Miért kell ennyire éreztetni az emberrel, ha a párom szülei nem kedvelnek? (beszélgetős fórum)

Mi ez a "gyakorló hülye"?

Már ketten írtátok...:)

Nem tudom, mennyire szereted a pszichológiát, de ha igen, olvass bele a "játszmák" fejezetbe. (főleg a felnőtt-gyermek játszmák érdekesek nálad)

A másik: beletörődés és veszekedés között vannak fokozatok. Egyszerűen nézz a szemükbe, és kérdezd meg tőlük, mi a probléma, miért nem szólnak hozzád. Normális, nyugodt hangon, akár mosolyogva. Hidd el, zavarba fognak jönni.

Eddig oda tettek, ahova akartak, változtass rajta.

Nem "mered" megkérdezni?Miért?

Ha rendezni akarjátok a kapcsolatotokat,akkor erről tudni kell beszélni.Őszintén!

Nem lehet, hogy a szülei szimplán csak nem olyan érdeklődőek, beszédesek?

Nálunk pl. férjem mondogatja néha, hogy anyukám pl. normális, jóindulatú, de mivel nem beszédes, soha nem kezdeményez beszélgetést, ezért ő eleinte azt hitte, hogy baja van vele anyunak, nem szereti (holott nem így van).

Pedig ha most nem beszélitek meg, lehet, hogy később már késő lesz.

Egyébként - szintén, mint gyakorló hülye, bár nőben - csatlakoznék a 2. hozzászólóhoz: tipli. Az nem "párod", aki nem veszi észre, hogy defektes a szekér.

Pasi vagyok, tehát gyakorló hülye, és merő rosszindulat..

alaposan elolvastam, és megértettem a kérdésed...

tipli, de gyorsan..itt neked egy szem babér nem terem. Ez a kapcsolat bukta a javából.

én szóltam...

Elég jó viszonyban voltunk,de ez teljesen megváltozott.

A párommal rengeteg problémánk akadt amiket megoldottunk,illetve a megoldásán vagyunk,hiszen szeretjük egymást.Nyilván mindenki követ el hibákat,de ez szerintem nem jogosít fel senkit arra,hogy így kéne viselkedni.

Mindketten ludasok vagyunk,ő is tisztában van az övéivel,én is az enyéimmel,persze mikor külön voltunk én is megbeszéltem Anyukámmal,hogy mi történt,mi bántott..Mégis mikor azt választottuk a párommal,hogy szeretjük egymást,ezek nem olyan gondok amiket ne lehetne közös erővel megoldani,nem mondott se jót,se rosszat.Sosem éreztet semmit vele,aranyos,kedves,érdeklődő vele.

Ellenben engem náluk levegőnek néznek,csak a páromhoz beszélnek,mintha ott se lennék és nem megyek így szívesen hozzájuk.Tart ez már több hónapja,pedig a kapcsolatunk mondhatni most a legjobb,abszolút azt látom,hogy pozitív irányba haladunk és mindkettőnknek szüksége volt a külön töltött időre.

Megkérdezném a páromat,hogy miért ilyenek a szülei,de félek a választól.Inkább kerülöm azokat a szituációkat,hogy oda kelljen menni,persze ettől is rossz vagyok,mert a fiúk alig van otthon.. (Még nem költöztünk össze,ez is vitapont volt)

Sose beszéltem úgy velük,nem viselkedtem úgy velük,hogy ezt kelljen visszaadni,tekintve,hogy előtte teljesen normális viszony volt és az embert szeretettel várták. Mára meg épphogy ki nem utálnak a házból.

Hogy lehet ezt kezelni,elviselni ?!

Megkérdezném a páromat is erről,de nem merem,kellemetlen téma számomra. Plusz nem hiszem el,hogy neki ez fel sem tűnik. Főleg,hogy hónapok óta megy,igaz ritkán vagyok ott,hetente 1-2 alkalom,mert váltott műszakban dolgozunk és nehezen tudjuk összehozni a találkozókat.