Mi is valójában a szerelem? (beszélgetős fórum)

Ez nincsen korhoz kötve.

Bármikor bekövetkezhet. :)

Csak legfeljebb nem érjük már meg azt, hogy kellő mértékig elmélyülhessen.

Én sem ugyanazt érzem, mint az első hónapban. De ez tök természetes.

"A szerelem nem vész el, csak átalakul"

persze 90 évesen is elérhet bennünket ez a bódító csapás:)

Szerencsére én rég éreztem azt, amikor vége...az kegyetlen érzés...

Szerencsére, valóban így van!

A lélek halála, csak nagyon kivételes esetekben végleges.

Ahogy korábban írtam (talán máshol is) sajnos az emberek jelentős része soha nem éli át az igaz és mély szerelmet.

Legtöbben azzal sincsenek tisztában, hogy mit is kellene érezniük ahhoz, amikor szerelmesek.

Összekeverik egy csomó másféle érzelemmel, testi megkívánással, vágyakozással, rajongással, biztonság és elismerés keresésével és mégy egy csomó mással. Esetleg az előzőek egyvelegével.

(Arról nem is írtam még, hogy sokan magába a szerelembe szerelmesek és nem is igazán a másik emberbe)

Fiatalon őrült vagy ha szerelmes vagy, idősebben már higgadtabb, persze mindenkinél más érzés a szereleme...de nagy átlagban, fiatalon őrült az aki szerelmes!

tapasztaltam, ma már nem csinálnék olyat...mint pl 20 on évesen, pedig most is szerelemes vagyok...de már okosabban szeretek, nem naiv módra.

Az! Ott a pont!

Szerelem = illúzió, szép álom.

Szerelem vége= meghal a lélek.

Mi a szerelem?

Illúzió!

Érzéki csalódás...az ébredés viszont rém álom..

"....mert mindig benned lesz, hogy ő volt életed szerelme, akivel leélted volna az életed, közös gyerekeitek lettek volna, idős korotokban együtt üldögéltetek volna..."

Szerencsés vagyok. Két hosszabb kapcsolat után egyikőjükre sem gondolok így. Pedig szerelmes voltam, az egyik az első a másik a vak szerelem volt:))

Jaaaj! Ezt a mértéket azért mégsem kívánnám magamnak...

:( Sajnos, sok éve egy nagyon kedves fiú ismerősöm tényleg az életét adta egy lányért... a szerelemért... :(

Persze, emlékszem.

A vörösboros hasonlat egyébként nekem is nagyon tetszik.

A páromnak én vagyok az első szerelme. Nagyon igyekszem, hogy a lehető legszebb emlék legyen neki:) (Pláne hogy az én elsőm, elég fájdalmas emlék) Az övét széppé igyekszem tenni, pár hét múlva négy éve lesz..:) Szeretem a szerelmet:)

Igen! Fontos, bizony hogy "mi marad".

Ha marad, azt viszont gondozni kell, hogy életben is maradjon... mint régen volt az kis játék, a "tamagocsi", ha emlékszel :) erre.