Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetős fórum)

Biztos vagyok benne, hogy a párod gyógyulásához nagyban hozzá fog járulni a te kitartásod és bíztatásod :) Szerencsére nekem is megadatott a szerető társ, aki támogat és bíztat, igyekszik elterelni a gondolataimat a betegségről.

Remélem, kedves sorstársak, hogy sok-sok erőt tudtok ti is meríteni a szeretteitek támogatásából :) Amennyire lehet,adjátok át magatokat az ünnepi hangulatnak, hiszen a legszebb ünnep, a szeretet ünnepe jön! Az járja át a szíveteket, és ne a betegség, én ezt kívánom idén karácsonyra mindannyiunknak ;)

Az extrasystole egy plusz bedobbanást jelent, lehet hülye hasonlat, de én legtöbbször úgy érzem, mintha "megbotlana" a szívem. Dobog rendesen, és egyszer csak 2 ütés között beüt egy-két plusz, ami nagyobb, erősebb és ha több ütésből áll, akkor gyors is. Először nagyon megijedtem tőle, tavaly nov. végén olyan extráim voltak egy hétig, hogy rendesen megijesztett, ügyeletre is mentünk vele,de az EKG ki se mutatta... Akkor erős magnéziumhiányra fogták, 1 hétig dupla dózist kellett szednem, és utána tényleg elmúlt, de az az egy hét iszonyú volt, aludni se tudtam tőle.

Néha olyat is érzek, mintha kilendülne egy picit a szívem a helyéből, akkor meg pont belassul egy pillanatra, 2 normális dobbanás között van egy elnyújtott, nagyobb, de lassabb beütés. A legfurább az egészben, hogy ezektől nem vagyok igazán rosszul, leszámítva persze az ijedtséget, de amióta mondta a kardiológusom, hogy ezek ártalmatlan velejárói a mitralis prolapsusnak, azóta igyekszem nem törődni velük. Pont múlt héten volt egy pár nap, amikor már idegesített, így megint elkezdtem szedni a normál adag magnéziumot, és megint elmúlt. Ezért nektek is ajnánlom, de arra figyeljetek, hogy csak B6 vitaminnal együtt szívódik fel!

Nagyon aranyos vagy és köszönöm. Én is nagyon szorítok a párodnak, hogy minél előbb felépüljön.

Én idén karácsonyra nem is kértem mást,csak egy egyészséges további életet. Ezt kívánom és kéren Nektek is a Jóistentől.

Nekem 14 évesen jött először, azóta egyre rosszabb, jó sokáig húztam mire rászántam magamat az ablátio-ra.Valóban sok köze van az idegi állapothoz, ezt elismerem. Ebben nagyon igazad van.

Egy kérdés: mit értesz pontosan azon, hogy EXTRA? Leírod, hogy ez milyen tünet pontosan? Nekem is van, csak nem tudom hogyan megfogalmazni, illetve kíváncsi vagyok, hogy egyről beszélünk-e.

Kórházban van, igen, szerdán lesz 1 hónapja, hogy ott van. Hát az ünnepeket még nem tudjuk, most gyógyszerekkel próbálják stabilizálni a ritmust, hogy hazaengedhessék. Fizikailag semmi baja, nem is volt neki, igazából hozzászokott a szervezete a gyors ritmushoz is, úgyhogy semmi tünete nem volt. Az most a baj, hogy az EKGján ilyen plusz pitvari és kamrai ütések vannak időnként. A pitvarit betudják a másik pitvar ritmuszavarának, erre akarják az újabb katéterezést, a kamrai ütések inkább az aggasztóak. Állítólag kamrai ritmuszavart idézhetnek elő ezek a rossz ütések, és az életveszélyes az orvosok szerint. Azért kaja a gyógyszereket, hogy kevesebb rossz ütés legyen. Úgyhogy most gyógyszerekkel kísérleteznek nála, hogy mire hogy reagál. MA egész jó volt, úgyhogy bizakodunk.

A helyekkel kapcsolatban annyi, hogy párom szabolcs megyei, én zalai vagyok, de mindketten fenn végeztünk Pesten fősulit, és itt dolgozunk mindketten. Aztán az egész folyamatot szabolcsban indítottuk el, úgyhogy ott van. Debrecennel folyamatosan tartják a kapcsolatot, de állítólag abban a kórházban csak műtenek, megfigyelésre nincsen szabad hely náluk, ezért van újra Nyíregyházán. Amúgy én is gondoltam arra, hogy Pest lehet jobb lenne...

Hát ez a betegség leginkább az idősek körében gyakori, ezért is borzasztó h nektek ilyen fiatalon kell ezen túlesnetek. Nem mindegy, hogy egy olyan embernek van baja, aki előtt áll az élet, tele van tervekkel, családot szeretne és nyugodt éveket, vagy egy olyan emberen, aki már 80 éves. Önzően hangzik, de valóban nem igazságos ez. De a betegség nem válogat.

Nem szabad ilyen borúsan látni a világot, még ha a vége pacemaker lesz, azzal is elélhetünk 20-30 évet!

Ha rendszeresen ellenőrzik az állapotodat és te is mindent megteszel a javulásért, akkor élhetsz tartalmas életet. Azt mondta az orvosom, hogy az extrák amilyen ijesztőek, annyira ártalmatlanok is, nem halunk bele.

Nem tagadom, én is nagyon magam alatt voltam sokáig, de most már hat a gyógyszer, és közben én is nagyon igyekszem, hogy elfoglaljam magam, pozitív dolgokra koncentráljak, mert akkor érdekes módon ritkák a rosszullétek és az extrák... (bár így fél éve munka nélkül elég nehéz - nekem az erre való rástresszelés hozta ki a betegséget).

Remélem, hogy ebből a pozitív szemléletből Nektek is tudok valamennyit átadni :)

Bármilyen relaxációs technika vagy éppen kineziológiai kezelés sokat segíthet, sőt akár pszichológus is! Őáltala kideríthetitek, mi "nyomja a szíveteket", sajnos ezek a szervi bajok általában visszavezethetőek lelki okokra. Ha visszagondoltok a tünetek első jelentkezésére, nem ugrik be abból az időszakból lelki probléma?

Írni fogok a fejleményekről.

Kedves Banda21!

A párod a kórházban van most is? Az ünnepekre is? Szegény. Nagyon sajnálom őt, mielőbbi gyógyulást neki. Nem kellett nektek Budapestre felutazni? Ott nagyon jó szakemberek vannak.

Én győri vagyok és Pesen a Városmajor úti Klinikán műtenek. Csupa idős, nyugdíjas emberek között. A vizsgálatkor én voltam a legfiatalabb.

Kedves NataliaWeiss!

Csak pozitívan! Persze, hogy meggyógyulsz, nem lesz semmi baj, csak hát még ablatio előtt vagy, elhiszem, hogy nagyon tartasz tőle. A párom azt üzeni nektek, hogy nem kell tartani az ablációtól. Nagyon félt ő is, de beletörődött, hogy ezen túl kell esnie, s bízott az orvosában. Állítólag fagyasztásos és égetéses módszer van. A különbség annyi, hogy az égetéses fájdalmas. Nálunk fagyasztásos volt, s párom azt mondta, hogy a legkellemetlenebb végig az volt, hogy a fejére szorították azt az ultrahangot. Az nagyon fájt neki, de kapott annyi nyugtatót, hogy bebóbiskolt tőle, úgyhogy neki hamar eltelt a 3 óra. 7 helyen fagyasztottak a pitvarban, és nem érezte egyiket sem. A combartérián vezették fel a katétert, és nem fájt neki az sem, csak érezte h tologatnak ott valamit. A mellkasában sem érezte, hogy benn matatnak. Annyit mondott, hogy amikor a szívbe bevezették a katétert, akkor egy pici kellemetlenséget érzett, de nem fájdalmat. Azt mondta, hogy összességében rossz volt mozdulatlanul feküdni, de mivel a sok nyugtatótól többször bóbiskolt, így nem volt az sem kellemetlen. Utána az artériában kb 4 órát benn hagyták a csöveket, de mivel nem vérzett, ezért kivették neki hamar. Az sem fájt neki. Nyomókötést sem kapott, csak picit leragasztották neki. Amúgy a sebe is picike. 2 kis pötty van a hajlatban. December 7-én volt az ablatioja, és a seb azóta már alig látszik.Másnap reggel már fel is kelhetett vele, úgyhogy nem is volt neki 24 órás mozdulatlanság.

Nagyon szorítok neked is, s ne félj tőle, bízz az orvosodban!

Kedves Banda 21 és Tundeva!

Szomorúan olvastam a történeteteket. Mindnyájatoknak mielőbbi javulást és felépülést kívánok. Az is nagyon szomorú, hogy ilyen fiatalok vagyunk és itt tartunk. Vajon megöregszünk mi még egyáltalán? Bizakodjunk.

Amúgy én is Lokrent szedek, és nem tudom mi lesz a műtét után. Most elkezdődött egy újabb melegfront és ma megint rosszul voltam. Ilyenkor már alig várom az ablatio-t, pedig annyira félek tőle:( Vajon utána meggyógyulok?

Kívánom, hogy minél előbb gyógyuljatok ti is.

Banda21,

a férjednek nagyon sok erőt kívánok hozzá, meglátod fel fog épülni, fiatal és erős szervezet. Írj majd kérlek folyamatosan, hogy hogy van, hogy alakul az állapota.

Köszönjük a bíztatást! Reménykedünk továbbra is, s próbáljuk mindenben meglátni a pozitívumot is...jelenleg pl azt, hogy még mindig van újabb lehetőség, azaz a pacemaker.

Mindenesetre ez lesz eddigi életünk legrosszabb karácsonya. Reméljük a következő sokkal boldogabb lesz.

Mielőbbi jobbulást kívánok a párodnak, és kitartást mindkettőtöknek! Nagyon nehéz lehet most ez az időszak, de én is megtanultam, hogy bízni kell az orvos szaktudásában, mert a kételyek és félelmek miatt sokszor csak rosszabbodik az állapotunk.

A pacemaker még mindig ott van, mint lehetőség, ha már az ablatio nem jöhet szóba, és arról is elég jó eredményeket hallottam. Nem szabad feladni! :)

Sziasztok! Többször gondolkodtam rajta, hogy megírom ide a mi történetünket. Nem rólam van szó, hanem a párom az, aki hasonló problémával küzd, mint Ti.

Néhány hónapja érezte már, hogy valami nincs rendben a szívével. Fizikai rosszulléte sosem volt tőle, de érezte, hogy gyorsan ver és össze-vissza. November közepén mondta el nekem és az édesanyjának, addig mi nem is tudtunk róla semmit. Egyből vittük az ügyeletre, ahol megállapították az EKG-n, hogy nagyon magas a pulzusa, olyan 150 körül volt akkor. Hozzáteszem nem vette a doki észre h nincs meg a sinus-ritmusa sem, ezért hazaküldte egy injekcióval és egy lokren-recepttel, hogy majd valamikor azért vizsgáltassa ki magát... Nem hagytuk annyiban, elment vérvételre, aztán nagy nehezen kardiológiai szakrendelésre, ahol megállapították, hogy nagyon csúnya ritmuszavar is társul a tachikardia mellé. Egy héttel későbbre nagy nehezen kapott időpontot egy nyelőcsöves ultrahangra, ahol a szív belső részét ultrahangozták meg vérrögök után kutatva. Hál' Istennek nem volt ilyen probléma, azonban olyan rossznak látták a helyzetet (180-as pulzus), hogy egyből kardiológiai intenzívre fektették be Nyíregyházán, mondván, hogy alapos megfigyelés szükséges. Kapott 24 órás infúziót, amitől a frekvenciának csökkennie kellett volna...Nem használt semmi, ezért másnap következett az elektromos kiütés, ja és megemlítem, hogy 23 éves a párom. A kiütés sikeres volt. Az újabb ultrahang kimutatta, hogy sajnos fennáll egy súlyos szívizomgyengeség is, ami nehezíti a gyógyszeres kezelést. Estére azonban visszajött a ritmuszavar és a 150-160-as pulzusszám. Hétvége lévén kapott gyógyszert(Colderon), amitől újra a csodát vártuk...de csak vártuk, mert nem használt semmit. A kezelőorvos ajánlott egy specialistát Debrecenben, akinél vizsgálatra időpontot kért, majd egy héttel később megállapították, hogy az utolsó esély az ablatio. Következő héten félelmekkel és reményekkel telve ugrottunk bele az ablatio-ba. Fagyasztásos módszerrel a jobb pitvarban ügyködtek. Nem volt probléma, 3 órás műtéttel szépen helyreraktak mindent. "Várakozáson felüli"- mondta boldogan az orvos a műtét után, eltaláltak egy olyan pontot, amelynél azonnal helyreállt a ritmus. "2 nap, és mehet haza a beteg, s néhány héten belül újra normális életet élhet"-mondta az orvos. Egy csütörtöki napon haza is engedték, reményekkel telve, megnyugodva leveleztük át a pénteki napot (ugyanis én Bp-n dolgozom), azonban péntek délután újra felpörgött a szíve. Futás a háziorvoshoz. Csúnya EKG, 180-as pulzus, rohammentővel irány nyíregy...Újabb másfél hét telt el, 1 nap híján már egy hónapja az intenzíven fekszik. Még péntek este ritmonorm-infúzió mellett visszatért a sinus-ritmus és normális a frekvencia, azonban olyan pitvari és sajnos már kamrai melléütések nehezítik meg az orvosok dolgát, amik miatt nem engedik haza. Majdnem minden nap felpörög a szíve néhány másodpercre, aztán magától elmúlik. Újabb problémaként éjjel a szívfrekvencia 28-30-ra is lecsökken... Mondhatni már minden baj megvan egy rakáson. Az orvosok azt mondják, hogy a másik pitvarban is ritmuszavar van, úgyhogy januárban egy újabb ablatio van soron, és pacemaker beültetése jelenti az utolsó felvonást. Mindezt 23 évesen. Együtt érzek mindannyiótokkal, tudom, hogy min mentek keresztül. De bízzatok mindig, mert anélkül az egészet megette a fene! Mi is annyira reménykedünk minden beavatkozás után, azt hisszük, hogy ez az utolsó, aztán újra közbejön valami...

Azért is gondoltam, hogy írok nektek, mert ezt a betegségtípust még az orvosok közül is kevesen ismerik, és legtöbbször csak béta-blokkolókkal próbálkoznak ellene, többnyire hatástalanul. A Procorolan nem olcsó (4200 Ft/28 nap támogatással), és csak megrendelésre hozzák a gyógyszertárakba, de állítólag sikeresen kezeli ezeket az indokolatlan kiugrásokat. És bár nem jó dolog gyógyszeren élni, de a sikertelen ablationál ez is jobb :)

A gyerekvállalástól én is tartok, 30 leszek nemsokára és nemsokára esedékes lenne a babaprojekt, de egyenlőre csak arra koncentrálok, hogy végre jól vagyok :) Remélem nálatok is hamarosan pozitív változás áll be.

Sziasztok, csatlakoznék a fórumhoz, mert ahogy visszaolvastam a kommenteket, hasonló tünetektől szenvedünk.

Gondoltam, megosztom veletek az én esetemet, tapasztalataimat, hátha valakinek segít.

Nekem 2 éve jött az első előjel, amikor egyszer csak felment a pulzusom és nem volt hajlandó leadni a 120-130as tempóból. Akkor kaptam Lokrent, attól elmúlt, és esetenként ha éreztem, hogy magasabb, bevettem felet. Komolyabb kivizsgálás sajna elmaradt, érzelmi háttérre gyanakodott az akkori dokim. Néha előfordult későbbis, hogy szaporább volt a pulzusom a kelleténél, de az amúgy is meglévő mitralis prolapsusomnak tulajdonítottam inkább.

Idén szeptemberben azonban egyik éjjel arra ébredtem, hogy remegek, szakad rólam a víz, a szívem iszonyúan ver, majd' kiugrik a helyéből. Próbáltam mérni, 165 körül volt a pulzusom. Bevettem Lokrent, levitte, de aludni már nem tudtam. Őszintén szólva én pánikrohamnak hittem, mert aznap mennem kellett egy állásinterjúra, Budapestre. Hat hét múlva jött a következő éjszakai roham, sajna voltam olyan hülye, hogy nem ébresztettem fel a párom, hogy hívjon orvost, így több mint egy óráig tartott, mire a Lokren levitte 160-ról 100ra. Ekkor viszont már kértem beutalót kivizsgálásra, és jól is tettem. A kardiológus inappropriate sinus tachycardiát gyanított, amit a 72 órás holterezés alátámasztott, sajnos addigra a rohamok majdnem minden éjjel felébresztettek menetrendszerűen, és őszintén szólva rá is pánikoltam az egészre. A doki adott egy új gyógyszert, Procorolan a neve (ivabradin), az 5 mg-osból kell reggel és este egyet bevennem. Röviden vázolta, hogy béta-blokkolót nem adhat, mert a vérnyomásom alacsony, ha gyógyszeresen nem kezeli, akkor ez a ritmuszavar 10 év alatt tropára veri a szívemet, aminek szívelégtelenség lesz a következménye :( Remélhetőleg hat a gyógyszer, de ha nem, akkor katéteres ablatio, aminek ennél a betegségnél sajnos 75-80% körüli a hatásfoka, ha jól emlékszem. Több sikertelen ablatio után pedig már csak a pacemaker marad. Hát mit ne mondjak, betojtam rendesen, azt se tudtam, mi ez a betegség, mi az ablatio. Rendes volt, mert elmagyarázott aztán mindent, és én is utánaolvastam. Reménykedve szedtem a gyógyszert, már az első napon levitte 60ra az addig átlagosan 100as pulzusomat,de az első 2-3 hétben még többet voltam rosszul mint előtte. Nem volt gyors pulzus, csak állatira erősen dobogott a szívem, egyre sokasodtak az extrák is. 3 hét után újabb holterezés, az amúgy pocsék EKG-m szép lett, és az orvos is örült, mert hat a gyógyszer. Én talán megúszom az ablatiot :)

Most jól vagyok, bár a frontokat megérzem - melegfrontnál szaporább a pulzusom és előfordul, hogy éjjel felébreszt, de csak 80 körül van, hidegfrontnál meg több az extrasystole - de higgyétek el, ezeknek a betegségtípusoknak nagyon nagyrészt stressz eredete van, és a tüneteket sokszor valóban mi produkáljuk, vagy provokáljuk.. azzal, hogy félünk tőle, hogy figyeljük, hogy lesben állunk.

Sziasztok,

Nekem sem lett jobb a katéter után.

Évente 1x 2x volt 180 pulzusom. Januárban megcsináltattam. Azóta időjárás változásnál rosszul vagyok. Nem tudnám leírni mit érzek, csak hogy rossz a közérzetem és máshogy ver talán a szivem.

Előtte semmi gondom nem volt. Mostanában sokkal több kicsi rosszullétem van, mint régen volt. Heti 4x edzettem (fitness) De most már nem merek futni sem, nehogy felmenjen a pulzusom. Szóval elég gáz. Nekem nem kell gyógyszert szednem. Azt mondta a doki hogy egészséges vagyok. Hááát. Lehet lelkileg kéne ezt kiűzni.

Helena!

Neked nem lett jobb a katéter után? Semmi változást nem észleltél?

Sziasztok,

Remélem sikerül a katétert és a műtétet lelekiekben is jól átvészelned. Én nekem nem ment, teljesen összeomlottam az első katéterezés előtt, persze a második előtt is féltem, de akkor legalább már tudtam hogyan is zajlik. Ne félj semmitől, mert annyira nem rossz, hogy megérje tartani tőle.

Nagyon sokat álmodozom én is arról, hogy újra panaszmentes leszek és más dolgom se lesz "csak" élvezni a létet,nem fáj, nem szorít, nem zsibbad, nem vagyok gyenge, nem szédülök. Valami baromira elromlott bennem hirtelen egyik napról a másikra, a miért már nem érdekel csak szeretnék kigyógyulni belőle. Egy darabig a gyógyszerszedés is frusztrált, ma már békében lennék,azzal, hogy gyógyszert szedek, de tök jól vagyok. Ez se jött eddig össze.

Szorítok én is Neked. Várom a beszámolódat.

Most én (mondom),hogy ez szörnyű.

Nagyon sajnálom.Lelkiekben veled vagyok.

Engem is ebben a kórházban operáltak.Csak jót tudok mondani.

Katéterezést is itt csinálták nekem.

Ne félj.Nem lesz rossz.Csak ismeretlen.

Számomra nagyon érdekes volt.

Azt hozzá kell tennem,hogy a pacemaker műtétet nem altatva csinálták.Csak helyi érzéstelenitésbe.Nagyon féltem a dokim nagyon laza volt,nagyon kedves,és merem állitani,hogy a legjobb a szakmában.(előtte soha nem láttam és nem beszéltem vele)A két óra alatt beszélgetni kellett vele,nekem azért nem volt annyira kedvem hozzá.Összességében a műtét közepén lelkiekben nagyon jól voltam.Ezt mind az azóta már az orvosomnak köszönhetem és csapatának.

Nagyon jó helyre kerülsz.

Szoritok érted.

Nekem úgy van ritmuszavarom, hogy érzem. Kiugrik a szívem a ritmusból és sok-sok apró kilengésszerű mozdulatot csinál. A pulzus ilyenkor 200 fölött van és a vérnyomás is az egekben 180-190 környékén. Ez vagy egy-két beütés vagy hosszabb ideig tartó. Akár 10 perc, akár 2 óra. Aztán magától lassan visszaáll. Néha még ki-ki hagy és visszatér a ritmusba. Mérhetetlen fáradtság és gyengeség van rajtam utána, halálfélelem, remegés, verejtékezés, sok vizelet.Aztán van egy másik formája is. Hirtelen szívdobogás, nagyon gyors, de ritmusos és magas vérnyomás, fulladás, zsibbadás. Ez éjszakánként szokott előjönni többnyire, vagy ha megeröltetem magamat. Hogy mitől van? hát majd ezt most kiderítik, bízom benne. A SOTE Szív-és Érrendszeri Klinkára megyek, ott fognak műteni. Mindent tudok csinálni mellette, csak rossz, mert nem tudom, hogy mikor jön elő.

És rossz így élni, hogy bármikor rosszul lehetek.

Remélem a katéterre megoldódik minden és meggyógyulok:(