Megcsaltak, megaláztak...mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Kedves Ada14

Meghökkentve olvastam a leveled, nagyon hasonlít az én történetemhez.

Én nem kívánok Neked tanácsod adni, hiszen akármilyen tanácsot kapsz, úgyis a szíved szerint fogsz dönteni.

De leírom az én történetem, hátha ebből valami okosat tudsz kitalálni.

2 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a volt párommal, a neten. Én Magyarországon laktam, ő egy másik országban. Épp a válásom hosszú procedúrájában szenvedtem, amikor az internetes társkereséssel próbáltam elfoglalni a gondolataimat. És megismerkedtem valakivel...aki odavolt értem, lelkesen írta a több száz oldalni levelet, fényképek millióják készítette élete minden pillanatáról, hogy minél jobban megismerjük egymást. Aztán találkoztunk, és hatalmas szerelem lett belőle. Az első kézfogás, az első ölelés, az első csók, mindennek külön jelentősége volt, mint egy tündérmesében. Nem is kívánom bővebben ecsetelni, a lényeg, hogy én úgy gondoltam, ő lesz az igazi. Minden tökéletes volt. Aztán kiköltöztem hozzá.

Meg tudom érteni az érzésedet, mennyire egyedül voltál az idegen országban. Újra kellett a baráti kapcsolatokat építeni, az otthon távolsága, nagyon nehéz élet. Mivel ő külföldön élt, így én költöztem hozzá kb. 1 év után. Jó végzettségem van, így találtunk munkát is, volt elég pénzünk, saját kis otthonunk, minden adott volt egy boldog élethez. Én próbáltam maximálisan házias lenni, megtanultam főzni, rengeteget takarítottam, mostam, bevásároltam, hogy minél kényelmesebbé tegyem az életünk.

Aztán csak arra eszméltem, hogy az exem állandóan fáradt, mindig csak alszik. Én még nagyobb erővel ugráltam őt körbe, hogy könnyítsek a nehéz életén. Aztán egy idő után a fejemhez vágta, hogy állandóan rajta lógok, túl sokat főzök, miért nem keresek saját barátokat (!!!), miért nem járok el egyedül bulizni (!!!). És egyre agresszívebb lett, egyre gorombább velem. Mindenre és mindnekire féltékeny volt, pedig én csak próbáltam barátokat szerezni, ahogy kérte.

Aztán még nehezebb időszak jött. Eljárogatott otthonról, gyakran máshol is aludt, állandóan veszekedtünk és semmit, de semmit nem csináltunk közösen. Ha együtt voltunk, csak ültünk otthon és egymás agyára mentünk.

Aztán a végén más (több) nő is belekerült a képbe, először csak ismerkedés volt, később már megcsalás is. Én azonnal elköltöztem, egyedül, idegen országban, rettenetesen megszenvedtem a dolgot. Az exem először még vissza akart jönni, de utána már azt vágta a fejemhez, milyen jó érzés, hogy senki nem idegesíti és azóta már együtt is van azzal a nővel. Rengeteget fogytam, lánzdohányos lettem, majdnem elvesztettem a munkám és szinte minden nap haza akartam menni. De nagyon lassan talpraálltam és mára már csak a fájdalom maradt meg.

Ezzel a történettel csak annyit szeretnék üzenni Neked, hogy rettenetesen nagy kockázat feladni az életed valaki miatt. Mert ha bármi rosszul sül el (és valljuk be a legtöbb kapcsolat nem szokott örök életre tartani) akkor vagy kihasználva hazamész vagy pedig rettenetesen kemény küzdelem árán maradsz és próbálod a legjobbat kihozni a helyzetből. Én ez utóbbi utat választottam, de ha az akkori énemnem tudnék most szólni, akkor a világ minden kincséért sem adtam volna fel mindent egy pasiért.

Remélem sikerül jól döntened és ha az újrakezdés mellett döntessz, tiszta szívemből kívánom, hogy sikerüljön Nektek. :-)

Hát, amit leírtál, az alapján picit más a helyzet. Biztos, hogy nem egy szokványos, klasszikus megismerkedés, kapcsolat a Tiétek, és talán minden túl gyorsan történt ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen. Talán túl gyorsan is házasodtatok össze. És ahogy írtad is, tényleg úgy van, hogy lakva ismeri meg az ember a másikat. Neki is ugyanúgy nehéz lehetett az új helyzet, a 3 hónapos kihagyásról nem is beszélve. Ezt egy pasi mindig másképp éli meg, mint egy nő, amit nekünk nehéz elfogadni.

Őszintének tűnik, amit mond, és neked most elsősorban azt kell eldöntened, hogy tudsz-e hinni neki, újra bízni benne, meg tudsz-e neki bocsátani, elfelejteni az erőszakos viselkedését is. Ha igen, akkor adj neki és a kapcsolatotoknak még egy esélyt. Mert ahogy az első hsz.-ban is írtad, szereted. Mindenki megbotolhat egyszer, lehet, hogy tényleg sosem fordul elő többet, mert ez a mostani probléma majd mindig ott lebeg a szeme előtt. Amig itthon vagy, ezeket gondold át, és ha adsz magatoknak egy lehetőséget, akkor harag nélkül siess vissza hozzá.

Sok sikert!

Kedves Segitsegnyujtok!

Bevallom, magam sem hittem, hogy valakit is erdekelni fog a problemam, hogy nem gyerekes csacskasagnak fog tunni, hogy sokszor szenvedek a fajdalomtol, megse akarok igazabol kilepni belole. A tortenetunk a kovetkezo a ferjemmel. Amikor megismerkedtunk a neten, o itt volt kulfoldon, en pedig otthon. Elsore nem vettem komolyan az egeszet, sokaig gyozkodott, mig elhittem tenyleg lehet valami a dologbol orszaghatarok ellenere. Hihetetlenul sok idot toltottunk a gep elott, telefonaltunk, majd egyszercsak nagy mosollyal ult el a kamera ele, egy papirt lobalva a kezeben...megvette a jegyet haza hozzam... egy honapra. Az egy honap csodalatos volt, sulve fove egyutt voltunk, egyutt furodtunk, egyutt ettunk, egyutt csinaltunk mindent. Anyukam is megszerette, a csalad is. A hibat pedig ekkor kovettem el. Volt egy futo, semmit mondo kapcsolatom meg elotte, s mivel mindent megbeszeltunk, errol is szot ejtettem neki, hogy a sraccal neha beszelek, mert joban maradtunk, de semmi komoly. Senki nem zavarta a multambol ugy mint o. Aztan kaptam egy sms-t egy jokivansaggal a sractol, es mikor rakerdezett reflexszeruen ravagtam, hogy egy baratnom. Nem akartam, hogy tobbet higyjen a semmirol. Persze nem hitt nekem...(nem tudok hazudni) vegul elmondtam az igazat, o pedig kiakadt, hogy hazudtam, mar az elejen... de megbeszeltuk, minden ment tovabb... aztan hazament, jottek az ujabb gyotrelmes honapok, hogy egyutt vagyunk meg is kulon. De rengeteg idot voltunk akkor is a gep elott. O hajnalban kelt, en ejjel, vagyinkabb hajnalban fekudtem, mindemellett mindketten dolgoztunk es hogy a kenyes resszel a popsimmal se legyen problemaja edzesre is eljartam. Aludni alig aludtunk, majd en is vettem jegyet es jottem hozza a tudattal, hogy hazasodunk... az o otlete volt, mert bar sokak szamara hihetetlen, de mindent megtalaltunk a masikban, ami fontos, ami kell. Ket hetet voltam itt, ezalatt megismertem a csaladjat, osszehazasodtunk polgarilag, majd hazamentem elintezni a dolgaim, es dolgozni meg, hogy az egyhazit otthon megtarthassuk. Nem tudtam csak ugy feladni mindent. Ezutan jott csak a gyotrelem, mikor kulon voltunk... ugyanugy minden nap beszeltunk, rengeteget... mindketten az ajulas szelen, az idoeltolodas miatt, a keves alvas miatt... konyorgott nekem hogy maradjak vele, hogy ne hagyjam itt marciusban, en megis hazamentem, ugy gondoltam nem hallgathatok mindig a szivemre, es a csaladomnak sem okozhatok ekkora meglepetest... es feltettem az anyukamat is. Most ugy latom helyesen is tettem, es megsem. Hogy miert? mert az otthoni eletemre normalis pontot kellett tennem. "Szepen" hagyni ott a munkahelyem, ahol megsirattak, a csaladom, a baratokat. De ugyanakkor a parom, a szerelmem szivet darabokra zuztam. O egyedul elt addig, es mig en a banatomat, a hianyt meg tudtam osztani a csaladommal, addig o legfeljebb csak par baratnak mondta, de este mindig egyedul maradt. Tul eltuk ezt is... osszekapartuk a penzt az eskuvore, a jegyekre, es hazajott... szamomra csodaszep volt minden, nem volt nagy felhajtas, de fajt, hogy tudtam hogy kemeny ido var ram. Uj vilag, uj helyek, uj nyelv, uj baratok, egyszal magam, es o az egyetlen tamasz. Se munka, se semmi. Nem szeretek kiszolgaltatott lenni. Mig tanultam is dolgoztam, hogy konnyitsem a terhet az anyukam vallan. De kikoltoztem. Erre meg a kijovetelem elott felutotte a fejet egy betegseg nalam. Ami miatt egyaltalan nem szeretkeztunk az elmult 3 honapban. Friss hazaskent, annyi varakozas utan... En szeretetehes vagyok, o szeret inkabb csak ugy magaban lenni neha... aztan jott a lakva ismerszik meg az ember, a honvagy, par vita, amibol nehezebben masztam ki, mint egyebkent, mert egyedul ereztem magam... bevallom, sok volt nekem ez a valtozas. A betegsegem pedig szakadekot csinalt koztunk. Nem szerette, ha odabujok, ha megolelem, ha puszit akartam adni neki, mert mint utolag kiderult, szamara gyotrelem volt tartoztatnia magat. En gyotrodtem, es gyotrodok is a mai napig, hogy nem mulik... Tortent ami tortent, az elozoekben leirtam, aztan tegnap leultunk beszelgetni. Hazajott munkabol, csak hogy tudjunk, nem birt igy dolgozni se, elotte 10x biztos hazacsorogott, hogy jol vagyok-e. Beszeltunk, mindenrol, a felelmeimrol, a norol, mindenrol. Allitolag nincs koztuk semmi, eloben sosem talalkoztak. Regi eredetu dolog, es amit lattam az egy regi dolog eredmenye... talan vicces de ezt meg le is nyelnem, mivel miota itt vagyok, nem volt ketes dolga, vagy tavozasa itthonrol... csak az az agresszio ne lett volna, mikor szamonkertem. Ideges termeszet alapbol is. Sajnos ezzel megis meglepett. Mondtam neki, hogy nem akarom osszeverve, vagy holtan vegezni valamelyik erdoben. Mondtam, hogy megremitett. Erre csak annyit mondott, hogy nem akar valni, harom honap utan vegre megint hogy szeret, es hogy nem tudja visszacsinalni amit tett velem. De ezt mar ugy mondta, hogy folytak a konnyei. Tudni kell rola, hogy nagyon kemeny fabol faragtak, sohasem sir. Aztan visszament dolgozni. Este amikor hazaert nem kapcsolta be a gepet, csak olelgetett, meg simogatott, megvette a jegyem haza, hogy kezeltessem magam a problemammal, adott penzt, mindent csak jojjek vissza hozza es hozzuk rendbe. Egesz ejjel ugy aludtunk, hogy olelt. Pedig tudom, hogy nem szereti. Mar ma is hivott... talan tenyleg fontos vagyok neki. Nem tudom mit tegyek, hihetek-e, vagy sem. Szeretnek uj eselyt adni, de bevallom, feltem a testi epsegem is, a lelkem is. Ezek utan.

Koszonom a segitsegeket! Mindannyiotoknak! Kulonoskepp pedig azt, hogy senki nem gondolta ugy, hogy azonnal el kell valni, es magammogott hagyni az egeszet. En komolyan gondoltam a joban-rosszbant, csak kerdes, hogy mi az ami ebbe a kategoriaba belefer. Most hazamegyek, ujra kulon, es gondolkodnom kell, alaposan atgondolni, hogy hol hibaztam en is, mert tudom hogy ketton all a vasar.

Megegyszer koszonom a segitseget, igazan sokat jelentett! Hovirag nem szoktam torteneteket megkonnyezni, de amit irtal a bevezetesben magadrol, es amit nekem is... halas vagyok erte!Es bar nem ismerlek, megis boldogga tesz, hogy igenis van ra pelda hogy egy ferfi komolyan gondolja, hogy valtozni akar, hogy hibazott.

Szia Ada!

Én írtam azt a cikket, aminek nyomán ez a fórum elindult.

Én úgy érzem már túlvagyok a nehezén, de a bizalom az egy kicsit nehezebb dolog, hogy azt visszaszerezze. Nekem majdnem másfél év kellett ahhoz, hogy a lelkemben és a szívemben ne érezzem azt a nyomasztó fájdalmat. Nagyon sok jótanácsot kaptam a fórumon résztvevőktől, amit ezúton is nagyon köszönök mindenkinek.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy ha szereted, és úgy gondolod hogy még van rá esélyed, próbálj vele még egyszer komolyan elbeszélgetni, miért csinálta, mi volt az oka? Persze ez még nálunk sem tisztázódott teljesen, de az én férjem 54 éves, és mindenki - aki ismerte a mi kapcsolatunkat - azt mondta nem tudja róla elképzelni, és "talán" bepánikolt. Nem tudom. A lényeg, hogy mutass egy kicsit közömbösséget vele szemben, ne hánytorgasd fel a multat, ha azt látja, hogy nem érdekel mit csinál, - és persze még érez irántad valamit - elgondolkodik (talán) hogy elveszíthet Téged. Most mi is így vagyunk. Én nem hívom telefonon mint azelőtt többször is, most ő hív naponta tízszer is, mert érzi hogy "eltávolodtam" tőle. Persze nem szabad túlzásba vinni,a lehetőségekhez képest mutass egy kis kedvességet is, mert akkor lehet hogy még jobban kiábrándul, és az ellenkezőjét éred el. És ami egy jó tanács, ne nézd meg a telefonját, és az e-mailjeit, nagyon nehéz, tudom!!!Struccpolitika, "amit nem tudok nem fáj".

Voltak nekem is olyan perceim amikor nyúltam a telefonjáért, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és hidd el sokkal könnyebb így. Most már eszembe sem jut, hogy megnézzem a telefonját és úgy érzem egyre közelebb kerül hozzám, vagyis visszatalál, mert érzi hogy hozzám tartozik, és fél hogy elveszít.

A bizalom már nem lesz olyan erős mint volt, de talán a szeretet, (szerelem) még kialakulhat.

Nem könnyű helyzet! Minden jót és kitartást kívánok neked!

De akkor most hogyan vagytok egymással? Együtt éltek, ha jól értem, addig amíg haza nem jössz Anyudékhoz? És a másik csaj is megvan?

Te mivel követtél el hibát, mit érzel hibának a kapcsolatotok egy éve alatt?

És ő beszélt a múltjáról, az előtted lévő kapcsolatairól?

Szia Ada!

Megkerdezhetem,hogy hol eltek?Megirhatod priviben is.

En most 5 hete kerültem hasonlo cipöbe.Szinten külföldön elek,de el sem tudod kepzelni,mennyi jogod van mas orszagban is.

Ha gondolod irj,hatha tudok segiteni.

Beszelunk, beszelunk, de igazi elfogadhato okot nem kapok, valaszt a kerdeseimre... biztosra konkretan nem tudom, hogy megcsalt-e. Munka utan hazajon, nem maszkal nelkulem, vagy csak annyira jol csinalta, hogy nem vettem eszre... de ott a telefon, meg az orokos sz.gep elott ules, amikor nem mehetek oda, mert akkor pattog. Hibat kovettem el en is, nem tagadom, de nem akkorat, amit ne lehetne konnyen atlepni.

Egyebkent 24 vagyok, de sokszor ugy erzem, hogy amilyen eletem volt/van legalabb 64. Nehez ezt igy szavakba onteni, tudom fiatal vagyok, csak egyszeruen hanyok a mostani eletfelfogastol, hogy mindenkinek beletartozik az elso kerdessorozataba, hogy webcam sex? erdekel? analt bevallalod? gyakorlatilag ez erdekli ami tarsadalmat, az ember maga nem. O nem ilyen volt, sokaig fel sem merult temanak a szex, mert mindig olyan dolgokat fejtegettunk, aminek az erteke sokkal tobb volt a szexnel... egyenlore nem tudom hogy lesz tovabb. Ma mar tobbszor is hivott, hogy jol vagyok-e, es hogy o nem... Tenyleg nem tudom mi lenne a helyes.

Lehet, hogy nem jól ismerted ki ez alatt az 1 év alatt? Lhete, hogy addig is több vasat tartott a tűzbe, csak épp nem derült ki? És lehet, hogy a leleplezés váltott ki belőle ilyen agressziót? A betegséged nem lehet indok arra, hogy keres vagy talál egy harmadikat, mert ha valaki szereti a párját, akkor betegségben is mellette áll.

És akkor meg sem tudtátok beszélni, hogy mi miatt alakult így? Ő mit mondott?

Amig nem tudok hazamenni, addig egyutt elunk. Kulfoldon vagyunk... visszacsabitani? mar nem akarom, inkabb csak felebredni ebbol a remalombol. Amit tegnap kaptam tole, arra nincs mentseg... amikor a falhoz nyomott, es megszoritotta a nyakam, es mindez azert mert szamonkertem a csaj miatt... Igaz azota bocsanatot kert, csak ez nem olyan dolog amit meg lehet... felek tole... Csak sajnos en nem tudok az egyik percben meg halalosan szeretni, a masikban meg mar nem szeretni, barmi is tortenjek...

Most meg gyulolom, hogy egyedul vagyok... es meg szeretnem olelni az anyukam, akit otthonhagytam miatta, es bocsanatot kerni tole, hogy en is csak fajdalmat hozok neki az eletben, pedig szegenyem mar annyit szenvedett...

Jobb, ha nincsenek illúzióid, és ezt nem bántásból mondom, csak a te érdekedben. Nem tudom mennyi idő telt el, mióta elment, de talán a régen jól bevált női taktikával vissza tudnád csábítani...

Nem biztos, de gondolkozz el rajta.

Koszonom mindenkinek!

Tudjatok ket konnycsepp kozott, azt tudom mondani, hogy en csak szeretnem visszakapni azt az embert, akihez hozzamentem...

Kedves Ada14!

Nem néztem meg az adatlapodat, de sejtem, hogy fiatal vagy még. Nem mondok olyan közhelyet sem, hogy majd találsz egy jobbat, aki megérdemel téged...

Nehéz dolgod lesz/van, hiszen te még szereted. Az mondjuk érdekelne, hogy ezek után egy cseppet sem csökkent az érzés irányába??!!

Azért, más ember hasonló helyzetben már gyűlölné a párját azért, amit tett vele!!

Bevallom, valószínű, én is:(

Talán, még egy közhellyel élve, az idő lesz a megoldás, talán idővel, el tudod fogadni a döntését, de még túl friss a seb, amit ejtett rajtad...

Egy szerencséd azért mégis csak van : hogy még nincsen közös gyermeketek.

Kaptál egy esélyt az élettől, hogy újra kezdhesd valaki mással...

Te ezt az embert még ugyanúgy szereted?!?!

Túl lehet élni, persze sokáig fáj. A megalázottság meg lehet hogy mindig eszedbe jut.

A legnehezebb szerintem mások előtt beismerni, hogy nem sikerült, de szerintem ne mondj semmi konkrétat, mert mindenki ezen fog csámcsogni. Emelt fővel! Valószínűleg újból fel kell építened az életedet :( Sok sikert!

Sziasztok! Elolvastam a bevezeto cikket, es par hozzaszolast is. En egy olyan dologban kerem a segitsegeteket, amire nem minden nap van pelda...

3 honap hazassag utan valok. A paromat egy eve ismerem. A reszerol kihult a szerelem, bennem meg talan most tombolt a legjobban. Nincs gyerek, se semmi ami osszekotne minket, de nem tudom megfogalmazni mekkora fajdalom van bennem, es mennyire maganyos vagyok, mennyire megalazott. No is van a dologban, es igen en is elkovettem azt a "hibat" hogy a telefonjahoz nyultam... egeszen addig hittem, hogy csak buta megerzes, azt hittem majd jot mosolygok magamon amikor nem talalok semmit. De tevedtem... volt egy msn, amin egy fekete tangas popsi volt lathato, es par uzenet, hogy ezt a kepet a ferjem kerte, es hogy mennyire tetszik neki. Volt falhoz nyomas, fenyegetes, en meg most ulok a banatomban, a keserusegemben, tudva hogy egyedul kell megvivnom ezt a csatat, es varom hogy az anyagiak annyira rendezodjenek hogy hazamehessek az Edesanyamhoz. A kerdesem pedig az lenne, hogy hogy lehet tul elni egy valast amikor az ember meg szeret, tiszta szivbol, meg a szerelem elejen? Hogy lehet elfogadni hogy az, ami ugy indult mint a filmeken, ami tele volt valosagos csodakkal a semmive valt? Hogy viseljem el a csalodast, a megalaztatast, a rokonok " naugye en megmondtam" tekintetet? a kerdeseket hogy mi tortent? Hogy eljem tul, azt, hogy amikor ossze volt torve a lelkem es a szivem O volt az az ember, aki osszekaparta? Akiben hittem, akivel komolyan gondoltam, akiert feladtam az eletemet, a munkam a csaladom? Es aki melyebbre taszitott, mint barmikor valaha is voltam? En nem tudtam, hogy van ekkora fajdalom erzes. Nem tudtam, hogy egy szerelem egyik naprol a masikra (es szo szerint ertendo) igy meg tud valtozni. Es az oka csupan csak annyi, hogy elmult a szeretet a szivebol, meg az eskuvo elott, amikor en voltam a legboldogabb a vilagon!

Lehet, hogy arra gondoltak, emlékezz vissza, írd meg a történeteteket.

Szerintem szemét dolog, amit a volt párod csinál veled. Milyen dolog az, hogy azok után a szemétségek után, amit veled (ellened) tett, még a te válladon sírja ki magát, még elvárja, hogy vigasztald, és te erősítsd meg abban, hogy ő milyen f@sza ember, ő nem bűnös, stb,csak szerelmes lett másba, nem is tehet róla... hát menjen az ilyen a ku.va életbe!!! (má bocs) Csak kívánni tudom neked, hogy minél előbb találj egy normális, rendes, megbízható embert, aztán az exed akkor majd elcsodálkozik..Remélem, később ha már elmúlik a nagy fellángolás náluk, nem fogadod őt vissza. Annyi mindent hallottam már mások életéről, szerintem az a helyzet, hogy az ilyen hirtelen fellángolások nem azt hozzák, amit a félrelépő várna tőle. Tudod, az új nőnek is lesznek "nehéz napjai" meg időnként migrénje, neadj isten ébredéskor nem épp mentolillatú a lehellete, meg esetleg büdös utána a wc.. ez mind kiábrándító. Meg esetleg a főzés sem úgy megy neki, ahogy a pasi várná, mert eddig megszokta a finom házi kosztot.. ideig-óráig persze elhomájosítja a szerelem, de azt tudjuk, csak rózsaszín szemüveg, utána meg jön az ébredés, ami lehet kicsit megrázó is.. így ismeretlenül valami ilyeneket kívánok neki. ugye nem bánod???

Sziasztok!

Ismét köszönöm a sok hozzászólást. Örülök, hogy nem sajnálkozást, hanem inkább bölcs gondolatokat olvashatok tőletek. A kedélyek végül is megnyugodtak. Én legalábbis akkor vagyok nyugodt, ha nem látom, nem hallom őt. Mióta vele él az "utódom", azóta nem keresett. Viszont még a nő költözése előtt egy nappal is rajtam sírta ki magát. Azt mondta, hogy nincs még egy olyan mint én, és hogy szeret engem. Szinte biztos benne, hogy élete legrosszabb döntését hozta meg. Nem tudok rajta kiigazodni, annyira instabil érzelmileg. Tényleg könnyebb nekem, ha nem találkozunk, mert annak mindig sírás a vége. Lehet, hogy furán hangzik, de neki is nagyon fáj, látom rajta. A miértet még mindig nem tudjuk, exem utolsó álláspontja az, hogy túl tökéletes volt minden. Az életben talán kellenek dolgok és célok, amiért küzdeni kell, de mi talán túl nagy nyugalomban éltünk. Szerintem nagyban közrejátszott, hogy évekig próbálkoztunk babával, sikertelenül és talán ez a kudarc vezetett idáis... Hiába beszéltük meg anno, hogy mi baba nélkül is boldogok leszünk együtt... A naplóírást nem nagyon értem. Írjak naplót a múltról?

Aki még nem dolgozta fel lelkileg, akinek még ide kell jönnie megbeszélni az egész megcsalást, megaláztatást...az még nem kész arra, hogy egy új társat keressen!

Teljesen felesleges volt ezt beszúrnod!

Szia!

Láttam máshol is reklámozod ezt az oldalt. Szerintem felesleges, dunát lehet velük rekeszteni, másrész azt olvastam a fórum szabályzatban, hogy ez nem etikus...

Amúgy szerintem a hölgy nem azt írta, hogy társkeresési problémái lennénel. Valami egészen másról írt. Szerintem nem ez a reklám helye.