Meghalt a kutyám (beszélgetős fórum)

Én csak helyeselni tudom az elgondolást!

Van egy ismerősöm akinek tavasszal ment el a kutyusa. Azt mondta 10 évet öregedett akkor.

1 hónapja került hozzá egy kiskutya, erre azt mondta, hogy most az elvett 10-ből 5-öt visszakapott!:)

Mindenképpen jót tenne a lelketeknek egy új barát, aki a szeretetével mindennap örömet okoz nektek!

Attól még nem szereted kevésbé az előző kutyusod!

A szívedben mindig ott lesz a helye, csak kap mellé helyet egy másik kis drágaság is!

Én azt hiszem ő is azt szeretné, hogy boldog légy!

És egyedül a kutya az aki önzetlenül szeret Téged, légy Te bármilyen! Hidd el azt a vidámságot csak egy kutyus tudja vissza csempészni az életetekbe!:)

Kölyköt szeretnétek? Menhelyről vagy tenyésztőtől?

Sziasztok.

A véleményetekre volnék kíváncsi.

Tudom azt írtam, sose lesz többé kutyám.

Azonban feleségem mostanában rágja a fülem, szeretné ha magunkhoz vennénk egy kiskutyát. Eljátszottam én is a gondolattal, hiszen nagyon közel állnak hozzám, annyi jót vidámságot és szeretetet adnak mi lenne ha lenne egy kiskutyánk.

Picit tartok tőle, hiszen nagyon hiányzik az én kiskutyám és tudom ő már nem lesz többé.

A mai napig néha hallom a hangját, a mocorgását, ahogy nyüszített ha álmodott......

Júniusban hagyott itt.

Nem érzem még magamban az erőt, hiszen tudom mennyi törődést igényel egy kiskutyus, azonban azt is tudom nekem is talán jobb lenne és talán ha csak egy kiskutyusnak is de akkor is neki jó életet tudnánk biztosítani.

Szerintetek ?

Lehet hülyeség de úgy érzem azzal, hogy kiskutyánk lenne lezárnék egy korszakot, azonban az biztos a szívemben örökké élni fog ugyanolyan vidáman és boldogan ahogy itt volt mellettem. Hiszen most is úgy érzem. Ő volt az én kiskutyám.

Gyújtsunk egy gyertyát ma kiskedvenceinkért! :(

<3

Szia. Alul a link, ez az első írásom róla. Nagyon hiányzik a kis tökfej.

Június óta nincs velem.

Ilyen volt:

[link]

Ismeritek ezt a kis verset? Én akár hányszor elolvasom, mindig könnyes lesz a szemem!

Egy híd köti össze a földet az Éggel

ez a szivárványhíd, mely

csodás színekkel ragyogón ível

földig érő tarka ívvel.

Innenső oldalán a hídnak

pompázó virágok nyílnak,

friss-zöldek a pázsitos rétek,

üdék a völgyek, dombvidékek.

Örök a tavasz, nem esik a hó.

Van bőséggel ennivaló,

mindig lágy-meleg az idő,

a víz is mindig frissítő.

Ha egy kedvencünk kihűl,

erre a szép helyre kerül.

Az agg, megtört állatok,

itt lesznek újra fiatalok,

újra épek a megcsonkultak

és egész nap csak játszadoznak.

Az én ...... is itt lakik,

és nagyon vár már valakit.

Hisz egy hiányzik csak neki:

Nincs itt vele, ki szereti;

hát hancúrozik egész nap,

míg el nem jő a pillanat.

Most hirtelen abbahagyja:

-orra tágul, füle feláll,

lába remeg, szűkül a szempár,

rohanni kezd: megjött a gazda! -

S hogy megérkezett s meglátott:

hozzád rohan a barátod,

felkapod kitárt karodba,

csókolgatod újra meg újra,

belenézel hűséges szemébe,

s indultok. Majd elérve

a csodák útjának végére,

a szivárványhídon együtt mentek át

és ez lesz nektek az igazi mennyország.

Sziasztok.

Igen ez a fórum nem áll meg :(

Nem igazán tudom én se feldolgozni kutyusom elvesztését. Olyan jóságos volt. Ma pont vele álmodtam. Úgy keltem fel, hogy majd kiugrott a szívem nagyon kalapált.

Rossz álom volt, pedig annyira szeretnék jót álmodni vele, de a tudatalattim nem engedi.

Ezek inkább olyan álmok mintha még mindig itt lenne és pont most veszíteném el. Álmomban átélem mindig ugyanazt és ilyenkor rossz felébredni mert pár percig azt se tudom mi történik, kell egy kis idő, amíg magamhoz térek.

Viszont nagyon sokszor szép dolgok jutnak eszembe. Azt hiszem a világ legcsodálatosabb dolga történt velem, hogy egy ilyen élőlény szeretetét élvezhettem.

nekem is meghalt a kutyusom, amit mai napig nem dolgoztam fel:

[link]

Sziasztok!!

Látom, ez a fórum soha nem áll meg... :( én több, mint másféle évvel ezelőtt írtam ide először...

nagyon-nagyon sajnálom, mindenki tragédiájával maximálisan együtt tudok érezni. Kitartást és fel a fejjel!!

Megint elment.. Egy év alatt a második. Agyon tesója tavaly novemberben, Rudika most egy fél órája.Pedig az orvos azt mondta, csak a nyelvét harapta el azért vérzik. Hát mégsem..

A kezemben halt meg, nem bírom abbahagyni a bőgést :( :(

„Én nem haltam meg. Az , ami nektek voltam, még mindig vagyok.

Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy

mindig.

Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út

másik oldalán megyek ! "

Június 30-án kellett életem második legnezebb döntését meghoznom.

2002. júniusában fájó szívvel, zokogva döntöttünk a 16 éves Lexi (pointer, kan) elaltatása mellett. (ez volt az első nehéz döntés). Gyermekkorom óta velünk élt, család tag volt. Leállt a veséje, ezért elengedtük. Akkor azt hittem, h nem lesz többé kutyám, szinte vele haltunk mi is. Ekkor már velünk élt Mici (tacskó, szuka) kutyánk, aki nagyon hiányolta barátját. A sors úgy akarta, hogy 2002. novemberben a PE-CSA kisállat bemutatóján szembe kerültem egy csokoládé színű csodaszép német vizslával. A gazdája nem bírt vele ezért menhelyre adta. Fanny ekkor 10 hónapos volt. Állatorvosunk azt javasolta, h kössük fel a gatyát, mert ez egy kemény jellemű kutya. Úgy is volt. Csak lelki terrorral lehetett rá hatni :) Imádtuk.Július 29-én estére már nagyon furcsán viselkedett a kutya: kifehéredett a szeme, nyelve, szinte vértelen volt a kutya. Arra gondoltam, h megint kullancs. Gyorsan spuri az állatorvoshoz. A doki rövid gondolkodás után beadta a szükséges szurikat, de monta, h szerinte ez nem babesia. Szombat hajnalra a kutya hasa felpuffadva, nem tudott felkelni (az a kutya, aki soha egy percig nem volt nyugton) aggódva dokihoz, infúzió, ultrahang. A diagnózis: többszörös áttétes daganat. A mája szinte nem működött. Még reménykedtem, nem tudtam, nem akartam elengedni. Estére ismét állatorvos, mert semmi nem változott. Újabb uh, ahol kiderült, hogy van egy csomó hegesedés a máján, ami arra utalhat, h talán jóindulatú, de az egyik daganat valamiért eldurrant és a hasába vérzik. Sírva, zokogva engedtem el őt is. Műtétet nem javasolt ez az állatorvos sem (állatklinikára rohatam vele, mert a mi orvosunk este már nem rendelt). Egyik kedvenc helyén temettük el. Mici barátnéja, aki idén töltötte a 17-et ismét egyedül maradt. Most is keresgéli a barátját ...

Nagyon szép a klip!

Amíg van egy kutyád, van egy barátod...az egyiket elveszítetted ugyan, a másikra nagyon vigyázz!:)

Minden jót és kitartást kívánok!

Szia! Nagyon sajnálom a kutyusodat...én tavaly ősszel jártam ebben a cipőben. A 8,5 éves pulinkat kellett elaltatni, kómába esett. Még két kutyusunk maradt, de különösen a németjuhászt viselte meg az elvesztése, együtt nőttek fel. Azóta is látszik rajta, hogy valami nem okés. Állatorvoshoz is vittük, sokáig enni sem akart, sokat fogyott. Az orvos szerint a kutyákat ugyanúgy megviseli a társuk/pajtásuk elvesztése, mint minket. Tavasszal hoztunk új kispulit...nem igazán foglalkozik vele, bár a kiskutya játszana.

A legjobb, amit tehetsz, tölts/töltsetek vele minél több időt, neki is időre van szüksége, míg megszokja az új helyzetet és az egyedüllétet.

A tacskóknál sajnos tipikus betegség a gerincprobléma. Anyukámnak is tacsija van (7 éves), nála már 3x jelentkeztek az általad leírt tünetek (ez a hosszú gerincoszlop és a rövid lábak miatt van). Ha időben észreveszitek, hogy nem tud lábra állni, állatkórházban szteroidos kezelést kaphat injekció formájában(ez persze függ a kutya életkorától, a sérülés mértékétől is, és évente korlátozott számban alkalmazható) + 10 napig tablettás kezelés, és mozgásszegény életmód rendbehozza a kutyust.:)

Ma került végső helyére Ánika! Ha van kedvetek, kérlek nézzétek/hallgassátok meg a klipet, amit emlékére készítettem:

[link]

Szia.

Kistestű kutyák átlag életkora jóval magasabb a nagy és közepes testű kutyáknál. Legyél többet vele az segíteni fog. Amikor egy nőstény kutyától elviszik a kölykeit nagyon sokáig keresi őket, de aztán helyrejön ha foglalkoznak vele.

Sziasztok!

Ha még jár erre valaki... Kutyuskámat tegnap előtt kellett elaltatni!:((((((((((((( Megszakadóban van az összes szívem. Nem tudok túl lépni egyelőre. 14,5 éves szálkás tacskó volt. Vasárnap reggel egyik pillanatról a másikra lebénult a két hátsó lába és csak tolni tudta magát hátrafelé a két mellsővel. Nem volt más választás. Viszont itt van még a párja. Ő 16 éves és most nagyon féltem. Sokat foglalkozunk vele, de állandóan keresi a kis szukát. Mit kellene tennem, hogy nehogy baj legyen?

Köszönöm, ha valaki válaszol!