Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Mikor beteg egy szülő,

a gyermek aggódig érte,

mint régen, érted Ő.

Elviselni neked is nehéz,

mint Neki volt annak idején,

csak gyermekként akkor,

mi ezt, nem értettük még.

Nagyon magam alatt vagyok,

apám beteg,nem hallgatok

mást mint a búcsú szavait,

nem lehet,hogy itt

csak a vég ránt utat lefelé,

Isten,lehet csak tefeléd?

Szombat délután

kezdődik, a második műszakom.

A családomnak

egy tepsi süteményt alkotom.

Fekete macska,szalad a parkba,

átszalad elöttem,nahát ezt ellőttem,

m'ért kellett reggel dobolni sereggel,

millió madárral,pedig nincs madárdal,

fejemre húzom kalapom,s eloldalgom - elhal dalom.

A tegnapi hangulatom,

remélem ma is, megmarad,

és nem lesz semmi baj,

mivel ma péntek 13.-a van!

Ma jókedvűen ébredtem,

bár a nap nem ragyog.

De a kedvem elrontani,

azért sem hagyom.

Lassan feleni kell

a kérdére,mivégre vagy a világon

drága barátom,mész vagy mradasz,

dntened kell,

jöjjön vagy ne a holnap reggel?

Ma van a költészet napja,

József Attila születésnapja.

Verseivel rá emlékezünk,

A költészet előtt tisztelgünk.

Van egy kutyám,a barátom,

örülök én,ha csak látom,

barna szeme hűségben ég,

szeretete sosem elég,

véd engem és nagyon szeret,

értitek ezt,szívtelenek?

Az életében mindenki tévedhet

mindegy, hogy hány éves.

Nem az, a gond, hogy ez előfordul,

hanem az, ha ebből nem tanul.

Megható Artemisz amit mondasz,

sokunknak fájó,örökre gond az

ami maradt-az űr,a sajgó hiány,

telnek az évek,mégis silány

a szó,mivel visszahoznánk őket,

az életadókat,a minket szeretőket.

Ma este emlékezünk,

Valaki régen elment....

Hiányzik, mint Édesanya,

Legjobban, mégis mint, Mama.

Van, akinek hiányzik ez szó,

Hiszen pár évig volt csak kimondható,

Nincs kinek, mondhatná, pedig az olyan jó!

Születésnapján rá gondolunk....

Köszönteni, csak a sírjánál tudjuk....

Tegnep fújt a szél,

utcánkon sok levél,

őszi lomb maradéka,

nem fogy el soha,Réka.

Csend van és nyugalom,

lassan átalhatom

az időt,mely szorongat,

gondjával borzongat.

Ebéden gondolkodom,

A menüt fontolgatom.

Mit kéne főzni délre,

Mindenki kedvére.

Borúlt az ég,

fúj a szél,

a fákon még nincs levél,

a rügyek már látszanak,

bontakozik a tavasz.

Ma reggel nagyon fúj szél,

Fa, bokor vele viaskodik.

A jókedven azért mégis él,

Mert a napsugár is, bontakozik.

Gyertek,gyertek gyerekek,

vettem nektek perecet,

sütit csinálok nektek,

ha eljöttök,jót esztek.

Az álmaink, ha valóra válnának,

Mi adna új reményt a holnapnak?

De néha mégis olyan jó ábrándozni,

A jövőről, szép reményeket gondolni.

Gondom nyomaszt,nem alhatok,

nappal pedig fáradt vagyok.

Elhagyott az életkedvem,

legjobb lenne már elmennem,

aztán összerázom magam,

mit beszélsz,te boldogtalan....

Érzed a tavasz illatát?

Melyet a szívünk várt?

Hallani a madarak énekét,

Nézni jó a megújulás friss zöldjét.

Kertünkben virít az ibolya,

A tavasz első hírhozója.

Lassan visszaköltöznek a gólyák

Egyre több napsugár süt, ránk.

Nagy a csend,alszanak

fákon a madarak,

árnyas bokrok,rügyező fák,

sötétben még a világ,

légzésed hallgatom,

s hálát adok,hogy

nem hagytak egyedül az angalok.

érzed

Szép napra virradtunk,ragyog a Nap.

Bomlanak a rügyek,elmúlt a fagy.

Hűs szellő lengedez,hajlanak a bokrok,

Vázákban tulipán,gyönyörűszép csokrok.

Kár hogy elment hokiscsaj

talán mégis itt van

remélem majd jelez nekem

hogy tudjam,hogy tudjam.

Nincs most ihlet bevallom,

régen írtam versewt,

jobb ha ezt is feladom,

ami nem megy az nem megy.

Nagy a csend,

ez a trend?

Szólni minek...

a többi a tied.

Gyere cimbora,

itt a vacsora,

együnk egyet,

kenyeret,meggyet.

Utálom az egyedüllétet,

történhetne valami már végre..

Bár igazából nem is tudom..

Így se jó,úgy se jó,megbolondulok:)

Ismét találkoztunk,

örülök nagyon,

ismét szót válthatunk,

örömmel hagyom

hogy rímeid témát adjanak,

itt az évnek vége,

ébredezik már az újnak reménye.

Jókat írsz mindig,

szeretem nagyon

jó olvasni téged

remélem megérted.)

ismét egy este,

rohannak az évek

nemsokára újév

és új remények.

Új napra virradtunk,

csípett a reggel,

hasztalan nyomkodtam,

berregett a vekker,

vérrel álmodtam és meneküléssel,

riadtan éreztem,

"siess,mert elkésel".