Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Drága Málnám!

A jókívánságot köszönöm!

Drága barátom..

e jeles naphoz gratulálok!..

s tiszta szívből azt kivánom

ennél több boldog év várjon rátok!

Ma van a házassági évfordulónk,

ez a nap volt életünk új kezdete,

elmúlt 32 év, mi még mindig,

azóta is, fogjuk egymás kezét.

Hosszú évek mögöttünk,

mai napon, csak a jóra emlékezünk.

Ami még jön, azt elfogadjuk,

együtt szomorkodunk, vagy örülünk.

Szól az ének a szomszédban,

gyermekhangok,s a szólóba'

Apuka is beledörmög,

nem viszi el őt az ördög,

zavarná a gyerekeket,

takarítani menjenek,

pedig olyan szép a nóta,

ezt hallgatom reggel óta.

Nincs mit tenni, ilyen az élet

ki megszületik, végig kell élje,

nem lehetünk mindig egy burokban,

mert az úgy is előbb-utóbb kidurran.

Hajnal hasad,elhagy az álom,

szívem szorul,nics nyugovásom.

Segítenék,de nincs megoldásom,

bánt a sorsod - mit tegyek,leányom?

Mézeskalács a házad

szegfűszeg ízű a szájad,

szemedben táncoló fények,

jelzik nekem ,mily boldog vagy ott édes.

De ne feledd én mindig hazavárlak,

s a történtek ellenére is imádlak.

Amikor úgy érzed, mindenki veled játszik,

amikor minden mi körülvesz, csak hamisan ámít

amikor attól kapod a pofont, ki sokat számít,

amikor nem tudsz haragudni, mert a te szíved fájdít,

amikor bánatos vagy s ez másnak mit sem számít,

amikor mennél, de nincs ki magához csábít,

amikor azt hiszed, minden összeomlani látszik,

amikor arra készülsz, hogy véget vess ennek,

mert már semmi sem számít,

amikor sírsz, mert tehetetlennek érzed magad,

amikor félsz, hogy mindenki magadra hagy,

amikor már nem látod a jövőt,

amikor már tudod, hogy ki volt,

aki hálót szőtt köréd,

amikor látod, hogy már innen nincs visszaút,

akkor, búcsúzz el szeretettel mindenkitől, utoljára válaszul.

Az igazi mindig más,

mint a talmi csillogás,

igaz könny a szemeden,

pilláidon az terem.

Szeretet a szívedben,

fénye arcodon dereng,

emléked a lelkedben

nincs ennél több - úgy hiszem.

kalács

Ma olyan szépet szeretnék írni,

szeretetről, és háláról regélni,

ezer gondolat, emlék jut eszembe,

de mind ezt, kifejezni, hogy lehetne.

Mit Tőled kaptam, míg éltél, ezt leírni

egy egész könyv is, kevés lenne,

hogy férne egy versbe, a sok jó,

születésnapodon köszöntve.

Nem keresek nagy szavakat,

hiszen a nagy költők is alig találják,

mikor egy alkalomra az édesanyjukat,

köszönteni próbálják.

Tudom, ezt elnézed nekem,

mert aki minden hibámat megbocsát,

s a mai napig fentről vigyáz rám,

az még most is Te vagy, Édesanyám.

Én pedig, csak gondolkodom,

keresem a szavakat, mit írhatnék...

hogy tudd, hogy szerettelek, és szeretlek

a hiányod még most is fáj, nagyon.

Nekem is volt ilyen élményem,

néhány hete kevés reményem

volt,hogy lesz még belőlem

valami,ha megérem.

Köszönhetem néhány embernek,

gyógyítottak,erősítettek,

vigasztaltak,ha épp az kellett,

tízezreket adni nem tellett.

Vissza járok ma is kontrollra,

nem kell várni sokat doktorra,

ápolóra,kezelésre,receptre,

van idejük minden betegre.

Paraszolvencia helyett

Ultrahang és röntgen

Kezdetnek,

Első emeletre

Felmegyek.

Huszonkettes szoba

Benyitok,

Egyes ágyat kaptam,

Lerogyok.

Másnap egykor műtét,

Iszonyat,

De az orvos hangja

Simogat.

Egy nyisszantás, kettő

Kész vagyok,

Gyógyulni egy hétig

Maradok.

Kiszolgáltatottan

Heverek,

Segítőkész nővér

Rengeteg.

Egy hét után végre

Távozok,

Rátok hálás szívvel

gondolok.

Az esküvő szép varázsa,

a szívünkben örökre megmarad,

emlékeikben örökké benne él,

az életük végéig elkísér.

Ezt a szívet melengető érzést,

a szülők talán kétszer élik át,

mikor a gyermekük esküvőjén

örömkönnyüket hullatják.

Eszükbe jut mikor ők álltak ott,

egymásnak hűséget esküdtek,

s most gyermekük teszi ezt,

boldogan, szeretetben.

Kinek most elengedik kezét,

hogy ezen túl más, vigyázzon rá,

vele legyen boldog az élete,

ők pedig örülnek, nézik szeretettel.

Hopp egy labda, ott gurul,

A mercédesz lelassul.

Játék közben minden gyerek

Kelekótya, szertelen,

Nem néz jobbra, nem néz balra,

Labda után kiszalad,

S mert a kocsi fékezett,

A tragédia elmaradt

Verses kedvem kerekedett

Ehhez kerestem egy nyelvet

Jegyezzetek meg egy nevet

Egy nemzetet, egy kedveset

A magyar csak az a fajta

Az, csak az alkalmas arra

Ha fakadnak azzal dalra

Aranyalma annak hangja

Ostorozzon porosz-orosz

Okoskodjon morcos gonosz

Rontom, bontom, osztok-szorzok

Nyolcszor mondom, hogy bolondok

Görög tömör-gyönyör köcsög

S töpörödött török mögött

Röghözkötött göndör kölyök

Sörök között öt rögtönöz

Iszik mind itt, Pisti, Ilcsi

Simlis Imi, csitri Pircsi

Hasas pasas, testes tettes,

Morcos orvos, köpcös szörfös

Viharfelhők torlódnak,

hallgatnak a madarak.

Villám cikáz át az égen,

nézem bentről,mégis félem

be ne csapjon házamba,

egyetlen kis kuckómba.

Szép látvány a pusztaság

a szem a végtelenbe lát.

Távolban legelő csorda és nyáj,

a gémeskútnál szomjukat oltják.

Turisták csodálják ezt a tájat,

mely ékessége a hazánknak.

Körbevesz a kopár síkság,

a napnyugtát, itt látni, mégis csodás.

Oly távol a zajos világtól

a nyugalom itt mindenkit megtalál.

Vélemény van,rengeteg,

kapkodhatod a fejed,

egyiknek jó minden nóta,

másiknak hamis a strófa,

megosztottak az emberek,

örökké ez nem lehet.

Június van nyár közepe,

a strandolás ideje,

gyógyvízben megpihenve,

majd napozni hason fekve.

Nyári este összeülni,

barátokkal grillen sütögetni,

késő estig beszélgetni,

a szúnyogokat nem észre venni.

Kirándulás, túrák tervezése,

a friss gyümölcsök érése,

napsütés, záporok esése

mind ez, a nyár szépsége.

Kutya ugat a szomszédban,

idegen jött,nagy balhé van,

felesége jól megcsalta,

megjelent megint a csalfa,

oldalán az új palija,

ordításnak nincsen híja.

Ma melegen süt a nap,

a jó kedvem határtalan.

Szép volt a hosszú hétvége,

meglepetések értek.

Üdvözleteket kaptam, mely

kellemesen meglepett.

A barátnőm, pedig

boldog nagymama lesz!

Egyszer volt,hol nem volt,

a ruhámon ezer folt,

eső esett,sarat hord,

füstös szagú,piszkos volt,

gyár ontja a füstöt ránk,

hiába is jár a szánk.

Születésnapján köszöntök,

egy hoxa-ás hölgy tagot.

Személyesen nem ismerem,

de úgy érzem kedves nekem.

A naplójából kiolvastam,

ma van a születésnapja.

Üdvözletemnek gyorsan jelét adtam!

Igen,nem,talán,

ez a lány kész talány,

szemében csillog az élet,

ha nem látod napokig,félted,

naív még,hisz a mesének,

azt hiszi,igaz ez az élet.

Néha álmodra ébredsz reggelre,

és örülsz, hogy végre, vége.

Felébredtél, s érzed, az életed

a jelenben kell élned.

Ha nem ezt tennénk,

a valóságban csak elvesznénk.

Az elképzelt álmod,

a jelenben kell, valóra váltanod.

Hajts tovább,

ne sajnáld,

ami elmúlt, történelem

tanulsága marad velem,

okosabban kell hát élni,

változtatni és nem félni.

Az életben jön egy változás,

amit még álmodban sem gondoltál.

Nem is tudod, nevessél vagy sírjál,

úgy meglepett, ez a csalódás.

Melyet, először idegenkedve fogadsz,

majd rájössz, nem is rossz, ez a fordulat.

Lehet, hogy az életed más irányt vesz,

mivel, meg nem történtté tenni, már nem lehet.

Szertefoszlanak az álmok,

s megéled a valóságot.

Ezer gonddal,ezer könnyel,

vágyódással,kis örömmel.

Mikor rájössz mi az élet,

leéltél már sok-sok évet,

utad végét is beméred,

s azt a véget már nem féled.