Miként lehet megtalálni az egyensúlyt a párkapcsolatban és az életben egyaránt? (beszélgetős fórum)

Tomikám drága, felejtős..

Keress egy olyan lányt, aki nagy tág szemekkel bámul RÁD..

Lesz olyan is, nyugi, csak ne ideálokat kergess.

A pszichológusodat meg cseréld le.

Nem bántásból írom, csak ébresztésből: gáz amit csinálsz ezzel a mostani lánnyal, émelyítő már olvasni is, állj le, mert most teszed magad nevetségessé, mégpedig feleslegesen.

Valahogy úgy érzem magam, mint a Forrest Gump filmben Tom Hanks, ugyanígy volt hogy a lány mindig ment valamerre, élénk volt stb.

Illetve ez a film is hasonló. :D Szeretem ezeket.

[link]

Mert ő lazítani akar a kapcsolaton.

Ha Te nem tudsz kicsit változni, elveszíted. Csak azt kéne legalább ésszel felfognod (még ha szívvel nem is megy) hogy ez nem akkora baj.

Ettől még kedvelhet, sőt szerethet is.

Anno nekünk egy pap javasolta, hogy ne találkozzunk több hónapig, és ha az az x hónap után mindketten ott vagyunk az előre megbeszélt randin, akkor lehet jövője a kapcsolatunknak..

Rohadtul igaza volt, le kellett szállni egymásról akkor..

Ma ez a hülye face se egészséges, hogy mindig ezt bámuljuk, és még ott is követjük egymást, és kitesszük magunkat ennek..

Hagyj időt, halld meg a csendet!!

Tudod, ha valamiért szar az amúgy jó házasságom, az pont a férjemnek ez a tulajdonsága, ez a megfojtás, féltékenykedés..

Iszonyat car, és ezzel egy hűséges embert lehet tényleg a megcsalásig üldözni..

Most már így 36 évesen 20 év után már felnőtt nőként tudom kezelni, de voltak (és lehet lesznek is) pokol időszakok..

Ha ezt a csaj már most felismeri, az jó. És ezzel nem bántani akarlak.

Ha már pszichológushoz jársz, ezzel foglalkozzatok, mert olyan párt nehéz találni, aki ezt hosszú távon bírja.

Ha nem megy magától, meg kell tanulni szabadságot adni a másiknak. Hidd el, fontos

Egyébként az írásaid alapján mélylelkű, frankó srác vagy, nyugi, fog ez menni azért..

Pénteken volt egy talink együtt néztünk úszó döntőket és nem beszétünk semmi problémáról csak úgy voltunk kb, mint amikor összejöttünk régen, barártként voltunk, de nevettünk sokat és jól éreztünk magunkat egy kicsit, csak most ismét rossz, és nem tudom ez mi... Ha nem akarna látni ,akkor nem találkozunk volna, szóval ezt ki érti?

Így is folyton ír facebookon bármiről beszélni, de nem tudom hogy viselkedjek most. Ha én akarnék talit, akkor egyből azzal jön, ohogy ne kezdjem megint ezt, de amikor ő hivott akkor ez meg miért nem igaz? Értitek? :D

Nyilvan huszoneves, egyetemistakent altalaban az embernek a joves-menesre van szuksege, tarsasagba jarni, es nem arra, hogy valaki allandoan visszahuzza...

Szerintem lepj tovabb, jon majd olyan, akivel jobban egy hullamhosszon vagytok.

Nem volt számodra sem egy felhőtlen kapcsolat, mert másképp nem érezted volna mellette kevesebbnek magad. Ő egy sebbzett hattyú, aki kezdett ráérezni arra, hogy mégis csak hattyú. Következőbe válassz olyan lányt, aki hozzád való, akivel kölcsönösen erősítitek egymást.

Most fáj egy kicsit, aztán elmúlik!

én nem bántani szeretnélek, de a hozzászólásaid alapján, huszonévesen én is menekülnék :S

mivel bántottad amúgy?

Egy hónapja huzakodtok személyesen is, nem csak virtuálisan, hogy nem megy neki 😐

Állj már talpra büszkén emelt fővel, és ne pszichológushoz járj, hanem keress egy olyan lányt, aki nevet veled, és azt mondja, jó veled!

Meddig hagyod meg magad bolonditani?!