Lombikprogram 40 felett - nekünk is sikerülni fog! (beszélgetős fórum)

Szilvi és Kriszti, üdv a csapatban!

Szilvi, nagy testi-lelkierő kell 7 lombikhoz, le a kalappal...

Kriszti, a bromocriptinen én már túl vagyok, igaz, nem az egekben, de magasabb volt a PRL a normálisnál. A spontán próbálkozásból meg egy méhenkívüli lett, azóta csak egy petevezető.

Sziasztok !

A csapatból Velot már ismerem (habár egy képnek örülnék :-) ),de most az én történetemet szeretném leírni.

41 éves vagyok,nemsokára 42. Apjuk 52. És hát babát szeretnék,ill.testvért a 3 éves kisfiamnak...38 voltam amikor végre sikerült és megszületett. Az előzményekről annyit,hogy kb.10 évig nem sikerült spontán teherbe esnem és meg voltam róla győződve,hogy nem velem van a baj,hanem a párommal.Aztán eljártunk andrológiára ahol kiderült a párommal minden oké. Ekkor már kezdtem pánikolni majd jött a Kaáli. Egy fantasztikus dokihoz a dr.Krizsához kerültünk,tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. Tökéletesen ki lettünk vizsgálva,s jött a kérdés: "nem értem miért nem jön össze spontán a gyerek ,hisz mindketten makk egészségesek."Ezután következett 5 db.inszemináció,egyik sem sikerült. A hormoninjekciók,a konzultációk,stb egy csomó pénzbe került...Következő lépésként a lombik következett (volna),amit én egyszerűen nem akartam elfogadni,mert nem fért bele a piciny agyamba,hogy hogy nem jön össze a gyerek (se spontán,se inszeminációval) ha egyszer minden oké??!! Tudtam,hogy a családunk összes női tagja oly annyira termékeny,ha hozzánk vágnak egy gatyát máris baba...Nem hagytam annyiba a dolgot.Gondoltam mielőtt belevágnánk az anyagilag,fizikailag és lelkileg oly annyira megterhelő lombikba,előtte még egyszer elmegyünk az andrológiára.El is mentünk csak szegény uramat sajnáltam,hogy megint piros pozsgás arccal lépett ki a kabinból..de bezzeg az én arcom nem volt már annyira pozsgás amikor kiderült,hogy közel 50 éves létére a férjemmel az ég világon semmi baj nincs. Ekkor az andrológus doki elküldött engem egy endokrinológushoz.Azt se tudtam eszik e vagy isszák,a nevét se tudtam kimondani a szakrendelésnek. És jön a lényeg: Egyetlen egy rohadék vérvétellel kiderült,hogy a prolaktin hormonom az egekben van,amire kaptam bromokriptint és 2 ! hónap gyógyszerszedés után SPONTÁN terhes lettem és a 38.szülinapomon megszületett a fiam.

Pipa vagyok most is ahogy írom,igaz már régebben volt,de a Kaáli kivizsgálása ezekszerint mégsem bizonyúlt annyira precíznek. Ha megnézték volna pl.a prolaktin szintemet üvöltött volna,hogy 600 szor magasabb a kelleténél és nem inszemre mentem volna hanem egy másik dokihoz.Rengeteg pénzt és sírást megspórolhattam volna.

Azóta volt még egy spontán terhességem 40 éves koromban,de sajna méhen kívüli volt,ahol el kellett távolítani a jobb petevezetőmet...

A kicsit hosszúra sikeredett történetemmel csupán annyit szerettem volna érzékeltetni,hogy nem minden esetben és nem mindenkinél válik be azonnal a lombik !! Miért kellene azonnal a mesterséges dolgokkal próbálkozni amikor itt vagyunk mi nők gyönyörűen megteremtve,Csodásan "felkészítve" a fogamzásra az utód kihordására és szaporodásra és ha minden rendben van szervileg és hormonálisan akkor sztem egyszerűen sikerülnie kell.Csak a megfelelő időt kell kivárni hozzá,mert azt biztosan nem mi irányítjuk. Mi csak sürgetjük a dolgokat,de az jönne magától is.

Még egy dolog: Azóta is járok rendületlenül az endokrinológusomhoz. Benne bízok vakon,nem a nőgyógyászomban és nem a Kaáliban.Most derült ki ,hogy inzulin rezisztens vagyok én is,és minden IR-es beteggel Metformint szedetnek aki babát akar.

Tehát először vizsgáltasd ki magad alaposan,ha kell kezeljenek gyógyszerekkel és hidd el spontán össze fog jönni a gyerek. Türelem rózsát terem!

Én saját példámból tanulva mindenkinek ezt ajánlom,még Velónak is !!

(Bocs,hogy ilyen bölcs abu-mabu voltam,csak sztem egy lombik előtt járjatok végig miden utat ! )

Szia!

Mindig dühít egy kicsit, mikor ilyet olvasok...hogy valakit úgy hajítanak bele inszembe és lombikba, hogy még előtte nem tisztázzák az inzulin rezisztenciát! TSH-t néztek?

Sziasztok!

Igaz én 37 vagyok,de 12 évet vártunk babára.Sok hasi műtéten vagyok túl,nem kímélt az endometriózis. A 7.lombik sikerült!!!Ma egy gyönyörű 21 hónapos kisfiú boldog édesanyja vagyok.

Sziasztok! Én 37 vagyok. Túl 3 inszemináción és egy vetélésen:( babát szeretnénk, de még Ő nem szeretne minket.

Ájrin, gratula a könyvhöz!!!

Belenéztem a naplódba.

Cili, sikerülni fog!

Én a pozitív gondolkodásban találtam meg a hitem. Nagyon nehéz néha, de gyakorolni kell! Sikerülni fog nekünk is.

Első lombikod volt, Cili?

Sajnálom, hogy így jártál, szomorú dolog ez:(

De ha elsőre sikerült, akkor bízz benne, hogy Neked ilyen könnyen megy a lombikolósdi:)

Mikor mehetsz legközelebb?

Nekem van már az előző házasságomból három szép nagy gyerkőcöm, de újra férjhez mentem és hiába próbálkoztunk, spontán nem jött össze. A férjem 10 évvel fiatalabban, saját gyerek nélkül vett feleségül.

A könyvem milyen könyv? Jó kérdés:)

Olyan lombikos, sohanemfeladós, heppyendes:)

(nézdmeganaplómban)

Sziasztok! Örülök, hogy máris jelentkeztetek!

Remélem, még fog bővülni a társaság! Várunk mindenkit, aki érintett, vagy érdeklődik a téma iránt. És nagyon, de nagyon várom a bátorító, pozitív történeteket.

Írjon, akinek 40 felett sikerült!!!

Aki viszont elkeseríteni, lebeszélni akar ( mert volt rá példa) azt kérem, ne tegye. Aggódni tudok magamtól is, szenvedtem is eleget, nem ezért vagyok itt, hanem erőt szeretnék meríteni mások sikeres példájából, és hasznos tanácsokat kapni, nem még jobban lelombozódni...

Ájrin, milyen könyv?

Monilla, igen, sok sorstársunknak segítenek a hírességek példái. Egyébként épp nemrég láttam J.G.-t a Balatonnál a családjával, nagyon jól nézett ki, a kislány pedig egy tünemény!!

Velociraptor, akkor vonjuk össze a két fórumot:-), hátha több észrevétel jön mostantól.

Szia Cilli! Mennyivel Vagy a 40 felett? Én sokkal....én is próbáltam indítani infó szerzés céljából egy fórumot, hát kaptam is hideget-meleget.

Nem mintha érdekelne....

Én is mindenre kíváncsi lennék.

Hajrá! :)

Éppen most dedikálom az ebben a témában írt könyvemet, aminek a lényege: Ha százszor is padlóra kerülsz, akkor százszor is fel kell állni. Mert nem az a lényeg, hogy hányszor próbálkoztál, hanem az, hogy hogyan fejezed be!

Sok sikert! Ha lesz időm, időnként én is idepillantok:)

Sziasztok!

Minden lombikos tapasztalataira, tanácsaira,ötleteire számítok, és köszönettel veszem!

Nagyon szeretném itt "összegyűjteni" azt a kis csapatot, akik -hozzám hasonlóan- 40 felett vágnak bele és nem adják fel a küzdelmet!!

Kérlek, pozitív példával is jelentkezzetek, akiknek már sikerült, és a reménykedők is. Nekünk egy picit nehezebb dolgunk van a korunk miatt, de így is sikerülni fog, én hiszek benne!