Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)

templománál voltak póócok,

ott bújtak el a vad Móócok,

lábuk alatt bogár góócok,

gyerekeik takonypóócok,

Nehéz már nekem felmászni a hegyre,

de azért még is megbirkózom vele.

csodás a levegő, hát még a kilátás,

pont öt éve voltam a Mócok templománál.

rokon lelkem vagy te nekem,

talán ettől fáj a fejem,

a kocsmába Hansi benéz,

verset írni, jaj de nehéz,

Ilcsit én már régen láttam,

elment messze, Romániába,

nem is tudom miért ment oda,

mikor itt van minden rokona.

Hevesen él Marci,

a barátja Karcsi,

a sütijük fincsi,

mit hozott az Ilcsi.

kincsem nincsen, pénzre várok,

házam előtt van egy árok,

kapálgatok szélsebesen,

legszebb árok ez Hevesen,

Lábacskája jajj de kicsi,

kicsi neki még mindene,

de bizony a családnak,

Ő a legnagyobb kincse.

Nesztelen a macskánk lépte

sötét cirmos a kis képe

gyűrűs az ő farkincája

vörös az ő lábacskája

Esztelen vagy nesztelen vagy,

ez aztán mi nem mindegy,

esztelenül mész a falnak,

de az nem lesz nesztelen!

nekem is van ilyen képem,

én is nézem szüntelen,

álmodom az ódon múltról,

mert Hansi kicsit esztelen,

Szobámban egy kicsi kép,

nézegetem szüntelen,

felidézi a rég múltat,

ami nagyon jó nekem.

Be szeretném vallani,

nagyon tetszik valaki,

nézegetem sóváran,

ablakomból...szobámban...

Nyertem már, de nagyon rég,

egy bögrét a rejtvénnyel,

sokat fejtek most is még,

de nem küldöm azt már be.

Nénikét láttam,

mosolygott, s vártam

szép szavát,nyeltem,

szidalmat "nyertem"

szerintetek kit vegyek el, ha nősülni szeretnék?

haveromnak nincs tanácsa, maradjon ő agglegény,

de én hiszek, szerencsémben, ismerek egy "cuncikát",

nem láttam még ilyen kedves, aranyos kis nénikét...

sajnos a "cuncikára" nem jutott eszembe jobb szó ami rímel...))

Gáncsol ha csak teheti,

ezt a módszert szereti,

hátulról jön,rendszerint

minden becsapott szerint.

A félelem nem jó dolog,

ne rettegjél semmitől,

hidd el nincsen ami bántson,

jó barátod el nem gáncsol.

lettem én is, megszülettem,

így kezdődött életem,

öregségem megrémített,

bennem él a félelem,

Haladni kell az idővel,

ami oly gyorsan pereg,

alig kezdődött el a hét,

már is hipp-hopp vége lett.

Elfeledek minden bántást,

a lelkembe beleszántást,

sértéseket,rossz szavakat,

mert az idő így is halad.

felmegyek a netre megint,

mert a tanár néni meg ínt,

leckét írni nem szeretek,

mindent gyorsan elfeledek,

Eszek egy keveset,

Meggyet, kenyeret,

Teltebb nem leszek,

Hegyre felmegyek.

Szunyáltam én éjszaka,

nappal nem megy nekem,

akkor teszek-veszek,

közbe néha eszek.

ágyamat eladtam,

vágyamat feladtam,

asszonytól elváltam,

a földön szunyáltam,

Tettemet elfelejteném,

olyan az, mint egy rémregény,

megbántottam az anyámat,

pedig nyomta már az ágyat.

szép az élet, neked mondjam,drága kicsi bogárkám,

a piacon lassan telik az én fonott kosárkám,

bogár leáll alkudozni, számomra ez rettenet,

haza mentem inkább gyorsan, nem szégyellem tettemet,

Pá neked is, siess vissza,

mert vár téged ez a lista,

rosszul tudod Hansi bácsi,

öreg korban bíz van szép!

öreg kornak nincs szépsége,

ezt állítja Hansi bá,

azt lihegem fokhagymának,

most elmegyek, csók és pá,

Tán azt hiszed, elárulja?

Kora marad az ő titka.

Húsz éves múlt,de nem sokkal,

dacol ő az öregkorral.