Mi a véleményed azokról a férfiakról akik megcsalják párjukat, terhesség, szülés, szoptatás idő alatt? Elválnál tőle? Mit tennél? (beszélgetős fórum)

Hát mit ne mondjak elég gusztustalan.

hol van akkor a szeretet???kérdezem én!!!

Nem bántani akartam,inkább segíteni,hogy ne sodortassa magát az élettel és ne mástól várjon döntést,hanem nézzen már bele saját magába,hogy Ő mit is akar valójában!

Komoly dolgok történtek az életébe,amikről úgy tűnik nem is Ő döntött,csak úgy jöttek és ezekért mást hibáztat,közben még mindíg a pasitól vár döntést,vele kapcsolatban!

Ez így nem fog menni.

Az élet is fura dolog:)))

Egyszerűen élni kell és bízni önmagunkban,teljesen mindegy kivel hoz össze a sors,akkor is van választásunk,kit tartunk meg magunk mellett.

Azt hiszem nem nagy ördöngősség leépíteni az olyanokat,akik nem becsülnek,szeretnek minket,vagy csak egyszerűen hátráltatnak ,vagy kiszipolyoznak,ezt fontos megtanúlni,persze szerintem:)

"nem jogos hibáztatnod az életedért senkit,mert te döntöttél így,hogy olyan embertől legyen gyermeked,aki nem is szeret valójában"

Én úgy vettem ki Ildikó írásaiból, hogy amikor úgy döntött, hogy szül egy gyermeket a párjának akkor még nem tudta, hogy van neki más is az életében. Nekem is rosszul esett volna ez az írás amit te írtál, ne haraguj. Így alakult az élete szegénynek, sztem inkább segíteni kellene őt hogy a jövőben könnybben boldoguljon a babájával és nem a múltért bántani őt. A történtekért nem lehet egyértelműen csak őt hibáztatni. Minden párkapcsolathoz és annak tönkremeneteléhez két ember kell.

Az rajtunk múlik, ja. De sem az anyós, sem a munkatársak, meg ecccsomó minden nem.meg az sem épp kivel hoz össze a sors...

meg a szerelem is egy fura dolog... Hát az eszünk sokszor próbálkozik, meg a megérzéseink, de azok sose biztosak... bár nekem mindig csak a megérzések jöttek be... és épp az eszemmel fojtottam el ezeket...

Hogy milyen emberekkel vesszük körül magunkat,az csak rajtunk múlik.

A rokonságunkat valóban nem tudjuk megváltoztatni,de megszakítani velük a kapcsolatot,ha kell,azt lehet:))

Dehogy múlnak mind...

ha rajtam múlna, tényleg könnyebb lenne. De hidd el az a legjobb, ha tisztában vagy vele mi az ami rajtad múlik, mi az , ami nem.

Még nagyon fiatal vagy:))

Hidd el,a dolgok csak rajtad múlnak.

Nem haragudj rám,amiket írok,nem bántó szándékkal teszem.Csak a magam tapasztalatai alapján mondok véleményt és hidd el.azóta sokkal boldogabb az életem,hogy nem másokat hibáztatok az történésekért,csakis magamat.Sőt,azóta arra is rájöttem ,a hibáknak tűnő dolgok sem azok.

Nem vagyok minden tudó,de a te életed a te kezedben van.

Ha olyan emberekkel veszed körül magad,akik vagy nem szeretnek,vagy nem tisztelnek,vagy egyszerűen csak semmibe vesznek,akkor a végén totális nullává válsz majd,mert elhiszed majd a hülyeségeiket,hiába nincs igazuk.

Én csak arra adtam tanácsot,hogy ne másoktól várj döntéseket a te sorsod felől,mint ahogy azt írtad,hanem csakis az számit,hogy te mit akarsz,vagy vársz ,az életedtől.

Nagyon nehéz az Mikor az embernek dönteni kell a jővőjéről. Te azt tetted amit, helyesnek éreztél. Ne hibáztasd magad. Továbbra is azt tedd, és gondolkodj pozítivan. Mosolyogj sokat, és az élet is feléd fordul. Nagyon nehéz, de meg lehet csinálni.

Nekem sikerült túllépnem és megbocsájtani mindenkinek, még magamnak is.

Nah, ez azért kicsit durva volt, tudod. Nem vagy kicsit megkeseredve te drága. Én azt hibáztatok, akit akarok, te meg azt gondolsz, amit akarsz, ettől még nem leszel mindentudó. Neked talán jobb, boldogabb az életed azáltal, hogy mindenért, ami rossz, magadat okolod? Kétlem...

Én meg, hogy ne értsük félre a dolgokat, boldog vagyok és nem hiszem, hogy az érzéseim, amik hozzám tartoznak, gyerekesek volnának.

Tudom,nem könnyű elfogadni,ha mások nem úgy viszonyúlnak hozzánk,mint várnánk és azt is tudom,hogy azt sem könnyű,hogy minden döntésünk,lépésünk csakis a mi hibánk(ha hiba egyáltalán),hisz mi léptük meg.

Szóval nem jogos hibáztatnod az életedért senkit,mert te döntöttél így,hogy olyan embertől legyen gyermeked,aki nem is szeret valójában és te ezt nagyon jól érezted és tudtad,már akkor amikor még nem fordúlt komolyra a dolog.

Az ,hogy most már azt mondod,hogy rád erőltették,kikönyörögték,befolyásoltak,talán egy kicsit megnyugtat,de a TÉNYEKEN NEM VÁLTOZTAT.

Mindenki a saját döntéseiért és életéért felelős,gyereked van,nőlj fel.

Igen a pici nálam van. Hál istennek!

Nagyon jól birja, hogy apja elköltözött, már kezdi megszokni, de szerintem, legbelül még nem nyugodott meg; és hiányzik neki a mindennapokból, mert barátai mellet, kevés olyan van aki "csonka" családban él.

Igazad van, kevés olyan férfi van aki feltudja mérni, tettei következményét! Csak később jönnek rá, ha egyálltalán rájön és nem a nőt hibáztatja.

Szerintem a mai világban nehéz hűségesnek maradni, mikor a kommunikáció, mint olyan nem jól működik.

Tisztelet a kivételnek, mert azok mindig vannak!

Nem bántó szándékkal írtam,nem is bántó hangnembe.

Egyszerűen ,amíg másokat okol a helyzetéért és nem érzi önmagát felelősnek,addig nem is fog tudni kilábalni belőle.

Hát, én abszolút értem. Lehet, hogy Ildikó is akart gyereket, de biztos háttérrel, vagy nem volt biztos, hogy elég jó a partner apának, így várt volna még egy kicsit (ez be is igazolódott ugye), vagy egy pár évet még várt volna a "karrierje" miatt, vagy túl fiatalnak érzi magát egy gyerekhez, vagy ez már a 6. gyerek, akit nem szívesen vállal be stb. stb. stb.

Én abszolút értem, ugyanis az én párom is könyörög egy 3. gyerekért, de foglalkozni velük nem ér rá nagyon, betegácsiba maradni vele szintén sosem tud, hiszen az ő munkája mindig fontosabb, mint az enyém. Lássuk be, ált. a nőnek jár lemondásokkal a baba, neki fordul fel fenekestül az élete, a férfit úgy a gyerkőc 4 éves korától kezdi észrevenni, hogy ő apa, amikor már nem fáj a poci, nem kell tisztába tenni, nem kell hajlott derékkal "járni", mert bizonytalan a járás stb. Picit önálló a gyerek, lehet vele focizni, tv.-zni, nem igényel akkora felügyeletet, nem esik orra stb.

Félreértés ne essék, imádom a gyerkőcöket, és minden tiszteletem a a kivételes apáknak, mert tudom, léteznek!)

Én el tudom képzelni. Sok pasi nem az eredeti nőt látja egy terhes anyában, hanem egy kis bálnát, és bizony hiányzik neki a megszokott "jó testű" nő. Több ilyen férfival találkoztam, aki őszintén elmondta, alig várja már, hogy megszüljön az asszony, mert nem bírja, milyen "kövér".

Olyat is mondott nekem 2 srác, azért nem akar apást szülést, mert fél, hogy ha látja, amit nem szeretne, örökre megundorodik az asszonytól. Szerintem ez sem túl normális.

Azért nehéz, ha az ember igazán szerelmes!

Persze könnyű vkit okolni, csak azért mert hitt vkinek, akiben hinni akart. éS az első hozzászólásban közölte, h. nagyon szereti a kicsit. Szerintem ne bántsd.

Szerintem meg neked kellett volna és kellene eldöntened mit akarsz.

"...kikönyörgött gyermekével"....hát ,ez nem túl szép,úgy hangzott,mintha te nem is akartad volna...?

Ja, hát szerintem is egy egész élet áll előtted...

És még sok boldog év. Nem érdemes elrontani, mindig ott lesz egy szakadék.

Nem olvastam a naplód, de bársonyfülnek igaza lehet...

ha így lenne, nem tehetné meg

ezt megbeszéltük anno. Ha jön a szőke herceg, nem várok rá tovább. El tőle pedig azért nem lépek, mert szükségem van rá, teljesen egydül vagyok, nincs más segítségem.