Leszbikusságom története (beszélgetés)

"új divat"- már az ókorban is feljegyezték az azonos neműek szerelmét.

"hivalkodás, magamutogatás, lázítás..."

market!

Bár utolsó leheletemig a pasikat szeretem, és el nem tudom magam képzelni egy nő ágyában, mégis sok szerencsét kívánok Neked/Nektek!

Az, hogy mi a "normális" azt belenevelték a társadalomba sok éven/évszázadon át!

Hogy kinek mi a normális, egyénenként változó!

Neked az ami, másnak meg más!

Csak Te/Ti legyen számodra fontos, ne érdekeljen más véleménye, mert ebben a "begyöpösödött" világban másként nem lehettek boldogok!

Rájöttem, hogy sokak szerint nekem nincsen normális értékrendem. Ezért úgy döntöttem, nyilvános naplóvezetésbe kezdek. Ha valaki ítélkezni akar felettem, hát tegye meg, de akkor úgy, hogy legalább valamennyire bele lát az életembe.

Nem újabb vitafórumot akarok indítani, az olvasása nem kötelező...

Van egy ismerösöm,aki párkapcsolatban élt egy fiúval.Össze költöztek,évekig együtt életek.Miután szakítottak,a leány elkezdett barátkozni egy leszbi leányzóval,aki nem titkolja,hogy más beállítottságú.A barátságuk annyira elmélyült,hogy már sokaknak feltünk,hogy többről is lehet szó.Egy pár lettek.Össze költöztek,pedig egy országhatár is elválasztotta öket.Ennek már sok éve.Néha találkozom velük futólag.Még mindig együtt vannak teljes a harmónia köztük.

Mikor elolvastam a fórum kiírójának levelét,azonnal ez a két leány jelent meg előttem,és rajtuk keresztül meg tudom érteni,azt amit mások nem tudnak felfogni.

Jajj, dehogy nem bántottál, egyáltalán. :)

A szülő rossz minta volt, ez tény. Csalódás is volt, ez is tény.

Elcsábítva... Nem volt ez tudatos csábítás, de persze, könnyű Katát táncba vinni. Mindenhez két ember kell. Ahogy kiállok a kapcsolatom mellett, úgy álltam ki mindig minden mellett, amiben hittem, és egyáltalán nem vagyok csábítható típus, ha nem akarok az lenni.

Te is csak jókat írtál. :) Egyébként vannak neki negatív tulajdonságai. Mindenkinek vannak. Hibátlan ember nincsen. Nekem talán több igényem van a szórakozásra, és a barátokra, mint neki, ezért a legtöbbször egyedül kell mennem, (ha megyek egyáltalán bulizni, mert mostanság ez pár havonta fordul elő) és ez néha szokott zavarni. Persze meg is értem, hiszen sokkal többet dolgozik mint én, a helyében lennék nekem sem biztos, hogy lenne ezekre kedvem.

És ha netán valamiben nem értünk egyet, akkor lehetetlenség vele megbeszélni egyből a dolgot, mert egyszerűen nem mond semmit, hanem eltereli a témát, és csak durcásan ül. Pár nap múlva kell óvatosan megközelíteni, és akkor már kommunikatív.

Úgyhogy vannak negatívumok, persze. Nem beszélve arról, hogy ha csak egymás kezét is fogjuk meg az utcán, akkor száz szem tapad ránk. Esetleg zaklatnak minket a férfiak. De ezt már megszoktam.

Igen, én is ezerszer átgondoltam, és mindig arra jutottam, hogy nem szabad bele másznom ebbe a dologba, mert ez így nem jó. És ha mégis megteszem, akkor már fájdalmat okozok azzal, a kisétálok egyszer csak, hogy bocsánat, mégsem. De annyira hiányzott, hogy végül mellette dőlt a mérleg, és ezt tényleg nem is bánom.

Ott voltak a rózsaszín felhők, persze. :)

Én nem akarlak meggyőzni, hanem az értékeidet megismerni, hogy miért döntöttél így... eddig inkább azt vélem felfedezni, hogy rossz minta volt a szülő, a sok csalódás a pasikban, el lettél csábítva egy leszbikus hölgy által... inkább a külső tényezők játszanak össze a lelked ellen. Most nyugodtabb vagy és azt gondolod, hogy ez a tökéletes. Szerintem sok hasonló korú-mint ahogy írták- fejében megfordul, kipróbálja...stb. Csak jókat írsz, nem írsz hátrányokat, ez amolyan védekezésnek tűnik.Mintha az említett hölgy két karommal fogna téged. A páromnak is van olyan része-mint mindenkinek- ami nem éppen jó... na mindegy, szóval amiket beszélgettünk, az alapján ez jön le. Nem írtam, hogy beteg vagy!

Én ennyire nem biztos, hogy belemásztam volna, de ez a te életed, a kisértés mindenkinek ott van, meg a szabad akarat. Ezerszer átgondolnám, pro-és kontra érvek, de gondolom megtetted, és a leányzó felé billent a mérleg. Rózsaszín felhők nélkül, racionálisan? :) Egyébként kemény dió, nem vagyok veletek, nem látom az ÉLETETEKET...

Azt hiszem én nem bántottalak, csak kérdeztelek...

39-eve elek nyugateuropaban , tehat tisztaban vagyok vele mennyirre fogadjak el azt a "massagot"! Semennyirre !

Szervezetek vannak/alakulnak a homoszexualitas ellen !

Ezert van az hogy rengeteg homo-ferfi a hetero-hazassag möge bujik,hogy ne legyen kitaszitott a tarsadalombol !

Nem szabad egy-egy hires homo-embert összekeverni az atlagos polgarral , aki 10-szer is meggondolja mielött nyilvanossagra hozna szexualis hovatartozasat !

Egyebkent Magyarorszagot en az egyik legtoleransabb orszagnak vallom ! Ne feledjuk hogy ,mi mar akkor elfogadtuk a reformatusokat,kalvinistakat stb amikor meg europa szerte folytak a vallashaboruk .... csak hogy egy peldat emlitsek....

Kíváncsi vagyok valamire.

Tegyük fel. De csak tegyük fel, hogy sikerül meggyőznöd. És azt mondom neked, hogy húúú kingli7, neked aztán nagyon igazad van!

De mégis, akkor most mit tegyek? Te mit tennél az én helyemben, vagy szerinted nekem most mit kéne tennem? Benne vagyok ebben a kapcsolatban, amiről már sok szépet, és jót hallottál, tehát azt már tudod, hogy minden rossz érzésed ellenére is nagyon szeretjük egymást, és mindketten boldogok vagyunk benne.

Ha te az én helyemben lennél (tudom, te sosem lennél, mert te nem vagy beteg, de itt most nem is ez a lényeg), akkor hogyan kezelnéd?

Kíváncsi vagyok rá.

Korábban, már egyszer magam is foglalkoztam ezzel a témával, annak akpcsán, hogy az egyik gyerekem, hasonló párkapcsolatban él. Velük lakon, egy családi házben-- Ők az emeleten, én a földszinten-Nekik egyszerű a helyzettük, mert azz egész család elfogadja őket. A legkisebb unokám már ebbe született bele. Pici korától azt látja, hogy Ők ketten egy helyre mennek nyaralni--megy Velük, együtt járnak színházba- megy Velük,vásárolni, kirándulni, usziba-boldog, ha viszik.Az is igaz, hogy az első számíító gépet, az első tenger parti nyaralást, MP lejátszót,biciklit Tőlük és tőlem kapta. Nem mondhatmán, hogy lelkileg sérült, neki ez természetes. A multkor kérdeztem a szüleit, mikor beszéléjünk erről a lánnyal-ma már 15 éves-azt mondták, ha majd kérdése lesz, akkor.

Ezek az emberek nem gyilkosok, nem ferde hajlamúak, nem bűnözők, nem megátalkodottak--, nem erkölcstelenek-- egyszerűen embrek. Őket is anya szültet, valakinek a gyerekei, valalkinek, aki nagyon szereti őket.

Tedd le a gyűlöletet és vedd fel az én szemüvegemet, azon keresztűl másként látnád ezt a világot

Ne szeresd, ne sajnáld , ne bántsd Őket,ez kevesek világa, elférnek köztünk..

Persze, én nem is mondtam azt, hogy a kor egyáltalában nem számít. :) És az élet az tényleg megérlel. Viszont azt nem tudhatod, én a nyamvadt kis 23 évemmel mennyire lettem megérlelve.

Elismerem a fiatalságomat, sőt, örülök neki, nem szeretném magamat öregíteni, félre értés ne essék. :)

Férfi dolgokban egy nő... Vannak olyan férfiak, akiket még csak jóindulattal sem lehetne annak nevezni. :) Aztán vannak olyan férfiak is, akik ízig-vérig azok.

Ez valóban alapvető különbség, és lényeges momentum, de hidd el, én is pont olyan boldog vagyok a nőm mellett, mint te a férfid mellett. Ugyan nem kapok izmos vállakat, meg szőrös mellkast, de helyette kapok selymesen puha bőrt, egy csomó szeretetet, és gondoskodást. :) Neked az előbbi a kielégítő, nekem az utóbbi.

Nem gondolom, hogy egy férfitől nem kapnám meg. Eddig mondjuk valóban nem kaptam meg, ez tény. De hogyan is kaptam volna meg? Nézd meg a korombéli férfiakat... :) Persze nem bántani akarom őket, és tisztelet a kivételnek.

Már nem is akarom megkapni, mert nem vagyok rájuk kíváncsi, és cseppet sem érdekel, hogy mit tudnának meg adni nekem. Lehet, hogy ugyan azt, lehet, hogy többet, vagy kevesebbet. De ez egyszerűen nem érdekel, mert az érdekel, amit a párom megad nekem. Őt szeretem.

Arról nem tudok, hogy attól félne, hogy elveszít. De ennyi erővel a te párod is félhetne, hogy elveszít, hiszen te is találhatsz bármikor szebbet, vagy jobbat. :) Mindenkinél ott van ez a labda.

En ugygondolom hogy , minden vermerseklet kerdese :)

Nem is olyan regen a homoszexualisokat kerekbe törtek , ha kitudodott / a mult szazad elejen.)

Ugyanakkor tudunk rola hogy ,Linda Hamilton angol lady az 1800-as evekben olyan rendkivuli vermerseklettel birt hogy,nök,ferfiak,allatok mind bejöttek a szexualis ehseg csillapitasara :)

Én nem hiszem, hogy kötözködtem volna veled, az én életemről meg nem tudsz semmit :) Örülök, hogy nem tettem tönkre 20 évesen az életemet, most csodás és kerek :) szélsőségekben gondolkozol, nem hiszem, hogy alkoholistát kell alapul venni mintának.

Te így gondolod én nem :) maradjunk ennyiben. nem fogok veled vitázni, különbnek tartom magam, téged minősít, hogy kötözködsz.

Köszönöm, a gyermekem tökéletes, az életemmel együtt :) nincsenek anyagi gondjaim, mert sikerült " kevésbé tapasztaltként" a mai világban elérni, hogy napról napra ne az anyagiakon aggódjak, volt időm rá 20-30 éves koromig :)

Azt írta, hogy a párjától mindent megkap. A mindennél mi több kell? Van az a vicces képsorozat a ffi és női pártaláló áruházról :)

A család alapításon meg kár rugózni. Igazából ha annyira akar nővel vagy férfival is tud. 23 évesen szerintem baromira nem azon kell görcsölni, hogy uramistenkicsináljonfel :P

Kimondtad a kulcsszót FIATAL :)Minél idősebb az ember érik, sokat tanul... amikor 23 éves voltam teljesen máshogy láttam a világot, az élet megérlel. Nekem nagyon udvarias, gyakorlatias...stb sokat vártam én is a megfelelő társra, nem versengés, csak idő :)

Mondjuk férfi dolgokban nem hiszem, hogy egy nő van olyan erős. Van egy alapvető különbség a párjaink között, az, hogy az enyém férfi a tiéd nő... ez lényeges momentum. A koromat megtalálod a regemen :)

Értem, hogy megvannak az apró dolgok, de mégis ott a hiba, hogy az embernek a másik nem képviselőjétől kellene megkapnia.

Egy kérdés... miből gondolod, hogy egy férfitől nem kapnád meg, akivel családot alapíthatsz?

A ragaszkodás attól is lehet nagyobb, mert fél, hogy elveszit, elvégre ha valaki leszbikus, nehezen talál megfelelő párt magának, s mint írtad, ő volt az, te nem...

Igen, ez így van.

Nagyon hosszú a várólista, de nagyon-nagyon sok gyerek nő fel otthonba. Sok esetben évek, míg egyáltalán elvihetik a gyereket.