Idős beteg ápolása (beszélgetős fórum)

Nekem az édesapám halt meg ápolási osztályon. Agyvérzés miatt, 50 évesen.

Szörnyű volt úgy látni őt.

Ugyan ezek a dolgok történtek velünk is,jönnek az emlékek. A mi esetünkben kb. 1év volt.

Nagyon sajnálom,mert anyósom az utolsó 2 hónapját ápolási osztályon töltötte. Ekkor már nem beszélt,de a szemét,a tekintetét soha nem felejtem. Ő otthon szetetett volna meghalni.

A mi városunkban az ápolási osztály egy borzalom 5000ft/nap ellátásért. Oda ha lehet senki se kerüljön.

Dehogy vagy szemét 😟 ne mondj ilyet . Biztos a néni téged sajnál mert szeret . Ezért érzi úgy ,hogy nincs életed miatta és neki sem jó így. Szerintem.

Anyám éveken át hajtogatta hogy megfullad attól félt nagyon ,rossz volt hallgatni. Végül hála Istennek hirtelen halt meg 68 évesen .

Igen szegény, retteg a haláltól. Pedig kb 20 éve a temetésére gyűjtöget, meg elsorolta mibe öltöztessék majd. De más beszélni róla, és más a közelében lenni.

Az lesz majd, ápolót kell találni. Max a nyugdíja rámegy, remélem az csak elég lesz rá. De már a kórházban létekor is sajnáltam. Kiabáltak vele (hallottam), meg kikötötték a kezét, pelenkát adtak rá. Értem, hogy nincs annyi nővér aki ápolja, de ez szörnyű.

Abban maradtunk, hogy ha már végképp nem ismer meg és pelenkára szorul, akkor menjen otthonba.

* Kitartást nektek, ha nem akar menni otthonba, ne adjátok be. Bocs, elírtam.

Annyira még nem lehet leépülve ha tudja hogy mi vár rá. Szerintem felfog ő mindent, csak vannak néha rosszabb napjai. Az én nagyanyám pont ilyen volt. Mintha az ő történetét olvasnám.

Szegény! De rossz basszus így meghalni, várva a halált pláne olyannak aki így viseli. Nem tud szembenézni vele. A nagyanyám pont ilyen volt, pedig hitt a feltámadásban meg mindenben amit a keresztény vallás elültetett a fejében. A nagyapám már egész más tészta volt, az mindig mondta hogy meghalok, meghalok, de még azt is jókedvűen, aztán egyszer csak tényleg meghalt. Egyik napról a másikra, szinte észre se vettük. Úgy halt meg, ahogy élt. Rettenetesen hiányzik. A legjobb ember volt, meg a legbölcsebb akit ismertem.

Kitartást nektek, ha nem akar menni otthonba, ne adjátok meg. Aztán meg az a tudat fog kísérteni életedben, hogy készerővel benyomtad a mamit az otthonba. Valahonnan kérj segítséget, önkormányzat biztos segít, ad mellé valaki ápolót. A többit meg oldjátok meg családon belül.

Ma is tiszta napja volt, és elkezdett sírni hogy ez nem élet. Miért nem halhat már meg.

És szemétnek érzem magam, mert bár megszakad érte a szívem így látni, de megértem őt.

Pár napig kórházban volt. Mikor elmentem érte és meglátott, azt mondta már azt hitte sosem lát viszont, mert elfekvőbe fogjuk rakni. A másik unokája az idősek otthonát már nézegette, ill. hospice házakat, ápolási osztályokat. Szóval eltalálta a Mama :(

Ezek után hogy adjam be?

Egyelőre még nem pelenkás. Van neki mobil wc, azt használja. Segítséggel.

Egyébként súlyos szívbeteg + daganat is van a szervezetében. Néha fullad. A házi orvos azt mondta, mindent megtettünk érte. Ha nagyon fullad, hívjak mentőt, de nem muszáj kórházba vitetnem.

Lemondtak már róla.

A lábát érte baleset, a lakásban mégcsak bottal elsántikált. de a tolószéket csk meghozattuk és soha nem ült bele. ( a fiam száguldozott vele ). Anyukám mindig magára sokat adó fiatalos nő volt, én teljesen megértettem hogy nem akar

kerekes kocsiban az utcán mutatkozni , meg tökfelesleges is lett volna, én mindig mindent beszereztem elintéztem amit kell, ha meg valamire kiváncsi volt, oda elvittem kocsival . Ha beleül a kerekes kocsiba, engem nem zavart volna de azért én is örülök utólag, hogy igy döntött.

Próbállak megérteni, de sehogy se megy. Sztem ez nem normális döntés egy gyerek részéről. Szerinted anyukád, ha a szomszéd előtt szégyenli a tolószéket, akkor előtted nem szégyenli magát?

Egy gyereknek nem kéne a szüleit ilyen helyzetben látni.

Én biztos nem tudnám ezt megtenni. Nagyon szeretem a szüleimet, közel is állunk egymáshoz, de ez köszönöm nem. Akkor inkább plusz munkát vállalok, ha a nyugdíjuk nem elég egy idős otthonhoz.

Én 4 évig ápoltam anyukámat, baleset érte nem ill csak ngyon nehezen tudott menni, szobához kötött volt, mert nem engedte hogy kerekes kocsiban toljuk nem akarta hogy meglássák az ismerősök. A kaját hozattuk, én vásároltam, hétvégén főztem, elláttam orvost hivtam ha kellett bevittem a kőrházba.Nem tett jót neki a bezártság, az utóbbi 1-2 évben sokat veszekedett velem, kritizált, de szellemileg rendben volt. Nincs testvérem, munka és gyerek mellett ( fiamnak 16-20 éves koráig tartoott anyukám betegsége gimi ill. egyetem elejére esett ) nem volt egyszerű, de bármikor újra kezdeném.

Fogadtunk gyógytornászt és masszőrt, de légedetelen volt velük, a msszőr tbk egy brdáját el is törte masszirozás közben. Nem is merült fel, de anyukám nem fogdott volna el idegen ápolónőt vagy gondozót, deszerencsére ottltam én. Fiam eléggé kelletlen vagy nem túlságo más ügyekben, de sokat segitett mrt nagyon szerette a nagymamát.

Szia!

Sajnos nagyon rossz helyzetben vagy ha nincs segítséged. Tapasztalatból mondom,hogy ez fizikailag,mentálisan és anyagilag is rendkívül megterhelő. Én az anyósomat ápoltam segítség nélkül és ő is demens volt. Viszonylag rövid időn belül ő is leépült. Kezdődött a félre beszéléssel,állandó üldözési mániával,heti 1-2 eleséssel. Neki is voltak tiszta pillanatai,napjai amikor nagyon jól elbeszélgettünk. Pár hónap alatt viszont annyira leépült szellemileg és fizikailag,hogy pelenkás,ágyban fekvő lett. Na ez a helyzet volt a legnehezebb.

Mind a két periódusban szükség volt az állandó felügyeletre. Én kénytelen voltam feladni a munkámat. Egyben viszont biztos vagyok,hogy ma sem csinálnám másként.

Sok erőt kívánok neked!

Amúgy meg ha nem fedezi a nyugdíja, el lehet kérni bizonyos részét a rokonoktól. Ha jól olvastam ő a dédmamád. Akkor van neki 1 gyereke biztos, 1 unokája biztos. El lehet kezdeni nekik is beszállni, ha másképp nem, anyagilag.

Kész. Ezt családok így szokták megoldani. Nem a dédunokára sózzuk a nehezét.

Ne haragudj, de ez már egy vicc.

Tessék a nénit beadni egy otthonba. Biztos van nyugdíja, ha nem elég, te kiegészíted.

Ez nem jó eljárás, hogy te majd itt feláldozod az életed.

Noooormális??? Hogy fogsz újra munkába állni, hogy tartós el magad. Gondolkodj! De először magadra gondolj!!!

Én értem, hogy szereted,értem, hogy befogadott, értem hogy együtt életek. De akkor sem a te feladatod egy demens, öreg nénikét ellátni, nulla ápolási tudással.

Szerintetek az mennyire kivitelezhető, hogy 3-4 órában az önkormányzati házi segítségnyújtás legyen vele, a maradék kb 4-5-ben pedig magán úton ápoló?

Ingem gatyám rámenne erre ugye?

Agyalok mit kellene tegyek. A táppénz nem megoldás, és nem akarok kiszúrni a munkatársakkal.

Az ápolási díj mennyi lehet? 40-50 ezer? Az kevés. Otthonba nem akarom adni. A keresztlánya azt mondta, novembertől ráér ide költözni. De addig? :(

Van stroke, ami észrevétlenül zajlik.

Nem jelentheted ki biztosra, hogy nem kapott.