Miért unja meg valaki a boldog családi életet? (beszélgetős fórum)

Igazad van:)

Én még avval egészíteném ki,hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Nem mérhetem más házasságát a számomra boldogság szó alatt értett jelzőkkel.

Valakinek az egyhangúság,a kiszámíthatóság és a nyugalom jelent boldogságot.Valakinek az ha folyton harcolnia kell a házastársért.Valakiknek ha gyerek jön,mindent alárendelnek,valakik pedig nem.

Ebben nagy igazság van.

Annyival egészíteném ki, hogy az önmagunkért és egymásért eltöltööttt idő. Mert a nagy hajtásban esetenként nem csak magunkra, de egymásra sem jut idő.

Az igazi boldogság a kis dolgokban keresendő.

És sokszor a kis dolgok a legnagyobbak.

"Szerintem ha valaki megunja a (latszat) boldog csaladi eletet, es kilep, akkor az nem boldogsag."

Szerintem nem biztos ,hogy kizárja a kettő egymást.

Én úgy gondolom,hogy ami hiányozhat,az a magunkért eltöltött idő.

Ha belegondolok,akkor azt látom,hogy két ember élete összefonódik,szerelemben ,boldogságban,aztán jönnek a gyerekek,velük együtt a felelőség érzése,ami hozza magával a még több munkát,hajtást.

Előtérbe kerül a lakás ,a kocsi, és mindenfajta tárgyi feltétel,ami biztonságot és örömet is nyújt.

Közben elkerülhetettlenül válik a két szerelmes emberből,apa és anya és rengeteged áldoznak fel mindketten a saját igényeikből,terveikből esetleg céljaikból.

Kezd az egész élet egy malomkerékhez hasonlítani és azt hiszik ,hogy ebben a másik a hibás.

Szerintem ez az a pont,amikor kilépnek az emberek egy boldognak tűnő ,vagy talán tényleg tökéletes házasságból.

Tévesen úgy itélik meg ,hogy a változás ,vagy változtatáshoz szükséges egy harmadik személy,vagy csak simán a válás.

Pedig ami hiányzik az az önmagunkért eltöltött idő.

Hat, ezekbol a tortenetekbol nem az jott le eddig, hogy olyan nagyon boldog kapcsolatokbol lepnek ki emberek. A latszat, lehet, hogy az, de hogy ki mit erez igazabol, az titkos.

Szerintem ha valaki megunja a (latszat) boldog csaladi eletet, es kilep, akkor az nem boldogsag.

Hianyzik valami.

Így végolvasva a következők jutnak hirtelen az eszembe.

A válás nem feltétlen jelent rosszat, de ez mindig csak később derül ki. Minden vég valami újnak a kezdete, ami lehet jó és lehet rossz.

Sokkal könnyebb elválni az új reményében, mintsem a meglévő kapcsolatot ápolni. De van ismerősöm, aki azóta is bánja, hogy az új reményében döntött, mert nem lett új kapcsolata és a régi után vágyakozik azóta is. Ott viszont a másik fél lépett, így nincs visszaút.

A gyerekek miatt nem érdemes együtt maradni. Hiszem, hogy a gyerekeknek látniuk kell a szüleik szeretetét egymás iránt. Nem mindegy hogy feszült, ingerült szavakat hallanak tőlük, vagy szeretetteli viccelődést egymással.

Azt hogy két ember hogy érez egymás iránt, csak az a két ember tudja.

De rossz nézni, hogy valami jó a szemem láttára megy tönkre. Persze lehet hogy a jó, nem is volt jó...csak én éreztem, láttam annak.

Ez az ő csatájuk, remélem később nem bánják meg, bárhogy is döntenek.

Oh:))))A te korodban ,mindenki utálja a szüleit,ez természetes.

Akkor storno:)

" Meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk"

Pilinszky

Lehet, hogy csak erre lenne szükséged neked is powerpuffemo. Talán tényleg jót tenne neked egy kis különlét.Bár most még szerencsére nem tudod, milyen az, ha már soha nem lesznek veled. Hidd el, visszahoznál minden most oly idegesítő pillanatot...

Olyan nincs,hogy valakinek senkije se lenne és a halál ,az nem okoz ebben túl sok változást.

Csak épp nem érintheted meg,de ettől még ott van veled.

Hogy is volt az oroszlán királyban?

-Azt mondtad,hogy él???

-Él,mert még mindíg ott van a szívedbe!

Ilyen egyszerű:)

Dehogy veszítetted el őket,ott vannak benned,mai napig is:))))

Ez az élet rendje,nagylány lettél,saját lábadra álltál,csak rajtad múlik,hogy boldog légy:))

ennek 28 éve. Érdekes, csak kiskoromban éreztem a hiányukat, ahogy nőttem, már mamáék vették át ezt a szerepet?!?

Sőt, ők lettek a minden, de őket is elveszítettem...

Hát épp ez az látod.

Nem az volt a baj,hogy elváltak,hanem az ,hogy nem kaptál ezek után tőlük semmit,sem szeretetet,sem magyarázatot arra,hogy miért nem tudtak szeretni,törődni veled.

Sajnálom amin keresztűl mentél,nem könnyű feldolgozni ezt az egészet,remélem azért sikerült.