Megcsalom a férjemet? (beszélgetős fórum)

Én úgy látom, hogy azt érzi sértőnek, ami tényleg erős érv arra, hogy a férje viselkedése árt a családjának. Pedig ezek nem sértések, csak igazságok, szerintem fél lépni.

Egyébként lehet jót is tenne neki, ha találkozna még azzal a férfival akivel elcsattant az a bizonyos csók, lehet ő fel tudná nyitni a szemét, hogy sokkal jobbat érdemel :/

Bocs, nem sértegetésnek szántam, ezt nem én fogalmaztam hanem Csernus! :)

Lehet hogy kemény szavak, de vhol igaz!

De természetesen te tudod hogyan élsz, hogyan vagy boldog, ha jó így neked vegetálni akkor nincs miről beszélni!

Érdekes, amiket mondtok.

Sajnálom, ha bárki is kioktatásnak veszi, ha leírom a véleményemet, és azt a nyilatkozatomat, hogy ÉN elfogadom, hogy nem lehet mindenki egy véleményen.

Nem, nem jó így, de remélem, lesz ez még jobb! Nagyon remélem, mert alapvetően optimista ember vagyok.

Igazából nem tudom, mi újat tudnék nektek ezzel kapcsolatosan mondani. Majdnem olyan a helyzet, mintha a tinik visszatekernék a videót mindig ahhoz a részhez, amikor a gyilkos lefűrészeli áldozata nyakát, és mindig ugyanolyan hangosan, és ugyanakkora intenzitással sikítanak bele az éjszakába, közben végig tudatában vannak, hogy ők csak filmet néznek, és tudják, hogy nem az ő nyakukat fűrészelik, és esetleg bele-belekiabálnak, hogy "vigyázz, mögötted van!".

Nem veletek történik, nem tudtok rajta változtatni. Sikítozni szabad, hűledezni is, de csak addig, amíg másokat nem sértenek vele, oké?!

Még egyszer köszönöm! És riszpekt!

Csernustól egy gondolata, ami tök jól szemlélteti a helyzeteteket:

"Tudtam,

hogy együtt maradnak. Együtt a sz.rban. Elmondom, hogy

látom ezt az egészet. Mármint a szüleim házasságát. Harminc év

alatt szép lassan, kemény munkával, felépítettek egy házat, de

azt sz.rból. Már az építkezés közben érezték, hogy k..va büdös

van, de folytatták. Mindig volt valami, ami miatt el lehetett

viselni a sz.r szagát. Aztán a ház felépült. Amikor nagy a

szárazság, a sz.r megszárad, nincs olyan erős szaga. Néha jött

egy kis eső, ezzel együtt egy kis büdös, na de azt ki lehetett bírni.

Azonban hirtelen leesett egy nagy zivatar, és a ház csak úgy

árasztotta a sz.rszagot. Már nem bírták elviselni a bűzt,

elkezdték lebontani a házat. De a bontás munkával jár, meg

egyéb kellemetlen dolgokkal is. Amikor már nem volt fenn a

tető, nemcsak büdös volt, de fáztak is, ezért ügy döntöttek, hogy

visszarakják a tetőt. Erre a kis időre már úgyis mindegy. "

JÓ EZ ÍGY?

átolvastam a fórumot, és nagyon sajnálom, hogy így viselkedik Veled a férjed,egyáltalán nem ezt érdemled... Az a baj, hogy így kívülállóként nekem tényleg úgy tűnik, hogy csak kényelemből van Veletek, mert neki nagyon kényelmes, hogy megalázkodsz előtte és ha jól keresne elmenne tőletek :(

Egyébként ez a gyerekek követik a szülői mintát sajnos tényleg igaz. És az a baj vele, hogy ahogy nőnek a gyerekek, átlátnak a szitán és rájönnek arra, hogy anya kiszolgálja aput és mindent megtesz érte, apu meg le se.... És ahogy felnőnek akarva akaratlanul is, ezt fogják normálisnak tekinteni és elvárni a saját kapcsolatuktól is. Az meg, hogy nem kiabáltok, nem veszekedtek előttük, csak azt eredményezi, hogy ők ezt az alárendeltségi viszonyt nem fogják rossz példakánt értelmezni, hanem azt fogják gondolni, hogy ez így teljesen, jó... ami talán a legrosszabb jövőkép a számukra :(

Kedves Jukio!

Nem, nem mondta, hogy hiányzom-hiányzunk neki, mivel talán ideje sem volt rá, hogy nyilatkozhasson, lévén 2 napig volt szingli.

Ez még akkor volt, mikor a gyerekek kicsik voltak.

Megértem, ha te a fejed fogod, hogy hogy lehet ilyen hülye ez a nő, hogy együtt él egy olyan pasival, aki le sem szarja őt, sőt te úgy látod, a gyerekeit sem! Megértem, ha te az én helyemben már régen dobbantottál volna. Bárkit megértek, aki más véleményen van, mint én.

Kérlek, fogadd el Te is, hogy én itt nem azt akarom megvitatni, elhagyjam-e az uramat, vagy sem, mivel ez számomra nem kérdés!

Köszönöm!!!

Te tudod. De azon már túlvagyunk, hogy a csók is megcsalás....

kicsit zavaros ez az összkép nekem. Ha annyira szereted a férjed, nem csókolsz meg mást. Ha már megcsókoltál, akkor kifelé nézel, tehát ha bent sz.r, akkor kár maradni. Gyerekek.... El sem tudom hány ember áldozza be magát a gyerekekért.... Megéri? Szerintem nem. X év múlva kirepülnek, aztán majd 40-50-60 évesen ott maradsz az érdektelen jégcsap férjeddel és sajnálod majd, hogy nem jutott neked senki és semmi.....

Engem tényleg nem érdekel mit csinálsz, de ha csak ezeket a köröket futod újra meg újra....

ÉS ő nem mondta, hogy gyertek haza?

Nem mondta, hogy menj haza, mert hiányzol?

Nem mondta, hogy menjetek haza, mert hiányoznak a gyerekei, akiket "mindennél jobban szeret"?

A gyerekeinkre gondoltam, és az én buta szívemre, ami érte dobogott csak.

Mostanában már nem dobog úgy a szívem, de elég lenne csak egy picike kis szikra neki, és már lágolna nem csak a szívem, de a lelkem is.

Hát ezért mentem vissza hozzá.

Vessetek rám követ!

De itt most nem az a kérdés, hogy elhagyjam-e a férjemet, vagy sem, mivel NEM FOGOM ELHAGYNI ŐT!

Jól elbeszélgetünk, meghallgatjuk egymás véleményét itt, ezen a fórumon. Nekem ez így jó most, köszönöm!

Aha... biztosan mindenkinél jobban szereti őket, ha le se szarta, hogy elmentél velük....

Vedd le a rózsaszín szemüveget szerintem......

A gyerekeinket ő is mindennél jobban szereti! És ezért érdemes együtt maradnunk!

A gyerekeink érdekes dolgokat látnak, mármint férfi-mintát. Mert például a füvet lenyírja, de locsolni én viszem őket húsvétkor, mert a férjem nem az a típus, aki csak úgy elmegy, barátkozik, eszik egy pogit mondjuk, ilyesmi. Hozzánk se nagyon jöjjenek barátok-barátnők! Mindenki éljen csak nyugodtan a saját portáján! - ez az ő hozzáállása.

Kicsit diktáror ő, de van, amiben engedek, és van, amiben nem. Egyértelműen én engedek többet, de nem akarom és nem is fogom méricskélni a dolgokat.

Nem érdekelte hogy ott vagytok-e vagy nem? Ez komoly?

Akkor minek költöztél vissza, ha neki tökmindegy?

Én sem vagyok nyitott kapcsolat párti, csak a környezetemben van ilyen pár, akiknél az elhidegülés után ez bevált...

Ők is csak úgy "laknak" egymás mellett, a gyerekek érdekében így maradtak, na meg a közös hitel miatt.

Egyébként köztük megamaradt vmi barátság-féle, de az intim dolgokat mindketten máshol, házon kívül élik ki...

A gyerekekért érdemes, de ez a saját véleményem. Természetesen mindenkinek meg lehet a saját véleménye, engem nem zavar senkié. :-)))

A változás mindig ott van mindenhol. Sosem lehet tudni, mit hoz az élet! Talán egyszer ő is megvilágosodik...:-))

Volt 2-szer, hogy összepakoltam a 2 gyereket, és anyámhoz mentem. Nem érdekelte. Hazajöttünk.

Fiatalabb koromban nagyon-nagyon elkeserített ez az egész. Most már belefáradtam, elfogadtam.

Többször próbálkoztam a "beszéljük meg"-gel. Azt hiszem, lentebb már írtam, hogy aztán már levelet írtam, mert gondoltam, ott nem kell attól tartania, hogy kiabálok vagy sírok dühömben (ami ugye nálam elő-előfordult). Lesz ideje rágódni a dolgokon.

Láttam, mikor olvasta a több oldalas levelem. Meleg nyári éjszaka volt. Én az ágyon feküdtem a gyerekekkel, ő gépezett ( 1 szobában éltünk). És olvasta az emailem. Utána azt sem mondta, fapapucs. Mint ahogyan másnap és harmadnap sem. Sem később. Mintha nem is írtam volna. Érdektelen.

És most csinálok valamit!!! :-)))))

Kicsit flörtölgetek egy másik férfival. Hogy érezzem, hogy nő vagyok. Mert bár robotként megyek el mellett a lakásban, ahol "együtt élünk", de belül ember, sőt nő vagyok. Vágyom rá, hogy átölelhessem, hozzábújhassak, hogy anélkül mondhassam neki: Szeretlek! , hogy türelmetlenül felsóhajtana.

Most - itt - nő vagyok!

Korábban azt írtad, hogy bár egy ágyban alszotok, ha véletlen hozzá érsz, ő rögtön elhúzódik.

Én ebből következtettem hogy közetetek egyáltalán nincs (vagy csak nagyon ritkán) testi kapcsolat.

Így nem lehet élni!

Azt írtad, "Ha nem tudom meg, akkor nem fáj."

Ez csak annyit jelent hogy homokba dugod a fejed. Ettől a probléma még valós és fennáll, tehát ez a hozzáállás nem megoldás.

Mindenképp meg kéne ezt beszélnetek, mielőtt szeretőitek lesznek és jönnek a lebukások, hazudozások. Ezt meg kéne előzni!

Többször eszembe jutott, mi lenne, ha megcsalna, és elmenne egy másik nőért. Ha elhagyná a családját.

A gyerekeimet sajnálnám a legjobban. Ugyanis, amikor anya és apa elválnak, és mondjuk apa elmegy, mert már nem jó neki anyuval, akkor a gyerekek nem arra gondolnak, hogy apa otthagyta anyát, hanem hogy otthagyta őket! A gyerekek saját veszteségként könyvelik el az egyik szülő lelépését, még akkor is, ha 2 hetente hétvégente apánál (vagy anyánál) vannak.

Egy kedves lánynak írtam reggel egy üzenetben, hogy képes vagyok a saját igényeimet figyelmen kívül hagyni a gyermekeim érdekében.

A saját igényeim, mármint hogy elfogadom egy kollégám csókjait, simogatásait pillanatnyilag semmi veszteséget nem okoznak a gyermekeimnek.

Nem károsodik most senki.

Ha elhagyna a férjem valószínűleg romokban hevernék, aztán lassan talpra állnék.

Tudjátok, az a borzasztó, hogy sokszor eszembe jutott már, hogy csak azért marad velem-velünk, mert ő anyagilag nem tudná az életét finanszírozni. Nem tudna albérletbe menni, és azt fizetni, saját lakásról-házról nem is beszélve. Vissza kellene menni a szüleihez, amihez érthetően nem fűlik a foga.

Ha az lenne lehetőség, hogy ő maradna házban, amit közösen építettünk, akkor azt sem tudná fizetni, mert van kölcsön rajta rendesen, például munkáltatói kölcsönt is én vettem fel. A kölcsönöket (mind a 3-at) természetesen én fizetem.

Ha van egy eladó hölgy (senkit nem akarok megsérteni, csak egy példát mondok), aki mondjuk hetente 6 napot dolgozik 12 órában, keres maximum havonta 100 ezret, van 2 gyereke (mint nekem), akkor elhiszem, hogy félne a válástól. Én nem az anyagiak miatt félnék. Én a gyermekeinket féltem.

Definiáljuk a nyitott kapcsolatot?

Elmondom, számomra mi a nyitott kapcsolat.

Van egy papír, ami összeköt 2 embert. Együtt is élnek. Egy nap anyu (vagy apu) rádöbben, hogy neki kevés az az egy nő (vagy férfi), aki mellett esténként álomra hajtja a fejét, ezért szól az ő párjának, hogy figyi, kevés az, amit adsz, úgy gondoltam, rajtad kívül mással is összejövök néha, mit szólsz?

Ekkor a másik fél (mivel nyitott kapcsolat lehetőségéről beszélünk) azt mondja: nyugodtan menj, rajtam kívül is szeretkezz mással, nem bánom.

És akkor ő is ugyanezt teszi, tehát mind a ketten mással is szexelnek a házastársukon kívül.

Totális elfogadása az ösztönöknek.

Semmi gond nincs ezzel, ha mindkét fél maradéktalanul élvezi, és elfogadja az egész helyzetet.

Mármost én nem óhajtok szexelni pillanatnyilag mással, csak az urammal. Elismerem, csókolóztam más férfival a napokban, s talán még fogok is, de nagyon messze állok én attól, hogy szex legyen mással.

A férjem nem tudom, hol éli ki a testi vágyait. Lehetséges, hogy valóban fizikális okai vannak az ő szexuális közeledéseinek csökkenésének irányomban. És akkor itt jön az közbe, hogy talán máshol éli ki magát?

Lehetséges.

Nem tudom.

Nagyon fájna, ha megtudnám. Ha nem tudom meg, akkor nem fáj.

Főleg az fájna, hogy én sokszor próbálkoztam nála, hogy rendbetegyük a dolgainkat.

Igen, voltak olyan próbálkozásaim, amik éppen abban a pillanatban működtek, aztán már nem érdekelte.

Talán még azt is elfogadhatom, hogy egyszerűen már nem kellek neki, már nem szeret. Ő is ember. És megváltozott, én is megváltoztam. Minden változik.

És nincs lelkifurdalásom, pillantnyilag.