Mennyire vagy elegedett es magabiztos ebben a rohano vilagban? (beszélgetős fórum)
Nagyjából én is így vagyok.
A túlélés nekem azt jelenti, hogy a nyugdíjig ki tudjam húzni a mostani munkahelyemen.
A rossz napjaimon mindig arra gondolok, hogy sokakhoz képest milyen jó helyzetben vagyok.
Engem már nem vonzanak a kihívások. Régóta úgy vagyok vele: tök mindegy, miért kapom a fizetésem, amíg egy elfogadható szinten meg tudok élni belőle. Szerencsére jó a monotónia tűrésem, pl. képes vagyok fél óra alatt 50 e-mailt hiba nélkül megválaszolni.
Igyekszem mindenhol megfelelni (ez persze sokszor csak egy bizonyos szintig sikerül), a legjobb tudásom szerint tenni a dolgaim.
És távol tartani magam a deviáns egyénektől, kritikus helyzetektől.
Akkor te egy szerencse sember vagy! Megkerdezhetem hogy miben vallalkoztok?
Az attól függ,miben vállalkozik az ember:)
Én elmondhatom,hogy nincs főnököm,csak barátaim,akikkel egy nemes célért tesszük a dolgunkat.Igen,van olyan esemény,amit nem lehet elmúlasztani,de ez így kihívás.Amit szeretnék azt megtehetem,de nincsenek nagyon kirívó vágyaim.Teljes mértékben szabadnak érzem magam.
Elvagyok magammal, tehát a világgal is. :)
túlélésre játszom.az életem sokszor szar,de nem adom fel és megyek előre mint a tank.
egyébként meg nem érzem magam boldogtalannak,csak néha vannak rossz napjaim.:)
Mindegy de azert biztosan ki lehet valami statisztikat mutatni, amibol kiderul, hogy hasonlo eletkorulmennyel es korral rendelkezo noket utasitanak vissza a legtobbszor. De hat persze ez igy ugysem mukodhet, hiszen akkor mar regen tettek volna ellene.
Azert ne add fel, szerintem ha nagyon akarod, meg megtalalhatod azt a dolgot, amiben majd motivaciot talasz. Szerintem van aki 40-50 evesen jut el odaaig, es jobb kesobb, mint soha.
Itt sem azzal utasítanak el, hanem egyéb más indokokkal, vagy egyszerűen csak közlik, hogy a pályázatod alapján nem te kerültél kiválasztásra.
Ez egyebkent tenyleg nagyon rossz, es sajnos ez jellemzo Mo-on. En kulfoldon elek, itt egeszen mashogy allnak ezekhez a dolgokhoz, komolyan be lehet perelni az olyan ceget aki az altalad leirt dolgok miatt nem vesz fel valakit. Az bizony diszkriminacionak szamit es itt nagyon felnek ettol a szotol. Pedig amilyen fiatal vagy meg Te is, nem kellene ettol felned, csakhat a kornyezet nem ezt sugallja es megertelek abszolut.
De Neked legalább van időd, de én kicsit tartok attól, hogy a korom miatt egyre kevesebb eséllyel indulnék neki egy új munkahelyen. Épp ezért nehezen mernék váltani. Ma már 30 felett nem is tekintenek embernek, tapsztalat ide vagy oda, hát még ha gyereked sincs. Rögtön azt gondolják, hogy "biztos majd innen akar GYES-re menni"...
MOdnjuk az sem jo amikor folyton be kell bizonyitanod, hogy megfelelo vagy, egyebkent ilyen szinten ez az en helyemen is jelen van, de megsem tudok 100%-os bedobassal teljesiteni, mert ez nem nekem valo palya. Pedig sokan lennenek a helyemben, es en sem cserelnek akarmire, de tudom, hogy ezt nem fogom eletem vegeig csinalni.
Masfelekeppen meg ugy erzem, sose fogom igazan megtalalni, aminek igazan elhetnek. Probalkoztam en mar sok dologgal, de nem tudok 1 dologert huzamosabb ideig rajongani es igy ra kellett mindig jonnom, hogy akkor az sem az igazi a szamomra. Ez sajnos kudarc, de nem adom fel es keresgelek tovabb, amig meg nem nyugszom.
Elejen a mostani munkahelyemmel is igy voltam, de 1 ev mulva bizony kibujt a szog a zsakbol es mar nem volt igazan motivaciom. Es most csak a penz miatt vagyok itt, meg a jo kornyezetert.
Dettó, ugyanez nálam is. Erre mondja a párom mindig, hogy ne akarjak cserélni vele, mert náluk pont az ellenkezője: állandóan meg kell felelni új követelményeknek, tanfolyamok, ügyeletek, állandó hajtás, készenlét, állandó bizonyítás. Ő meg ebbe készül ki sokszor, és főleg lelkileg. Ha erre gondolok, vagy látom mikor kivan, akkor örülök, hogy jó munkahelyem van. Csak épp semmi sikerélmény nincs, és ebből következően semmi motiváció. És félek, ha egyszer máshová vet a sors, ott majd azért nem tudok megfelelni, mert nem tanultam meg kezelni a kihívásokat.
Magabiztos vagyok és majdnem teljesen elégedett is, csak egy dolog hiányzik az életemből egy gyerek (vagy több), de sajnos ezen nem tudok változtatni, de nagyon nagyon hiányzik.
En is hasonloan vagyok a munkahelyemmel, tenyleg nem panaszkodhatok, semmi csesztetes, minden nap ugyan akkor megyek, ugyan akkor jovok, de engem ez keszit ki valahol. Raadasul nem motival a temakor amivel a ceg foglalkozik. Igy probalok minden fele dologgal kitorni. En kicsit mozgalmasabb melot szeretnek, ahol tobb emberrel kell talakoznom, tobbet kell utaznom, de mellette lenne nyugis hattere is. Ezert most rakaptam a rendezvenyszervezesre es irogatok cegenek, hogy kihez lehet menni onkentesnek tanulas es tapasztalat szerzes celjabol.
Igaz, nekem nagyon nyugis a munkahelyem, semmi stressz, megbízható, mert mindig tudom, hogy 4-kor végzek, nem cseszegetnek, jó a légkör. De pont ezért nincs semmi kihívás, és emiatt sokszor értelmetlennek érzem. Lehet, hogy ha egy nap nem jönnék be, azt se vennék észre...
Ertem, igy mar vilagosabb! Hat igen, azt hiszen kevesen vannak olyan kivaltsagosak, akik teljes mertekben tudjak, hogy mit akarnak.
Sajnos en sem tartozom azok koze, de ahogy te is mondtad, eddig en is minden celomat elertem, de karrier teren csak csapongok. Ugyan probalom kiaknazni a kepessegeimet es aszerint nekikezdeni valaminek. Hiszen 24 evesen meg nem vagyok elkesve. De sokszor falakba utkozom es visszaesem oda ahonnan indultam.
Viszonylag rendben vagyok magammal... folyamatosan küzdök a céljaimért, ha elértem őket, újabbakat tűzök ki magam elé, ez hajt előre az életben. Időnként padlón vagyok, de amint tudom, összeszedem magam és folytatom. Összességében elégedett vagyok, remélem, ez a folytatásban is így lesz.
az utódok az élet egyetlen igazi értelme, engem legalább is öreg koromra ők meg a család tudnának boldoggá tenni...
Amiket eddig találtam célokat, azokat mind elértem. Főiskola, nyelvvizsga, munkahely is megvan, sportolok a magam kedvére, de mégis hiányzik valami, ami elégedettség érzéssel töltene el, amitől úgy érezném, hogy igen, ezt akarom csinálni, hogy értelme van a munkámnak, hogy elismernek, hogy ezért érdemes harcolni.
A rabszolgasagot inkabb ugy ertettem, hogy azert vannak kotelezettsegek, es azokat akkor is meg kell csinalnunk, amikor semmi kedvunk hozza. Tehat mar nem vagy a magad ura. Mert meg ha valakinek sajat cege, vallalkozasa van, akkor is bizonyos szinten rabszolga, sot, lehet meg jobban.
Hiszen ha nem csinalja, akkor fontos dolgok mulhatnak rajta. Tehat sajnos nem tehetjuk a legtobbszor azt amit akarunk, es ez nem szabadsag!
Biztosan talalnal magadnak celokat, ha igazan akarnal szerintem. Mert azok nelkul tenyleg nem elet az elet. A cel lehet akar a karrierben, akar a maganeletben.
Nekem az egész életemnek nincs semmi értelme, most úgy érzem! Csak élek napról napra, és semmi jó nem történik!:(
Azt nem mondanám, hogy sok csalódás ért. És mégis... Itt vagyok lassan 35 évesen, és olyan egyhangú az életem. Még arra a pontra sem jutottam el, hogy gyereket akarjak, és attól félek, hogy nem is fog eljönni ez az érzés.
Magabiztosságból rendben vagyok,habár voltak igen mély pontjai is az életemnek.De az ember mindig megtalálja a megoldást,ha igazán akarja.Nem vagyok senki rabszolgája,magam ura lehetek.Boldog vagyok,és nagyjából elégedett vagyok az életemmel.Gyerekek,szerető féj,és igaz,őszinte barátok vesznek körül.Vannak rövidebb és hosszabb távú céljaim,céljaink.De a célok kitűzése nem elég,meg is fogjuk valósítani őket.A cél akkor értékes,mikor már megvalósult...Teszünk érte
Miert erzed azt hogy nincsen celja az eletednek? Talan sok csalodas ert?
előttem már kirajzolódott nagyjából, merre visz az életem és egyre magabiztosabb is vagyok. elégedett akkor leszek, ha révbe érek
nekem sincs semmi célom...de ajaj, még hányan vannak így..
vagyis célom az van...szeretnék egy kozmetikát.. de a következő kérdés az,hogy megérné, beindulna? Főleg,hogy senkinek nincs erre pénze..
Hát ez az én nagy bajom, hogy úgy érzem, nincs célja az életemnek...
Elégedett-részben.
Magabiztos-semennyire.
Elégedett:semennyire, Magabiztos: az sem vagyok.
Egyetlen jó dolog az életemben van egy gyönyörű fiam és párom. Már csak egy kis tesó hiányzik.
További ajánlott fórumok: