Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Csokit ettem jó sokat

kilóm szaladt mint gyorsvonat

száznál tartok,száz kilónál?

fogyózni kell,lenn a tónál

futok pár kört gyorsan hamar

táplálkozom mindig hallal,

sétálok is jó sokat

a család is mindig nógat.

Ma is morgós vagyok,mindig van valami

kedvemet elrontja minden nap valaki.

DE ha kedves versed madárdal olvasom

mosoly van arcomon,köszönöm ezt nagyon.

Édesanyám nekem is nagyon nagy kincs

ilyen drága teremtés még egy a Földön nincs.

Szeretem ,mindig is szeretni fogom

számíthatok rá mindenben,jól tudom.

Robog az idő,múlnak a napok,

suhannak az átélt tegnapok,

zsákomban egyre több a változtathatalan,

vágyaimat sokáig nem adtam,

nem harcolok már,sok a veszteség,

úgy érzem,minden csupa vereség,

aztán észbe kapok,számítanak rám,

még ketten mondják,hogy édesanyám.

Ha nincs kedved beszélgetni,minek fogsz hozzá

látom hogy mással írsz,elég lesz most már.

Nem kapok levegőt,folyik az orrom,

de persze ez legyen csakis az én gondom.

A háttérben riport zajlik,

semmi nem jó-csak ez hallik!

Nem igaz,mert minden oké,

harsogja egy másik zsoké,

kinek higgyek?-már nem tudom,

kavalkád ez s nem forradalom,

inkább hiszek a szememnek,

s nem szegődöm új baleknek.

Verset írok s kattog agyam

mit kell tennem este s hogyan.

Fürdetem a kiscsibémet,

s elrendezem pénzecskémet.

Nincs sok nem kell aggódni,

könnyen el lehet költeni.)

Utána majd hozok neki

kakaót mert azt szereti,

befektetem ágyikóba,

betakarom kedves szóra.

Aztán én is alá állok,

zuhany alá,s mást nem várok.

Itt a vége fuss el vége,

s lefekszem majd este tízre.

Elmúlt az éjszaka,

kipattant a szemem,

főzni ma nem kell,

maradt minden,szívem!

A kutyát kivittem,

sétált már a drága,

most horkol nagyon,

elfáradt a lába.

Drága Zsuzsunnya oda a fórumod,

magára hagytad ezt a szép topicot.

Sebaj majd feléled sok itt a verselő,

meglátjuk ki lesz ma este a legelső.

Miről írjak?-annyi a téma,

arról,hogy mennyi a dolgom

még ma,vagy arról,hogy

mégis szép az élet,

mert felkelt a Nap,

szereteted élted,

vagy arról,hogy nem fáj

ma semmi- egy koron túl

a minden az "semmi".

Hiányzik a személy, ki jó volt hozzám,

a hangja, melyet többé nem hallok már,

nem mondja, szeretlek, és nem is dorgál,

de az Anyák, haláluk után is, vigyáznak ránk.

Semmit, nem kértek és vártak cserébe,

mert olyan nagyon szerettek, míg éltek.

Hiszen tudták, mi majd a gyermekünknek,

adjuk tovább, a megtanított gondoskodást.

Igent mondtam a kérdésre,

Nincs ez mindenki ínyére.

Az a lényeg én mit érzek,

A jövőtől most nem is félek.

Sokáig szeretném ha együtt lennénk,

Kandalló mellett egymást figyelnénk..

De jó lenne szalonnázni,

megtiltotta doktor bácsi.

Fogyni kell,mert súlytól dagad,

ezért aztán lassan halad

szegény lábam,

marad vágyam...beteljesületlen.

Halad az kérem szépen

csak lehet nem egészen.

Mindenki dolgozik

vagy verset írni nem "dívik"?

Rohanunk ide,

rohanunk oda,..

hát ezért a kedvünk

kicsit morcoska.

Nem halad a versírás,

Mindenki sziesztázik.

De legalább nincs sírás,

Senki nem fázik.

Kész lesz lassan az ebédem,

Már nagyon várom,

Gomba,husi,szalonna,

Mindezt egyszerre kívánom.

Szép volt a nap,

gyorsan elszállt.

Holnap már a sok gond nem bánt,

dolgom ezer,de nem bánom,

pedig semmi dínom-dánom.

Dolovai Máriáról , Airamról szólnak dalok,

Isten színe előtt , tudom, vigyáznak rá angyalok.

Gondolatban velünk maradt, szép emléke elkísér,

Igaz hittel azt sóhajtom, kár, hogy tőlünk elmentél.

Tekints le ránk halandókra , érezzük hiányodat,

Azt is tudjuk mindahányan, hogy emléked ittmaradt

Lehetetlen elfeledni, hogy mindenki szeretett

Azt érezzük nincs itt senki, ki téged elfeledett

Gallyak, ágak és virágok erdők, rétek és mezők

Esztergomnak minden fája sose feledjétek őt

Úgy érzem, ez a vers magyrázatra szorul

A kezőbetűkből kiolvasható DIGATALAGE egy másik fórum, ahol meghalt egy kedves játszótársunk, Dolovai Mária, akinek AIRAM volt a nick neve és ráadásul Esztergomban lakott

Jó nagy sütit ennék,

mondjuk almás pennét,

nem tehetem -nem rég

rájöttem,hogy elég

a kilókból,fogyni kell,

marad egy pohár sovány tej.

Lazítottam "kedvesem".. köszönöm:)

de csak egy láz álom volt s nem is több,

nem csalódtam senkiben

hisz "mindenkit"

ismerek,..

Csalódott vagy?

Hát ne tedd, eddig boldog voltál,

emlékeidben őrizd meg ezt,

aki változni képtelen,

azt az élet minduntalan képezi,

nyugodj meg hát, és próbálj lazítani!

Hol vagyok most?

s kedvem miért ily zabos?!

Ha csalódom

mért fáj ily nagyon?!

Lépni túl..csak ezt akarom!

Ne fájjon..de mégis akarom!

Gyermekzsivaj az udvaron,

Jancsi,Kati nevet nagyon,

labda pattan,magasra száll,

fáról reppen fel egy madár.

Esik a hó, siklik a szán

Mire gondolsz kedves babám?

Feketerigó az ágon

És én ölelésre vágyom

Esett a hó nagy pelyhekben,

gyermek vágya ült szememben,

szívemet marokra fogta

régi emlék - vagyok foglya,

szerelmemre vártam éppen,

pelyhet küldött az ég nékem,

hol van már az a szerelem,

örökre Rá emlékezem.

Nem tetszett a lakás,

pedig bíztam benne.

Nem tetszett a város,

utána össze is vesztem Vele.

Keresem a helyet,de falakba ütközöm,

A megbízhatatlan embereket erősen kerülöm.

Nem szeretek toporogni egy helyben,

Útnak indulnék ebben a hidegben.

Vasárnap van, süt a nap,

Kedves drága ébren vagy?

Hogy aludtál, mit álmodtál,

Kedved milyen, mire vágysz?

Itthon ülni nagy kár lenne,

Felnőtt, gyerek hová menne?

Menjünk ki a ligetbe?

Nem sokára, izibe !

………………….

Tele van a fejem gonddal,

leírni - kevés az oldal.

Megoldani nagyon nehéz,

úgy érzem,az erőm kevés,

aztán jön a gyermekem,

segíteni kell nekem,

mert elesett,reményt vesztett,

melléállok - másként nem megy.

Kegyetlenség amit játszol velem,

nem szolgáltam rá,de ez lényegtelen.

Köszönöm neked a felvilágosítást,

becsukom a szívem, s haladok tovább.

Újra és újra hisz az ember.

Pedig már tudja,mit felismerni nem mer,

hogy nem minden az aminek látszik,

a szerető szív olykor csak ámít,

szerelmet hiszünk ott,ahol csak a vágy

mozgat bennünket egyre tovább.

Csalódunk,felállunk,tovább kell menni,

ebben nem gátolhat bennünket semmi.

Újra a tükör előtt állok

nézem magam és szinte hányok.

Megvezetett megint kiről az hittem szeret,

nem is tudom miért csinálja ezt velem?

Nem tudom mit titkol, mi az ,

mit megosztani velem képtelen,

talán felesége van ezért nincs velem.

Mindegy mi az ok, legalább 10-jére mondott nemet,

kezdem azt hinni, végig csak szórakozott velem.

Nekem az új év, talán új társat hozott

nem tudom hogy miért, de szeretem nagyon,

ragaszkodom hozzá, bár még alig ismerem,

ha megérzésem nem csal, talán életem végéig szeretem.Ismer minden gondolatom,

pedig ki sem mondtam, hol volt eddig,

mikor oly nagy bajban voltam?

A kérdés, költői..., választ nem is várok,

áldom a sorsom, hogy az út elágazásánál,

téged meglátott!