Mi a véleményetek, tapasztalatotok a "non-stop" szülőkkel kapcsolatban? (beszélgetős fórum)

Akkor otthon lesz kitisztítva! :))

A bábatáska sok alapvető felszerelést tartalmaz ám! ;) :)

Igazad van, én is úgy gondolom, fájdalom szemszögéből is rosszabb a császár. A vajúdás/szülés során felszabadulnak olyan hormonok, amik a későbbiekben elfelejtetetik a fájdalamakat, s marad a szép emlék. Császármetszésnél ez szerintem nem így van. Ráadásul mégiscsak egy nagy hasi műtét, ami nyomtalanul nem múlik el. Következménye meg ezerféle lehet. :(

Mindezek ellenére sokan mégis azon az állásponton vannak, hogy inkább legyen a császár, mint a vajúdás...Ők nem fognak órákon át szenvedni... Meg .....

Istenem, hány ilyen véleményt hallottam már első kézből is! Hiába próbálná az ember észérvekkel elmagyarázni, hogy a természet rendje szerint jó szülni, meg se hallják. :(

Természetesen megint nem az indokolt császárosokról beszéltem. Aki nem azt akart, az általában tudja is, hogy jobb lett volna, ha hüvelyi úton sikerül. Nem irigylem őket, mert sokkal több negatív dolgot kell feldolgozniuk. Sérül az anyaképük, holott tényleg nem ettől függ a jó anyaság.

Én a fiam születését a mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni, soha nem is fogom tudni, de belegondolni se merek abba, mit éreztem volna, ha a végén császároznak. (A műtő elő volt készítve, de a drágám úgy akadt el, hogy azt már csak előrefele lehetett megoldani, császárral nem.)

Erről eszembe jutott egy másik topic, ahol azt vitatták, kinek mi a véleménye arról, hogy meg lehessen választani a születendő baba nemét.

Az ilyen dolgokról egyből az említett könyv szokott nekem beugrani.

Én nem tudom már, az enyém melyik dobozban van :( Ha máshol nem, könyvtárban megtalálod.

Mindeféle embereket csinálnak, és mindenből annyit és pont olyat, amennyire szükség van. Utcaseprőket és műszaki zseniket, éppen ami kell.

Magzati korban alkohol és egyéb szerek tervszerű adagolásával befolyásolják a fejlődésüket...

Ifjúkorom egyik kedvence volt ez a könyv.

Furcsa hát! külön tanulmány tárgya lehetne :)

Más (vagy mégsem?): olvastátok a Szép új világ-ot? (Huxley) Gyári úton állítják elő a különböző típusú, képességű babákat. Nagyon tanulságos könyv.

Hogy az anya kérésére kikapják-e akkor is, ha nincs komoly indok rá: persze, minden elképzelhető. De azt hiszem ilyenkor a leendő anya szüléstől való beteges félelme az igazi indok.

Nem-együttműködő szülőnőknél valóban szokták alkalmazni a megelőző műtétet, szülés helyett.

Tőlük ugyanis nem várható, hogy segítsenek a babának megszületni.

"Kikapják" csak úgy: hát nálam nem kapták ki, du. 2 körül érkeztem (eredeti terv szerint ultrahangra), ámde félórán belül a műtő melletti szobában találtam magam. Közölték, hogy innen 2 irányba lehet kimenni: szülőszoba vagy műtő!

De próbálkoztak velem: miután közöltem, hogy kezdek fájásokat érezni, drukkoltak, vártak, folyamatosan szívhangoztak. Így ment egészen éjjel 11-ig.

Na akkor kapták ki! mert már sürgős volt.

Volt szerencsém mind a 2 fajta megoldáshoz: a sima szülésre szavazok!

"Császármetszés nem fáj": nem hát, az idő alatt, amíg alszol. Előtte ugyanúgy tud fájni, utána meg...jobban.

Nem akar szenvedni?A hozzá tartozik a szenvedés!.Szerinted egy császáros nem szenved a fájdalmaktól??????? amikor műtöttek és felhívott a barátném,hogy vagyok elmesélt egy történetet.Nagyon aggódott értem,ugyanis ő simán szült hüvelyi úton.Aztán több évre rá lett egy nem kívánt terhessége,aminek abortusz lett a vége csak sajnos olyan szinten elszúrták hogy a beavatkozás közben meg kellett műteni.Szóval ugyanúgy vágták fel mint a császár metszés.

Ő akkor azt mondta inkább szülési fájások,mint az a fájdalom amit a császár után megélünk...és tudta hogy sokkal jobban fog nekem fájni csak nem akart előre megíjeszteni,mert már muszály volt a kórházba bemennem.Nincs fájdalom nélkül szülés akkárhogy szülsz!!De nyilván mindenkinek más fáj jobban...és aki császárt választ azon oknál fogva hogy a fájdalmat elkerülje...hát nagyot csalódik majd.

Vannak kutatások eme irányban is. Maga a szülés folymatában már elkezdődik az alkalmazkodás.

Egy példa: a szülőcsatornában kipréselődik a magzatvíz a babából (főleg, hogy fejjel lefele érkezik, függőleges pozícióban; otthonszülésnél teljesen természetes, hogy a mama nem fekszik, eleve a fekvő póz a legkevésbé előnyös sok szempontból), ez is segíti a kinti első lélegzetvételt. Nincs szükség semmiféle orrjárat-tisztításra. (Ez sajnos bevett gyakorlat. Még épphogy megszületett, máris csöveket dugdosnak le orrán-száján a gyereknek.)

Egyetértek. :)

Egyik végletes nézőpont se helyes, igazad van, sokrétű a dolog, egyszerre több nézőpont is érvényesül.

Nem mindenért csak a dokik a felelősek, bár a kiindulópontot ők adták meg régesrég... Azóta körfolyamat van, s bizony eljutottunk odáig, hogy már az anyák kérik a császárt, elvárásaik vannak, nem akarnak szenvedni... Pedig a szenvedés hozzátartozik. A szülés az egyedüli olyan fájdalom, ami nem betegséget jelez. Jó fájdalom, s akkor megy rendesen a folyamat, ha az fáj.

Kissé átlendülnek a dolog a ló túlsó oldalára... Ilyenkor nagyon jó, hogy van doki, aki lebeszéli a nőt a császárról.

Viszont a tévhitek kialakulásában nagy szerepük van még ma is...:((

Természetesen a teljes értékű szülő fogalma egészen mástól függ, egyáltalán nem kizárólagos meghatározója a szülés kimenetele.

Ezt vegyem fenyegetésnek? :)))

Semmi baj, majd jössz, ha tudsz!

Ez is igaz..sokan azt mondják, hopp, a császárkor csak kikapják a gyereket az emberből, na azért ez nem ilyen egyszerű. Egy egész nap vajúdás után lettem megcsászározva, és nagyon gáz volt utána is..

Ellene vagyok a programozott császárnak én is!

A hormonváltozásokra szűksége van hogy jobban alkalmazkodjon....!Ezt már én is hallottam...csak itt az a kérdésem hgy ugyan már ezt mivel bizonytják már be??Én ilyen jellegű kutatásokról és egyértelmű következtetésekről nem tudok.

Létezik anya és magzata között lelki köldökzsinór és én hiába "kapták ki belőlem" azt hiszem fel volt rá készülve!Mert felkészítettem,ez most lehet hülyén hangzik elsőre,de nincsenek alkalmazkodási problémái....sőt nagyon jó kis partner tud bármibe lenni.Sajnos ellenben az enyhe szülési sérülésen átesett gyerekeknél akik beilleszkedési problémákkal küzdenek a félre siklott szülések kapcsán.Bár azért mert császárral szültem még nem lettem császár párti....mert sok sok kínszenvedéssel jár az is!Továbbá a természet így alakított minket nőket ahogy és így alakította a szülést....ahogy.

Az orvos mit vállal fel és mit nem???Ebben azért nem foglalnék állást mert életekről dönt...és sokszor egy élet lehet számára fontosabb mint az anya lelki megélései a szülés során...ezért sem lehet őt elítélni.

No, megint itt: :) Volt mit olvasgatnom.

Szerintem a születési trauma az élet része. Mióta világ a világ, így megy ez. Megszületni és meghalni se könnyű.

Azért nem hibáztatnám mindenért a dokikat. Nagyon elterjedt jelenségnek látom, hogy sok anya eleve úgy tervezi és kifejezetten kéri a császárt, talán félelemből, talán abból a tévhitből, hogy jobb neki is és a babának is, stb. Nekem, mióta terhes vagyok, több doki is mondta, ha nem muszály, nehogy kérjem a császárt. Persze, eszem ágában sincs.

Ha valakinél mégis sor kerül rá (mert így hozta a sors), attól még ugyanúgy teljes értékű szülő lehet. Nem a szenvedés köt össze a gyerekkel. Hány szülő van, aki eldobja, nem gondozza, bántja a gyerekét, pedig természetes úton szülte, s hány örökbefogadó szülő van, aki lelkiismeretesen, szeretetben felneveli.

Mikor a fiam szültem, persze, örültem neki, mikor a világra jött, de nem éreztem eufóriát. Napról napra kötődtem hozzá egyre jobban (lehet, hogy ez másoknál másképp van), aztán már üres lett volna az élet nélküle. (szóval imádom...)

uppsz, javítások... :))

anya érdeke is

rendben van, ha indokoltan így is-úgy is

A "születési trauma" eredeti értelmezésében éppen a szülőcsatornán való átvonulás nehézségeit értik. Az anyaméh komfortos környezete után szűk alagúton átverekedni magát, sokszor órákon keresztül - függetlenül az anyát ért megpróbáltatásoktól (borotválás stb). Ha valaki gyorsan szül, akkor sem mentes a baba a megpróbáltatásoktól: hamarabb kijut, de nagyobb a "nyomás".

Vagyis a születési trauma egyaránt megvan, otthoni és kórházi szülésnél egyaránt. Vsz. ezért van, hogy emelkedik a császármetszés aránya: óvatosságból szülő és orvos egyaránt. Tehát a szülőcsatornán át vezető túlélőpróba nem egyértelműen pozitiv hatású.

Nekem volt egy S O S jönababa szülésem,ahol természetesen nem csináltak velem semmit csak elkapták a lúrkót,igaz utánna varrtak,de annyi volt...

A másodiknál hétfőn kérdezte a doki nem akarok e bent maradni,mert már nyitva vagyok rendesen...nem akartam...

kedden telefonon beszéltünk,mondta hogy ha gondolom menjek nyugodtan,de az elsőböl okulva időben,egyébként is ügyeletes...beiktattunk egy szülőlátogatást,ahol azt figyelte a család hányszor kapom a pocimhoz a kezem...

aztán este 9 tájban csak bementünk...borotválás,beöntés,zuhany,nst rámkötve...aztán lehetett sétálgatni hajnalig mert jöttek a fájások de a burok nem repedt meg...a doki repesztett volna,de sokan szültek,császározni is kellett,szívhang jó volt,így vártunk...hajnaltájt mikor "ráért" repesztett...addig ugye vizsgálat fájások közben,stb...burokrepesztés után lepihent,de szóltunk hogy jön a babab,úgyhogy szaladt...kipróbáltam a gázt is,mivel burokrepesztésig bírható volt,aztán felgyorsult,már nem volt jó,bekábultam,és egy pillanatra elszálltam...érzékeltem hogy szaladnak ágyastól velem hátra és beszélnek hozzám,de nem tudtam reagálni és nyomni sem amikor kellett volna...szóval soha többet!!!

így összehasonlítva,azt hiszem harmadjára is ott szeretnék szülni,ha szükséges menni időben,de ha minden rendben van,ne vizsgáljanak feleslegesen...mi értelme?úgyis kijön az a gyerek...amíg rendben a szívhang,burokrepesztésnek sem látom értelmét...szóval harmadjára egy "köztesmegoldást" szeretnék...

Igen, igen, a születés az első trauma.... (Miért, az anyának szülni nem az???)

Bizony, meg kell már akkor küzdeni az életért, nem adják azt olyan könnyen! A természet rendje... Funkciója van a későbbiekre ennek a traumának is.

Arról meg miért nem beszélnek a könyvek, tananyagok, hogy ezen traumának kb. 80%-át maguk az orvosok okozzák????? Kezdve a borotválással, beöntéssel, ágyra fektetéssel.... s tudnám még sorolni sajnos sokáig.

Az ő szemükben ritka is a normális szülés, mert valami mindig akad, mégha apróság is... De miért is??? Lehet ezen is gondolkodni. Persze őket sablonosan arra tanítják, hogy veszély, veszély, veszély..... Így válik a másállapotú nőből gravida, egy munkaköri veszélyforrás, egy beteg...., akit aztán persze kezelni kell, még idejekorán! Csak pont ezen kezeléseknek következménye a szülés során valamilyen szinten sérült gyerek. :(( Aztán lehet gratulálgatni egymásnak, meg mondani, hogy de nehéz szülés volt, de milyen ügyes a doki, hogy megmentett, helyrehozta, stb.....

Kénytelen voltam ezt én is megélni. Dühös is vagyok miatta magamra egy életen át.

A császárhoz meg annyit, nagyon jó találmány. Csakhogy érdemes megnézni a statisztikákat (Magyarország hihetetlen rossz helyen áll!!), hogyan alakul az elvégzett műtétek száma! A baj az, hogy az orvosok nem mernek a világon semmiért se felelősséget vállalni (pl. ki enged faros babát hüvelyi úton megszületni??), a legegyszerűbb számukra a császár. Rendkívül ritka az, hogy ténylegesen indokolt alapon végezzék!!!

A nők meg sajnos szépen el is hiszik a sok magyarázat után, hogy meg kellett történnie, így volt jó....

Ugye? ;) :))

Rohadt dolog, de nagy úr a muszáj, s mindenki ott találja meg a kiskapukat, ahol csak tudja. Kár, hogy erre van szükség, lehetne ezt teljesen normálisan is csinálni, mint külföldön, csak ugye akkor doktorbácsik zsebéből kivándorolna egy csomó pénz... (Ami nem a bábákhoz menne, félre ne érts!) A nagy magyar ellenállást nyugati neves szakemberek is kritizálják ám rendesen, de pénz beszél....:(((