Miért kell elítélni azokat akik nem szeretnének gyereket? (beszélgetős fórum)
mindig változunk-azzal is ha itt egymást meghallgatjuk-hisz folyamatosan tapasztalunk meg dolgokat.
ezért írom le a miért jó hogy van dolgot-annak aki most úgy gondolja miért nincs nem kell úgyis több van a negatívumokból.szóval nem fogom neki most a nehézségeket felsorolni-az is van az is velejárója.
bármi történik velünk ha élni akarunk mindig pozitív irányba tereljük a gondoltainkat(különben tényleg jön a depi stb.)és mindegy gyerekről szerelemről pasikról vagy másról van-e éppen szó.
Szerintem ezt se kell megmagyarázni! És egy beszélgetés nálam nem egyenlő a magyarázkodással :)
Akinek meg negatív tartalom ugrik be arról, hogy valaki nem akar gyereket....hát nem is tudom, nem akarok bántó dolgokat írni :) De érthetetlennek találom az biztos.
én is kapom a kérdéseket hogy miért van gyerekem meg magyarázom-ezt jelenti a beszélgetés.
a cím arra akar utalni hogy miért a negatív tartalom ugrik be rögtön ha olyat hallunk akinek nincs vagy nem akar...
A fórum címe: Miért kell elítélni....
Nem kell elítélni!! Egyáltalán mi az, hogy el kell ítélni? Basszus nem bűnelkövetőkről van szó!
És hogy miért nem akar valaki gyereket?
Ezt miért KELL megmagyaráznia?
nem biztos, hogy nem lesz aranyos, sok szeretetre méltó felnőtt ember is van, de egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan aranyos marad, mint pár évesen....
kicsit elkanyarodtunk a témától, és én már többet is írtam, mint ami ide illett volna....
ennél bonyolultabbak a gondolatok azért.....
nem fekete-fehér a világ.....
ez egy vélemény, hogy magánügy. nem tudom, mi nem érthető ezen.....
Nem azért akartam tudni a korodat, hogy belédkössek. Amúgy mellélőttem. :-)
A véleményeddel egyetértek, csak azért kérdeztem, amit Ébennek írtál nemrég, hogy mit fog hozzá szólni, ha felnő a gyereke, akkor már nem lesz olyan aranyos. Ez szerintem nem jön a témához, de persze semmi közöm hozzá, mit írsz le.
Nem akarlak bántani. :-)
természetesen. ha akarsz róla beszélni, beszélsz, de ha nem akarnál, bunkóság lenne róla nyaggatni.
nem tudom, érthetó-e, miről beszélek....
beszélgetni lehet bármiről, nem is ez volt a gond.
idősebb vagyok nálad, ennél többet nem mondanék.
nyitott szemmel járok, látom, hogy élnek emberek, beszélgetek, sok mindent elmondanak.
viszont a topicindító kérdés szempontjából egy dolog a lényeg, és ezt már többen leírták, hogy mindenkinek a saját döntése, hogy akar-e gyereket, senkinek sincs joga ezt megkérdőjelezni, és senkinek sincs joga unintelligens, tolakodó kérdéseket feltenni, hogy miért nem akar valaki gyereket!
ha valaki rendelkezik az alapvető kulturális ismeretekkel, akkor ezzel egyet kell érteni.
pont úgy, ahogy az is illetlenség, ha valaki azt firtatja, hogy milyen a nemi élete a párjával, vagy pontosan mennyi a fizetése, mit mondott a nőgyógyásza, stb....
kultúra!
erről az jut eszembe-hogy ha tényleg a gyerek nem számít annyira-mint most az enyém nekem és mondjuk a bébisitter neveli amíg síelnék-nah akkor lehetnének kételyeim 10 éves korában vagy utána hogy viszonyul majd hozzám.
persze felnőnek és lesznek kis kamaszok nagy kamaszok-de ha egy szülő megérti, ezt is elfogadja hogy leszakadnak ez éppen olyan természetes lesz nekik, mint hogy egy kisbaba mellett 24 órába vannak.az enyém most 3 éves.
amúgy meg az én szeretetem marad-akármilyen is lesz a fiam felnőttként-nem sima szeretetet érzek iránta-inkább mondanám rá az örök szót...de hát tényleg nem vagyunk egyformák.
pl. anyósom nem az a tyúkanyó típus, soha nem is volt az-és kihatott a párom gyerekkorára életére-hiába voltak jó anyagi körülmények között...
A véleményed alapján gondoltam egy életkorra, és kíváncsi voltam, mennyire lőttem mellé. :-)))
Szerintem nagyon is számít, mennyi idős vagy, hiszen az élettapasztalaid alapján is formálódhat a véleményed.
Sziasztok!
Olvasgatom mindennap ezt a fórumot, gondoltam mostmár leírom a véleményem én is :)
Egyszerűen nem értem, hogy miért kell "bántani" azokat a nőket, akik nem szeretnének gyereket. Vannak ilyen emberek, szerintem teljesen a magánügyük, hogy miért nem. Felesleges ezt boncolgatni. A gyermekeseket se támadja senki, hogy miért van gyereke....
És egyáltalán ez miért központi kérdés, hogy ki és mikor akar gyereket. Mindenki döntse el maga.
Nekem van két gyerekem, így érzem jól magam. De vannak a környezetemben olyanok is, akiknek nincs és nem is akarnak, ők így érzik jól magukat :)
Attól még az én gyerekeimet találhatják aranyosnak, eljátszhatnak velük..stb. Nem gondolom, hogy auzok akik nem akarnak gyereket, a "társadalom szégyenei" és hú szegények majd hogy megbánják...stb.
Nem akartam senkit megbántani :) Ez csak egy vélemény a sok közül :)) Szép napot!
aki kíváncsi, hamar megöregszik. :-)
nem kívánom közzétenni a koromat, véleményem szerint ez egyáltalán nem fontos.
miért kérdezed?
Teljes mértékben megértelek. Jól alakítod az életedet.
Igaz, hogy minél később szül egy nő, annál nehezebb alkalmazkodnia a kisbabájához. Valószínű nálam is ez a gond, bár én még csak a 30-at hagytam el.
Indok sokféle lehet arra nézve, miért nem szül valaki. Lehet, hogy nem az igazat mondja, de nem hinném, hogy ehhez bárkinek köze lenne. Ha nem akarja elmondani a valós okot, nem kell megtennie. Lehet, ő maga sem tudja.
Az gyerekeket semmivel sem lehet összehasonlítani. De azt sem szabad kritizálni, aki nem szül. Mert ilyen alapon ő is kritizálhatná azokat, akik szültek.
Arról meg, hogy valaki megbánja, hogy nem szül...
Volt egy osztályfőnököm (nő), aki akkoriban lehetett 50 éves. Nem szült gyereket, a szüleivel éldegélt egy szép házban. Nagyon szerette a macskákat, volt is neki vagy 10 macskája, mindig róluk mesélt. Akkoriban nem értettem, miért nem szült babát az a nő, de most már értem. Neki a szülei jelentették a családot, nagyon szerette őket, és szinte úgy gondozta nagyon idős szüleit, mintha a gyermekei lettek volna. A macskái és a szülei mellett valószínűleg már nem fértek bele az életébe a gyerekek. Ja, nem ment férjhez sem sosem. Ő nem bánta meg, hogy sosem szült, így érezte jól magát a saját kis életében.
Ilyen is van, még ha ritka is.
jaaaj, ne legyél már ilyen szűklátókörű, nem minden a gyerek, fogadd már el, hogy vannak emberek, akiknek más a fontos!
a 103-as posttal abszolút egyetértek.
azonkívül, meg majd kíváncsi leszek, mi lesz a véleményed, mikor a gyereked majd felnőtt lesz.
mondjuk egy önállótlan kisbabát nem nehéz szeretni, de az föl fog ám nőni, és akkor már nem biztos, hogy olyan szeretetre méltó lesz!
erre azt szokták mondani minél tovább vár egy nő annál nagyobb lehet az egója amin változtatni kell a baba kedvéért.+ van egy kialakult élete ami már tizen éve ugyanaz.egy fiatal könnyebben veszi a változásokat.
ezt meg a rokonom mondta 40 éves most lesz a 3.babája és mondja sokkal sokkal nehezebb mint amikor 20 évesen várta az elsőt.de mindenki más...
én megértem ha valaki nem akar, de azt látom néhány kifogás indok sántít valahol...anyagiakat meg egy gyereket nehéz a mérleg két serpenyőjébe téve összehasonlítani.
különben is ha igaz lenne hogy csak az anyagiak miatt halasztják, mondanak le a gyerekről-akkor nem születne annyi gyerek szerény körülmények közé...vagy csonka családba stb.
én mindig is tudtam egyszer lesz gyerekem nem határoztam el mikor és hogyan.volt amikor nem gondoltam rá(20évesen)de mindig előjött és mikor bevállaltuk nem azt néztük mindenünk megvan-e és mi lesz az amit félre kell tenni a baba miatt, csak azt néztem hogy közelítek 30 felé és ne csússzak ki az időből...a többit meg megoldottuk és ha valami a baba miatt máshogy alakult természetesnek vettük(pl. nem mentünk el haverokkal bulizni stb.)
Könnyű másokat elítélni. Nem látunk mások fejébe, mivel minden ember más, másképpen gondolkodik, más fontos számára, más az értékrendünk.
Gyereket akarsz? Szülj, hiszen szeretettel fogod őt felnevelni.
De van, aki nem akar, mert nem érzi magát képesnek arra, hogy felneveljen egy gyereket. Vagy más oka van rá. Milliónyi dolgot hozunk magunkkal a múltunkból, sok nőnek talán ez is akadályt állít a gyerekvállalás elé.
Én 31 éves koromban szültem először (tavaly).
Addig volt valami homályos érzés bennem, hogy egyszer majd szeretnék gyereket, de mindig úgy éreztem, majd később. Szeretem a gyerekeket, de még nem éreztem magam érettnek arra, hogy sajátot vállaljak. Véletlenül lettem terhes, és most itt van a fiam.
Kegyetlenül megszenvedtem az anyaságot, mély depresszióba zuhantam, mert teljesen megváltozott az életem, és nem voltam rá felkészülve, mi vár rám. Igen, önző voltam, mert élni akartam.
Most lesz egy éves a fiam, és néha már oszladozik a depim, de senkinek nem kívánom, amin keresztülmentem.
Miért tegye ki magát bárki ennek, pláne egy kisbabának???
A turkálós azért már nem az a színvonal, ami 10 éve volt;)
Az én gyerekemnek is van a Te szavaiddal élve minőségi, márkás ruhája, de van turkálós is. Sőt tovább megyek, még a kínaiban is szoktam neki venni;)
De nem azért mert nincs pénzünk megvenni a drágát, hanem azért mert az oviba, a játszótérre, a kertbe csúszni, mászni, nem adom rá a drága ruhát;)Ahogy ezt már többen írták,az hogy drága ruhája legyen egy gyereknek, ez első sorban nem a gyerek igénye, hanem a szülőé:( Tipikusan ez amit tudok kifelé mutatni:(
Ettől függetlenül mindene megvan:)
Remélem, nem okozok neki ezzel komoly sérülést:D, de egy dologban biztos vagyok. Már most tud különbséget tenni, hogy melyik ruhája mire való;)
Én nem ítélem el azokat akik nem akarnak gyereket, csak nem értem!
Nehogy később egy életre megbánd, de akkor már késő lesz!