Mi az a mióma? Mit kell tudni róla? (tudásbázis kérdés)

Az nagyon picike, hála az égnek, komolyabb gondot egyáltalán nem okozhat a terhességnél. Azt jó ha tudod hogy idővel nőhet, tehát nem ártana lassan betervezni a babát, nehogy késöbb meg gond legyen.

Sok sikert, jó egészséget: Bolondfáni

Ezt találtam!

mióma egy nagyon gyakori, a fogamzóképes korban lévő nők 20-25 %-ában előforduló elváltozás. A méh jóindulatú daganatát nevezzük így, amely a méh tömegét alkotó simaizomban fejlődik ki. Pár milliméterestől akár emberfejnyi méretűre is megnőhet, és méretétől függően igen sokféle tünetet okozhat: alhasi fájdalmat, székelési, vizelési panaszokat, és legtöbbször rendellenes erősségű vagy idejű menstruációs vérzést, másodlagosan kialakuló vérszegénységet. A felismert miómát csak abban az esetben kell eltávolítani, ha méretével, elhelyezkedésével vagy gyors növekedésével problémát okoz, azonban a beavatkozást nem igénylő esetekben is rendszeresen kell ellenőrizni, mert természetét megváltoztathatja, és műtétet tehet szükségessé. A mióma csak igen ritkán alakul át rosszindulatú daganattá.

Kialakulása, tünetei1/2. oldal >> A mióma kialakulásának pontos oka ismeretlen. Minden egyes miómagöb egy simaizomsejt elfajulásából, kontrollálatlan osztódásából ered. Növekedésében a női nemi hormon (ösztrogén) is szerepet játszik. Ezért serdülőkor előtt nem fordul elő, változókor után pedig általában már nem alakul ki, sőt a meglévő göbök mérete is csökken ilyenkor. Ha valamilyen egyéb okból fokozódik az ösztrogén termelődés, nagyobb eséllyel alakulhatnak ki miómagöbök, mint egyébként. A már meglévő göbök terhesség alatt gyakran megnőnek, a szoptatás idején azonban visszafejlődhetnek.

A mióma gyakran nem okoz különösebb panaszt, sokszor csak a nőgyógyászati vizsgálatok kapcsán, az orvos észleli először. A nagyobb, vagy rossz helyen lévő miómagöbök által okozott panaszok rendkívül változatosak lehetnek.

Leggyakrabban vérzészavarral jelentkezik. A méhnyálkahártya alatt elhelyezkedő göbök akadályozzák a méhnyálkahártya felépülését, a göbök által torzított méhüreg megnövekedett felszíne miatt a menstruációkor több vér ürül. A göbök gátolják a méhizom összehúzódását, így a nyálkahártya alatti ereket az izomrostok nem szűkítik be kellőképpen, emiatt a vérzés ideje elhúzódik, nagy alvadékok ürülhetnek. A menstruációs ciklustól függetlenül is kialakulhat kisebb–nagyobb vérzés. A sok vérvesztés vérszegénységet, vashiányt okozhat.

A méhűrt kitöltő göbök a méhizom összehúzódását provokálhatják, ezáltal a menstruációra jellemző, görcsös alhasi fájdalmat okoznak. Néha maga a göb a fájdalom forrása, ha állományában zavart a vérellátás, a belsejében lévő sejtek oxigénhiányát kíséri fájdalom. Az elhalt szövetek könnyen befertőződhetnek, ezt láz jelzi. Ha a göb egy nyéllel kötődik a méh felszínéhez, és itt megcsavarodik, akkor hirtelen nagyon erős hasi fájdalom jelentkezik.

A nagyobb göbök, amelyek a méh falában, illetve a méh felszínén helyezkednek el, a környező szervek nyomása miatt változatos panaszokat okozhatnak. A végbél és a húgyhólyag nyomásával gyakori székelési és vizelési ingert válthatnak ki, a húgycső nyomásával vizeletürítési, a végbél összenyomása által székelési akadályt képezhetnek. A húgyvezetékek összenyomása vesepanaszokkal, a kismedencei erek nyomása alsó végtagi szöveti vizenyősséggel (oedema) szövődik. Ezekkel a tünetekkel csak elhanyagolt esetekben találkozhatunk.

Szerencsés esetben a mióma nem okoz komplikációt a fogamzásban vagy a terhesség során, azonban többféle problémával is járhat. A méhüreg alakját deformáló göbök meddőséghez vezethetnek. Ennek hátterében a méhnyálkahártya vérellátási zavara, a méhűr torzulása, a méhnyak elzáródása, illetve a petevezetők mozgási zavara áll. Ilyenkor vagy nem jön létre terhesség, vagy spontán megszakad. A terhesség második felében gyakran növekedésnek indulnak az addig nyugalomban lévő göbök, romló vérellátásuk következtében. Ez fájdalommal és méhösszehúzódásokkal jár, vetéléshez, koraszüléshez vezethet.

A mióma a szülés folyamatában is okozhat nehézséget. Ha a göbök által torzult méhfal nem képes megfelelően összehúzódni, lassítja a szülés menetét, vagy kórosan erős vérzéssel jár. A szülés során a nagyobb méretű göbök akadályt képezhetnek, ezért ilyenkor császármetszés végzése válhat szükségessé.

A miómagöb felismerése nőgyógyászati vizsgálat során végzett kismedencei tapintásos vizsgálattal rendszerint nem okoz gondot. A miómagöb vizsgálatánál elengedhetetlen szerepe van az ultrahangnak, amely segítségével még az egészen kis göbök mérete és elhelyezkedése is pontosan meghatározható. A méhüreg tükrözés (hysteroscopia) során a méhnyálkahártyát bedomborító elváltozások igen jól észlelhetők, megfelelő technikai háttér és orvosi tapasztalat mellett egyúttal el is távolíthatók.

A miómagöbök kezelésének megválasztásánál több szempontot is figyelembe kell venni. A daganat mérete, növekedési üteme, a panaszok jellege, a beteg életkora, kórtörténete és a további gyermekvállalási szándéka is befolyásolja a döntést.

A kisebb göbök, amelyek nem növekednek, és nem okoznak panaszokat, különösebb kezelést nem igényelnek, de rendszeres ellenőrzésük feltétlenül szükséges.

A panaszokat okozó, nagy, vagy gyors növekedést mutató göböket el kell távolítani. A miómagöb méretétől és elhelyezkedésétől függően végzünk hagyományos műtétet – hasi vagy hüvelyi úton – vagy hastükrözéssel (laparoscopia) távolítjuk el a daganatot. A megfelelő műtéti technika megválasztása szülész-nőgyógyász szakorvos feladata.

Törekszünk a méh megtartására, azonban nagyméretű – esetenként gyermekfejnyi –, igen erős, befolyásolhatatlan vérzést, kínzó fájdalmat okozó, vagy gyorsan növekvő göbök esetén az egész méh eltávolítása is szükségessé válhat.

Komplikált esetekben a tervezett műtét előtt 3-6 hónapig tartó hormonkezeléssel a göbök zsugoríthatók, így egyszerűbbé válhat a beavatkozás. Tekintettel a kezelés igen magas költségeire és változó hatékonyságára, ezt az eljárást csak ritkán alkalmazzuk.

Dr. Pálmai Bálint