Ismerkedés, párkapcsolat, depressziósan (beszélgetős fórum)

Értem. Nézd, meg lehetne próbálni, de úgy érzem, csak egymást húznátok le, ami lelkiállapototokat illeti.

Tudod mit! Azzal a nővel talán jobb is, ha megszakadt a kapcsolatod. Gondolj bele! Ha lenne egy közös gyerek és valami betegsége lenne, akkor majd azt várja, hogy tapsol és annyi?

A fogadalom is úgy szól: "Veled leszek jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben és gazdagságban, míg a halál el nem választ."

Tíz éve kezdődött. A pontos okát nem tudom, akkoriban sokszor becsaptak az embertársaim, magánéletben, munkahelyen, ez volt a katalizátor. Voltak jobb időszakok, de ennyire sötét régen volt.

Az egyik "munkám" választott tisztség, kevés elfoglaltsággal jár, az is főleg konferenciák, értekezletek, ülések. A másik munkámat meg itthonról tudom végezni, mert online is folytatható.

Én sem láttam semmiféle durvaságot, szerintem töknormálisan válaszolt:)

Egyébként tényleg mi a baj? Tudom, hogy nem kell különösebb és hatalmas okának lenni a pszichés megbetegedéseknek, lehet, alkat, hajlam, öröklődés, genetika, környezeti tényezők de mégis csak van ami nyomaszt.

Két munkahely mellett, hogy van rengeteg szabadidőd?

Depis nőcét magad mellé tényleg jó ötletnek tartod?

Irigylem az olyan embereket, akiknek két melóhely mellett is rengeteg szabadidejük van.. Nekem csak egy van,de alig -alig van szabadidőm...

Egyébként miért vagy depis Kumpir?

Azt érzem, hogy egyrészt megértést is ott találnék az állapotomat illetőleg. Azt is érzem, hogy - ez talán önző dolog - ha azzal törődnék, hogy rajta segítsek, akkor a saját bajom háttérbe szorulna.

Egyébként volt mellettem valaki, amikor a dolog kezdődött. Nem élt velem, és keveset tudtunk együtt lenni, egy héten csak pár napot. Egyik este, amikor nem voltam jól, felhívtam, hogy kicsit beszélgessek vele. Durván közölte, hogy neki ebből elege van, nem akar erről többet hallani. Azt gondolta, hogy ez egy olyan betegség, hogy azt mondom magamban, holnapra elmúlik, és tényleg így is lesz. Mint ha bármelyik betegség ilyen lenne, nem volna egyetlen beteg ember sem a világon.

Én csak egyet mondhatok: hagyd a fenébe a gyógyszereket. Töknremész bele, hidd el.

Nézz egyéb természetes gyógymódok után.

Minek?

Hogy együtt nyekeregjetek?

És miért vagy depressziós..ha minden klappol?

Azt állítod,jóképű vagy,egzisztencia is megvan..akkor?..mi a baj?

Látom, a 3. sz. hsz-emet figyelmen kívül is hagytad!

Egyébként ebben a stílusban nem fogsz találni!

Látom, nem olvastad végig, amiket írtam! És durva vagy! Több hozzászólásom ezzel kapcsolatban nincs!

Csinálj, amit akarsz!

Tudtam, hogy lesz egy ilyen hozzászóló, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. November óta kezelnek szorongásos depresszióval, négy féle gyógyszert szedek. Biztos tudja az orvos, elvégre csak végzett valami orvosi egyetemet.

Ez nem társkereső oldal, de amíg nem sértem meg a fórumszabályzatot, addig nem látom akadályát egy ilyen topiknak.

Természetesen ha úgy gondolod, mehetsz jelenteni a moderátoroknak.

Bocs, de ez nem egy társkereső oldal. A társkereső oldalakon pedig jobb, ha nem így keresel társat, hogy depressziós vagy, és hasonlót keresel.

Ha csak az a bajod, hogy magányos vagy, az nem depresszió.

Depressziós vagyok.

Talán kicsit különös formája ez az ismerkedésnek, de próba szerencse.

A környezetemben aki tud róla, senki nem ért meg, ahol meg lehet, természetesen titkolom, és szerepet játszom. Megpróbálom eljátszani a normális embert.

Olyan nőt keresek, aki szintén ebben a betegségben szenved. Aki megértene. Akivel csillapíthatnánk a magányunkat. Néha úgy érzem, a legjobb gyógymód az lenne, ha beszélgetni tudnék valakivel, aki olyan, mint én, és akár segíteni is tudnék neki.

35 éves vagyok. Jóképű, 180cm magas, 78kg, budapesti. Rendezett az egzisztenciám, egyedül élek, magányosan, jelenleg két munkahelyem, de rengeteg szabadidőm van.

Hasonló hölgyet keresek 25-45 év között.

Írjon, akinek felkeltettem az érdeklődését.