Mi is valójában a szerelem? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mi is valójában a szerelem?
Ne hibáztasd magad! ez az első gondolat, amit eszembejuttattál.
A köv., hogy sose add fel, mert eljön/eljöhet még annak az ideje, akár a férjeddel/pároddal kapcsolatban is.
Van egy versem az én tapasztalatimról a bemutatkozásomban itt a Hoxán... nekem így alakult.
Tehát bátorság!
Az igaz szerelem olyan, mint a jó vörösbor!
Az idő csak értékesebbé teszi. :)
Persze ahogy a bor is kezelésre, úgy a szerelem is gondozásra szorul! :)
(A bort se szabad darabban hagyni, és időnként fejteni, szellőztetni kell)
Sziasztok!
Nem rég pont ezzel a kérdéssel foglalkoztam én is. Egy másik cikkhez írtam is erről.
"A szerelmesek egymásra találását kísérő külső jelekért: pirulás, tenyérizzadás, szaporább szívdobogás, kellemes eufória (felfokozott kedélyállapot) elsősorban az agysejtekben termelődő PEA a felelős"
A természet iróniája:
"Amikor a szerelem bódulata bekövetkezik - valójában felborul a biológiai egyensúly. A
szervezet védekezésképpen ellenanyagokat kezd termelni. Ennek hatására előbb-utóbb toleránssá válunk a külső hatásra termelődő toxikus anyagok iránt...Általában 1-3 max 5 évre tehető a leglángolóbb időszak. "
EZEN KÍVÜL DROG: "A szerelem szorításában az emberből válhat gyilkos vagy öngyilkos, mániákusan üldözhet valakit vagy hihetetlenül mély, klinikai depresszióba zuhanhat. Háborúk kezdődtek és dőltek el miatta."
Köszi!!!
Mindig tudtam, hogy klassz vagy!
és milyen csodás így meghülyülni !!! :)
mindig ezt kívánom magamnak
Szerintem meg a hosszantartó szeretet az igaz szerelem. A lángoló szerelem csak kémia, ami ellobban és sokan kétségbe esnek amikor kihúny, mert nincs mögötte semmi más a kémiánál.
Az igaz szerelem kibírja ezt a változást és kitartó, végtelenségig kitartóvá tesz minket kapcsolatunkban.
Önmagában tekintve a soraidra, feltétlenül helyén van minden szavad.
Hű!!!
Ezt nagyon jól megfogalamztad!
Az én tapasztalataim is igazolják a megállapításaidat, és arra is rájöttem életem során, hogy biizony nem csak egy embert tudunk nagyon szeretni.
Ugyanis...
Nekem pont a férjem előtt volt egy fiú, akit tudtam ennyire szeretni, de minden nehéz időnk ellenére, minden elszenvedett sérelmem ellenére ma is nagyon szeretem azt, aki végül a gyerekeim apja lett és leéltünk több, mint 32 évet egymás társaságában. Ma, a cikked hatására megpróbáltam elképzelni, hogy az előző fiúval képes lettem volna-e minderre és arra jutottam, hogy nagyonis valószínű, de egyszerűen nem ez volt a sorsunk.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Szerintem ha mindenről ő jut eszedbe, és nagyon hiáynzik, amikor nincs veled, no meg alig várod a következő alkalmat, amikor taláékozhattok, akkor már szerelmesnek vagy mondható :)
Ha hiányolsz valakit, az puszta szeretet is lehet.
De amúgy igazak az utolsó mondataid - mindenki másképp szerelmes, másképp vágyik a romantikára.