Kisgyerek és kutya a családban (beszélgetős fórum)

Nekünk van kutyus a családban, egy westie. Már 5 éves, ő is nehezen viselte az új jövevény. BEnce lassan 1,5 éves lesz de még mindig nincs barátság.

A kisgyermek ennyi idősen, hiába próbál szépen nyúlni... még nem megy. Ezért oda kell figyelni, szerintem nem szabad őket egyedül hagyni. Mert bármi történhet. Az én kutyusom még soha nem bántott senki, sőt fajtájához képest igen okos. DE így sem hagynám őket kettesben...

Szerintem az a KUTYA, akit szeretnek a gazdái, akivel foglalkozik a gazda, az sokkal nyugodtabb. Ha a gazdi elmagyarázza a kutyusnak, hogy ezt nem szabad bántani, mert ez a gazdié (és ezt az unokára is elmondja a gazda) a kutya nem fogja bántani. De...

Azt viszont nem engedném meg, hogy az ilyen kicsi GYEREK, aki még nincs tisztában azzal, hogy mit lehet, mit nem, aki még nem tudja felfogni, hogy mikor elég a kutyának pld. a játékból, MI AZ A PONT A KUTYÁNÁL, amikor besokall az állat, amit még eltűr, de ha még egyet lök rajta a gyerek, akkor már az az állat is kiakad és VÉDI MAGÁT. Mert ezeket egy ilyen korú gyerek MÉG NEM TUDJA FELMÉRNI!

Szerintem itt a gond.

Ott is, ahol a kutya támadott, a kutya ki volt kötve - tudjuk, hogy egy ilyen kutyus agresszív lesz (mint ahogy az ember is az lenne, ha nem közelíthetne biztonsággal ahhoz, akit szeret). A gyerek ebben az esetben egyedül volt a kutyával, és bizony nem tudta, hogy hol a határ, meddig lehet "cukkolnia" a kutyát. És jött a baj, mert a kutya MAGÁT védte a sok veréstől, rúgástól, amire hiába hívta fel (az ő módján) a gyerek figyelmét, az nem hagyta abba -, tehát támadnia KELLETT.

A gyerek azt sem fogja fel, hogy az állat egy érző lény. Vegyük csak figyelembe, hogy a saját anyját,apját,szüleit,testvéreit is milyen ütésekkel, rúgásokkal képes illetni, ha nem az van pld., amit ő akar.

A kutya sem fogja mindíg azt tenni, amit a gyerek akar - mivel nem biztos, hogy a kutya megérti a gyerek kérését. Ha nem sikerül szegény kutyusnak végrehajtania, amit a gyerek (esetleg csak) elgondolt, akkor jön a gyerek részéről a rúgás, a csípés, a verés. Na és itt a gond!!!!!

Szóval addig, míg a gyereknek az érzékei nincsenek kifejlődve (nálam a 16-17. életév körüli az, amikor már van "egy kis" tudata a gyereknek)- nem hagynám felügyelet nélkül a kutyával.

Tudom, hogy most sokakat felháborítok, de szerintem a fiatalok túlzottan éretlenek a mai élethez.

Túlságosan felgyorsult a világ, a szülőknek nincs idejük a gyerek nevelésével foglalkozni - nem elég, ha filmeket lát a gyerek a tv-ben (ne felejtsük el, hogy a film az MESE), attól ő még nem képes helyzeteket megoldani. Szálljon csak magába kedves szülő! Biztos, hogy minden tekintetben felkészítete a gyerekét arra, hogy pld. ha a kutya szemében látja a gyerek, hogy neki már elég, akkor képes legyen a gyerek abbahagyni azt a dolgot a kutyával, és leállítani az épp támadni készülő kutyát? Mert szerintem nem.

Lehet vitatkozni, lehet engem támadni a hozzászólásomért, de nekem ez a véleményem.

A híradók nézettségét mindig növeli, ha egy-egy tragédiáról számolnak be. Így aztán szinte vadásszák az olyan témákat, ahol valami baj történt. Jah, cirkusz kell a népnek!

Bosszant, hogy az egyébként egyáltalán nem gyakori problémát felfújják és félelmet keletnek ahelyett, hogy válaszokat keresnének.

A kutya csakis és kizárólag emberi hibából támad emberre. Nem szükséges, hogy pont annak az embernek a hibájából, akit végül megharap. De sose a kutya a hibás!

Én úgy nőttem fel, hogy mindig voltak körülöttem állatok. Kutyák is. Sose volt gond. Egyetlen olyan esetet se tudnak említeni a családban, amikor akár csak rám morgott volna a kutya, pedig nálunk is német juhász, kuvasz illetve keverék kutyák fordultak meg.

A kutya alapvetően elfogadja a családot maga körül. Nem kivétel ezalól a család új tagja sem. A kutya befogadja a falkába, melynek van egy vezére - ideális esetben ez valamely felnőtt a családból, aki következetes, de a szeretetét is kimutatja a kutya iránt - és vannak tagjai. Ilyen esetekben kizárt, hogy bármi probléma történjen.

A gyerekek akkor félnek a kutyáktól, ha a szülők beléjük nevelik a félelmet. Ha a gyerek fél, ahelyett, hogy ismerné és értené a kutyát, az nem mindig vezet jóra. A kutyák nagyon türelmesek a gyerekekkel - jó példa erre pl. a tanyaőrzőként tartott kaukázusi kutyánk, akinek a hátán ugrált és a fülét cibálta az egyik rokon kislány, a kutya pedig jámborul, mozdulás nélkül tűrte, sőt, ha a kicsi felfedező útra indult az udvarban, a kutya elkísérte. Kéznél volt, ha hasra esett a kicsi és szinte felajánlotta a bundáját kapaszkodóként az újbóli felálláshoz.

A kutyatámadások kizárólag nem megfelelő tartási körülményekre vezethetők vissza, hozzá nem értő, durva gazdákra, a kutya felnevelése során elkövetett komoly hibákra.

Nem lehet mindenki képzett kutyás, ezt belátom. De józan paraszti ésszel és egy kis tájékozódással minden kutya családcentrikussá nevelhető.

A harci kutyák nem azért harci kutyák, mert alapból vadak. Nem azok. Azzá nevelik őket, mert alkatuknál, erejüknél fogva alkalmasak a harcra.

A német juhászok hihetetlenül értelmesek és megbízhatók, igazi családi kutyák, nem értem, amikor valaki indokolatlanul fél tőlük.

A kuta nyelvén érteni kell. Aki erre képes, azt az utcán kóborló kutyák is békén hagyják.

Tanyán laktunk, most, mióta a párommal élek is rengeteget vagyok kinn, gyakran rohannak ki kutyák a környékbeli tanyákból, ha arra sétálok vagy lovagolok. Sose volt még velük bajom. Kisgerekként se. Mert úgy nőttem fel, hogy tudtam, mit tehetek és mit nem, miből mit ért a kutya, mit értékel támadásként és mivel érhetem el - erőszakmentesen - hogy elfogadjon mint rangban fölötte állót.