Megcsaltak most mit tegyek? (beszélgetős fórum)

:) Rendben dehát hogyan????

Járjam el neki a termékenységi táncot :) vagy legyek megértő,mosolygós??Hogy harcoljak?

A mi esetünk nagyon más, mint a tiétek.

Este azért megírom egy üzenetben, itt nem szeretném részletezni.

Elmesélnéd, hogy mi volt? A te párod miért lett szerelmes, és miért döntött végül is melletted? Mióta vagytok együtt és hány évesek vagytok? Gyermekek vannak?

Most muszáj elmennem vásárolni, de azt hiszem, egész este itt leszek. Meddig dolgozol?

Minden kapcsolatot két ember ront el. Mi az, hogy őáltala lettél unalmas?

Egyébként valóban nem fair. Ha menni akar menjen. Nem kell még előtte a másikat a földbe tiporni. Felesleges. Csak az nem olyan egyszerű és kényelmes.

Én csak unatkozom, nincs meló sajna:-(

Még annyit, hogy nekem a párom utólag azt mondta (miután nyíltan szerelmes volt hónapokig egy nőbe, végül be is teljesült, de ez egy hosszú történet), hogy meg kellett volna ráznom jó alaposan, hogy rájöjjön, mekkora hülyeséget csinál.

Nekem ez nem jutott eszembe, inkább elmenekültem.

Esetleg te megpróbálhatnád valahogy felnyitni a szemét, esetleg barátok bevonásával.

Ez nem ok. Én is otthonülő típus vagyok, a kiránduláson és egy-két tömegtől mentesebb rendezvényen kívül nem nagyon járok-kelek, mégsincs bennem semmi olyasmi, hogy unalom. Sőt. Szeretem az otthonom, sok hobbim, közös hobbink van a férjemmel. Napokat tudunk átbeszélgetni, nevetgélni, kuncorászni, mint két gyerek.... Ha unatkozott volna mehettetek volna együtt. Az, hogy ki hány emberrel találkozik... semmit nem jelent.

Igen, egymásra kellett volna több energia, soha nem szabad hagyni eltávolodni a másikat. Az normális, hogy az ember érzelmei hullámoznak, más gondok miatt nem lángol annyira, de eltávolodni nem szabad soha, onnantól megette a fene.

Hogy lehet-e innen folytatni? Nem hiszem. Az ember nem túl bonyolult lény szerintem. VAgy pozitívat kapcsol valakihez/valamihez, vagy nem. Ha eddig sem tartotta vissza a szimpla szeretet és tisztelet irányodba, akkor nem hiszem, hogy x idő múlva egy csettintésre becsülné benned az embert, a nőt, a gyermekeid anyját. Ha valamiért meg is tenné, keserédes erőlködés lenne.

Tiszteli és szereti benned az embert. Lehet, hogy képesek lesztek újra megismerni egymást, és egymásra találni?

Szereted?

Ebben nagy igazság van! Én nagyon más vagyok most, 35 évesen, mint 25 évesen voltam. Már másképp látom a dolgokat, más tesz boldoggá, és más lett az értékrendem is. Valóban! Sokan lehetnek ezzel így. Nem szemétség ez, csak egy bizonyos "felnövés".

Lehet, hogy miután újra megtalálta önmagát valaki, rá tud még találni arra is, akivel fiatalon összekötötte az életét?

Persze hogy nem.

Itt egyébként egy fiatal nőről van szó?

Ha véget érne a kapcsolatuk, akkor is napi szinten találkoznának? (pl.munkatársak?) Mert ez sem mindegy nyilván.

Azt gondolom, a férjed is tudja, hogy az örökkévalóságig ez nem mehet így. Előbb-utóbb a gyerekek is kirepülnek.

Bizony ám. Nagyon sokszor nem "kapuzárási pánikról van szó", hanem arról, hogy fiatalon összekerültek, nem éltek semmit és annyira sokat változnak az évek alatt, hogy egyszerűen másfelé megy az útjuk. És igen, lehet az, hogy valaki 40-50 körül találja meg az Igazit, mikor már kiforrott személyiség, tisztában van önmagával és rádöbben arra, hogy a feleség, akivel x éve él, már fényévekre van tőle.

És igazából ez sem a korkülönbség miatt van, hanem azért, mert akkora fejlődik ki igazán a személyisége. lehet huszonévesen még nem ismerte annyira önmagát, hogy jól válasszon, csak belesodrótott a szerelem/házasság/gyerek spirálba. Nem hiszem, hogy minden nő és férfi, aki 40-50 körül lép ki, azért teszi, mert a fiatal fiúk/lányok utáni hajkurászás motiválja őket, hanem mert már egy teljesen más egyéniségek.

Szerencsés esetben az ember már fiatalon is jól tud választani, de a válási statisztikák nem ezt mutatják.