Idősen, betegen családban vagy otthonban képzeled a jövődet? (beszélgetős fórum)
Nehéz feladat. Állandóan bennem volt, hogy fájdalmat okozok vele.
Én a szomszédomnak adtam be, te is meg tudod ezt tenni! :)
Nem neked fáj!
A nadrágpelenkát nem tűri meg?
Pedig rá kellene venni. Elmondani neki, hogy ez így nem mehet tovább, mert nem bírjátok!
Csak fel tudja fogni... :(
de ha hazahozzák.én a hasamba adtam jól-rosszul injekciót,de másnak nem tudnék.a lányom meg elájult,mikor a törött térdem meglátta.
Sziasztok!
Alulra tettem egy linket, ezen a linken irányítószám beírása és az otthoni ápolás fület lenyitva előjön egy elérhetőség. Itt azok tudnak segítséget kérni akik otthon ápolják a hozzátartozójukat. Szakképzett ápoló fog kijárni hozzánk, ő ellátja a decubitust, köthet be katétert, infúziót ha már ez válik szükségessé . A többi marad a mi dolgunk. Én ennek is nagyon örülök. Már 7 éve ápoljuk otthon a hozzátartozónkat… nehéz!
[link]
Én is injekcióztam, pelenkáztam. Jobb, ha kerestek segítséget. Esetleg a kórházban az ápolónők között találtok is.
Én is úgy terveztem, gondoskodom édesanyámról. 3 év után rá kellett jönnöm, nem megy. Nehéz döntés volt, de meg lehetett győzni róla, jobb helye lesz. Sok szempontból igaz is. Egy valamit nem tudnak megadni, azt az erőt, amit tőlem kapott. De a látogatásaim során igyekszem pótolni.
hát nem tudom mit kezdünk az anyámmal is,ha hazahozzák a kórházból.injekciózni kell a cukorbetegségre,pelenkázni,amit eddig nem tűrt meg magán,amerre ment ,arra pisilt,de ki tudná a 100 kilóját mozgatni.én a törött vállammal,vagy a húgom az 55 kilójával?valószínű,hogy kell mellé valakit keresni,aki ellátja.
ha feladják két lehetőséggel találkoztam az egyik, apátiába esnek de a szíve bírja így hosszan kínlódva mennek el... a másik amikor a szellemileg leépülnek.. akkor csak annyit tehet az ember hogy a komfortját biztosítja míg a szíve is feladja... Ha nem adják fel de sok betegséggel küszködnek az drámai... és szívfacsaró, nem szabad családtagnak betegápolni mert belerokkanhat lelkileg..
én sem.de akkor még érdekli az élet,ha híreket hallgat.de aki végképp feladja?
Ez egy összetett kérdés mert amikor erre sor kerülne akkor már többnyire a beteg nincs olyan állapotban, hogy dönthessen saját maga felett, és ki az aki vállalja hogy objektíven hoz egy döntést? És akkor sem biztos, hogy az akiről döntene azt akarja. Sok időst ápoltam, ahogy közeledik az idő, ahogy reálisan lehet tudni, hogy már fogy az a gyertyaláng annál jobban ragaszkodnak az élethez. A többség. Pl van egy 99-ik évébe lépett, önálló járásra képtelen szinte 100 %-ban vak néni, aki minden második hónapban kihívja az orvost, akitől azt akarja megtudni állapota mit mutat, élhet e még? A napjai egyhangúan telnek, 7 éve nem tudta elhagyni a lakásást, az egyetlen szórakozása, hogy több rádió adón meghallgatja a híreket.. És nincs egyedül ezzel.. Elméletben egyet értek, a gyakorlatban nem tudom, hogy lehet ezt becsülettel megvalósítani...
Többféle lehetőség létezik, ha eljön az idő, ki kell választani a legjobbat.
[link] sok hasznos dolgot lehet itt is megtalálni...
Így van. Amikor kézzel-lábbal tiltakozik valaki az otthon ellen, miközben 1-2 órára is alig lehet magára hagyni...:((
az apám három napig volt ágyban.az anyám állandóan kiabált vele.az utolsó nap bementem a szobába,láttam,hogy haldoklik.mikor hazaértem,akkor hívtak,hogy kiment a fürdőszobába,összeesett,és meghalt.nem akart orvost hívatni.
Az a probléma, amikor az idős nem és nem akar otthonba menni, mert nem érzékeli a saját állapotát.
No igen. A nyugdíj. Akkor is azt mondom, inkább anyagilag támogassanak a gyerekeim, mint ahogy támogattuk mi is őket, ráadásul van házunk, aminek az értéke magasabb, mint amennyibe mi kerülnénk. Talán érthető. Ha szeretnék örökölni a házat, amiben lakunk, akár meg is vásárolhatják részletekben. De még remélem, nem egyhamar kerül rá sor. A másik megoldás, a ház kiadása nyugdíj kiegészítésként.
No, azért ez a legrosszabb forgatókönyv, persze benne van a pakliban.
Lehet, hogy elalszunk és nem ébredünk fel reggel. Vagy hirtelen filmszakadás...
aztán ki pelenkáz,mosdat?
én sem .nem is tudom mi lesz.bár az ember elaludna,soha nem ébredne fel.ezért nem értem az eunasztázia elutasítását.ha én már nem akarok élni,már amennyiben ez élet,hát vessek véget.egy állaton előbb megkönyörülnek.
tudod van egy fontossági sorrend.első,második,harmadik a foci,utána a többi.
valaki olvasta Fehér Klára,Kínai vendéglő című novelláját? bár az inkább az újgazdagokra jellemző.
mihez kezdünk az anyánkkal,ha hazaengedik.rácsos ágyban van,inzulinozzák,pelenkázzák.meg sem tudnánk fordítani a száz kilóját.
Egyetértek veled!
Jelenleg az a gond, hogy ezt még nem veszik "odafent" komolyan!
Márpedig sok jó minőségű idős otthonra lenne szükség.
Meg olyan nyugdíjakra, amiből ez fedezhető...
Akarat kérdése, de ez még hiányzik.
Jó reggelt. Mária, egyetértek veled sajnos. Bár mi megúsztuk a 24 órás felügyeletet...
Remélem, ha olyan állapotban leszek, lesz helyem nekem is egy idősotthonban. Tegnap a Családbarátban is beszéltek róla, hogy a 24 órás felügyelet a családnak mennyire megterhelő. Előbb-utóbb az ápoló is beteggé válik. Ezt tapasztaltam. Testileg, lelkileg megviselt. Nem szeretném a gyerekeimet ilyen helyzetbe hozni.
persze be szoktam.két bejárati ajtó van,a belső üveges.de aki be akar menni,az bárhova bemegy,igaz nem sok mindent találna.
Az bőven elég!
Én soha senkivel nem szerettem összejárni. Jó szomszéd és kész. De jóban vagyunk, és mi is segítünk, ha kell.
Éjszakára azért jól zárkózz be! :)
persze elvagyunk,nem azt mondom,hogy összejárunk,de ha valami kell ,akkor segítünk a másikon.
Ha jó szomszédaid vannak, azért csak figyeltek egymásra!
Falun, kisvárosban szerencsére ez a jellemző.
További ajánlott fórumok: