Megcsaltak, megaláztak...mit tegyek? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Megcsaltak, megaláztak...mit tegyek?
Én is kerestem őt többször telefonon, de bármilyen időpontban kerestem letagadták. Pedig meghallgattam volna, mert nem vagyok egy őrült, alapvetően egy normális, kedves nő vagyok.
Persze, az ember nem ítélkezik, csak az adott szitu alapján amivel megismerted az alapján alakítasz ki egy véleményt. KInek ez, kinek az. Ehhez mindenkinek joga van.Én őt nem bántottam, ő mégis bántott engem és a családomat. Nincs nyomorom, emelt fővel megyek végig az utcán, de neki biztosan van nyomora, ha nem bírt békénhagyni minket. Engem ő már nem érdekel, nem akarok vele beszélni, nem vagyok kíváncsi a gondolataira sem. Tényleg úgy érzem, hogy a tetteivel szépen bemutatkozott. Van ilyen. Esténként, elalvás előtt amikor átgondolom a napomat, rá is gondolok, bocsánatot kérek tőle, küldök neki is szeretetet, és ennyi. azt hiszem, tőlem felé tényleg csak ennyi telik. nem is hiszem, hogy több kellene. ez most itt egy ilyen fórum, ezért írtam le a történetet, az érzéseimet. (Most mennem kell, pedig olyan jól "eldumáltunk", este leszek újra. Szia)
Én beszéltem már személyesen is azzal a másik nővel aki azt a másik gyereket szülte!
Egy részt, szerintem szemembe nem őszinte, másrészt meg én is csak egy kurva vagyok aki ilyen szemét meg olyan szemét, így a beszélgetésnek aligha van értelme...
De az őszinte gondolatira igenis kíváncsi lennék, mert ki tudja...lehet, hogy rosszul ítélem meg.
Bááár, igazából nem ítélem sehogy, mert nem tisztségem, meg nem érzem jobban magam attól, ha bárkitis kurvázhatok a saját nyomorom miatt.
Biztosan rossz volt neked, láthatóan nem sikerült feldolgoznod, nem nem kell rajtam elverni a port, mert nem vagyok, ő. Megdumáltuk?
Ha annyira kíváncsi vagy a másik oldalra, miért nem hívod meg a hölgyet (aki a másik gyereket szülte) egy kávéra?
Én a magam részéről megelégszem azzal, amit így megtudtam róla. Ő írta, hogy mindent tud rólam. Erre én csak annyit válaszoltam, hogy én őt nem ismerem, csak a tettei alapján, mert azok önmagukért beszélnek, és ajánlottam neki pár könyvet, amivel a tudását kiegészíthetné, mert azzal jobban eltölthetné az idejét. Többé nem keresett. És én a továbbiakban sem hívom őt, csak kurvának.
Azt hiszem, félreértettél, én nem védtem őt meg, olvastam amit előbb írtál, csak az általánosítás mellőzésére kértelek. Vagyis ha félreérthető voltam, akkor ezt szerettem volna.
Én megértem, azt amiről írsz. Mert én is kaptam levelet egy közösségi oldalról, de nálunk a hölgyben még annyi gerinc sem volt, hogy saját nevét vállalja, mindenféle kitalált nők meg a barátnői az ország különböző pontjairól írtak fenyegető és mocskolódó leveleket...
Azért én mégis azt gondolom, hogy én személy szerint kíváncsi lennék a másik oldalra, ha ilyen módon lenne rá lehetőségem. Szerintem érdekes lenne. :)
Tudod, minden eset más és más. Nem téged lotyóztalak, eszemben sem volt.
De tudod nehéz azt gondolni arról a nőről, hogy "milyen kedves" meg szegény, csak magányos volt, neki is jár a boldogság..stb aki zsarolja a pasit, meg mert tudja, hogy van család, gyerekek, (mert rendszeresen láttuk hogy a közösségi oldalon megnézte az én és a gyerekeim oldalát) mégis belerondít egy házasságba szándékosan. miután kiderültek itthon a dolgok, még hónapokig(!) írt nekem a neten, képeket küldözgetett,mocskolódott, fenyegetett, stb stb. Még a barátnői is küldtek nekem levelet, többször kigúnyoltak. Te az én helyemben azt gondolnád róla, hogy jaj szegény, csak szerelmes lett, meg lehet érteni, meg hasonlók? A gyerekem belebetegedett az egészbe (írtam, hogy együtt neteztünk amikor az első képek és levél jött) Hogy magyarázhattam meg neki azt ami történt, úgy, hogy ő ne sérüljön, miközben én magam is majd bele haltam??? Az apjához hónapokon keresztül nem beszélt, keresztülnézett rajta, pedig nem mondtam rá soha semmi rosszat.
Szerinted a ku.va kíváncsi lenne az én naplómra? A fájdalmamra? Sajnálná? Megbánná amit a gyerekeim ellen vétett?
Kérte őt a férjem, hogy hagyjon minket békén, ne zaklasson, mégis írt, mocskolódott, lehet hogy úgy gondolta, nem vagyunk még eléggé a padlón, belénk rúg még egy párszor...
Ilyen viselkedés után én nem vagyok rá kíváncsi, milyen érzelmei voltak. A naplóját sem olvasnám el.
Nem vagyok kíváncsi a rejtett jóságára, a másik oldalára sem. Nekem és a családomnak csak a rosszabbikat mutatta. Elég volt belőle. Te védheted, mert nem veled tette ezt. egyikünk meg tud bocsájtani, másikunk nem. Én ez utóbbiak közé tartozom. Elítélhet miatta bárki. Én éltem át ezt az éveket. Rettenetesen nehéz volt.
Sziasztok!
Nyilvánvaló, hogy akit folyamatosan csaltak, többször visszaéltek a bizalmával, az a saját tapasztalatából kiindulva nem fogja tudni azt mondani, hogy a folytatás lehetséges, hogy meg lehet bocsátani, lehet boldog azzal, aki becsapta, hazudott, stb..
Aki még nem élt át hasonló szituációt az szintén képvisel egy álláspontot, hogy mit tenne, ha megtörténne, aztán amikor arra kerül a sor, vagy úgy tenne vagy nem…
A fórumnyitónak és másoknak is, akik érintettek a témában minden megosztott tapasztalat segíthet, persze ezzel együtt a döntés és annak következményei az övé.
Általános álláspont az, hogy ha valaki félrelép, akkor rossz volt a kapcsolat, hiányzott belőle valami, és én ezt el is fogadom. A kérdés csak az, hogy a hiány pótolható-e, a kapcsolat javítható-e, ezt is mindenki maga tudja megítélni Látok én is magam körül olyan házasságokat, aminek a fenntartásáért egy fűszálat nem tennék keresztbe, sőt soványmalac vágtában menekülnék, és mégis együtt vannak, láttam olyanokat is, ahol az Isten is egymásnak teremtette őket és mégis válás lett a vége, csak toleranciát, kitartást, és reális önértékelést látok keveset.
ahhoz képest, hogy hóvirág megírta a cikket és sokan válaszolnak/írnak neki, ő nem ír semmit, hogy mi a véleménye az itt leírtakról!
Én még nem vagyok házas és nekem még csak egy 6éves kapcsolatom volt, de azt tudom, hogy milyen az mikor megcsalnak és még ha kiderül is hazudik az illető. Egyszer emlékszem karácsonyfa állítás közben jött egy sms az akkori páromnak, hogy "olyan karácsonyi ajándékot kapsz tölem csók". Úgy volt beírva hogy clio(ez a régi autója amit eladott). Kérdőre vontam és közölte hogy biztos rossz számra küldték, és azonnal kitörölte a számot és az üzenetet. Majd nem sok időre rá úgyan erről a számról érkezett egy másik üzenet:" valentin napra egy meglepetés" Ismét csak habizti volt a válasz! Aztán már egyre kevesebbet voltunk együtt minden téren, jöttek a kimaradások, a frurcsa telefonok. Ez így ment 3hóapig, aztán megtudtam, hogy van egy 46éves nője aki az anyja lehetne és nálam is 22évvel időseb. Telefonon közölte velem é pedig azon nyomba telefonon, akkor le is zártam a kapcsolatot. Össze jöttünk 5hónap után, úgy hogy tudtam van neki a "NŐ" és egy hónap próba időt adtam magunknak és utánna kettőnk közül válasszon. Gondolom a választása tiszta, mivel már 2éve boldog párkapcsolatban élek a jelenlegi párommal és 1éve élettársak vagyunk. Szóval lehet egy esélyt adni, de utána túl is kell esni, ha ismét csődöt jelent.
Hasonló cipőben járunk. Az én párom is félrement még a kapcsolatunk első évében, és csak azért adtam neki még egy esélyt, mert fiatalon én is így játszottam el életem szerelmét - én voltam a vétkes de ha akkor kaptam volna tőle még egy esélyt, tudom, hogy a mai napig boldogok lennénk.
Persze a bizalom soha nem lesz olyan, mint régen, de szeretjük egymást és küzdünk a kapcsolatunkért és a boldogságunkért. Máshogy nem megy...
Találd meg a boldogságot!
Sziasztok!
Ez olyan kis kedves történet, mindenki jól érzi magát a bőrében jellegű. De én nem szeretnék az Anyukád helyében lenni. 15 évig éltem házasságban, utólag kiderül hogy csaltak rendesen, sokat gondolkodtam is, hogy jobb lenne.e az édes tudatlanság...de nem, nem és nem. Nem lenne jobb. A tény tény marad...
Nzs!
Igazad van, változunk, egy hosszú kapcsolat során nagyon sokat! De az, hogy ez a változás olyan irányú és mértékű legyen, amit már nem tudunk tolerálni, ahhoz szerintem az kell, hogy legalább az egyik fél bezárja a lelkét a másik előtt!Ha nem követjük napról napra a másik „fejlődését” ehhez nem igazodunk magunk is, hanem egy napon arra döbbenünk rá, hogy:Úristen, ki ez az ember, mi lett vele, hová tűnt az, akit szerettem?, na akkor nagy a baj!
Az idézeted kiegészíteném még egy gondolattal: akinek a tökéletlenségeit mi elviseljük. Illetve nem is elviseljük, mert ez kevés inkább elfogadjuk.
Erről az jutott még eszembe, -bár ez a fórum alaptémáját kevésbé érinti,- hogy az idő előrehaladtával mi is és a párunk is változik. Ha ez nem egy irányba halad előfordulhat, hogy olyan tulajdonságok kerülnek előtérbe amiket valamelyik fél már nem tud elfogadni. Na de ez messzire vezet, nem is folytatom tovább...
Nem sértődtem meg... csak nem szeretem ha általánosítanak, mert akkor én is az lennék??? Nem érzem lotyónak magam, de tényleg vannak ilyenek.
Csak néha a látszat is csalhat, ezért szoktam volt mondani, hogy ne itáljük az alapján meg ne hibáztassunk olyat a nyomorunkért, akit nem ismerünk. És általában az ilyennek a másik oldalát sosem ismerjük.
Gondoltam, egyszer érdemes lenne, vagy érdekes, elolvasni a "kurva" naplóját, ami arról szól, neki milyen érzései vannak és őszinték, hisz (ha) nem másnak írja. Lehet, sokan egyből mást gondolnának. És akik meg nem tűnnek annak, azokról meg kiderülnének dolgok.
És tényleg mindenki egyszemélyben felelős a saját sorsáért, ha boldogtalan, azért is felelős...
És ez vonatkozik arra a pasira is, aki félrelép, mert az biztos, hogy van bűntudatuk, csak elnyomják, máris nem érzik jól magukat, amiért bizony ők a felelősek.
Mi meg azért vagyunk, ha engedjük, hogy mástól függjön a bűntudatunk és az önbizalmunk.
Attól érünk sokat, ha vagyunk valakik és egy harmadik valaki ezt nem tudja befolyásolni. :)
Veszélyesnek tartom a „Mindenkinek joga van a boldogsághoz” kijelentést! A boldogság nem alapjog, különösen nincs joga senkinek másokon átgázolni ennek érdekében.
Mert nem ezt teszi a megcsaló fél is?
Mert neki JÁR a boldogság, és azt ott és annyiszor keresi, ahogy akarja?!
Meg persze jár a harmadiknak is, nyilván ezért megy bele egy házas emberrel a kapcsolatba!
Ha erre úgy reagálunk, hogy nekünk is jár és borítunk, és kergetjük a kékmadarat, akkor tényleg jobbak vagyunk a félrelépőnél vagy a csábítónál?
A boldogság nem jár senkinek, de mindenki lehet boldog , ha tesz érte, csak ne mások kárára tegye!
És nem mellékes az sem, hogy milyen mintát mutatunk a gyerekeinknek! Nem mindegy, hogy azt látják-e, hogy a problémákkal szembe lehet nézni, megoldásokat lehet keresni és találni (csakis közösen), vagy azt, hogy a konfliktust úgy kezeljük, hogy fogjuk a sátorfánkat és odébbállunk, mert ott biztosan jobb lesz…
Még egy idézet, nem tudom honnan való, de szerintem jó:
„Nem a tökéletes embert kell megtalálnunk magunk mellé. Olyan nincs. Azt az embert kell megtalálnunk, aki elviseli a MI tökéletlenségeinket”
igen, a jól működő- nél elgondolkoztam, hogy idézőjelbe kellen tenni.
Abban is igazad van, hogy a cikkben a pasi tényleg panaszkodott. ezek szerint általánosítottam a saját problémámból. Téged nem akartalak megbántani, ne úgy vedd.
Nálunk a nő rámászott a férjemre, orvul becsapta. Tett a munkahelyén a férjemnek valamit, (amit a férjem nem kért, otthon el is mesélte, hogy milyen hülye nővel volt aznap dolga) aztán azt is elmondta pár nap múlva, hogy a nő nem véletlenül, hanem szándékosan tette, amit tett, és most valami ellenszolgáltatást kér.. ezt tudtam. Először jöttek a kissebb kérések, hogy szerezzen már ezt-azt, legyen szives már elszaladni vele ide-oda, stb. Aztán már zsarolta, hogy felhív engem, elmond mindent. A férjem meg hülye volt. Amikor már észrevette, mire megy ki a játék, már nyakig benne volt.. (vagy "farkig" de most ezt hagyjuk!)a csaj látta, milyen autóval jár a férjem, meg mindíg tele a pénztárcája, meg nem egy bunkó senkivel. Ő meg egyedül egy gyerekkel. Gondolta, talált egy hülyét..
Igen, mondjuk náluk úgy tűnik, tényleg így volt.
Csak nekem az volt inkább "sértő", )bár nem vettem konkrétan magamra), hogy Milyen lelkivilága lehet egy nőnek, aki belemászik egy jól működő kapcsolatba...
Én anno nem azt az infót kaptam, hogy jól működik, meg ha tényleg jól működik, ritkán jelenik meg a harmadik aktív félként, max próbálkozhat... és ha jól értettem a fórumkiírónál is kiderült, hogy a pasi nem azt adta elő, hogy jól működnek a dolgok...
Persze, mindenki más. Én olyan vagyok, hogy először van a nagy szerelem, a lángolás, aztán szép lassan megismerem, kiismerem a másikat, és akkor már az igazi, belső értékei alapján szeretem őt. mégis megálltam mindíg, ha a másik fél foglalt volt.Én ezt mindíg szem előtt tartottam.
De aki ezt a fórumot indította, hát azt vettem ki az elolvasottak alapján, hogy az ő esetükben sem kimondottan a szerelem volt a másik nő részéről, hanem inkább a kihasználás.. Nálunk is ez volt.
A szerelem irracionális érzés, mivel egy vágy. Nem az ész irányítja. Ha igen, akkor az nem szerelem.
Nem vagyk büszke rá, de voltam ebben a helyzetben. Tudtam, hogy van a pasinak valakije és tudtam, hogy nem lenne szabad, neki is elmondtam, hogy ne udvaroljon, ne keressen ezért és ezért, mégis összejöttünk. Nem feltétlenül kell a nőt hibáztatni, mert ha egy kicsit is magányos, akkor jól esik, ha valaki fogalalkozik vele és szédíti, mert a pasik igenis csinálják még akkoris, ha a másik fél eleinte tiltakozik is. Vadászösztön... Addig nyúzzuk a másikat, amíg meg nem törik.
Persze nem mindenkire igaz ez, de azért nem kell általánosítani.
Soha jobban!
Küldtem privit!
Ezek szerint a tapasztalat beszélt belőled is. :) És végül sikerült túllépni? Jól vagytok?
Engem azzal vádolnak sokan, hogy azért tudtam csak túltenni magam, mert igazából nem is szeretem, pedig én épp ellenkezőleg gondolom. Meg azért mert nincs önbizalmam és nem tudom elhagyni, nem merek új életet kezdeni. Jó, eleinte tényleg így volt, de most már vele akarok lenni és örülök, hogy így döntöttem. Bennem is az volt a döntő, hogy körbe néztem és amit tapasztaltam: fiú egy év után elkezdi verni a barátnője, másikról egy hónap után kiderül, hogy alkoholista, a harmadik nem szeret dolgozni csak élősködik, a negyedik szenvedélybeteg és sorolhatnám... Őt meg ismerem, ha mást kiismerni van időm, akkor arra is kell hogy legyen, hogy kivárjam, míg letisztulnak az érzéseim és eldöntöm, mi a jobb, vele vagy nélküle.
Szerintem nem szabad hirtelen felindulásból és sértettségből dönteni.
De ez tényleg mindenkinek más... ezek csak esetek.
Köszönöm! Te viszont az én gondolataimat írod le! Szóról-szóra!
Ismerem az érzést, amikor szembesül az ember a megcsalás tényével. Nálunk 21 éves kapcsolat (17 évi házasság) után történt!
Az első gondolatom természetesen az volt, hogy menjen, amerre lát! Hogy merészelte!?
Akkora fájdalmat még életemben nem éreztem!
De amikor azt láttam, hogy rendbe szeretné hozni, akkor jött a meggyőződés, hogy az eltelt húsz év nem lehetett hazugság, tévedés, annyit kaptam és annyit adtam ebben a kapcsolatban, hogy az megérdemel még egy esélyt! Az ő bűne (bármekkora is) nem ment fel engem a hibáim alól! Az esély arra, hogy vele újra boldog lehessek legalább akkora, de inkább nagyobb, mintha kilépek és új kapcsolatot keresek! Az eltelt idő igazolta ezt!
Sokan írják, hogy megmarad a tüske és nem tudnak többé bízni a párjukban!
Hogy élő seb marad a tüske helyén, vagy csak heg az rajtunk múlik! Ha állandóan piszkálgatjuk, újra és újra feltépjük sosem gyógyul be, de ha elfogadjuk, hogy meg nem történté tenni nem lehet az eseményeket és a jelenre koncentrálunk, akkor idővel csak a heg marad, ami mindig emlékeztet arra, hogy vigyázzunk jobban arra, ami a miénk!
Bízni pedig, ahogy írtad, önmagunkban kell!
Persze ez csak a mi esetünk, az én véleményem, mindenkié más lehet!
Köszönöm. Olyan szépen leírtad amit gondolok az egészről.
És mint említettem is, két nagyon nehéz év van a hátam mögött, én is örlődtem nagyon sokat, de nem a páromat akartam mindenáron "megdolgozni" hanem magamat kiismerni,hogy mi kell nekem, őt közben "csak" szerettem, minden hibájával együtt . Ő is meghálálta ezt és ma már nincs az a mélabús komorság, becsapottságérzés és megalázottság, ami másfél évig engem is kínozott.
Ma az van, hogy IGEN, ezt is túléltük, hogy jöhet nő, jöhet más is, rosszindulatú emberek, legyőztük őket is és saját magunkat is. És ez hihetetlen boldogságot tud ám nyújtani... (és csak "a fene ott eszi, hogy megbotlott egyszer" érzés marad :) )
Hóvirágnak csak annyit tudnék mondani, hogy Legyen önbizalmad és elmúlik a rossz érzés, mert határozottan többet érsz, mint hiszed! És többet kell hogy érj magadnak, mint a pasi neked, ha ő ezt érzi, akkor félteni fog, hogy elveszíthet és nem csinál ilyeneket (elvégre 15 évig csak volt valami...) Nem szabad azt várni, hogy más tegyen boldoggá, mert meggyőződésem, hogy a boldogság belülről jön és nem az befolyásolja, hogy ki mennyire szeret, hanem hogy Te mennyire szereted önmagad és másokat. Én azóta vagyok újra boldog, mióta tudom őt újra szeretni, pedig tőle nem kapok többet mint azelőtt...