Mi a véleményed azokról a férfiakról akik megcsalják párjukat, terhesség, szülés, szoptatás idő alatt? Elválnál tőle? Mit tennél? (beszélgetős fórum)

Szia!

Nem olvastam végig a fórumot, de majd bepótolom. Szerintem ne engedd át olyan könnyedén másnak a férjedet.Néha tudni kell megbocsátani, bár én sem biztos, hogy könnyen tudnék ilyen helyzetben.Ha úgy döntesz, hogy megér még egy próbát, és visszafogadod, akkor viszont ne emlegesd fel állandóan, mert az megmérgezi a kapcsolatot.Egyedüláló anyának lenni sem leányálom, sokkal nehezebb párt találni, főleg olyat, aki majd szereti és elfogadja a gyerekedet is.Jól gondold át a helyzeted, mérlegeld a lehetőségeket, tartsd szem előtt az érdekeidet, és ne dönts indulatból vagy bosszúból.Próbálj meg higgadtan dönteni.Kívánom, hogy legyen hozzá erőd!

Köszönöm a bíztatásokat.Még kitartok,bár a vlt párom nagyon ostromol,mindíg kitalál valamit .De tegnap megint nagyon kiábrándított.Kiderült,hogy annál a nőnél alszik most ,akivel megcsalt.

Arra hívatkozik,hogy nem volt hová mennie..Most nincs pénze szállásra,nincs ideje albérletet nézni én meg nem engedem,hogy nálunk aludjon.

Még ő sajnáltatja magát .. Ja persze én vagyok a hibás,hogy "szegényt" kiraktam..

Nemhogy megbánást tanusított volna,azon igyekezett volna,hogy rendbe hozza köztünk a dolgokat.Nem.Még ilyen szarvas hibát is elkövet.Közben meg nekem könyörög..

Komolyan mondom,csak most ismerem meg igazán,pedig majdnem 8 évig együtt éltünk.Hihetetlen...

Szia!

Hú,hát ez nem semmi!Szörnyű ilyet olvasni is,nemhogy átélni.

Hogy tehet ilyet egy ember mikor a feleséggel/barátnővel a közös babájukat várják!Komolyan mondom nem értem,ezeket az embereket,mire számítnak?Hogy majd elnézzük Nekik csak mert olyan állapotban voltunk,mert a baba miatt nem megy a házasélet és Nekik ki kell elégülniük?Mire gondolnak ilyenkor?Miért teszik ezt Velünk akik a szivük alatt hordjuk a gyermeküket?

Velem nem történt ilyen,de mélységesen felháborít a dolog,mert tudom,hogy mennyire rossz lenne ha ez pont Velem történt volna.

Nagyon sok erőt kivánok Neked!Kivánom,hogy zökkenömentesen éljetek tovább hármasban!Lehet sőt biztos lesznek nehézségek,de kiratás a gyerekek a legfontosabbak!

Igen,gyáva! Menti magát,rám kenné a dolgot. Sajnáltatja magát.Pont ez a kiábrándító. Szerencsére tényleg körbe vesz a család és anyagilag is úgy állok,hogy két gyermeket egyedül is fel tudnék nevelni.

A pici fiam miatt vívódom,hogy átgondoljam-e egy esetleges újrakezdést lehetőségét,mert a nagyobb fiamnál már tapasztaltam a csonka család következményeit, de most egyszerűen olyan lelki állapotban vagyok,hogy nem tudok megbocsátani.Le kell üllepednie a dolgoknak,hogy tisztán lássak. Egyenlőre az kavarog bennem,hogy semmi esetre sem.Ezt most a női büszkeségem mondatja velem főleg.

Nagyon megalázva érzem magam,hogy megcsaltak...

Ilyen tuskóhoz nekem is volt részem, nem egyhez.

Hiába ismeri az előző bántalmaidat, ő is pont olyat (ha nem nagyobbat) rúg beléd, miközben szidja az előző pasit, hogy hú, mekkora bunkó.

És persze nem bocsánatot kérnek, hanem -a legjobb védekezés a támadás- alapon, a tagadás után sorolják a hibáidat, az ilyen ember GYÁVA!

Én teljesen őszintén mondom, irígyellek, mert bár nagyon nehéz, én szeretném egyedül nevelni a gyerekeimet, ha önző vagyok, és csak magamat nézem, de tudom, a gyerkőknek nem ez az érdekük.

És tul.képpen, ha a családod a közeledben vagy, akkor nyilván tudsz rájuk támaszkodni bizonyos szintig (gyerekfelügyelet stb.)

Amit előbb írtam, azt nyilván senki sem érti, de erről nem szeretnék beszélni, max. annyit, hogy a gyerekeim apja hasonlót tett velem, visszafogadtam (8 éve), de mindig ott motoszkál a mi van, ha megint. Nagyon boldogok vagyunk (kellett hozzá pár év, hogy felfogjam), most normálisan viselkedik, (azt hiszem, észrevenném, ha lenne valami), de hiába hiszed, hogy fel vagy készülve a "meglepire", ugyanolyan váratlanul ér majd, mint akkor. De hogy többé nem bocsátok meg, az tuti.

Azt hiszem én aztán tudnék mesélni azokról a férfiakról,akik ilyent tesznek,mert volt szerencsém így kétszer elrontani az életemet,hogy megbíztam két igazi hazug gazemberben.

Előre kérem nézzétek el,hogy kicsit indulatos vagyok,de frissek az emlékek,a legutóbbi alig egy hete történt velem.

Most regisztráltam ide a hoxa-ra , és olvasom a szívszorítóbbnál szívszorítóbb történeteket.Úgy döntöttem elmesélem az én történetemet, mert jó lesz egy kicsit kiírni a fájdalmamat. Aki szakít rá időt és végigolvassa,annak külön köszönöm.

Az első igazi nagy csalódás 23 évesen ért.Férjnél voltam,szerelmes,8 hónapos terhes,mikor kiderült,hogy a kedves bizony félre lépett. Túl fiatal voltam,megijedtem,nem lesz erőm egyedül végigélnem a szülést,nevelni egy picike babát meg minden. Ezért megbocsátottam. Bár ne tettem volna. Mert igazán nem tudtam megbocsátani és végül amikor a fiam 3 éves volt szétmentünk.

Később jó pár évre rá találtam magamnak társat,aki elfogadta akkor 7 éves gyermekemet,sőt szinte fiaként tekintett rá. Boldog voltam úgy éreztem megint jóra fordul az életem. Egy ideig az volt a véleményem,hogy nekem több gyermek nem kell,mert nincs az az Isten,hogy valakibe újra bízzak.

Telltek az évek ,szépen éltünk, és úgy döntöttünk,mégis lesz közös gyerekünk.Megbíztam a páromban,de annyira,hogy szinte el sem tudtam róla képzelni,hogy velem ugyan azt tegye mint a volt férjem.Ráadásul neki kiöntöttem a szívem,ő

tudott a félre sikerült házasságomról és a megcsalásról.Mindíg mondtam neki,hogy sosem szeretnék mégegyszer ilyen helyzetbe kerülni. Ő pedig bíztatott,hogy mellette nem fogok.

Sokáig próbálkoztunk,mire teherbe estem,már túlléptem a 35-öt, mégis akartam a babát,mert szerettem őt és vele hosszú távra terveztem,azt akartam legyen közös gyermekünk. Ha neki lett volna már gyereke,talán nem megyek bele ebbe.

Közben a munkakörében feljebb lépett,vezető beosztásba került.Mondta,hogy lesz egy húzós éve,sokat kell majd dolgoznia.Persze eddig sem dolgozott keveset.

Végre terhes lettem,nagy volt az öröm. Ő tényleg sokat dolgozott,mindíg későn jött haza én meg türelmes voltam.Egyre kevesebbet voltunk együtt,sokszor maradtam egyedül a gondjaimmal,egyedül örültem a babánknak.A szex jól működött köztünk,de mikor elkezdtem igazából gömbölyödni,már nem akart velem szeretkezni,mondván zavarja,hogy ott a baba és mozog a hasmaban.

Én ezt megértettem,nem erőltettem,pedig ebben a szakaszban voltam a legéhesebb az együttlétekre,de nem akartam erőltetni neki a dolgot.

Császárral szültem,a műtétnél ő is bent volt végig,látta a szenvedésem,mindent.Haza mentünk boldogan. Akkor tűnt fel valami nekem.

Már a terhességem vége felé elkezdett nagyon adni magára ,futni kezdett,szoláriumozni,borotválni az intim részeket(arra hivatkozva,hogy nyár van és így kényelmesebb)edzett lent a garázsban,vásárolgatott magának.. Én meg ott álltam feldagadt lábakkal,20 kiló túlsúllyal terhesen.De hessegettem a gondolatot,hogy áááá..Csak nem tenne velem olyant,hogy pont most csalna meg.

Szülés után lassacskán felépültem,lefogytam valamennyire,ismét nő lettem,boldog ujdonsült kétgyermekes anya.Ő megígérte,hogy mindíg haza ér legalább fürdetésre. Ez így volt az első hónapban,aztán már csak késő esténként járt haza,ugyanúgy mint régen.Sokszor ingerülten jött haza aminek mi ittuk meg a levét .Csak az érdekelte,hogy másnap melyik ingjét vegye fel,mibe menjen. Én sokszor kértem,hogy tartsa be amit ígért,mert elég nehéz egész nap egy kisgyerekkel,estére úgy roskadtam be az ágyba.

Az együttléteink heti egy alkalomra csökkentek,amit nem is bántam,mert nagyon kifáradtam az egész napos babázásban.

Így ment ez egy darabig, nemrég azonban egyik vele dolgozó munkatársa felhívta a figyelmemet,hogy a párom egy közös céges síelés során együtt , egy szobában aludt az egyik kolléganőjével..Azért mondta el a történteket,mert engem és a családunkat kedves embereknek ismert meg, és azt mondta,nem érdemlem meg,hogy ezt tegye velem.

Kiborítottam a bilit a múlt hét csütörtökön..Először persze tagadott,majd mivel látta határozottságomat ,beismerte,hogy néhányszor együtt volt ezzel a lánnyal,mert tőlem nem kapta meg azt a törődést és figyelmet,amit kellett volna és kevés volt köztünk a szex.

Persze..Gondoltam..Hogyan is törődjek valakivel,aki gyakorlatilag nincs is otthon??? Még engem tett felelőssé!!!

Mondtam,köztünk mindennek vége. És még volt pofája azt kérni,hogy amíg nem talál magának lakást,had maradjon. Képes lett volna mellettem alud egy ágyban.Mondtam,nem! Aludj a nappaliban a kanapén.

Több napig próbálkozott, először sírt ,sajnáltatta magát,persze szállást azt nem keresett. Mindíg jött,hogy láthassa a fiát.Persze most volt ideje minden nap jóval fürdetés előtt haza érnie.

Aztán jöttek a pofátlanságai: Hadd fürödjek le,mert a kocsiban aludtam.. Mosd ki légyszíves a szennyesem,vasalj nekem inget.Na itt kiakadtam!!

Fogtam,összeszedtem a cuccát,mind bezsákoltam,aztán letettem a garázsba.Volt olyan,hogy a nagyfiammal becsempésztette a szennyes alsó neműit a mosnivalók közé. Szánalmasan viselkedik.

Persze a mai napig nem keresett albérletet.Én hülye még néztem neki kiadó lakásokat a neten,aztán elküldtem neki email-ben.

Tegnap rákérdeztem: Kerestél albérletet?? Ááááá.. Esze ágában sem volt. Mondtam neki,itt nem lakhatsz,a mi nyugalmunk érdekében (Egyébként egy nagy családi házban lakunk a szüleimmel,húgommal együtt,de külön lakrészben,tehát nem az ő lakása)

A jövő heti négyes ünnepig adtam neki határidőt. Utána megy a cucca a munkahelyére.Esküszöm,odaviszem..

Szóval..Mi a véleményem?? Mit tennék?? Menekülni kell minden ilyen szemét önző pasi elől. Megbocsátani sosem fogok.Most itt vagyok 37 évesen egy 13éves kamasszal és egy 9 hónapos picivel. Éjszaka nem alszom,reggel fejfájással ébredek.Egyedüli örömöm a gyerekek.

Most építgethetem újra az életem.Tudom milyen nehéz volt egyedül egy gyerekkel,de nem tudom milyen nehéz lesz 2 gyerekkel.Valyon erős leszek-e? Muszály megpróbálnom. Pedig szeretem.De nagyon haragszom rá,mert tönkre tette a családunkat. Most azt mondom ,nem békülök. Remélem így lesz,mindent el fogok követni,hogy ne bocsássak meg neki.Csak nehéz..

Jujj,jó sokat írtam.. Köszönöm,hogy elolvastátok!

Köszi szépen. Igyekszem, igyekszem. Néha szeretném, ha lenne rajtam valahol egy delete gomb...

Tudom, hogy igazad van. Én is rengetegszer újragondoltam az eseményeket, és nincs válasz. De már nem is kell.

Az a véleményem, hogy véletlenek nincsenek.

Amikor ez megtörtént - és tudod, hogy nem vagyok vallásos -, a második gondolatom az volt, hogy ebben az Isten keze van. Megmenekített attól az embertől. Az első gondolatomat inkább nem írnám le. Tudod... Csúnya lenne. :-)

Ne is!

Egyébként gondolkodtam pár dolgon még veled kapcsolatban, le is írom.

Szerintem az első csalódásodból nem igazán lehetett tanulni (azt mondják, hogy tanulsz az esetből), de én arra inkább azt mondanám, hogy túl kellett éljed. S van az a mondás is, miszerint, amibe nem halsz meg, az megerősít! :) Szóval fel a fejjel, ne hagyd, hogy még a múltból is befolyásoljon, nem érdemli meg! (nem csak légből beszélek, nekem is volt mit túlélni, igaz nem ilyen okból)

Ezt biztos, hogy nem lehet megbocsátani. Aki ezt mondja, az magához sem őszinte. Szerintem. Nem akarom ismételni az előttem szólókat, mert igazuk van. A terhes nő minden szinten ki van szolgáltatva a gyerek apjának. Ha valaki nem annyira szerencsés mint én voltam, akkor az első időszakban végig hány, szédeleg, netán elájul, nem akarom felsorolni az összes tünetet. Később valamennyivel jobban lesz, de akkor meg a növekvő pocak okoz fennakadásokat. Szülés előtt meg már alig vonszolja magát a súly miatt. Hogy nem tudják megérteni, hogy a szex ezek után nem olyan gyakorisággal, nem olyan intenzitással jön szóba, mint azelőtt?

Szóval ha ezt a kilenc hónapig tartó csodát a pasi nem tudja felfogni, átérezni, értékelni, akkor dugja a konnektroba!

Azóta férjhez mentem, de nem jött be. Néha eszembe jut, hogy azért nem jutottam révbe azóta sem, mert nem tudok elvonatkoztatni.

Én sem nézem a született feleségeket. Pont az ilyen sztorik miatt. Meg mert erőltetett, és semmi életszaga nincs.

Naszóval, inkább nem is írok semmit egy ilyen - még ha filmbéli is - pasiról, mert kitiltatnának a hoxáról.

Hát én is éppen erre gondoltam. Igy is, hogy szétváltak utjaitok, mennyi bánatot, keserűséget okozott Neked. Mi lett volna, ha megbocsájtasz???

És azóta sikerült új, boldog kapcsolatot találnod?

Ez a dolog 1995-ben történt, a lányom azóta már kamaszodik. Gyönyörű, okos nagylány lett belőle. :-)) Miután nagyon vigyáztam magamra a történtek után, ki tudtam hordani, és időre született szép súllyal, egészségesen.

Engem ez a dolog annyira megviselt, hogy ha reggelig ülnék a gép előtt, sem tudnám szavakba önteni. Először magamban kerestem a hibát. Azon tűnődtem, hogy mit rontottam el, de rájöttem, hogy ez hülyeség. Annyi volt a bűnöm, hogy rossz lóra tettem. Nem voltam befásulva, adtam magamra, nem híztam el. A terhesség alatt felszedett 13 kg is azonnal lement rólam. Azon kívül - amíg még együtt voltunk - azért is szerencsés voltam, mert könnyen estem teherbe (mindketten akartuk), a terhességem mentes volt az általános tünetektől. Nem hánytam, nem szédültem, stb.

Szóval - még mielőtt litániát írnék - a kérdésedre válaszolva: ez egy olyan esemény volt az életemben, ami azóta is mindenre rányomja a bélyegét. Emészthetetlen, felfoghatatlan. Nagyon kikészültem. Igazából soha nem tudok napirendre térni a történtek fölött amiatt sem, amit fentebb írtam. Nem adtam rá okot, hogy félremenjen. Megtette. Hogy miért, azt ő sem tudta megmagyarázni. A történtek után még többször próbálkozott nálam (miután azzal a nővel nem jöttek össze a dolgai), de mondanom sem kell, hogy milyen messzire rúgta a pöttyöst. Esélye nem volt ezek után.

Szia! Nagyon megdöbbent, amit írtál. Őszintén sajnálom... erre tényleg nincs szó, hogy elmondjuk.

Nem tudom, mennyi idő telt el, de rendbe jöttél azóta?

Sziasztok!

Egy mondtaton nagyon kiakadtam, és most nem is tudom, hogy ki írta: "másképp okozzon a párjának örömöt". Túl egyoldalú ez a kijelentés. És a nővel mi van?! Még akkor is, ha éppen terhes...

Valahogy olyan érzésem lett ettől a mondattól, hogy a nőnek mindig, minden körülmények között KÖTELESSÉGE a párjának örömet okozni. Ennyi.

Egyébként én is ebben a cipőben jártam. Öt hónapos terhes voltam, amikor kipattant a dolog. A gyerekem apja úgy röpült, hogy azóta sem állt meg. Csak azért nem akarom minősíteni, mert nincs is annyi jelző, amennyit érdemel egy ilyen szemét állat!

Igaza van BREDAMAZON-nak. A lányom is érezte a hasamban a feszültséget. Olyannyira, hogy amikor megtudtam dolgokat, majdnem elvetéltem. Végül is már fájásaim voltak, amik szigorú ágynyugalomra és pár liter infúzió hatására szűntek csak meg. Hát ennyi.

Egyetértek! Ez nem egy olyan hosszú idő egy terhességnél, amit egy férfi ne bírhatna ki. Igen és is elhagynám!

Persze az ember megbocsájt egyszer, mert miért ne, aztán meg szülsz neki még 2 gyereket és még mindig ugyan azt csinálja? Biztos vannak egyszeri félrelépések, de sajnos nem a többség. Ha elsőre sem csinálsz belőle nagy ügyet, akkor ő miért csináljon a többi nőjéből???

Ne általánosíts! Én nem vagyok te. Én megtenném.

Más meg máshogy gondolja. Nem szeretem az olyan megnyilvánulásokat, hogy "úgysem tennéd meg". De igen, megtenném.