Lombikprogram 40 felett - nekünk is sikerülni fog! (beszélgetős fórum)

Illetve az jutott még eszembe, hogy nem 5 meddőségi kezelést lehet tb támogatottan elvégezni?

Neked volt 5 befejezett inszem és 1 lombik, mind tbre?

Vagy rosszul emlékszem / ez is változott mostanában?

Drága Lányok!

Először is tartozok egy hatalmas és még annál is nagyobb bocsánatkéréssel, amiért szőrén-szálán eltűntem. Pedig most látom csak, hogy kerestetek, hiányoltatok, érdeklődtetek, én meg mindezt csak most olvasom végig, miután az elmúlt - nem is tudom kb. 40 oldalt - visszaolvastam, hogy képbe kerüljek. Szívből sajnálom, és szégyellem is magam, hogy nem adtam hírt magamról ennyi ideig, és olyan jól esik, így utólag is, hogy ti mégis érdeklődtetek.

Mindenek előtt szeretném elmondani, hogy hála Istennek, jól vagyunk, a 16. hétben járunk és minden rendben van fizikailag és talán szép lassan a lelkemben is rend lesz, bár ez kicsit nehéz még mindig számomra. Szörnyű para-mami lett belőlem, de olyannyira, hogy azt nehéz elmondani. Nagyon szeretem ezt a fórumot, és semmiképp sem akartam se szó se beszéd távozni (sőt, igazából egyáltalán nem terveztem, távozni innen), de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy bekukkantsak. Fb-on ugyan szembe jöttek lombikos posztok, de amennyire lehet, azért igyekeztem ezeket is kerülni, mert minden, ami lombik, pláne ami olyan történet, hogy kudarccal, tragédiával végződik, az mostanában nagyon fel tudott zaklatni. Mindig is nagyon együtt tudtam érezni, amikor másokat veszteség ért, de most ezek a történtek még a szokásosnál is jobban felzaklattak, megviseltek és elbizonytalanítottak a saját helyzetem kapcsán is. Lépten nyomon attól féltem (sőt, sajnos ez még mindig így van), hogy jaj csak nehogy valami baj történjen, mi több, nehogy én okozzak valami rosszat bármivel, amit csinálok. Amit eszem, amit nem eszem, ha mozgok, ha nem mozgok, ha túl sokat ülök, vagy állok, vagy ha túl keveset.... Nem szeretném ragozni, nem lenne fair itt, de a lényeg, hogy a vágyott babavárás rengeteg aggodalmat hozott számomra. Oly mértékben, hogy azt soha nem gondolam volna. Mindig azt hittem, hogy na majd, ha meglesz ez vagy az a vizsgálat majd könnyebb lesz, és igen, ideig óráig könnyebb is, aztán újra kezdem az aggodalmaskodást, az elbizonytalanodást, a hitetlenkedést, mert még mindig alig merem elhinni, mintha egy álom lenne, amit ha megpróbálok megfogni, akkor egyszercsak szertefoszlik. Valahogy így érzek. Közben tudom, hogy túl kellene lépni ezen, a múlt miatti aggodalmakon, dolgozom is rajta, de nem igazán megy. Nem merek igazán örülni, boldog lenni, pedig valahol a tudatommal tudom, hogy van rá okom, és ez lenne a helyes. Ugyanakkor a veszteségek valamiért sajnos óriási nyomott hagytak bennem, ami miatt nem tudok magamra még mindig "normális" kismamaként tekinteni, vagy boldogan tervezgetni stb. Szóval ezért is féltem belépni. Ez a fórum remek támogató közösség, de sajnos sokszor nagyon szomorú is, és mások története még inkább erősítette bennem azt az érzést, hogy soha semmi se biztos. Ezért próbáltam inkább egyedül (no meg némi mentálhigénés segítséggel) helyre rakni ezt a dolgot magamban, és addig kicsit távol lenni innen. Nem mondom, hogy sikerült, de azért haladok, az például nagy eredmény, hogy le merem ide írni, hogy jól vagyunk, sőt, mostanra már igazán úgy éreztem, hogy meg is szeretném osztani ezt veletek, és vissza is szeretném olvasni, hogy mik történtek itt az elmúlt kb. 2 hónapban. Nyilván sokat segít, hogy a baba is növöget, és tényleg nagyon hálás vagyok, mert eddig csak jókat mondtak róla minden vizsgálaton. Csak hát szegénynek az anyukája egy hatalmas nagy para-mami... Igaz, ehhez az is hozzátett, hogy az első vérezgetést még 3 másik követte, mindannyiszor kisebb szívrohamot okozva ezzel. De szerencsére minden rendben volt mind a 3X, csak hát az ijedelem... Azt hiszem, azt hittem, hogy könnyebb lesz, hogy a folytonos bizonytalanság majd egyszer megszűnik, de egyelőre ez nem így történt. Bár remélem, hogy nekem is sikerül változtatni ezen, sikerül bűntudat és aggodalom (és feltételes mód) nélkül kimondani, hogy minden rendben van és igen, kisbabánk lesz. És vége igazán elhiszem, hogy megtörtént velünk a csoda.

Hát ennyit szerettem volna mesélni magamról.

Dorneo, olvastam a cikked és a leveled. Nagyon szépen megfogalmaztad. Nem tudom milyen műsor kapcsán írtad (talán jobb is), de ezek mindig mélységesen felháborítanak engem is. Mert bármiféle legyen is a műsor, azt emberek nézik, látják, akikben kialakul egy kép, ami ránk nézve káros, sőt ellenséges. És ezt a felelősséget tudnia kellene mindenkinek aki ilyen témában bármiféle műsort készít.

Ígérem, most már nem tűnök el ilyen hosszú időre, borzasztóan szurkolok minden kűzdőnek és hát itt leszek ahogy időm engedi :)

Andiiii!!!

Ez kőkemény hegymenet! 😆

A pici nagyon nyomatja a Hcg-t. Ügyes csöppség 😍

Gratulálok a babádhoz.:-)

A beültit Krizsa doki csinálta? Vagy a Dalma, és Krizsával csak a konzultáció volt?

Én úgy tudtam, Krizsa eljött a Kaáliból, de akkor mégsem? Csak lement Szegedre?

Ez a tbs donoros inszem /lombik hogy működik pontosan, milyen papírok kellenek hozzá? Ez is a kaaliban volt neked? Én úgy tudtam donoros lombik nincs tbre .

Nem vagyok már naprakész, azt hiszem.

Andi, szerintem megnyugodhatsz :), nagyon szép szám. Halkan gratulálok. Csak így tovább!

Dóri, nagyon korrekt és tiszta levél, minden szavával egyetértek.

Hantosska, írok neked privátban, mert nem tudom kiírhatom-e a boltok nevét.

És széleskörű tájékoztatás is kellene. Hatalmas hiány van ezen a téren is. Én is ezért írtam meg a cikket és ezért vállaltam el a Jakupcsek műsort is, hogy minél több emberhez eljusson, miről is van szó.

Érdekes az élet. 2012-ben, az érettségi találkozón végig beszélgettünk, emlékszel? Én akkor készültem a 11. lombikomra, neked pedig talán a 3. könyved jelent meg. Teljesen más úton jártál. Már akkor úgy jöttem haza, hogy jó lenne, ha egyszer írnál a meddőségről és a lombikról. Nagyon messze voltál ettől a témától.

Most itt vagy🤗 Nem annak örülök, hogy te is ezen a nehéz úton mész, hanem hogy van valaki, aki hallatni tudja helyettünk is a hangját. Olyan valaki, aki hiteles. Jó, hogy ide találtál!❤

A leveled is nagyon lényegre törő, örülök hogy megosztottad velünk!

Igen, néha ha benéznének egy - egy meddőségi centrumba, igen meglepődnek mit keres ott annyi fiatal nő. Sokkal több a fiatal mint a 40 feletti.

Gratulálok!

Csak így tovább!!!

Elolvastam a cikkedet!

Fantasztikus vagy!!!

Sziasztok!

Szeretném kérdezni tőletek, ciklus 12. napján 14,5mm-es mnyh nem túl sok? Tüsző 22,4mm-es. Holnapra várom az ovut. Ciklusaim 26 naposak általában.

A levél is és az írás sokunk nevében íródott, köszönjük. Aki nincs benne annak fogalma sincs min mennek keresztül a párok..

Szívemből szóltál! ☺️