Kisgyerek és kutya a családban (beszélgetős fórum)

Nekünk 4hónapos a dobermanunk a lányunk 20hónapos szeretnénk ha eggyütt nőnének fel,csak hát mikor a kutya 1 éves lesz a gyerek még csak alig mulik el 2.Most még nem tudjuk öket összeengedni mert a kutya még játékból ugyan,de nagyokat harap.A te kérdésedre vonatkozóan csak annyi okosságot tudok mondani amit az állatorvos mondott nekünk:kis gyereket és kutyát felügyelet nélkül nem szabad hagyni,indoklás vagyis érvelés volt több is ,de tömören csak ennyi JOBB A BAJ MEGELŐZNI!

(hála Árpád apánknak,hogy csak erre kell vigyáznunk,mert hát ahol mérgeskigyók pókok és skórpiók vannak??)

Nagyon örülök, hogy ennyien elmondtátok a véleményeteket, tapasztalataitokat. Mindegyik külön-külön tanulságos. Annak örülök, hogy az eddigi hozzászólók mindegyike szereti a kutyákat...

Természetesen kíváncsian várom a további hozzászólásdokat is.

Igen. Így nekem talán elhiszed, hogy utánajártam a megfelelő dolgoknak, mielőtt "összeeresztettem" őket. A következőket derítettem ki: fél éves korától az egészséges baba korlátozás nélkül összeereszthető egészséges, féregtelenített, beoltott, megbízható kutyával. (Gyerekgyógyász kollégatól tudom, akinek a 3 gyereke szintén kutya mellett nőtt fel.) A szülők nyála, ami a babába akkor is bejut, ha anyuka csak kézfertőtlenítés után, maszkan ér hozzá (ami persze hülyeség lenne), sokkal több potenciális kórokozót tartalmaz, mint a kutyáé!

Különben elég sokan vizsgálták, hogy milyen hatással van egy vele együtt élő kutya a gyerekre, nem akarom részletezni, de csak pozitívumot találtak, mind a lelki-szellemi, mind a testi egészség terén. Úgyhogy én teljesen nyugodt vagyok.

"...Nagyon jól kijön a gyerekkel ez alap ha nálunk akar meredni:)..."

Ugye fiúkutyád van? :D :D :D :D :D

NEkünk szaporítotól van a rottink. Nagyon jól kijön a gyerekkel ez alap ha nálunk akar meredni:)

A másik kettő keverékkel sincsen gond. Nem zárom be őket ha kimegyünk a gyerekkel az udvarra de minden mozdulatukat figyelem ( a kutyáét és a gyerekét is). Ha egy kutya támad annak jele van és nem szabad felelötlennek lenni. Nevelni kell a kutyát és a gyereket is. Nagyon írigylem a fiamat, hogy kutyával nőhet fel, nekem ez nem adatot meg. 20 évet vártam mire kutyám lett.- városi lány vagyok.

Én a helyedben nem engedném egyedül,felügyelet nélkül hagyni az unokáidat kutyával.

Mint tudod nekem is vannak kutyáim,unokáim.

Mi úgy jártunk mikor még Tibike kisebb volt,hogy kint ültünk az alsó előtt és az unokám a száraz kutyakaját pakolta a virágálványra.

A kutya onnan ette a kaját,jókat nevettünk.

Láttam,hogy a kutyának is tetszik,meg az unokámnak is.

Itt még hozzá kell tennem a kutya tálja tele volt kajával!

Egy kis ődő múlva bementünk és ott hagytuk a gyereket a kutyával.Csak egy perc lehetett és nagy sírásra rohantunk ki.

Képzeld el,hogy a kutya megkapta a kisgyerek karját úgy,hogy az összes foga helye ott maradt.

Soha többet a mai napig nem hagyom felügyelet nélkül a gyerekeket a kutyákkal.

Azóta is csak úgy labdázhat a kutyákkal,ha én is ott vagyok.

Síla az idősebb kutyám nagyon féltékeny és nem tudja elviselni,hogy nem őt becézgetem,nem vele foglalkozom.

Természetesen minden kutya más,ugyan úgy mint mi emberek.

Szerintem ne hagyd a gyerekeket egyedül a kutyával,soha sem lehet tudni!

Van egy közmondás,:"Kutyában és részeg emberben soha sem szabad megbízni!"

Egyetértek. Olyan nem létezik, hogy valaki gyilkos kutyát TENYÉSZT.

Egy kutyaFAJTÁT lehet tenyészteni, de viselkedést nem. A gyilkolást már az EMBEREK NEVELIK BELÉ.

Minden kutya szelídnek születik.

CSAK AZ ELFAJZOTT EMBEREK SAJNOS A KUTYÁBÓL GYILKOST, VADÁLLATOT NEVELNEK.

Mivel én is értek a kutyákhoz ( kutyakiképzéssel foglalkozom + párom is katonai kutyákat irányít nap mint nap) elmondom mégegyszer: Nincs HARCIKUTYA, tehát nincs annak tenyésztve, csak nevelve!!!!

A másik: én nem csak azt írtam legyen higiénikusan tartva a kutya, hanem egészségesen is (állandó orvosi ellenőrzés), és akkor bátran lehet a gyerekkel! Azt, hogy hány embert (akár gyereket is) tart egy kutya falkavezérnek az megint nevelés kérdése. Az már más kérdés, hogy ezen belül kit tart "főbbnek", de attól még a többi ember is fölötte áll. Ha folyamatosan helyesen viselkedünk vele (nevelés szempontjából), akkor SOHA nem fogja feszegetni a határokat. Ha igen, akkor az a rossz nevelési viselkedésünk eredménye, tehát mi hibázunk!

nem akarok nagyképű lenni,de egy kicsit értek a kutyákhoz.azt mondanám,hogy sok múlik a nevelésen,úgy,mint a gyrerekeknél.

DE a kutyák is,csak úgy,mint mi emberek különbözőek.vannak szelíd természetűek,és vadak, temperamentumosak.ők csak egy gazdát tekintenek falkavezérnekés vele is folyton próbálkoznak, hogy legyőzzék,feszegetik a határokat.ők soha nem fogják a gyerekeket a falka feljebb álló tagjának tekinteni,és bizony ha úgy érzik,meg is támadhatják őket.

de még a kezesbárány kutyát sem hagynám egyedül a gyerekekkel 2 okból.egyrészt a gyerekek molesztálhatják a kutyát,aki ha nem védi meg magát,akkor nagyon kiszolgáltatottá válhat a kínzásnak.másrészt a kutyának-akár tiszta, akár nem- más a baktériumflórája, mint az embernek.betegséget is terjeszthetnek és igenis be kell tartani a higiéniás szabályokat,amit a gyerekek nem mindig tesznek így.

végül a harci kutyákról annyit mondanék, hogy ők harcra lettek tenyésztve,tehát nem nevelve.én láttam harci kutyát más kutyákat és macskákat megölni(szörnyű volt!),és ugyanez az állat az emberekhez végtelenül barátságos volt.

a kutyatámadáskor minden esteben az emberé a felelősség.a kutya minden esteben jelzi, ha támadni fog,és csak azt teszi, amit az ösztöne diktál.ok nélkül soha nem támad.

a gyerekek,akik még nem képesek következetesen és felelősségteljesen,tiszteletben tartva az állatot viselkedni,még nem hagyhatók egyedül a kutyával!

a kutyát tekintsük annak ami,KUTYÁNAK és nem embernek.és akkor nem történhet baj.

csak ennyit szerettem volna mondani.

Az egyik barátnőnk az altatástól mentett meg egy kutyát, akit egy viadalról szállítottak el. Gyönyörű, hatalmas, iszonyú erős kutya. Akkora a feje, mint egy 20 kg-os dinnye.

Ezt a kutyát ölésre tanították be. Tudjuk, hogy a kutya hűséges még az ilyen brutális gazdához is - ez a kutya természete.

Barátnőm magához vette ezt a "vérengző"-nek tartott kutyát. Senki nem mert a közelébe se menni.

Ő rengeteg türelemmel, szép szóval, kedvességgel visszaszelidítette!!!!!!!!!

Ez a hatalmas kutya olyan lett, mint bármelyik más kutya. Szeretetre éhes (mint minden állat és ember), hűséges, kedves, játékos - mindenét vissza tudta szerezni, amit az előző gazda kiölt belőle.

A szeretet csodákra képes!

Azért félre ne értsétek, nem a kutyára akarom bízni az unokáimat, amíg más dolgom van... Mert ha arról van szó, nincs más dolgom, csak az unokáim. Lehet, hogy félreérthető voltam.

De azt szeretném, ha nem félnének a kutyától. A SAJÁT kutyánktól. Idegen kutyával szemben természetesen más, azt én sem szeretném, ha barátkozni szeretnének, de ettől nem kell tartanom:)

Szerintem egy megfelelő helyen tartott kutya nem büdös. Kutya szaga van:)

Nem piszkálódásból de javítok: nem fajtiszta, hanem fajtatiszta. A faj maga a kutya :)

A túltenyészettségben igazad van, mint ahogy az is igaz, hogy egy kutya is lehet pszichésen beteg, ez náluk is kialakulhat, de ez már betegség, és nem a kutya sajátos természete.

Most ahogy nézem a 4. pont szerintem nem biztos, hogy beválik. Nekem volt már agyontenyésztett spánielem, ami jó nevelés, és verésmentes élet ellenére is agresszív lett. Főleg a fajtisztáknál kell vigyázni, mert nagyon nem mindegy, hogy szaporítótól, vagy tenyésztőtől vesszük!

Ja, és továbbra is fenntartom azt, hogy a kutyában sosem szabad megbízni teljesen, attól még lehet nagyon szeretni. A gyerek-kutyához való viszonyával viszont egyetértek, pláne kisgyereknél, szintén nem lehet benne megbízni, hogy nem fogja heccelni a kutyát.

Bocsi, a 3. ponttal nem értek egyet. Nagyon nem!

Én a kislányom megszületése óta nagyon vigyázok rá, hogy mindig tiszta kézzel nyúljak hozzá, megfelelőek legyenek a higiéniás feltételek. Nem vagyok mániás, csak szeretném megóvni a fertőzésektől, amik így elkerülhetők.

Egy kutyának mindig van szaga, még ha frissen ven fürdetve, akkor is. A múltkor láttam egy filmet, amiben azt részletezték, mennyi szőr jut be észrevétlenül a tüdejébe annak, aki a kutyát lakásban tartja. Én ezt nem szeretném.

Az allergiát nem tudom, nem vagyok orvos, de nem hiszem.

Sok különféle vélemény van, de sok tévhit is.

Az én szemszögemből: 1.: HARCI KUTYA FAJTA NINCS, ez csak nevelés kérdése

2.: én sem hagynám kisgyermekkel egyedül a kutyámat, és nem azért mert a kutyámban nem bízok, hanem mert a gyerekben nem (2.pontban petrak nagyon jól leírta: egy gyerek még képtelen jól kezelni bármilyen élőlényt)

3.: ha egy kutya megfelelő higiéniás és egészségi állapotban van, akkor nyugodtan lehet egy gyerek közelében is, akár össze is bújhatnak az ágyon.

Állati szőrrel azárt jó ha találkozik, mert elkerülhető a későbbiekben esetleg kialakuló allergia (EZ TÉNY!)

4.: ugyan minden kutyának megvan a saját természete, de megfelelő neveléssel mindegyik "kezes bárány" lesz.

5.:Minden embernek felelősségteljesen kellene nevelnie a kutyáját, és akkor nem lenne semmi probléma, és ehhez hasonlatos ügyek. Aki ezt nem tudja vállalni, az NE tartson kutyát!

Engem is foglalkoztat ez a kérdés, nem szeretném ráragasztani a lányomra ezt a nagy félelmet. Viszont szeretném, ha nagyon óvatos lenne. Megmondom őszintén, én már azt sem szeretem, ha a gyerek BÁRMILYEN állati szőrrel találkozik. Nem higiénikus. Megnéztem az adatlapodat, láttam, amint Liza a kutyussal fekszik egy ágyon, és a kislány még igazán pici! Ez nekem már sok. De nem vagyunk egyformák. Jó dolog, ha egy gyerek szereti az állatokat. Mint mondtam, én is szeretem őket.

A neved azért drnéni, mert orvos vagy?

Nálatok nem volt gond a kutyus és a bébi között, látom a szép képeket hogy elvannak... De valahogy az én kutyim aki másokkal elbűvölő soha egy ugatás semmi, az én bébimmel ellenséges. Nem csinál semmit de látom a szemében az utálatot, és hogy éppen csak elvisellek...

Odafigyeltem mindig rájuk, nem hagyom hogy a gyerkőc "terrorizálja" a kutyust.

A kutyus is annyi szeretetet kap mint azelőtt, sőt most hogy otthon vagyok a gyerkőccel, ahová mi megyünk jön ő is... Szóval több időt is vagyok vele, na jó mostmár nem csak vele, de ő is jön vele is játszunk...

Szóval nem értem, hogy mit kéne még tennem. Talán ha nő egy picit a gyerkőc már másként fog rá tekinteni... remélem