Megcsalom a férjemet? (beszélgetős fórum)

Pont ezt kérdeztem korábban, hogy ő hol éli ki a testi vágyait ha nem otthon?

Ha már a lakótársi viszonyt választod, akkor beszéld meg vele h éljetek nyitott kapcsolatban! Ez legalább korrekt egymással szemben, és akkor nem kell hazudozni, lelkifurdalni...

Én csak arra utaltam, hogy minden emberi kapcsolatában annak megfelelően lesz igényes vagy igénytelen, amit otthon lát, a szülők egymás közötti kapcsolatának mélységéről-ez pszichológia. Ha üres, rossz stb. példát lát, akkor nagyobb eséllyel megy bele bármilyen deviáns baráti viszonyba is akár, mert nem lesz meg a belső igénye a szépre, jóra, minőségi törődésre.

Nem azt mondom, hogy drogosak lesznek a gyerekeid, félre ne érts :))

Erről sokat és tényleg értelmesen lehetne vitatkozni! :-)))

Mármint, hogy vagy leutánozza az utód a látott mintát, vagy pont az ellenkezőjét műveli. Mert olyan akad.

Értem én, hogy arra célzol, a gyermekeink azt látják, anya és apa le sem szarják egymást, csak vannak egy,ás mellett, az egyetlen közös pont pedig ők, a gyerekek.

A gyerekeinkre mindketten figyelünk, odafigyelünk. Közösen adunk jóéjt puszit, közösen fürdetünk. Más kérdés, hogy utána apa bezárkózik a gépéhez, én pedig megyek lefeküdni. De látnak mindket együtt!

Hú, most egy kicsit ez szánalmasra sikerült, belátom! :-)))

Nem tudok több-jobb érvet felhozni amellett, miért maradok vele, mint azt, hogy ő a férjem és a gyermekeim apja. És mert szeretem azt az embert, aki ő volt valaha. Néha sajnálom szegényt, hogy biztos ő sem így képzelte el az életét, de mikor kérdezem tőle, mit szeretne másképp, hogy tegyek a kedvére, akkor morcosan elhajt, mondván hagyjam már a hülyeségeimmel!

Ő talán az a típus, aki ha kap valamit, akkor éppen azt szeretne, amire mindig is vágyott. Csalódott, és dühös, ha nem azt kapja. Meg sem próbálja elfogadni, vagy kihozni a maximumot a helyzetből, csak nyűgösen puffog magában.

Ha nem haragszotok, mennem kell egy rövid megbeszélésre... Majd jövök!

Akkor ő hol éli ki a vágyait?

Számomra ez nagyon furcsa, ez már megalkuvás, szinte csak lakótársi viszony... nem sok értelme van!

Ha pedig más iránt érzel vágyat, beszéld meg vele a nyitott kapcsolat lehetőségét!

Én nem azt mondom, válj el. Én azt mondom, hozzátok helyre, legyen ez egy működős kapcsolat és legvégső esetben, ha nem megy, váljatok el. Magatok miatt és a gyerekek miatt is.

Párkapcsolati és emberi kapcsolati igényességre kell nevelni a gyerekeket példamutatással, különben nagyon rossz emberi kapcsolatokba is belekeveredhetnek majd, ez valós veszély.

Jó reggelt Mindenkinek!

Köszönöm, hogy ennyien itt vagytok, jó olvasni más véleményét! Én alapvetően zárkózott ember vagyok, bár könnyen teremtek kapcsolatot, nem esik nehezemre beszélgetni, viccelődni, de mostanában feltűnt, hogy a saját dolgaimról nem nagyon beszélek senkinek. Nem a bizalom hiánya miatt! Vannak olyan emberek körülöttem, akikben 100%-ig megbízom, de egyszerűen úgy érzem, ami csak RÁM tartozik, azzal elrágódom én.

Tudom, ellentmondásnak tűnik, hogy éppen én mondom ezt, ako ország-világ előtt kiteregette a szennyesét, de most világosodott meg bennem Karinthy egy verse, talán Ti is ismeritek!

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..."

Visszatérve az alaphoz:

NEM AKAROK ELVÁLNI!!!

Nem azért csókolózom mással, mert szeretem az illetőt! Kedvelem, anélkül nehezen menne bármi is (akit nem kedvelek, sőt utálok /na igen, ilyen is van, sajnos/, arra rá sem bírok nézni, nemhogy hozzáérni!). Nem hiszem, hogy nagyon nehezemre esne megállni azt, hogy visszautasítsam. De miért tenném?

meezyke írta:

"szerintem azért mert jól érezted magad valaki karjaiban, azért ne legyen bűntudatod. . ez nem megcsalás szerintem. . . :)

és ha végre valaki emberszámba vesz, az nagyon felemelő tud lenni:))) "

Pontosan ezt érzem!!! Köszönöm, hogy megfogalmaztad!!!

Most tényleg csak egy néző vagyok a színpad előttről. Na jó, talán ott lóbálom a lábam közvetlenül a színpad szélén, de tudom valamelyest kívűlről nézni az eseményeket.

A gyerekeim sem azt látják, hogy anya sivár és kiégett. Nem vagyok tökéletes anya, ez sokáig frusztrált, de aztán elfogadtam, hogy én is csak emberből vagyok. Szeretem őket, Ők az ÉLETEM! Most nem károsodhatnak, mert nem vesznek részt abban, amit éppen megosztok veletek. Ugyanúgy olvasok esténként nekik mesét, fürdetem őket, segítek öltözni, kaját adok nekik, foglalkozom velük, mint eddig. Tegnap este köszönés nélkül jöttem el, sajnálom, de velük kellett lennem!

A gyerekeim jól vannak, a férjem nem közli velem lelki-állapotát, én pedig elvagyok.

Köszönök Midenkinek mindent!!!

Kicsit tényleg naív vagy,belőlem mégis tiszteletet váltottál ki.

Sajnálom,hogy pont az nem becsül semmire, akinek a legjobban kellene:-(,pedig mily szép az élet....

Beleszeretsz valakibe... és ha ostorozod magad, akkor sem tehetsz róla.

(és igen... az álmok... az intuitív embereknél mégiscsak valóságalappal bírnak:( )

Mondj egy más okot!

Én nem tudok.

Nem biztos, hogy csak akkor csókolózik valaki mással is az ember, ha a partnere elhanyagolja...

Ez egyáltalán nem biztos. Más okai is lehetnek...

En azt mondtam a ferjemnek, nem banom, ha akar csaljon meg, de egy feltetelem van: mielott elmegy es megcsal, alljon elem es mondja azt: Orsi, most elmegyek ehhez a nohoz es lefekszem vele. Igy tisztesseges a dolog. Nem fogok orulni neki, kerdeseket is teszek fel esetleg, de haragudni nem fogok, es o sem kell egy csepp lelkiismeretfurdalast erezzen. En nem tudnam elviselni, hogy ne tudjak rola. Az szamomra megalazobb, hogy hazudik es titokban megcsal mintha nyiltan vallalna.

Meg sohasem mondott ilyet:-D

Szerintem be kellene vald a ferjednek a csokot, es lehet rajonne mennyire sulyos a helyzet. Arra nem gondoltal, hogy impotens, vagy csokkent a potenciaja, es ezt nem konnyu bevallani egy buszke ferfinak.?!

szerintem is üljetek le beszélni még egyszer..ha nem megy,add be a válást és keresd meg a boldogságod..a válás után is van élet..én már csak tudom..harmadszor kezdem újra az életem 32 évesen és végre megtalált az a férfi aki szeret,tisztel és megbecsül...nem csak azt lesi,hogy tiszta-e a lakás,hogy mi a kaja és hogy végre alszom-e már,hogy ő is bejöhessen végre lefeküdni..nehogy teljesíteni kelljen az ágyban...

az új párom elfogadta a 2 gyermekemet..ha szeretet az új partner,akkor elfogad úgy ahogy van..

szerintem azért mert jól érezted magad valaki karjaiban,azért ne legyen bűntudatod..ez nem megcsalás szerintem...:)

és ha végre valaki emberszámba vesz,az nagyon felemelő tud lenni:)))

de ha tiszta lelkiismerettel akarsz kilépni a házasságodból,akkor ne járj mellé... várj,amíg döntötök a házasságotok felől és akkor tükörbe tudsz nézni később is...a gyerekek a legnagyobb vesztesei egy válásnak..ez tény..de ha anya boldogtalan,kiégett,üres és nincs már önbecsülése sem,az rosszabb a gyerekeknek,mert megérzik a feszkót,és nekik te vagy a legfontosabb az életükben...

minden jót neked:)

Mi mást tudnál még tenni?

Volt olyan próbálkozásod, ami ha csak időlegesen de "megmozgatta" a férjedet?

Őszintén leírtad.

Én azt mondom, hogy VÁLTANOD KELL!

Ezt mond meg neki és utána lépj!

Ez a legkorrektebb.

Az a gáz, hogy nálunk már x-szer történt meg a lentebbi beszélgetés. És nem érdekli. Azt mondja, neki nincs baja, neki jó így, ha változni kell, akkor csak nekem, például abba is hagyhatnám az ő nyaggatását.

Mondom, hogy MINDENT próbáltam már!

Nagyon okosat írtál!

A "Nézd, drágám,..." mondat egyszer el fog hangozni!

Ez nem baj, csak ne húzd túl sokáig! (Tudom, hogy piszok nehéz.)

Nekem is mondtak már hasonlót, mikor néhány hétig "hanyagoltam" a barátnőmet, és tisztelettel elfogadtam.

Mindenkinek vannak lelki és testi elvárásai a párja felé.

Ez természetes.

Ne legyünk türelmetlenek, de lássuk reálisan!

Persze, elolvastam. :-))

Gondolod-gondoljátok, hogy bárkinek jó lenne, ha beleverném a fejét az igazságba?!

"Nézd, drágám, úgy élünk, mint anyád és apád. Mikor elkezdtünk járni, te azt mondtad, sosem fogunk külön aludni, szeretsz engem, és épp ezért én megérdemlem, hogy jól bánj velem. Ehhez képest...stb"

Nem hiszem, hogy őt érdekli, mi van velem. A saját kényelme meglegyen, és kész.

A sumák puszi 100%-ban áll. Durva. De igaz.

Az alapkérdésre válaszolva.

Megcsalod a férjedet.

Ha a barátnőmet meglátnám valakivel csókolódzni, hát..., sz@r lenne nekik.

De! Ha beszélsz vele arról, hogy a kapcsolatotok neked így nem jó, és nem egyszer és nem kétszer. (Tudom, az ilyen beszélgetésekben a férfiak csak bólogatnak:))

Hanem többször és a nincs változás, akkor EGYÉRTELMŰEN MEG KELL NEKI MONDANI, hogy váltasz.

Én is voltam már olyan partner, akit váltottak. És?

A mai napig az egyik legjobb barátom a csaj.

Amit üzenni szeretnék: ha neked nem jó, ne hagyd annyiban, de ne ilyen "sumák puszikkal".

Köszi, ha elolvastad.:)

Persze. Tudod, egyedül nem lehet működtetni egy házasságot, csak akkor működhet, ha mindkét fél akarja és mindkét fél tesz érte.

Egyedül nem fog menni.

Ha nem változik semmi és rendbe hozhatatlan: komolyan ilyen példán akarod felnevelni a gyerekeidet?

Ez megcsalás igen.Hagyd el.De ne azért,mert van valakid,hanem azért,mert ő ilyen.Hagyd ott akkor is,ha nincs senkid.

De azért...azt nézd már meg,hogy kinek hagyod magad.Azért annyira "szerencsétlen" ne legyél,hogy mindegy,csak szeressen;mert ha nem vagy oda érte igazán és "tehetetlen",akkor csak az önértékelésed fog még jobban sérülni.Persze ha viszonzatlan akkor is...:/

Na mindegy.Remélem érthető.

"Kedves Fórumindító, ki kellene találni, hogy mit akarsz, ui. nem lehet egyszerre házasnak is lenni meg egyedülállónak is."

Házas vagyok, és maradok is. Egyedülálló már nem leszek ténylegesen, csak ebben a kapcsolatban.

Nem tudom, hogyan érhetném el, amit akarok: boldog szeretnék lenni a családommal, a férjemmel.

Ismeritek azt, hogy valamit nagyon-nagyon szeretnénk.......és nem sikerül?!

Van ilyen. Én próbálkoztam, próbálkoztam, de mára kicsit belefáradtam. Lehet, hogy lesznek még pillanatok, amikor "megszédít" egy pillanat, valószínűleg 1-2 héten belül, amikor az aktuális együttlétünk összejön, és utána azt hiszem, megengedi, hogy puszit leheljek a tarkójára, vagy megölelve beszívhatom az illatát (amit imádok!!!), szóval akkor újra képesnek érzem talűán magam, hogy nyissak felé. De ez egy pár nap próbálkozás után (aminek a vége kivétel nélkül visszautasítás) megkeseredek. Szó szerint keserűvé válok. Haragszom magamra, amiért próbálkozom, és persze rá is, mert arra gondolok, van más, aki örülne, ha hozzábújnék, és ő mégsem.

Nehéz, nagyon nehéz...