fizetős fejlesztőt ajánlott,fel is hívtam a logopédust,abban maradtunk ,hogy várok egy kicsit,és hívom.

Ott egy állapot felmérés 4000 ft,plusz 1 foglakozás 4000 ft+ benzinpénz ,vagy bérlet.

Gondban igazán azzal vagyok,hogy hova vigyem,valószínű ingyen semmit nem tudnék neki intézni

Az egyik lehetőség a TSMT,de a fejlesztő logopédusa szerint ,ha a mozgása rendben van,akkor inkább logopédia.

Más meg azt mondja,kicsi a logopédiához...

Azt sem értem az itteni nevtan miért nem tud ajánlani semmit :(

Már az is segítség lenne ,ha csak a benzinpénzt ,bérlet árát ,vagy a fejlesztés árát megtakarítanánk,mert nem vet fel minket a pénz

Bocsi a hosszúságért

Értem én ezt is, pláne vidék-főváros viszonylatban..

Csak azzal számolj, hogy már kisiskolás korban is olyan nagy a verseny, hogy az esetleg csak kicsit gyengébb gyerek rögtön az alján találja magát, ha nincs mögötte valamilyen szakszerű indok..

Lehet azt mondani, hogy hát nincs is olyan nagy baj, de - pont vidéken - egy gyerekközösségben percek alatt margón lehet. Ők ugyanis nem az SNI-t nézik, hanem a gyereket. És amit a Te anyai szíved nem szúr ki, azt ők ki fogják. Sajnos.

Bizony nagyon sokan jönnek fel vidékről a fővárosba, sok sorstársunk albiban lakik, pedig nagy háza van valahol..

Szomorú ez, nem kéne így legyen, nem könnyű a tényleg jó megoldást kiagyalni.. De igazából évente változhat ez a minősítés, úgy kell vele "játszani", hogy az éppen aktuálik érdekünket szolgálja, ez nem szégyen...

Ha az a vége, hogy minden rendben, örülj neki..

Csak sajna fordítva gázabb.. Ha 25 éve nem lett volna még ciki pszichológushoz menni,talán a férjem sorsa se ilyen lenne, lett volna.. Ő is autizmussal nőtt fel, mindig mindenen kívül állt, és mindenki hülyének és felelőtlennek tartotta.

Holott ma már a fiam problémája alapján minden mozzanat a helyére került. De mostmár nem fejleszthető jelentős mértékben, mert azt csak gyerekkorban lehetett volna..

Az más kérdés, hogy tényleg vannak olyanon, akik unatokoznak, és küzdenek valami diagnózisért, de ne belőlük induljunk ki.

Szia!

Nagyon örültem a cikkednek, teljesen igazad van.

Biztos mások is írtak már ide itt a hoxás sorstársak közül, - nem olvastam végig, - én egy Aspergerszindrómás kisfiú anyukája vagyok.. (Az autizmus egy fajtája, az "Einstein tipusú" kistudós, vagy számítógéptudós gyerekek.)

Ugyanezen mentem, és megyünk végig. Nem tudják megérteni - néha nekem is nehéz - hogy ha valaki tudja a bolygók rendjét, számol, felismeri az operákat, baletteket két traktusból, az miért képtelen rendesen köszönni, megállni az út szélén, stb... (Ezek mint vastagon az autizmusból adódnak.) Ugyanis míg az első dolgok az IQ-val vannak összefüggésben, addig a másodikak a szociális készségekkel. Nekik IQ-t az átlagnál többet adott az Isten, viszont amitől ők fogyatékosok az a szociális készség hiánya. Tehát mondjuk elvégeznek simán egy egyetemet (ha valaki bejelenti őket vizsgára, és beküldi előadásra), de képtelenek felkelni reggel, felöltözni és bejárni a munkahelyükre.. Persze mindez mindenkinél más, és más mértékű.

A baj az, hogy a gyerek 4-5 éves koráig rámondták, hogy eleven a gyerek, meg hogy rosszul nevelem.. (Pedig ott volt a nővére, akivel semmi baj nem volt, őt nem neveltem rosszul?) Utána is én csaptam az asztalra a gyerekorvosnál, hogy most ne a pszichológushoz küldjön, hanem a pszichiátriára. (Egy évig járt pszichológushoz, ő se vett észre semmit.) Ott öt perc alatt kimondták az autizmust, és megvigasztaltak, hogy anyuka, nem ön a "szaranya", bármit mondtak a szomszédok és a rokonok.. Ez egy nagyon rejtett, "rohadék" állapot, és pont azért kemény, mert a környezet nem hiszi el, nem látja, mekkora a baj..

Ezért nekünk az SNI igenis megváltás volt, a fiam végre szegregált intézményben van, ahol felfogják, hogy baja van, és fejlesztik, nem csak büntetésbe ül egész nap. Rengeteget fejlődött, és már legalább mi is értjük, mit miért csinál, mégha elfogadni néha nehéz is..

Nekünk is nagyon javasolt lenne TSMT, csak sajnos gyakorlatilag egyedül nevelem a hármat, és eddig még nem jöttem rá, hogy hogyan tudom megoldani egyrészt az eljárást, másrészt az itthoni gyakorlást.. A másik kettő is kicsi még, és nincs autónk se.. Legfőképpen a másik kettőt sajnálom, mert ők nagyon sok hátrányt szenvednek így, de hát ezt dobta a gép.

De valahogy előbb-utóbb mindig adódik lehetőség, erre is fog.

Szóval kitartás mindenkinek, és bizony utána kell menni a bajoknak, nem szabad hagyni magunkat, nagyon sok mindenre van segítség! Bizony a párkapcsolatokat is megtizedeli egy problámásabb gyerek, ne szégyeljünk támogatást kérni..

Te eléggé fejlesztésfóbiás vagy valamiért. Lehet, hogy van valami rossz tapasztalatod, hogy ez kialakult benned, nem tudom, de valami oka csak van, hogy úgy állsz a dolgokhoz, hogy az nem a gyerekek érdekeit szolgálja. Ettől eltekintve örülök, hogy írtál, mert ez is igazolja, hogy a környezet sokszor úgy gondolkodik, mint te.

Jah, és írtad, hogy én okosabbnak hiszem magam, mint egy szakember, mert másikhoz vittem a lányomat... Ez alapján a hozzászólásod szerint akkor te is okosabbnak képzelted magad annál, mint aki felírta a hámot. Akkor hogy is van ez??? Még is felül lehet vizsgálni dolgokat???

És ezt a "megérzi, hogy vizsgáztatják" dumát meg szerintem hagyjuk, mert ezek szerint akkor a 2 hónapos lányom is érezte, hogy hú, most vizsgáztat a doktornéni, hát akkor már csak direkt sem tartom a fejem, és inogtatom össze vissza. Ez nem így működik!!! Kell a vizsgáztatás és az összehasonlítás, mert ezek segítségével lehet eldönteni, hogy kell -e vagy sem a fejlesztés!!! Figyelj, itt én és a hozzászólok nem azok vagyunk, akik olvasni tanítják a gyereküket fél évesen, Beverly a 84. hsz.-ban nagyon jól megfogalmazta, hogy mi a célunk az általad elítélendő fejlesztésekkel!!!

Köszönjük a cikket! És csak gratulálni tudok ehhez a hozzáálláshoz!

Kitartást kívánok nektek és minden jót!

15 hónapos a kislányom 5 hónapja kapaszkodva lábujjhegyen jár,nem talpon.orthopéidia leelt rendben,doki szerint igy tetszik neki.ma megyünk Dévény tornűára,anno voltunk 2x,későn kezdett kúszni a kislányom.nekem tök mindegy,melyik baba fejlődik gyorsabban,lassabban,ráérünk,nem érünk rá,tudom,hány hónaposan mit kéne tudni,van már egy 17 éves nagylányom.

Jól tetted,hogy DSGM gyógytornászhoz fordultál,értik a dolgukat:)

Azért, amikor tényleg több jele van a lemaradásnak és ráadásul a terhesség vagy a szülés sem volt "sima", akkor bizony "túl aggódni" és feleslegesen fejleszteni, mint hagyni évekig, aztán 3-4 évesen kezdeni. Ugyanis nem biztos, hogy ugyanaz lesz az eredmény.

Nekem egy picit olyan érzésem van, hogy ezeket a fejlesztéseket egy kalap alá veszed azokkal, akik "mindent" ki akarnak hozni a gyerekből (pl. szuperbabák). Pedig itt nem arról van szó, hogy kiemelkedjenek a gyerekek a társaik közül, hanem arról, hogy biztosan elérjék azt a szintet, amit az átlag (tudom olyan nincs, hogy átlaggyerek) vagy legalább közelítsenek hozzá.

Legalábbis én így látom, javítsatok ki, ha félreértem!

Kedves jak :D

ELőször is gratula a cikkhez :D Kicsit gyanús volt, miközben olvastam, aztán az iróra nézve rá is jöttem, h miért. A Dévényes klubban futottunk össze.

Nem a korai fejlesztés ellen szólnék, mert az egyértelmű h jó és kell, csak egy kicsit úgy érzem rám gondoltál, amikor azt irtad, h egyesek félnek, h az SNI bélyeg, és h nem találnak megfelelő ovit stb. Erről az SNIről regélnék bővebben. Lehet, h Budapesten vannak lehetőségek, de bizony itt vidéken egy bölcsőde van, ahol fogadhatnák a fiam, aki SNI. Háromszor beszéltem már a bölcsődevezetővel, még mindig nem irt be bennünket a nagy könyvbe.... Fél a fiamtól. Ha találkozunk, méregeti a fiam, h mit tud, és arra is felhívta a figyelmem, ha mégis felveszik és ő zavarni fogja a többieket, bármikor elküldhetik.....ja mert hogy az SNIs helyek telve vannak. A korai fejlesztőben javasolták, h vetessem fel normál helyre, és majd ők fejlesztik továbbra is, és ez az, amitől fél a bölcsivezető. Nekem egyenlőre nehézség ez, és igenis látom, h azért félnek a gyerektől, mert SNI. Nem is ismeri, de már tart tőle. Én korainak találtam egy másfél éves gyereket SNInek titulálni.

És konkrétan egy gyogypedagógus szájából hallottam, h könnyebben ráteszik, mint ahogy leveszik az SNI-t. Konkrétan itt a megyénkben ha értelmileg kerül rá vkire a sajátos nev. igény, akkor az nagyon nehezen jön már le... ezt is a gyogyiped mondta a korai fejlesztőből.

A fejlesztők között is vannak különbségek. Van akinek ez az élete, van akinek a munkája. Van akinek célja h fejlődjön a keze közé került gyerek, és van aki csak eltölti a munkaidejét. Sokat olvastam ezügyben a neten, és eléggé kiforratlan még ez az egész SNI ellátás, pláne vidéken, utazó terapeuták és társai, no és mi vidékiek vagyunk.

Tehát ha a gyereknek biztosan kell és sokáig kell a fejlesztés, és tudod, h jó kezek közé kerül, akkor nem kérdés az SNI. De én abban sem voltam és vagyok még ma sem biztos, h az én gyerekemnek valóban kellett ez az SNI, és abban sem, h a legjobb szakemberek között vagyunk. Én 5 perc alatt többet hozok ki a fiamból, mint a tornász 45 perc alatt. És hidd el, nem vagyok nagyképű. A Dévényesünk tud bánni a fiammal, de a korais nőci nem.... ilyenkor azért te is mérlegre állitanád, h vajon megérte-e? Továbbra is megyek és kutatom a lehetőségeket magánúton, és fizetek továbbra is, h a gyerek fejlődjön, és vegyék le az SNI-t, de ahhoz azt is el kell érni, h olyan szinten legyen.

Ezért talán nem köveztek meg, h ez a célom.

Sajnos én is tapasztaltam az orvosok hozzáállását a DSGM-hez. A nagyobbik gyerekemet hordtam 2 évig a hypotónia miatt. Teljesen rendbe hozták.

A kicsit is hordom, de nála nincsen probléma. Egy-két "javítgatni való" csak. :)

Teljes mértékben egyet értek Veled. Azt, hogy a gyereknek (legyen az a Tiéd, vagy az enyém) nem kell fejlesztés, általában olyanok mondják, akiknek a gyerekének tényleg nem kellett, vagy olyan elvakultak a sajátjukkal, hogy azt sem veszik észre, hogy ővéknek is jó lett volna. Mert ilyen is volt a környezetemben.

Arról nem is beszélve, hogy nálam az első perctől nagyon működött az anyai ösztön. Bármi furcsaságot tapasztaltam, ha másnak még fel sem tűnt, végigjártuk és a végén kiderült, hogy jól tettük. Soha nem tettem ki a kisfiamat felesleges vizsgálatnak! De mindig úgy gondoltam és gondolom most is, hogy csak akkor vagyok felelősségteljes szülő, ha minden rossz érzésemnek a végére járok.

A Dévény módszer pedig egy remek dolog! Tudom én, hogy az én fiam állapota nem volt olyan súlyos, és lehet, hogy kicsit megkésve, de egyszer csak megfordul, és így tovább. De azt is gondolom, hogy ha csak annyit segítettem, hogy nem lesz esetlen a tornaórán az iskolában és ezért nem csúfolják majd, már nyertünk.

Közben pedig azért lelkiismeretfurdalásom van, mert ha előbb vittem volna, szoptathattam volna hosszú ideig. Mert neki az sem ment a feszes izmok miatt.

Hátborzongató, hogy még mindig ennyire nem értenek a gyerekorvosok és védőnők az autizmus diagnosztizálásához. Még az a viszonylagos szerencse, hogy legalább internet van és rá lehet a dolgokra keresni.

Én nagyon erősen javaslom minden kis röpködős, beszédértési nehézséggel küzdő gyermek szüleinek, hogy igen gyorsann keressenek egy jó diagnosztizáló helyet és autifejlesztőt, mert iszonyatosan fontos az óvodáskor végéig tartó fejlesztés, ami elsősorban a szociális és kommunikációs terület fejlesztését jelenti. Mivel sok auti baba hipotón és sokaknál értelmi sérülés is fennáll, ezért több irányú fejlesztés kell, de a szoc. komm. fejlesztés nagyon-nagyon lényeges és jelenleg kevesen képzettek ebben. Spec. a szegedi Odú pl. tényleg jó hely.

Az a gyanúm, hogy a jelenlegi statisztika, miszerint minden 88-ik gyerek auti, erősen alulbecsült. Még mindig egy csomóan kapnak más, hibás diagnózist.

Igen, sajnos valamiért az emberekbe bele van kövesedve az a nézet, hogy a fejlesztések rosszak, meg hogy az ő gyerekük tökéletes, hogy képzeli valaki azt, hogy ennek ellentmond. Ez talán olyasmi lehet, hogy na, aki pszichológushoz/pszichiáterhez jár, az bolond... A gyógypedagógusunk is megerősítette, hogy sajnos a nagy többség nagyon negatívan áll ezekhez a dolgokhoz. :(

A Dévényt én egy csodának tartom, bár mindig sírt a kislányom a kezelések alatt, nehéz volt végigcsinálni, de örülök, hogy nem adtuk fel. Csomó gyerek meg nem csak a fájdalom miatt sír, hanem azért, mert le van fogva, nem mehet arra, amerre akar, de fogalmam sincs, hogy milyen érzés lehet. Felnőtteken is csinálják, és mondta a gyógytornász, hogy ők azt mondták, hogy utána olyan, mintha izomlázuk lenne.