Megcsalom a férjemet? (beszélgetős fórum)

De ezzel együtt is kell valahogy élni..

szerintem csald meg nyugodtan,neki sem lehet több önbecsülése,ha oly sok évet leélt egy nő mellett,akivel nem boldog-és akit szexmániásnak tart heti 1 közeledésért..

Ezzel azt írtad le, hogy a múltba, egy emlékbe vagy szerelmes és minden mással kapcsolatosan a homokba dugod a fejed.

Mintha az énekesekbe szerelmes tinilányok 35 évesen is még mindig az énekesbe lenének szerelmesek a CD borítóról, tudomást sem véve a valóságról.

Neked azt jelenti a férj,hogy ,idézlek:"aki nem szeret, nem tisztel, éppen csak elvisel "

?

sajnállak,hogy csak ennyi önbecsülésed van

Oké, megértelek, elfogadom!

Nem vitatkozom ezen tovább, mert nincs értelme...

Te ezt az élethelyzetet választod, és makacsul ragaszkodsz hozzá, de akkor ne siránkozz! Akkor minek szeretnél NŐ lenni? Hisz egy lakótárs előtt macinaciban is flangálhatsz, neki aztán oly mindegy!

Legyél elégedett ezzel a helyzettel, és légy benne boldog, hisz ez neked így JÓ!

Már bocs, hogy én (is) válaszolok erre!

Én sem szeretnék vulgáris lenni, ezért, hogy példával éljek: cukrot eszem, nem édesítőt. Részemről. Hogy a férjem mit csinál, arról nem nyilatkozhatok.

A "férjem" szót továbbra is használom. Éppen erről beszéltem már itt! Mindenkinek mást jelentenek bizonyos fogalmak. !!!

Ismét csak példa:

Tinilányok ezrei szerelmesek a mai divatos énekes fiúkákba, most hirtelen nem tudok nevet, de értitek. Ők úgy érzik, ez a szerelem! Szeretik azt az énekest!

És x évvel később elnézően mosolyognak a saját rég elfeledett albumuk fölött, amiben arról írtak, mennyire szerelmesek is az idoljukba, és nézik a fiatalkori képeiket.

Nekem a férjem - szó nem a szót magát jelenti. Nekem azt az embert jelenti, akiről írtam már itt elégszer. Mellékes számomra, hogy mik történtek köztünk (vagy mik nem).

Cimpike, neked azt jelenti a férj-szó, amit leírtál, másnak meg mást.

Ennyi. Elfogadás. Megértés.

Már bocs a vulgarizmusért, de milyen házasság az olyan, ahol bár egymás mellett fekszenek, mégis esténként külön-külön maszturbálnak (ha nem szeretőt tartanak)? Nem megalázó helyzet???

Nem kommunikálnak? Nem együtt élnek, csak együtt laknak - nem látod h a kettő között különbség van?

A férjem szót én csak akkor használnám, ha annak valós tartalma van...

A FÉRJEM szó ezt takarja az én szótáramban:

-szeret engem, büszke rám

-szexel velem

-beszélget velem, bizalommal van felém

-örül nekem, nekünk, a családjának és minden időnek amit velünk tölthet

-figyelmes velem, törődik velem, eljön elém a munkahelyemre és hasonló apróságok

-részt vesz a mindennapjaimban, a családi eseményeken, és mindenhol a hol a családunkat képviseljük

-közösen törekszünk arra, hogy működjön a házasság, és ezért mindketten a maximumot meg is tesszük

Nálam kb. ezt jelenti egy férj..

Mindennapos cselekvéseink során alakítunk ki magunkban egy rendet, ami biztonságot ad nekünk. Ha elég magabiztosak vagyunk, akkor képesek vagyunk időnként le-letérve az útról, de irányban maradva HALADNI ELŐRE!

Mindazonáltal nem kell - nem lehet - mindenben értelmet keresni. Nagyon sok dolog van, amit nem tudunk megmagyarázni. Nem csak én (kicsi vagyok én ahhoz), hanem úgy nagy általánosságban, az össznépi tudat sem.

Természetesen nem jelent semmit egy darab papír. Nem az köt hozzá. Olyan valami, amit nem és nem tudok megmagyarázni. Talán néhány embernek elég az, hogy hát gyerekünk van, akkor oké, értem, hogy vele marad(nak), de akkor is, házasság az ilyen...?

Vannak definiált fogalmak, amik tényeken alapulnak. Például mindenki tudja, mi az, hogy derékszög.

De tudod-e, hogy nem mindenki látja ugyanolyan színűnek a színeket? Nem meghatározható, miért van az, hogy egy bizonyos színeknél az emberek egy része kéket lát (a saját fogalmai szerintit természetesen), a másik része pedig zöldet.

Nem tudjuk miért.

Amikor azt mondod, ez a valami zöld színű, akkor neked egyértelműen zöld. Aztán megkérdeznek egy másik embert, ő pedig rávágja: kék!

Mert nagyon sok dolog van, ami mindenkinek mást- és mást jelent.

Nekem a házasság nem az a darab papír a polcon, hanem olyan valami nagyon sok részből tevődik össze, és ezek együtt nyernek értelmet. Nem tökéletes (attól távol áll), de mivel minden változik, ezért magában hordozza a pozitív változás lehetőségét is.

(Talán mégiscsak jobb lett volna ez a fórumcím:

"Érdemes kitartanom egy olyan férfi mellett, aki nem szeret, nem tisztel, éppen csak elvisel - vagy a kapcsolatban maradva de onnan kikacsintva /// milyen hülye kifejezés! - szerk. megjegyzése/// érezhessem azt, hogy ember, sőt nő vagyok?" - De ez túl hosszú lett volna. . . :-))

Én nem mondtam h érvényesíteni akarom a véleményemet, nyilván ő éli a sajátját úgy ahogy neki jó...

Én annyit mondtam/írtam h nem elégednék meg ennyivel, és (főleg hosszútávon) nem csak lakótársi kapcsolatra terjedne az igényem.

azt várják, hogy kinek a véleménye érvényesült, tudott-e valaki befolyásolni azzal.

mert beleadtak apait-anyait, energiát nem kímélve addig a pár percig és szeretnék az eredményét látni. természetesen nehezen elfogadható az, hogy ennyi minden után is ugyanaz az ember maradtál és nem egy gyenge jellemű fórumindító, akinek a többiek véleménye diktál :)

a Csernusos tanmese tetszik, csak kihagyta belőle a doki, hogy a házból ki is lehet mozdulni :)))

Ott van a hiba, mikor úgy írsz róla mint egy normális házasságban:

"ő az én férjem, és szeretem."

De hiába a férjed, hogyha ő nem szeret, nem kíván, nem tart nőnek, sőt emberszámba sem vesz!

Azért mert van egy papírotok róla, hogy házasok vagytok, még önmagában nem jelent semmit! Ennek a házasságnak hol a tartalma???

Jó reggelt Mindenkinek!

Valóban nem szándékozom SENKINEK sem elmondani az eseményeket (persze, rajtatok kívül :-))) ).

Amennyire meg tudom ítélni - ennyi együtt töltött év után - a férjem személyes sértésnek venni (ami voltaképpen érthető), de fel sem merülne benne, hogy esetleg ő is ludas a történtekben.

Mikor pár éve mondtam neki, hogy fiatalnak érzem magam (32 éves voltam) ahhoz, hogy szex nélkül éljek, akkor sem értette meg, miről beszélek. Ugyanis szerinte én szexmániás vagyok. Talán, ha nem lenne internet, nem lennének a kedves, pletykás ismerős csajok a környezetemben, akkor sem gondolnám azt magamról, hogy az lennék, csak mert legalább hetente 1-szer (urambocsá 2-szer!!!) szeretnék a férjemtől "valamit". Azért tettem idézőjelbe, mert nekem nem feltétlen elvárásom a saját igényeimnek a kielégítése, sőt! De ő azt sem engedi, hogy csak vele foglalkozzam. Értitek.

Azóta eltelt pár év, és a helyzet nem javult. Nem akarom és nem is fogom magam szexmániás nőnek tartani, mert nem vagyok az. Sokszor, nagyon sokszor utasított már vissza. Sokszor, nagyon sokszor éreztem azt, hogy soha az életben nem engedem neki azon ritka pillanatokban, amikor ő szeretne bármit is. Aztánmégis... :-)))

Lehet ismét sikítozni, hogy úristen, lemegyek kutyába, meg úristen, megalázkodom.... Így is lehet tekinteni erre a dologra.

A másik része az, amikor arra gondolok, hogy ő az én férjem, és szeretem.

Természetesen továbbra is tisztában vagyok vele, hogy igen, megcsaltam a férjemet, mert csókot váltottam egy másik férfival (gondolom már ez is a könyökén jön ki sok embernek, de itt már nem a csókokról van szó, hanem, hogy megengedem magamnak, hogy "lelki" dolgokról filozofálgassak itt veletek), de tökéletesen el tudom választani magamban a két dolgot.

Azt hiszem, valóban értelmet nyert bennem az, amit nagyon sok helyen hallottam, sokféle embertől: lehet érzelmek nélkül szexelni.

Talán kiegészíteném 1-2 ponttal, mert azért minimális szimpátia szerintem elengedhetetlen. De alapvetően működik a dolog.

Hozzáteszem: nem minden embernél. Mivel különbözőek vagyunk, sokfélék. Vannak, akiknek a testi érintés (és ebbe a csókokat, öleléseket, vagy csak egyszerű kéz-megfogást is értem, nem csak a szexet) nem olyan lényeges szempont. Erről már egy kedves lánynak beszéltem itt (üzenetben): Gary Chapman: a házasság 5 szeretetnyelve.

Nagyon tanulságos kis könyv. Mondhatni kategórizálja az embereket. Kinek-mi a szeretnyelve.

Az enyém egyértelműen a testi érintés.

Nem sorolom fel az összest, akit érdekel, gond nélkül utána tud nézni.

Anno én ezt is megpróbáltam, de sajnos, nem vált be.

amúgy a csók már igencsak kemény megcsalás :D hisz érzelmeken alapul gondolom nálad is...

de a te életed, menj tovább .:D

NA, telekommentáltam a topcikot és megírod a választ.

"Tudjátok, az a borzasztó, hogy sokszor eszembe jutott már, hogy csak azért marad velem-velünk, mert ő anyagilag nem tudná az életét finanszírozni. "

Hajlok erre, amit itt írsz. Ezért simán utálhat. Hiszen micsoda lelki nihilben fetrenghet, ha tényleg így van, hogy írod. Mindent megmagyarázna ez egyébként, a viselkedését és mindent.

a 75.ös hsz-hez én is:

De tényleg:ennyire lemész kutyába?istenem...:S

Lehet,hogy néha engedni fog(hogy kívánni is valóban eközben..hát nemtudom.ebből az írásodból úgy látszik,ez a vonat már elment),de tisztelni már sose,ha így koldulsz tőle figyelmet.

Megvárod,hogy esetleg porig alázzon,akkor majd elküldöd?Onnan már egyre nehezebb felépülni.

((ez egy szerencsétlen epizód,de ide kapcsolódik: egy ismerősömék ugyanígy a gyerekek miatt maradtak együtt,de egyre inkább kibukott félszavakon,hangulaton,gesztusokon,hogy nem bír a nő a férfihez érni,mert utálja, de nem akar lépni,mert gyáva.Ő meg is mondta: megvárja,míg meghal a férje,és akkor jön el az ő ideje!!!ezt vagy..10 éve hallottam,most a nő 62,a férje 72 éves...a nő már olyan,mint egy múmia,pedig normális élete van egyébként,egészséges,és volna minek örülnie.))

Bocsánat az első sorért:jav:

Válasz a középső sorodra: el lehet FOGADNi,

Bálasza középső sorodra? de,el lehet gohadni,szerintem nagyon sokan csinálják így,mert nem szeretnek konfrontálódni,el akarják kerülni a "botrányt",sajnálják(mert szeretik) kiküldeni a másikat a vakvilágba,hogy menjen,ahová akar(vagy a szüleihez).

Ha maradni akarsz ebben a helyzetben,akkor szeretőre """lesz szükséged"",hogy valaki megtartsa benned a hitet,hogy nő,és ember vagy,és hogy valahonnan megkapd az intimitást,mert anélkül az ember elsorvad kívül és belül.De közben rosszul fogod magad érezni,mert folyamatosan hazudnod kell.Álarcot kell viselned a gyerekeid előtt,mert kérdezni is fognak ám,hogy ti hogy vagytok az apuval,mért nincs ölelés,puszi,mint a szomszéd családban..pl....stb.stb.

Kérlek olvasd vissza a saját 75. hsz-at.

Én úgy érzem, hogy a leírtak hihetetlenül megalázóak számodra.

Kegyetlen leszek: Egy kutya könyörgése

Szerintem ez az állapot rosszabb, mintha időnként megverne, mert az legalább valamilyen érzelemből fakad.

Rettenetesen sajnállak, mert a gondolataid, stílusod alapján egy jobb sorsra érdemes valakinek gondollak.

Engedelmetekkel nem zárom be ezt a fórumot!

Okulhat belőle bárki.

"A megértés nagyon nehéz dolog. Elfogadás, megértés."

A világ legnehezebb dolga. Hiszem, hogy az a lelki fejlődés egy magasabb pontja.

És csak remélem, hogy egyszer, valaha eljutok arra a pontra, hogy megingás, kétely nélkül tudok elfogadni, megérteni, átérezni dolgokat, helyzeteket, cselekedeteket.

Mint írtam engem abszolút nem érdekel, hogy te mit csinálsz, ez a te életed. De ha már mindent kiveséztünk, akkor okafogyottá vált a dolog, akár "be is zárható".

Szóval sok sikert!

Persze, a te dolgod eldönteni hogyan tovább.

Mi csak véleményt mondtunk és próbáltuk felnyitni a szemed...

Én nem tudnék így élni, nem érezném magam nőnek egy ilyen kapcsoltban.

Ha neked csak lakótársi kapcsolatra terjed az igényed, és ez neked jó, akkor nekem is jó!

Elfogadom, de megérteni nem tudom! De hát nem vagyunk egyformák!

Persze, hogy megcsalás!...de ne izgasd magad, Ő is megcsal :(

Meddig akarod még húzni az időt ?

Kedves csajok!

Nyugodtan írja le mindenki a véleményét! Boncolgassuk tovább, miért élek együtt a férjemmel, miért indítottam ezt a topikot, miért kattintottatok Ti is rá, miért kommenteltek, és miért kell több, mint elégszer kifejteni ugyanazt.

A sértődés messze áll tőlem, vitatkozhatunk tovább minderről, amiről már lentebb is, de ti nem érzitek meddőnek ezt a vitát?

Nem lehet elfogadni, hogy valaki (én) úgy érzi, együtt marad a férjével, a gyerekeivel, közben "kacsintgat" máshová (a hideg kiráz erre a kifejezésre).

Pontosan ezért indítottam ezt a topikot, hogy lássam az "azonnalos" reakciókat. Többen írtak már magánban üzenetet, olyanok is, akik hasonló helyzetben vannak, mint én, ezúton is köszönöm Nekik!

Nektek is köszönöm, hogy itt megosztjátok velem-velünk a gondolataitokat, de mégis mit szeretnétek TI?

Egy döntést?

1. Igen, igazatok van, elhagyom a férjem, mert ez így nem mehet tovább.

2. Igazatok van, ez a csók-dolog már megcsalás volt (szerintem is), bevallom a férjemnek, ezzel mintegy lépésre kényszerítem, hiszen egy átlagember sem menne el szó nélkül amellett, amit én tettem. Lépjen! Vagy le, vagy irányomban legalább!

3. Nem, senkinek sincs igaza, csak én vagyok, és a saját dolgaim, nem érdekel senki véleménye...

Mit szeretnétek?

Szerintem nagyon jól kiviláglott ezen a fórumon, hogy sokan-sokféleképpen látjuk a dolgokat. Nagyon örülök, hogy láthatom más szemszögét is. Sajnálom, ha más nem hajlandó, vagy nem képes az én szemszögemből szemlélődni, urambocsá megérteni.

A megértés nagyon nehéz dolog. Elfogadás, megértés.