Így karácsony közelében, a szegénységről (beszélgetős fórum)

Jó a cikk, egyedül az "Itt az Isten sem segít" kifejezés nem tetszik. Miért kenünk mindig mindent Istenre? Miért Őt hibáztatjuk a rossz dolgokért (ha hiszünk benne egyáltalán)? Amíg ebben az országban az emberek nem "fejben" változnak meg,hanem önzők és erkölcstelenek, akiknek semmi és senki nem szent, addig ne várjunk csodát! Könnyen mondja mindenki, hogy "ezt hogy engedheti Isten" meg hogy "milyen Isten az ilyen" stb stb... De kérdem én... Ha ennyire Istenre kenünk mindent (az is ezt mondja, aki nem hisz benne), akkor miért nem szólunk hozzá, amikor meg kellene hálálni valamit? Amikor az egészségünk rendben van, van munkahelyünk és családunk? Az bezzeg természetes és alap...

Ugye milyen érdekes ez? Csak hibáztatni tudjuk a Mindenhatót a Földön történő borzalmakért, de az egyén nézőpontja nem változik...

Amíg az emberek nem lépnek ki a "mocsokból" (és most a lelki m ocsokról és szennyről beszélek), addig nem lesz itt jobb semmi sem...

Példát vehetnénk azokról az országokról, ahol az emberek nem hagyták el a hitüket és vallásukat, erkölcseiket megtartva nem a sz@rban élnek... És most nem kell messzire menni. Itt van pl. Lengyelország.

Gratulálok, mert ráéreztél az igazságra: a lényeg az egészség és a szeretet! Nem kell drága ajándék, nekem még olcsó sem. De kell egy jó szó, segítés és egymás megbecsülése, egymás megölelése.

Azt kívánom tudj dolgozni, egészséges legyen a családod és hinni, hogy Valaki megsegít, mindig megsegít! Persze nem ölbe tett kézzel kell ülni és várni a csodát! A csoda ott van előttünk, csak látnunk kell és hallanunk.... Régen is volt szegénység és mégis gazdagabbak voltak ők mint az un. mostani gazdagok...Tudod miért? Mert csak annyit kívántak és vettek amire szükségük volt. Nem az ajándékok tömkelege boldogít, hanem a szívajándék tesz boldoggá!

Gratulálok! Szépen megfogalmaztad a cikkedet. Az a baj, hogy bármerre nézel az országunkban mindenhol találkozik az ember ilyennel, ha nem dugja homokba a fejét.

Olyan jó lenne, ha a nagyobb városok, települések családsegítőinél, önkormányzatainál egy hírdetőtáblán kilehetne tenni, ki mit szeretne, mire van szüksége, és ha valakinek feleslegessé válna valami csak odakellene menni megnézni kinek adhatná. Akkor és talán így nem veszne el sok bába közt a gyerek. Mert tudom, hogy elveszik és az egész rendszer úgy rossz ahogy van.Nem vagyok naiv, tudom ez így nem működik.

Sokan letudják,hogy alapítványoknak,szervezeteknek adnak, meggyugtatva lelkiismeretüket és bízva tényleg segítettek a rászorulókon........csak ott a bibi nem mindig odajut ahol a szükség :S

Köszönöm, hogy olvastátok a cikket. Köszönöm, hogy sokatknak a" hogyan lehetne segíteni" gondolat észébe jutott. Mi kis emberek csak apró segítséget tudunk adni A családomtól függetlenül, rendszeresen támogatom a gyermek élelmezési alapítványt, hisz más szegény gyerek s van. Az unokám, diplomás szülők gyereke, bár itt az se sokat számít. Nincs állás S E N K I N E K. Annyit jelent azért a tudás, hogy jobban el tud igazodni a világba és jobban megtalálja a lehetőségeket. Ezzel együtt segítségre szorulnak, amit a családtól megkapnak. Ez nem változtat semmit azon, ami az őket körülvevő kis világban van. Szívet facsaró.

Igaza van annak, aki azt írja a karácsony szegényesen is boldogság. Igen, valóban nem a gazdag ajándékokról szól ez az ünnep, sokkal inkább a szeretetről. Csak hogy van egy pont ahol ez már nem igaz.Hideg szobában, üres asztal mellett ülve ez a nap is egyenlő, a többivel. És az is hozzá tartozik az igazséghoz, hogy a nagyon szegény településeken az Önkormányzat is szegény. Mi sokat nem tehetünk, de mondjuk el mindenhol, hátha meghallja egyszer az is aki tehetne valamit.

Ez van sajnos az országban!!

Az énekesek igazán adhatnának koncerteket és ezt az összeget nem Afrikának, hanem a kis elszegényedett falvaknak itt hazánkban ajánlhatnák fel!

Sahah ne haragudj, nem személyed ellen írtam az előbbi megjegyzést, csak túl sok rosszat tapasztaltam, kevés az olyan alapítvány /ha van egyáltalán ilyen/ akit valamilyen mértékben nem szédített meg a pénz.

Sok becsületes munkatársat kívánok Neked, és tényleg szolgáljátok a jót,jól!

És ez lett a hazánkból. Ez lett belőlünk.

Nem tudunk tenni azokért, akik még nehezebb helyzetbe vannak. Mert először a saját családunkat kell jóllakatni, melegen tartani és felöltöztetni.

Csak annyira ne legyen éhes, ne fázzon..

A baj az, egyre többen kerülünk ebbe a helyzetbe.

Most jelenleg én is örülök, ha egy kis fa lesz, és olyan alyándék ami ugyis kell.

Én is megéltem szegényebb ( nem biztos hogy az volt) időket. De akkor volt biztsonság. Aki dolgozott tudott enni adni a gyerekének. Tudott ruhát adni rá. és tudott vele játszani.

MA. Nincs biztonság. Ha elveszited a munkád, nincs másik. Ha mégis, akkor nincs annyi pénz hogy mindent fizess, és még enni is tudj.Ha mégis dolgozol, annyi időt töltesz el sokszor munkába járással, hogy napi 12 órád megy rá.

Nincs idő, türelem a gyerekre. Fáradt vagy. Stresszelsz, depis leszel.

Ez a jövő?????????,,

Jó ez ????????,,,

Pont erről a térségről szól Moldova György: Ha az Isten hátranézne című könyve. Döbbenetes dolgokat ír le, mintha 100 évvel visszamennénk a múltba.

Nem sok van nekünk se, de amit nélkülözni tudunk, mindig továbbadjuk. Csak így lehet...

Az a gáz, hogy ilyenkor karácsonykor eszünkbe jutnak a szegény emberek, és összeszedünk nekik ezt-azt, de szegénység mindig van, ezek az emberek nyáron is szegények, amikor mi Horvátországban nyaralunk...

Azt vettem észre, a média nagy úr, akit "felkap" a tévé, oda jut, akit nem, oda nem. Az ember ész nélkül adakozhatna, nem kell elmenni egyik "távoli" országig vagy megyéig sem, elég a szomszéd utcába, tuti, van szegény ember, éhező gyerek mindenhol.

Nekem az jött be (a lelkemnek inkább), hogy egy bizonyos helyet kiválasztottam, és oda megy minden. Mindenkinek sajnos úgysem adhatunk.

(Természetesen senki ne vegye ezt személyeskedésnek, csak úgy irkálok. Tök jó, hogy ennyien segíteni akartok!)

Amit én meg tudtam tenni, mert volt rá lehetőségem: a kisfiammal összegyűjtöttük a nem használt játékokat. Három cipősdobozt tudtunk teljesen megtölteni és bevinni az oviba a szegényebb gyerekeknek.

(Ugyanezt megtettük már év közben is, akkor a kisfiam csoportjának és még 3 másiknak tudtunk összegyűjteni 1-1 zsák játékot. Ezt csak úgy, mindenféle ünnepi keret nélkül.)

Ez nagyon szomorú.....és az a baj,hogy akiknek annyi pénzük van hogy már nem udják unalmukban mire költség -sem segítenek az ilyen szegény gyerekeken....Mennyire fáj ezt olvasi,és neked mennyire fájhat hogy a családod egy része ilyen körülmények között kell hogy élljen!!

Én kiteszem ezt facebook-ra és azt mondom mindenki aki csak tudja tegye ki mindenhová!!!!

Nem is tudom mit mondjak... annak idején emlékszem, amikor mi is otthon anyukámékkal a fürdőszobában egy héten egyszer fűtöttünk be, mosógépünk sem volt, anyukám kézzel mosott. Ha beteg voltam, apukám vitt az orvoshoz a motorján jobb híján. Szegények voltunk, de boldogak, szerintem.

Mégis felnőttem, van tisztességes munkám, amelynek során leginkább másoknak segítek.

Jah, és nem sajnálom azt, hogy nem volt csillivilli lakásban egy plafonig érő karácsonyfám és nem kaptam meg mindent első szóra, hanem igenis nekem kellett érte megküzdenem. Legalább megbecsülöm.

Aki tud olyan alapítványt, ami itt segíthet, egyéni rászorulót, aki fel tudja velünk venni a kapcsolatot, kérem szóljon nekik!

Nem hinném, h reklámnak minősül ez, mert ez is egy non-profit szervezet, az iHelpYou kezdeményezése. Mi olyan keresőoldalt hoztunk létre, ahol hamarosan egész oldalas hirdetések jelennek majd meg a háttérben és így a felhazsnálüók hirdetésmegtekintésáéből befolyó össszegeket alapítványoknak adjuk. aAzoknak, akik regisztrálnak és akiket kiválasztanak a felhasználk.

Ti is mind csatlakozhattok, csak be kell állítani kezdőlapnak, használni a keresőt, akattintani a hirdetők weboldalaira és hirdetni mindenütt, mert nagyon sok adomáyn gyűlhet össze így!

www.ihelpyou.hu